Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-08-30 / 68. szám
XV. évfofyam. Szekszárdi 1933 augusztus 30. 68. szám Szerkesztőség1 és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbartk épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dij: Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait SCHNEIDER JÁNOS BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon miilimélersoronként 10 fillér. Állásikeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyeselt reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint l nylítler soronként 60 fillérbe kerül. nagyszabású kiállítás Szekszárdim. Tolna vármegye Közönségéhez 1 Szekezárd megyei város a f. évi október hó 8., 9. és 10 én országos jellegű mezőgazdasági, ipari', kereskedelmi és kulturális kiállítást rendez. A kiállítást a nagyméltóságu m. kir. kereskedelmi miniszter űr az 51812/VUI. a. 1933. sz. rendeletével engedélyezte, a fővédnökséget vállalta, a várost közérdekű munkájában pedig az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara, Tolna vármegye Gazdasági Egyesülete, a Tolnatsmási és Vidéke Fólvér Lótenyésztő Egyesület és az Alsódunántuli Szarvas- marhatenyésztő Egyesületek Szövetsége támogatja. A kiállításon Tolna vármegye gazgasági és kulturális fejlettségét, ipari és kereskedelmi életét, a tudásnak és szorgalomnak, a soha át nem élt súlyos gazdasági válság mellett is kitartással küzdők munkájának gyümölcsét fogjuk bemutatni. ' A kiállítás anyaga fel fogja ölelni a magyar föld összes termékeit, mindazt ami azzal ipari és kereskedelmi értelemben is összefügg. A növénytermelés, kertészet, gyű mölcsészet csoportjában a nemesitett és más vetőmagvak, kalász éa egyéb terménygyüjteményeb, egyes termény- betegségeket bemutató gyűjtemények és képek, terméseredményeket felmutató táblázatok, friss gyümölcsök, gyümöleskonzervek, izek, jamek, mezőgazdasági-, kertészeti-gépek és eszközök állíthatók ki. A Magyar Szőlősgazdák Egyesülete (IX., Üllői-ut 25. Köztelek) országos jellegű szőlészeti éB borászati nagygyűlését borhét keretében október hó 8 án szintén Szekszárdon tartja. Figyelemmel a szőlősgazdák nehéz helyzetére, a szőlőtermés, különféle évjáratú és fajta borok bemu tatása és értékesítése különös gondunkat fogja képezni. Erdészet; vadászat, halászat felölelik mindazokat, amelyek ezen ágazatokba tartoznak; élő és kitömött állatok, fegyverek és egyéb vadászati eszközök, vadászati trófeák, facsemeték, fanemüek, élő halak, konzer- vek, halászati eszközök és tárgyak egyaránt díszei lesznek kiállításunknak. Különös súlyt helyezünk Tolna vármegye hires állattenyésztésére, amelynek keretében a bonyhádi tájfajta szarvasmarhatenyészet és a jó hírnévnek örvendő tolnatamási félvér lótenyészetet fogjuk méltó módon bemutatni. A gyáripar mellett felsorakoztatjuk a kézmüiparosság remekeit, a házi- ipar, a népművészet és női kézimunka termékeit. A népies csipkék és hímzések, házi szőttesek, fafaragás, agyag- munkák, a népművészettel kapcsolatos mindennemű készítmények és tárgyak szintén kiállításra kerülnek. A kiállított tárgyakat szakcsoportonként bizottságok vizsgálják felül és ha arra érdemesnek találják, a kiállítót megfelelő módon kitüntetik. Lesznek pénzjutalmak, arany-, ezüstérmek és elismerő oklevelek. A dijak nagyságát