Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-01-07 / 2. szám
XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 január 7. 2. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl) : Félévre____ _ _ 6 pengő. | Egész évre____12 pengő. FO uerkeaztO: SCHNEIDER JAN08. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik mlndaa szerdán é. szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir-~ detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamin a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Kiss Pál berlini zongoraművész hangversenye a szekszárdi farsang első műsoros, táncos teadélutánján. A Szekszárdi Római Katolikus óvó dát és Gyermekmenhelyet Fenntartó Egyesület csütörtökön eseményszámba menő sikerű pompás műsoros teadél titánt rendezett az Iparos Székház színház termében, majd a műsort kö vetően reggel öt óráig tartó tánc volt. Dr Gaal Dezsőnének,. a fáradhatatlan alelnöknőnek kiváló műsort sikerült összeállítani és az ó hnzgélkodásának ■ volt köszönhető, hogy .óriási volt az I érdeklődés, amely igen tekintélyes Összeggel gyarapította azt a csekély pénzkészletet, amellyel ez a jótékony egyesület a téli nyomor rémségéit igyekszik enyhíteni-. A szorongásig megtelt színházterem ben, ahol együtt láttuk a szekszárdi társadalom minden rétegének képviselőit, Beszterczey István Nagy Endrére emlékeztető konferánsza vezette he a műsort, majd Gaal Juditka szavalta el igen kedvesen és ügyesen Jártas Rózának Kis szobánkban kerek asztal című szép költeményét. A zajosan megtapsolt bájos leányka szavalata után igen ötletesen éB művésziesen összeállított élőképben gyönyörködött a közönség. Egy csoportban voltak a fényesen kivilágított színpadon : Csipkerózsa és a kirá’yfi (Gulyás L di és Surgóth Klári), Hamupipőke (Blázsik Piroska), Jancsi és Juliska (ifj. Gaal Dezső és Gömbös Sasa), Piroska (Klein Márta) és a farkas, továbbá Hófehérke (Dicenty Judit) a hét törpével. Az élőképekhez Jártas Róza tanítónő irt igen érdekes magyarázatot és ő olvasott fel hosszabb elmefuttatást a mese nevelő és szórakoztató hatásáról. Est követte az ünnepi délután rendkívüli művészi eseménye: Kiss Pál zongoraművész, berlini főiskolai tanár fenomenálisan szép zongorahangversenye. A kiváló fiatal művész nemrég nyerte el Berlinben a 30 éven aluli, kiemelkedő művésztehetségek számára kiirt versenyen a Mendelssohn dijat, melynek révén művészete nagy sikerrel ivei felfelé. A művészt, akinek filigrán megjelenéséből szug- gesstive árad az abszolút muzikali: tás : vitéz Vendel Lucika bájosan elő adott beszéddel üdvözölte színpadra lépésekor. Az óriási közönség lélekzetvissza- fojtva élvezte a művész játékának egyéni varázsában a Bsch-Busoni Toccatának imaszerüen felcsendülő dallamait. Az emberi fájdalom zokogását kallottuk a mindent megenyhitó hit égi vigasztalásával bearanyozva ebben a megdöbbentően szép és költői interpretációban. Da ez nem is csoda, mert Kiss Pál művészetéről már megjegyeate a kritika, hogy Sauer Emilre emlékeztetőén valósággal poétája a zongorának. Költői szinpompával ruházza fel a maga poétikus lelkén átszűrt zenedarabokat. Csupa lehelletfiaomságu, halk zsongás, bársonyos csipkeszövés, lágy színek és képek vannak a muzsikájában. Ezt éreztük játékában a romantikus klasszikus korszakból való dt rabjainál éppúgy, mint a modern magyar szerzeményeknél. Chopin h moll scherzóját remek művészi és technikai tökéletességgel játszotta el ezután, majd ráadásul Schubert