Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-09-09 / 71. szám
XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 szeptember 9. 71. szám TOLNANEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősig is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési díj: Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. - A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 tillér. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe keríti. Budapest és a vidék. Budapest székesfőváros polgármes tere fölöttébb nagy felelősséget vállalt magára ezen a héten. E inditott egy hőgörgeteget, melyről ma még senki sem tudja: milyen értékeket rombol össze végzetteljes utján, mikor áll meg, mikor olvad föl... Mint a kismadár, mely a bérctetőn kapar- gálva, a szikláról lesodor egy hócsomót s nem is sejti, hogy az mily rohamosan nő s milyen pusztítást okoz a völgyben, a székesfőváros polgármestere sem tudja, hogy az el- ! hajított kő hol áll meg, kit hogyan talál meg ;., Mert az bizonyos, hogy az a polgármesteri jelentés, mely azt panaszolja, hogy a vidéki gazdák támogatása tizenötmillió pengő áldozatot követel a főváros lakosságától: olyan túlzás és olyan igazságtalan megállapítás, mely feltétlenül maga- után vonja a vidék felháborodását. A székesfőváros polgármestere ezzel a kijelentésével pert inditott meg Budapest és á vidék között, mely ha régen lappangott is egy-egy szikrájában a hamu alatt, ilyen kíméletlenséggel nem tört ki soha. A székesfőváros polgármestere azon panaszkodik, hogy Budapesten azért drága a kenyér és a tej, mert a kormány a vidéknek juttatott boletta- kedvezményt s a magas tejárat a főváros lakosságával fizetteti meg. Amig csak Budapest lokálpolitikusai hangoztatták ezt a vádat, ügyet sem vetettünk arra. De most hivatalos helyen ülő, számottevő közfunkcionárius állitja szembe a vidéki termelőt a fővárosi fogyasztóval. Ez a szokatlan és — valljuk meg, — kissé tapintatlan megnyilatkozás pedig kötelességünkké teszi, hogy az érem másik oldalát is megvilágítsuk. Szó sincs róla: Budapest tizenkét és fél százalékát fogyasztja el a vi dék mezőgazdasági termelésének. Tehát a nyolcadrészét annak, amit az egész ország. Ezzel szemben azonban — a statisztika már régen bebizonyította, hogy — Budapest ipari termelésének kétharmadát a vidék vásárolja meg olyan áron, amilyet Budapest szab számára. Már pedig, hogy a budapesti termelés ára milyen arányban áll a mezőgazdasági cikkek árával, elég, ha azt a triviális példát hozzuk is fel, hogyha egy zsák búza elmegy a pesti vásárra, bizony csak fél pár cipőben tud hazaballagni onnan, dacára, hogy a békében teljes egy pár csizmát húztak érte a lábára. A méregdrága iparcikkel szemben Budapest fogyasztja a kerek nagyvilág legolcsóbb busáját. Bécs- ben kétszer, Prágában csaknem háromszor akkora a búza ára s az iparcikk olcsóbb, mint Budapesten. A boletta drágítja meg mindennapi kenyerünket nyo!c fillérrel kilónként s ezt az áldozatot a gazdatámogatás követeli tőlünk, —- mondja a polgár- mester ur. Ezzel szemben a valóság az, hogy a boletta egyetlen fillérrel sem drágította meg a busát, mert mihelyt a róla szóló rendelet megjelent, másnap ugyanannyival szállította le az árát a tőzsde. Tehát a vidéki termelőnek szánt beneficiumot'a spekuláció, mely ismét csak Budapesten székel, nyomban megjátszotta. Ami pedig azt illeti, hogy a tejet szintén gazdatámogatás cimén fizeti túl literenként nyolc fillérrel a budapesti fogyasztó, szintén vakmerő állítás, mert a tejet a termelő hat-nyolc-tiz fillérrel adja Budapestnek s arról igazán nem tehet, hogy az ugyancsak fővárosi tej- érdekeltségek négyszeres árat számítanak érte. Hiszen ma már a takarmány árát sem kapja a gazda a Pestnek szállított tejért. Hogy a budapesti malom, a budapesti pék, a bu dapesti tejvállalat mértéken felül megdrágítja a kenyeret és a tejet, arról a vidéki termelő valóban nem tehet. Ezt intézze el a főváros saját adófizetőivel, akik a statisztika szerint kétszerannyi községi terhet viselnek, mint a vidéki ember. Az egyszeri pesti kereskedő is azon panaszkodott állandóan, hogy mindenre ráfizet s mikor megkérdez ték tőle, hogy akkor miből él, azt felelte, hogy — ráfizetésből. Azt hisz szűk, nem csalódunk, ha megkockáztatjuk azt a gyanúnkat, hogy szép fővárosunk is abból él, abból puc- coskodik, amit ráfizet a vidékre... Holott, ha ráfizetésről egyáltalán szó lehet, Budapesttel szemben a ráfizető fél, csak a vidék és elsősorban a vidéki