és mennyiségét a közeljövőben már közölni fogom. A kiállítók anyagi sikerének előmozdítása végett kérelmemre a nagy- máltóságu kereskedelemügyi miniszter ur fenti számú rendeletével október hó 9 és 10 éré országos kirakó- és állatvásárt engedélyezett. Úgy a vásár, valamint a kiállítás napjain Szekszárdra és vissza filléres vonatok fognak közlekedni. A vásáron áruival mindenki részt vehet és állatokat vészmentes helyről bárki tetszésszerinti mennyiségben felhajthat. A „Falu Országos Földmivesszö- vétség“ utján megfelelő intézkedések történtek, hogy a kiállításra és vásárra külföldi (különösen olasz) I érdekeltségek Szekszárdra jöjjenek. Az előadottak után felkérem Tolna vármegye nagyérdemű közönségét, hogy kiállításunkon a legszebb és Folyó hó 27-én, vasárnap rendezte a Tolnatamási és Vidéke Félvér Lótenyésztő Egyesület nedelici Horváth Jenő igazgató vezetésével Regölyben ezidei lókiállitását és lófuttatását. A kedvező időben mintegy 400 darab tájfajta lovat mutattak be Döbrökös, I Felsőireg, Felsőnyék, Gyulaj, Malegjobb javaival részt venni szíveskedjék. Nem Szekszátd város ünnepe a kiállítás, Tolna vármegye öltözik október hó 8, 9. és 10 én Szekszárdon ünneplőbe.*) A vármegye székhelye a gazdaközönség, az iparos és kereskedő- osztály sorsa jobbraforditásának egyik mozgatója, — a kiállítás rendezésével a magyar élniakarás- nak és tudásnak beszédes hirdetője fog lenni. A kiállításra és vásárra vonatkozó egyéb tudnivalók a hírlapok legközelebbi számaiban fognak megjelenni. Mindennemű levelezést „Kiállítás“ címzéssel Stekszárd (Városháza) ra kell küldeni. Abban a biztos reményben) hogy a közöltek nyomán hivó és kérő szavam megszivlelésre és megértésre talál, vagyok Szekszárd, 1933 augusztus hó 29 hazafias üdvözlettel vitéz Vendel István polgármester. I , *) Illetékes helyről értesültünk, hogy az f alispáni hivatal a kiállítás érdekében a vár- ■ megye részéről a megfelelő intézkedéseket i szintén inegtette. gyarkeszi, Nagykónyi, Nagyszokoly, Pincehely, Regöly, Szakály és Tárnáéi községek lótenyésztői. A kiállításon résztvettek : dr Hagy- másay Zoltán főispán, gróf Széchenyi Viktor fejérmegyei főispán a leányával, dr Dencz Ákos országgyü'ési képviselő, báró Fiáth Tibor a G»nLókiállítás és verseny Regölyben« Látogatás Őfelségénél a Romanelli uccában. Budapest, 1933 augusztust Délután 4 óra. Elszánt, tikkadt karavánok bandukolnak a tropikus melegben, át a Ludovika előtti tér- Bég- agyonperzselt sivatagján, odább aszfaltos ucca forró katlanán át. Cél a Romanelli ucca régi egyetemi ftt- vészkertjének bejárata. A keret, vagy a kerítés — hm, hogy is mondjam — nem felségnek való környezet: Ha*- ránt szegezett, hosszú szál deszkák egymás fölött, magasan, töredezetten, hasadozottan, megfeketedve, akár egy nagyobb falusi portón, ahol kiváncsi szemek fürkésznek át a szomszédok eseménydns életébe. Mindegy, lépjünk be, itt honol ófelsége s ide invitál bennünket, hogy láthassuk rövid időre kiviruló teljes pompájában. A kertben szokatlan élénkség utal kodik. Szives szó biztatja az embert: jobbra, kérem, a második kupola! Persze, persze, csakis igy lehet. Fejedelmeknek:: kupolás palota jár ki. Sietésre szaporázzuk léptéinket, ügyet sem vetve a díszes gruppokba ültetett közönséges növényekre. Csak a jelzőtáblák