Altatódalát, amelyekkel vidámabb hangulatokat vitt a folyton és mindjobban lelkesedő' közönség szivébe, úgyhogy fergeteges taps ju- talmazta a művészt. Előadásának második részében Bartók Bálának : Este a székelyeknél című darabjával óriási tetszést aratott. Gyönyörű pasztellképet rajtolt elénk a zongorán, amint felhangzik a azé koly hegyek közt a pásztorsip, a gulya kolompja, miglen az estbarang hangja száll végig az alkonyatba bo- i ült falusi tájon. Dohnányi hires Concert Etűd Capricciosoját zocgo- rázta el ezután .a technikai nehéz ségek olyan könnyed, bravúros megoldásával, hogy teljesen magával ragadta a nagyszámú hallgatóságot. Végül ráadásként a szülőföld sie- retetében öntötte ki szivét a művész, közkívánatra eljátszva saját művészi improvizációjában (hiszen a zenei rögtönzéstannak is tanára) a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország cimtt dalt. Bár játékának mélyebb zenéesztétikai méltatásához nem érzünk magunkban hivatottságot, mégis örömmel konstatáltuk, hogy a csoda- gyermekként indult tolnai kisfiúból immár beérkezett nagy művész lett. Nagyon bájos volt két aranyos csöppségnek : a magyar pártás Sion- gott Beának és a huszárruhába öltözött legifj. Nagy Bélának cigányzenére pompásan ellejtett csárdása, melyet meg is kellett ismételni. Ezt követően magyar ruhába öltözött 14 leányka táncolt ötletesen elgondolt és rendezett szinpompás keretbe foglalt palotást. Igen nagy hatással, valóban művészi módon adott elő magyar dalokat a hangversenyteremben már oly előnyösen ismert Griczmann Éva, akinek csodaszép orgánuma, nagy muzikalitása, diszkrét interpretáló képessege valóban extázisba ragadta a közönséget, Nem illik bokréta . . ., Babonásé két szemedbe i . ., Sürü a kerítés rácsa .. ., Csak egy szál virágot.. ., Rózsaimkor a domboldalon... kezdetű dalokból állott cigányzenekar-kísérete mellett előadott repertoáré, amelynek végeztével még Elmúlt Szilvesztereket [idézek... Irta: Szilágyi Baba. Régi Szilveszterek emlék-pillangói vibrálnak előttem a csöndben, a félhomályban és a magánosságban, ami körülvesz ób egyszerre hangok ébrednek és lángok gyulladnak. Nem volt nagyon régen, mikor az én gyermekkezem megfogta a húgom kezét és eljátszottak azt a csodát, amit az emberek fények ablakok mögött játszanak. Építettünk nagy báltermet, színes papírokat drága bár-' eonynak néztünk és az örömünk olyan volt, mint a muzsika, aminek hangjánál táncralibbentettük a babákat. És a sötétben félig alvó lélekkel eljövendő Szilveszterek eljövendő táncáról álmodtam, A megálmodott álmok fehérszárnyu kis lepkéje előlibben a múltból. Fehér Szilveszter éjszaka, piros selyemruha és belül Bök- sok álom, fehér is, meg piros is, Aztán kavargás a táncba- őrült emberek között. Ölelő karokkal fogadja az éjszaka a megtárult lelkeket és megfényesedik a sötétlég' a fellobogó öröm-lángocskáktól. Olyan gyönyörű az élet, nem jó meghalni, csak élni, élni fiatal fehér álmokkal a lélekben, sok bohófea reménnyel a szívben. És jó az álom ölébe hullani mély hajnali alvásra a szilveszteri éjszaka eltáncolt táncai után. És valósággá álmodni sok szép színes reményt. Hogy fel kell ébredni belőle? Nem baj I Hátha még álomban sem ada tott volna meg 17 Az aranyruhás Élet meglibbentette előttem csillogó maszkját és elhitette velem, hogy az éu életem is aranyruhába öltöiött.egy éjszakára. Vagy számon kérjem tőletek, hogy miért nem mondtátok meg nekem, hogy hazugság az egész, hogy a táncoló, mosolygó, csillogó