Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-09-16 / 73. szám
XV. évfolyam. 73. szám Szekszárdi 1933 szeptember 16. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKENT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség; és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: II Felelős szerkesztő Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS || BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Előfizetési dijt Egész évre __ 12 pengő || Félévre _______6 pengői Hi rdetések árait egy 61 széles hasábon mtlllmélersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe keríti. nemzeti foeeetleiuée. Méltó, egyenes és őszinte választ kaptak mindazok, akik az utóbbi időben a nyugati szomszédunkkal, Ausztriával való államjogi kapcsolatok felélesztésében vélték megtalálni a magyar nemzet jövő boldogulásának útját. Gömbös Gyula miniszter- elnök berettyóujfalusi beszédében adta meg a félre nem érthető feleletet ezekre a múltba visszanéző, a múltat felidéző és a jelen viszonyokkal egyáltalában nem számoló tervezge- tésekre, amelyekkel egyesek azt akarják elhitetni a magyar néppel, hogy ha hosszú évszázadokon át nélkülözött és áhítozott függetlenségét feláldozza, sorsát ismét ahoz az országhoz köti, mellyel négy évszázadon keresztül — de egészen más viszonyok között — együtt élt, akkor ezzel az uj államjogi kapcsolattal visszatér a régi békeidők jóléte, boldogsága és nyugalma is. A miniszterelnök bölcs szavai világosan mutattak rá azokra a követelményekre, amelyekkel a nemzetnek a saját érdekében számolnia kell. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az egész világ és az emberiség, de elsősorban Európa szempontjából a magyar nemzet annál nagyobb értékkel bir, annál inkább van létjogosultsága a Duna medencéjében és az idegen népek társaságában, ha önálló életet folytat, ha egymagában képes helyét a hatalmi érdekeknek veszélyes ütköző pontjában megállani. A magyar népet bizonyára ezeknek a tényeknek a felismerése és a helyes életösztön vezérelté akkor, amikor semmi áldozatot nem kiméivé minden erejével védekezett a régi uralkodóház beolvasztó kísérletei ellen éB minden eszközt megragadott arra, hogy nemzeti önállóságát és függetlenségét az akkori körülményeknek megfelelően érvényesítse és biztosítsa. — Mennyi magyar érték pusztult, mennyi magyar vér hullott, mennyi tragédia történt ebben az országban hosszú évszázadokon keresztül ezért a nemzeti függetlenségért, molyét most egyesek a kellő politikai érzék hiányában, vagy esetleg más okból hajlandók lennének ismét félredobni. Ennek a nemzetnek nem szabad többé a másodrangu nemzetek sorába süllyedni, mondotta a miniszterelnök Berettyóújfalun és ezzel bizonyára §ü egész magyar nemzet leg- bensőbb érzésének és hangjának adott kifejezést. Bármennyire is igyekez nek egyesek az Ausztriával való régi kapcsolatok felújításának különböző előnyeit — állítólagos politikai és gazdasági előnyöket — hangoztatni, kétségtelen, hogy a magyar nemzet túlnyomó része igen jól érzi és látja ezeknek a politikai téveszméknek alaptalanságát és légüres voltát. Hiszen csak arra kell gondolnunk, hogy ma Ausztria sem az a hatalmas 28 milliós birodalom, ami békében volt, hanem egy szétszabdalt, életerejében megnyirbált és nagy társadalmi és gazdasági bajokkal küzködő kicsiny ország, mely például arra sem lenne képes, hogy a közjogi kapcsolatok felelevenítése és vámközösség esetén a magyar mezőgazdaság felesleges terményeinek megfelelő piacot és elhelyezést biztosítson. Nagyon tévednek tehát azok, akik a régi magyar osztrák monarchia uj alakban való felállításától hatalmas gazdasági előnyöket, a mezőgazdasági válság hiánytalan megoldását, a régi békebeli idők visszatérését remélik. Az osztrák piacnak magyar szempontból kétségtelen ma is nagy jelentősége van, ezt a piacot azonban kihasználhatjuk a magyar nemzet egyéb fontosabb érdekeinek a feláldozása nélkül is. Az ország közvéleménye bizonyára örömmel és megnyugvással látja, hogy hivatott vezére, a miniszterelnök a tőle megszokott határozottsággal és férfiaB egyenességgel fejezte ki azt, ami az egész nemzet lelkében él. A magyar nemzet ragaszkodik, mert ragaszkodnia kell súlyos áldozatok árán megszerzett függetlenségéhez és habár az elmúlt másfél évtized alatt nehéz megpróbáltatások zúdultak erre a nemzetre, mégis változatlan erővel él benne az- önállóság és az -öncéluság gondolata. Egyáltalában nem veszített ez a nemzeti függetlenség értékéből azért, mert ugyanakkor, amikor est visszanyertük, egy oktalan békeszerződés ssétszaggatta ezer éves országunk testét. A magyar nemzetnek éppen azért