ötienek itt ott'szembe: gabonafélék, káposztafélék,, fűszeres gyógynövények, zöldségfélék, hüvelyesek, ez most mind mellékes, tele van velük valahány piac és konyha. Menjünk csak a második kupolához. A bejárat fölött „névtábla“ jelzi, hogy célhoz értünk. A kupola alatt trónol a Viktória Régia. Egypár lépcső vezet le a kis előtérbe, melyből már látható hatalmas, meleg viszel színültig telt medencében baja vízi növények méltó szép keretében a felséges virág, melyet a hajdani szépséges ifjn Viktória angol királynőről nevetett el felfedezője. Csend, visszafojtott suttogás veszi már körül, csak az ajtónálló hangosabb kissé, mintegy jelezve, hogy ő itthon van. Ingujjban, cigarettájából nagy füstöket ereget éB láthatóan meg van elégedve a forgalommal, meg avval, hogy az egész füvészkert, de az egész Romanelli ucca legfőbb nevezetessége itt van most ez alatt az üveges kupola alatt. A hőség itt sem volna nagyobb, mint a külső, de fnllasztővá teszi az óriás, meleg vízzel télt körmedence, melynek párája érleli, élteti a Viktóriát és társait. Az ember szinte várja, hogy cho- rálok, szférák zenéje, aeol hárfák Egyes szám fognak mindjárt megszólalni a magasból. A hangulat majdnem templomi. És minden szemek rászegeződnek a medence közepére, ahol másfél és kétméteres, felhajtott peremű kerek tálcalevelek terülnek el mérev nyugalommal a vizen s középütt a levélek közt, a növény tövéből méltósá- gosan emelkedik ki ö, a Virág. Azaz, hogy még nem is egészen virág. Egy jókora ökölnyi testvérbimbó közelében- — melynek kinyílását csak 3—4 nap múlva várják, — két homoruan egymásra bőrűit kéz nagyságában, megközelithetetlenül, hidegen, de hódító illatot lehelve áll a Viktóriá Régiá. Messziről származott ide. ősei annakidején még csak Dél Amerikában az Amazon kiöntéseinek tükrében gyönyörködtek hófehér, majd rózsaszínre váló ékes ruháikban, de az őshazában sincsenek nagyobb pompával körülvéve, mint itt ez az egy- szál királyi sarj. Némán, mozdulatlanul állnak őrt a Cabomba aquatikák, a selyem bársonyos levelű Strelicia Augusták, föléjük borul a Pandanus Sanderianus, mintha csendre, áhítatra intene mindeneket s szinte hangját hallom a Kantozonus violaceum nak, amint a ára 10 fillér. Cordinya-terminális felé hajlik : — jaj, én már olyan ideges vagyok !.. Erre összerezzen a Mimosa pudica is, szemérmesen, visszafojtott lélegzettel csukja öBsze leveleit s a mossatok apró akváriumaiban kíváncsian, nesztelenül libegnek a parányi aranybalák. És moBt — boruljatok le igénytelenségetek teljében kicsi békalencsák, vízi boglárok, borzas hínárok, boruljatok le tavirózsák, te is hévvizi tündérrózsa, gyertek közelebb piros, kék, sárgaszinü lótuszvirágoki — pszt; most, mostl íme kezdődik a „nagy szertartás“. A Viktória Kégia lándl'sás szirmai már nyiladoznak az alkonyat felé.' Kettő, bárom, négy, több... s amint az izzó napkorong lassan betér a kerti fák mögé, idebenn a trópusi testvérek még^ inkább növelik az alkonyat hatáBát... A virágok királynője megelevenül... nagyobbodik, egyre dusabb és dusabb lesz, mintha a fejét körülhordozná s megfürösztené profán szemek ámuló tüzében: igen, én vagyok, rövid az életem, de anr nál festőibb, annál szebb. Vagyok virág üstökös, aki megjelenek az éjszakában ... lássátok milyen szép vagyok...