termelő. Hiszen a budapesti vámok, illetékek, tranzitó dijak végső veszedelembe taszították máris az állattenyésztést. Nem kevesebb, mint huszonhat bőrt húz le a főváros a szegény marháról, mig a pesti polgár asztalára kerül. Külön tudomány ma már a fővárosi vámok, illetékek és dijak között való eligazodás mestersége. Hát még amit a gyümölccsel és a zöldterményekkel csinál a főváros, mikor a vidéki termelőt kizárja piacairól. Bizony, hogy nem túlzás az az állítás, hogy hetedfélmillió gazda verejtékezik Budapestért. Hányszor jajdult fel a vidék, hogy az onnan kipréselt pénzeket Budapesten invesztálják, hogy a vidéki OTI minden pénze Budapestre vándorol, hogy a vidéki intézetek csak pénzbeszedők, de a kamatkülönbözet nagyobb részét és minden kínálkozó jövedelmet (dollár és fontkölcBÖnök árfolyamhasznát) a fővárosi bankok, I Sipőcz polgármester ur legjobb adóalanyai teszik el. A vidék ipara és kereskedelme tönkrement,- mert a kedvezményekkel utazó közönség Budapesten készittet, ott vásárol. Ha valakinek joga van a panaszra, az nem Budapest, hanem a vidék. Sipőcz polgármester ur harciriadója után fel kell a vidéknek is ébredni, követelni kell a most folyó centra- lisztikus gazdasági és kultúrpolitika helyett, az erőteljes decentralizálást az egész vonalon. 0TI választmányi ülése Szekszárdim. Az OTI szekszárdi kerületi pénz- ' tárának választmánya folyó hó 7-én tartotta havi rendes választmányi ülé sét, amelyen a választmányi tagok igen nagy számban jelentek meg. A folyó ügyek letárgyalása után szóba került a OTI székház ügye is. A választmány egyhangúlag azon határozatot hozta, minthogy az építkezés ügyében az OTI elnökségénél és igazgatóságánál már hét év óta sürgetett ügyben a méltányosságnak megfelelő elintézést nem tud elérni, memorandummal fordul a belügyminiszterhez és ezúton kéri a székház kérdésének megoldását, bővebben kifejtvén, hogy mily lehetetlen állapotok fognak télviz idején bekövetkezni, ha sürgős intézkedés nem történik. Kimondotta a választmány azt is, hogy azon esetben, ha a belügyminiszter sem intézkedik a szükséghez mérten az építkezés ügyében, úgy tagságukról lemondanak, mert nem hajlandók viselni a lehetetlen elhelyezésből származó felelősséget a pénztár tagjaival szemben. A választmány oly irányban is határozott, hogy a kerületi pénztárak önállóságának visszaállítását kívánják, mert helytelennek tartják, hogy saját pénztáruk megtakarításait a budapesti kerületi pénztár deficitjeinek fedezetére használják fel, mig az itteni pénztár a legminimálisabb higiénikus szükségletei sem nyernek engedélyezést. Magyar dalest Tamásiban. Tamási népművelési bizottsága a Társaskörben hangulatos magyar nótaestélyt rendezett, melyen Murgács Kálmán, az országszerte ismert dalköltő legújabb müveit mutatta be. A műsort Kálnai Béla üdvözlő szavaival nyitotta meg, majd Kertész Györgyike szavalt igen kedvesen. Utána egy irredenta táncos jelenetet adott elő Gyulai Borika kész gyermekprimadonna. Mester József igazgató- tanítónak a magyar nóta sajátos szép Bégéiről tartott előadása után dörgő taps fogadta a pódiumon Murgács Kálmánt. Szívhez szóló dalait örömmel hallgatta a közönség, sőt a szerző felszólítására egyik hazafias dalát vele is énekelte. Sándor Mária bájos szavalata után Mester Margit, Tamási csalogánya énekelt néhány édes bús magyar nótát, Herczfeld Sanyi pedig hegedült és két Murgács dalt énekelt hatásosan. Utána ismét a művész nóta-költő következett szebbnél szebb , dalaival, amely eket a hallgatóság meg- I megújuló tapsai követtek. Jeruzsálem Margit szavalatát követően Péterdi Ilona és Szántó Irma tüzes magyar kettőst mutattak be nagy sikerrel, végül ismét Murgács hegedűje és éneke csendült fel és ez alkalommal is alig tudott a hallgatóság betelni a nótaszóval. Az estély Kálnai Bélának, az agilis főjegyzőnek záróbeszédével ért véget, majd reggelig tartó tánc fejezte be a felejthetetlen nóta- estet. Ezen esemény krónikájához tartozik, hogy aznap délelőtt Tamásiban Németh Árpád vármegyei jegyzőegye- sületi elnök, ozorai főjegyző elnöklete alatt egyrészt az eBtély látogatottságának emelése céljából járási jegyzőegyesületi gyűlés, majd a Társaskörben kösebédvolt, melyen a járás községeinek vezetőjegyzőin kívül Tamási egész intelligenciájával együtt Murgács Kálmán is résztvett és mert a távolabb lakó főjegyzők az esti előadást meg nem várhatták, közóhajra I már ebéd alatt is gyönyörködtette I hallgatóit néhány kedves nótával. Egyes szám ára 10 fillér. i