van teljes függetlenségére és önállóságára szüksége, hogy minden erejét a nagy magyar célok megvalósítására összpontosíthassa, míg függetlenségének feláldozása esetén ismét az idegen érdekek szolgálata várna reá, a rabszolgák, a másodrangu népek sorsa. A magunk lábán kell tehát járnunk a magunk útját és meg kell becsülnünk nemzeti függetlenségünket, mely a jobb és_saebb jövő legbiztosabb záloga. Feltámadásunk politikája. Irta: Ivánffy Tamás. Az egyszerű paraszt nem Bokát kertelt, amikor röviden és velősen így adta le hitvallását a politikáról: „Az az urak huncutsága 1“ Mert hát tagadhatatlanul furcsa mesterség az a politika. Tisza István nyíltan megmondotta : „ A politikai porondon sok embernek kell kezet adnom, akivel nem kezelnék a magánéletben0. A politikai arénán egyéni gusztusa nem vezetheti az embert, sem vágya és hajlama, hogy kit fogadjon be és kit záijon ki az érintkezésből. A politika adja meg magyarázatát annak, hogy Monarchiánk szövetséget kötött két halálos ellenségével: az akkori Olaszországgal és Romániával és a Ball- platz azzal tetszelgett magának, hogy az európai egyensúlyt és a békét beláthatatlan ideig biztosította. (Hogy minő eredménnyel, keservesen megtapasztaltuk a világháborúban.) A politika adta meg „jelentőségét0 an nak a perverz diplomásai szerelemseltetett. A politika ad (ha ugyan tud adni) feleletet arra a kérdésre, hogy lehetett az, hogy a németek a világháború vége felé leplombált wsg- gonban Oroszföldre csempészték az emberiség két legnagyobb veszedelmét: Lenin-1 és Troízkij-t. A politika felelős Isten és ember előtt a trianoni bűntettért, a párizskörnyéki békemüvek minden képtelenségéért. Mindez akaratlanul is eszünkbe jut, amikor a folyó év eddig lejátszódott politikai szenzációira gondolunk. Aki ezekről ezelőtt még csak egy évvel is beszélt, vagy beköyetkeatüket megjósolta volna, az alighanem a bolondok házába kerül. A világ legnagyobb veszedelme: a bolsevista Oroszország, a szovjet és rendszere háromnegyed éven belül — hogy ngy mondjuk — udvarképessé lett és legalább is egyelőre megnyerte a játszmát. Anglia ismét kereskedelmi szerződést köt vele, Olaszország még ezt j nek, amellyel a „gloire0 nemzete, a is megtoldja barátsági szerződészámba I nagy forradalom népe a bitóba és | menő meg nem támadási szerződével [kancsukás cári Oroszország iránt vi- j és ugyanezt teszi az a két átlfeni, amelynek legközvetlenebb veszedelme a szovjet: Lengyelország és Románia. Menjünk még tovább: Olaszország a négyes paktumba ötödiknek — eddig még meg nem cáfolt hirek szerint — be akarja vinni Stalin birodalmát. Pierre Cot, francia légügyi miniszter, nemrég még a revízió első sorban küzdő franoia előharcosa légügyi flottájával minden más államot megelőzve éppen Oroszországban tiszteleg és Magyarországot gondosan elkerüli és mindezek betetőzéséül Herriot, volt és leendő francia miniszterelnök, Franciaország legnépszerűbb embere és a francia politika vezéralakja, állítólagosán rangrejtve, tehát mint magánember, hosszabb utazást és látogatást tesz Moszkvában, „bratyizik0 a szovjetvezérekkel és az egész Világon egy napig egészen plauzibilis volt az a hírlapi kacsa, mely szerencsére hazugságnak bizonyult, hogy a vörös hadsereg tiszteletbeli ezredesévé lett és e legalább is kétes (azaz, hogy dehogy is kétes) értékű címet nagy megtiszteltetés gyanánt fogadta el. Mindezek — egyebekről nem is beszélve — oly jelenségek, hogy a jámbor magyar újságolvasó- közönség odakap, „hol fészkel az agyi0 Hát mindez politika I mondja a másik, csendesebb vérmérsékletű magyar. Nohát ha politika, akkor nem a mi politikánk 1 Ebből és hasonlókból nem kérünk. Állítólag: a cél szentesíti az eszközöket. Lehet, hogy úgy van, lehet, hogy nem. Annyi azonban bizonyos, hogy oly szent célt, aminő a miénk, feltámadásunk célfát csak szent, csak kétségbevonhatatlant becsületes eszközökkel lehet elérni. Mi történelmünk egész folyamán a naivságig becsületesek voltunk és sem a farizeusság, sem a sifliká riusság nem fertőztette meg a magyar mentalitást. Mi Krisztus példája nyomán mindenha kikergettük az Ur házából azokat, akik meg akarták azt szentségteleniteni. Mi az igazság végezetében egy parittya birtokában erősebbnek érezzük magunkat a talpig fegyverbeöltösött Góliáthnál, mert tudjuk azt, hogy az Igazság Istene vezérli lépteinket és izmainkat ő acélosig a meg. Tűrünk, szenvedünk, vérzünk, amig az Igazság Napjának virradatára nem ébredünk. E napra készülünk és e nap bekövetkezését készítjük elő minden erőnkből minden nap minden pillanatában. jgz a mi pglüikánk, a magyar fel- támadáé politikája t iám Ara 10 fül