emberek árnyékában meg lehet látni a temetői fejfát ? Hogy a muzsikaszó azért lett olyan vadul harBOgóvá, hogy ne hal- lattszou ki belőle a temetési harang kondulása 7 Hogy a nevetésnek azért kell ott lenni mindig a szájakon, hogy ne törjön fel a halottsirató jaj* szó ? És ki a halott ? Te is testvér, meg én is és mindannyian, akik „ma“ élünk és akik a „ma“ fiataljai va gyünk! Halálra ítélt bennünket a Sors. vagy az Élet, vagy az Isten, vagy mit tudom én minek nevezzem azt a hatalmat, ahol azt az ítéletet aláírták ........... Ne m ezt akartam irni, nem igy akartam 1 Szerettem volna visszaál- mo.dni az. elmúlt Szilveszterek szépségeit ezekben a sorokban, szépen fiatallányosan, ahogy illik hozzám. De lehetünk ma álmokat álmodó fiatal leányok, mikor kenyeret kellene keresni, hogy élhessünk és nincs hozzá tehetőség? Mikor elmúlik egyik év a másik után, hogy ölünkben a dip lomával, összetett kézzel kell várni valamire, amirőltadjuk, hogy hiába ? | Mert olyanra várni, amiről biztosan tudjuk, hogy el fog jönni, az jó és megnyugtat a maga izgalmával, de várni valamire, ami nincB, ami nem lesz, ez a várakozás megöl a maga nyugalmával. Mikor először láttam meg a táncoló fergetegben a halál árnyékát, irtózatos szomorúság teritett be. Aztán jött egy Szilveszter, aminek as emlékét feketeszárnyu lepke hozza most elém. Bálba készültünk. Én kedvetlenül, fanyarul gondoltam az eljövő estére s magam is alig hittem, hogy nincB bennem az a kis láz, ami máskor ujjongva vitt bele a muzsikás éjszakába. És mikor késő délután egy várva várt vendég helyett kis csomag érkezett, benne fehér köntösbe öltöztetett könyv, melynek fehérségéből három betű aranylott ki: Ady, akkor tudtam, hogy erre az estére Ady lese a muzsikám, Ady lesz a táncosom, báfátom, társaságom. A küldője azt üzente nekem: Magam helyett küldöm ezt a könyvet Szilveszter estére. Abbahagytam a készülődést, nem megyek bálba. Ez az este volt az ismerkedési estünk. O szerezte nekem a legméltóbb, legszebb, legszínesebb Szilveszttr estét. Szavainak soha nem hallott muzsikája annál csengőbb, minél némább az éjszaka s annál fényesebb, minél sűrűbb a sötétség. Megfogta a táncba induló lépésemet és az ölelésre táruló karomat. Sohasem éreztem annyira a hangját a búcsúzó időnek, mint mikor Ady Endre formálta szavakká, talán sohasem értettem meg annyira a Htlál Rokonának a szomorúságát, mint mikor a temetkező év sóhajtott hozzá. Ady Endre átfogott a maga szomorúságával és a hajnal nem volt olyan Bzomoru, mint az áttáncolt éjszakák után, ahol mindenki örömet hazudott mosolygó szájjal és simuló karral. Három pillangó hozta nekem ezen az estén a múlt három emlékét. Tarka szárnyon elém libegett gyermekéletem meseBzilvesztere. Fehér lepke hozta a leányálmok aranyruhás éjszakáit. És Ady Endre hirnöke feketeszárnyu. Szép volt mind a három. Hoztak magukkal mosolyt és könnyet és vittek magukkal örömöt és szomorúságot. Amennyi fehér álmot beletemetek egy sötét Szilveszter-éjszakába, annyi piros reménységet ültetek minden újév reggelén a szivem közepébe. Én szép piroB reményeim, meg fogtok halni! Egy esztendő a ti éltetek s ha az év elmúlt, reménynek maradva a semmibe haltok. Azért az ember él tovább, támaszt reményeket, temet emlékeket. Ha fényesnek, boldognak, lobogónak láttok, tánc [»kedvűnek és kacsgónak, olyannak mint a szilveszteri éjszakákat, gondoljatok arra, hogy az éjszaka mélyén haldoklások, temetések rejtőzködnek. Egyes szám ára 12 füléi*.
