Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-10-14 / 81. szám

XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 október 14. 81. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési di11 Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait SCHNEIDER JÁNOS BLÁZS1K PERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. - A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 tlTlér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Az élet szózata^ A mezőtúri hősi emlékmű vasár­napi leleplezését országos nagy ese­ménnyé avatta az államfő beszéde. Néhány mondatából áll az egész és mégis úgy érezzük, hogy jelentősebb, súlyosabb alig hangzott el mostaná­ban. De hisz nem is beszédnek kell azt tekintenünk, se szónoklatnak a retorika értelmezésében, nem. Mert valójában sokkalta több az annál. Egyrészről igenis magyar hitvallás, másrészről vezéri parancs, melynek teljesítése az életet, meg nem hall­gatása ellenben a pusztulást jelen­tené számunkra. Hogy kiknek szól ez a parancs ? Nem politikai pártok­nak, se társadalmi osztályoknak, még kevésbé felekezeteknek. Hiszen aki mondja, az nem politikai pártoké, se nem osztályoké, sem felekezeteké, hanem minden magyaroké, akik él­jük a ma szomorú és vigasztalan magyar életet és akiknek jobb sor­sát, jobb jövendőjét akarja megsze­rezni és biztosítani a mezőtúri kor­mányzói szózat. Nem véletlen, ha­nem beszédes okszerűség, hogy ép­pen a magyar hősök emlékművétől hangzik hozzánk ez a parancs. Maga mondja az államfő: — A magyar hősök emlékét ünnepelni, több a ke- gyeletes emlékezésnél, az ma hitval­lást jelent ama eszmék mellett, ame­lyekért ők életüket áldozták és vál­lalását ama kötelességeknek, amelye­ket elesett hőseink kötelező örökség­ként hagytak reánk. Hogy mik ezek a kötelező örök­ségek és kötelességek ? A munka, a kitartás, az önmegtagadás és a türe­lem. Mindezekkel csak igazoljuk el­esett hőseink vértanuságát és meg­háláljuk nekik, hogy a mi életünk biztosításáért vállalták a halált is és hogy e halállal dicsőséget szereztek az egész világ előtt a magyar név­nek. Tehát mind a dicső hősök ha­lála, mind pedig a ma élők élete megköveteli, hogy ne válhasson med­dővé az ő önfeláldozó haláluk. A mai magyar életnek kell igazolnia a múltat és biztosítani a jövendőt is. Nehéz, nagy, szinte emberfeletti fel­adat. Hősi nemzethez méltó feladat, amit meg lehet, de meg is kell ol­danunk. Az államfő meg is adja eh­hez a herkulesi feladathoz az egyet­len csodaszert. Az egységben, az összefogásban, a testvéries megértés­ben rejtőzik ez csupán. Más, mint ezek, nem szerezheti meg semmi, az államfő ihletett szavai szerint: — Nemzetünk csak úgy állhatja meg helyét a népek nehéz versenyé­ben, ha teljes egységre törekszünk és kikapcsolunk minden olyan kér­dést életünkből, ami ma megoldha­tatlan és amelynek feszegetése és erőltetése csak nemzeti erőnket sor­vasztaná és pártharcokba sodorná népünket, végzetes kárára nemzeti öncéluságunknak. Nyilt, egyenes szó, oly nyílt és oly átlátható, akárcsak síkságaink vég­telensége, amelynek nincsenek rej­tett zugai, sem meglepetéseket rejte­gető veszélyei. Mindenki megértheti és azt értheti belőle, amit mondani akar. A nemzet jövendője és boldo­gulása az egyetlen fenséges cél, amit úgy kell követnie minden magyar­nak, akárcsak eleink a csodaszarvast. Mert hogy követni tudták és követni akarták a veszedelmek ingoványain és csalódások zsombékjain keresztül is : a jutalom el nem maradt. Hon szerzést jelentett számunkra a kitar­tás és a bátorság. Ma is ez a fel­adatunk. Hazát kell építenünk a ro­mokból. Az összetört ezeréves kin­cset, amit csak úgy lehetett össze­törni, mert nem tudtunk egyet ér­teni és egyet akarni, egységbe kell újra forrasztani. De hogyan lehetne hozzákezdeni a nagy, gigantikus fel­adathoz, ha nem tudnánk egymás­közt egyet érteni és megegyezni a szent, a nagy célok érdekében. Ta­lán azért áll éppen maga az államfő is hőseink emlékkövére, hogy jelezze önmaga is, hogy mennyire szüksé­günk van az egységre, hogy az élők egységébe még a hős magyarok tá­borát is bele kell venni, hogy a hol­tak hősi lelke is erőt adjon az élő magyarok lelkének. — Mert ezúttal nemcsak az ellenségek legyőzéséről van szó. Ebben mindig nagy és ver­hetetlen volt a magyar. De a mos­tani harcunk sikerét csak egy biz- 1 tosithatja: ha önmagunk felett is 1 úrrá tudunk lenni. Igen bizony. Szenvedélyünk felett kell úrrá len­nünk és a magunk akaratát alá kell tudnunk rendelni a nemzet egye­temes nagy érdekeinek. Csak úgy egybeforra, minden egyéni törekvést háttérbe szorítva mindig és kizárólag a nemzet érde­két szem előtt tartva, érhetjük el céljaink valóraválását. Nem szabad elfelednünk, hogy egy nagy össze­dobbanó lelki egységből születhet meg csupán a materia egysége is: az egységes ország, az egységes te­rület. De ennek a lelki egység az előfeltétele. Mindez az igazság ott csendül fel az államfő ajkán, amint a magyar hősök gránitszikláján állt és tekin­tetével a csillagtalan magyar égen át is a szebb magyar jövő ragyogá­sát kutatja. Tárogató szava harsant Mezőtú­ron. Figyeljetek fel rá, jobb jöven- I dőt esengő magyarok. Lelki erőt je- | lent az mindnyájunknak, akik arra j felfigyelünk! Szekszárdi tudós huszesztendős munkásságának eredményét kiadta a Tudományos Akadémia. Visszavonultabb és szerényebb kö rülmények között alig folyik még valahol komoly és nagyértékü tudó mányos munka, mint Szekszárd egy kicsiny lakásában, ahová nap-nap után a világ minden részéből érkez­nek természetrajztudósok megkere­sései, érdeklődő levelei. Földinknek, dr Hollós László nyug. főreáliskolai igazgatónak, a Magyar Tudományos Akadémia 1 tagjának otthona ez a ne­vezetes tudományos műhely. Kecs­kemétről több mint két évtizede tért vissza Szekszárdra, szülővárosába dr Hollós és itteni húszéves tudományos búvárkodásának egy részét »Szek­szárd vidékének gombái* cimen a gróf Vigyázó Sándor és Ferenc va­gyon jövedelmének a felhasználásával most adja ki a Magyar Tudományos Akadémia. A mű hamarosan meg is jelenik, mert a szerző a szedés re víziójának utolsó ivét is visszaküldte már az Akadémia könyvkiadó osz­tályának. Húsz éven át 1386 faj gombát gyűjtött össze Szekszárd vidékén dr Hollós László és ezek közt száznál több olyan gomba is van, amely eddig a tudományban ismeretlen volt. I E sok gomba jórészének a latin I nyelvű tudományos leírását több kül­földi tudományos folyóirat is különös szenzációként közölte. A mai időkben különös érdekes­sége a nagyértékü könyv megjelenése körülményeinek, hogy dr Hollós a tudomány iránti rajongásból önzet­lenül búvárkodik és a szerzőt meg­illető tiszteletdijról is lemondott azért, hogy az Akadémia támogatásra szo­ruló más tudósok munkálkodását elő­segíthesse. Azonban nemcsak Szekszárd kör­nyékén gyűjtött a mi világhírű gomba­tudósunk. Régebbi működésének köre Nagymagyarország 27 vármegyéjére terjedt ki. Kedvenc gyűjtőhelye volt a Bakony, ahol öt Ízben volt egy- egy hónapos tudományos gyüjtőex- pedición. Az 1898. évben két hónapon keresztül dolgozott a Kaukázus szik­láin és vadonjaiban, ahol négyezer méteres hágókon keresztül hatolva, gombákon kivül virágos növényeket is gyűjtött. A sajátkezüleg összehor­dott és feldolgozott anyag feleslegét elcserélte külföldi tudósokkal és volt olyan hét is, amikor például öt ame­rikai professzortól kapott cserekül­deményeket. Szekszárd úgyszólván semmit sem látott eddig a falai közt élő tudós munkásságából és csak nagy rábe­szélés folytán sikerült őt arra birni, hogy a mostani kiállításon ő is sze­repeljen. A Kaszinó pavillonjában kiállított Szekszárd vidékéről szár­mazó 72 faj igen ritka gombát és hatféle földalatti gombát. Ezek kö­zött szerepelt a vidék legmérgesebb gombája (Amanita phalloides), to­vábbá a kevésbé mérges Inocybe rimosa és a jó hánytató Clgtocibe zizyphina. Hogy az érdeklődő közönségnek fogalma legyen előző búvárkodásának eredményéről, kiállította száznál több régebben megjelent dolgozata közül néhány könyvét is. Ott láttuk a Magyar Tudományos Akadémia meg­bízásából az 1903. évben megjelen­tetett »Magyarország Gasteromy- cetái« cimü kötetét, melyen 7 évig dolgozott. 31 folio táblán sok eredeti rajz és színes kép díszíti a müvet, melynek magyar kiadása 60 korona, német fordítása pedig 80 márka volt. Mindkét kiadás régen elfogyott. >Magyarország földalatti gom- báu-i (1911) szintén a Magyar Tu­dományos Akadémia megbízásából irta. A munka az itthon talált 68 faj földalatti gomba eredeti színes képét is tartalmazza. A tizenhét vár­megyében gyűjtött anyagot össze­#Egyes szám ára 10 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents