Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-08-23 / 66. szám
XV. évfolyam Szekszárdi 1933 augusztus 23. 66. szám TOLNAMEGYEI UJSÁ HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC Egész évre Előfizetési dij: _ 12 pengő || Félévre______ 6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. — A hirdetés széles hasábon militmélersoronként 10 Állástkeresőknek 60 százalék kedvezn A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, csalá. nytltfér soronként 60 fillérbe kerül. Kisebbségi Jog Csehszlovákiában. Régóta tudjuk, hogy a tótok nem imádják a cseheket, a csehek pedig a tótokat. Mikor a békeszerződések zűrzavarai közepette csalással és félre* vezetéssel megalapították Csehszlo vákiát, a csehek autonómiát Ígértek a „testvér“ tót népnek, de ebből az autonómiából mind a mai napig egy szemernyi sem valósult meg. Ellenben a „testvéri együttélés“ pár esz tendeje után az egész Felvidék arra ébredt, hogy a szorosan vett Csehország egyszerű gyarmatként tekinti és kezeli. Szívfacsaró látvány, ha az ember a Felvidéken utazik az omladozó ipari és gyártelepek elhagyott- 8ága, mert a központi kormányzat, hogy a cseh iparnak konkurrenciát ne csináljon a Felvidék ipara, ezt egyszerűen tönkretette. De nemcsak ezen a téren ábrándultak ki a tótok a cseh testvérekből, hanem ez az együttélés számukra olyan tökéletes és százszázalékos csalódást jelent, amilyenre még kevés példa volt a történelemben. A közhivatalokat mindenütt csehekkel töltik be a Felvidéken is és lassanként oda fajult a helyzet, hogy a tótok a saját hazájukban, mint megtűrt, másodrendű állampolgárok tengetik az életüket. Nem csoda hát, hogy végső elkeseredésükben újból és újból követelik az autonómiát, emlékeztetve a cseh kormányt annakidején tett ígéreteire és a pittsburgi szerződésre. Legutóbb Nyitrán tartottak a tótok nagy ünnepséget, amelyet a csehek ravasz módon csehszlovák ünnepséggé szerettek volna áthamisitani s ennek a szerencsétlen kísérletnek a nyomán olyan autonómista tüntetés tört ki, hogy a Prágából leutazott miniszterek jobbnak látták minél rövidebbre fogni a mondanivalójukat. Hlinka páter leplezetlen szavakban adott kifejezést a tót nép súlyos csalódásának s újból erélyesen követelte a tót nép jogainak biztositását. A megsértett jog azonban csak beszél, a hatalom pedig cselekszik. Cseh hivatalos körök annak a véle ményüknek adnak kifejezést, hogy bűnvádi eljárást kell indítani Hlinka páter ellen. A köztársaság fennállá sának 15 ik esztendejében íme a szent ígérgetések után óda jutottunk, hogy a tót nép vezérét börtönbe akarják dugni. S miért? Csak azért, mért követelni meri azt, aminek teljesítésére annakidején a köztársaság megalapítói írásban vállaltak kötelezettséget. Ezután az eset után be szélhetnek nekünk a csehszlovák nemzeti kisebbségek jogainak tiszte- letbóntartásáról, amelyet oly sokszor és oly szívesen emlegetnek, ravasz módon persze arra gondolva, hogy majd csak összehasonlítják ezeket a „ragyogó állapotokat“ azokkal, ame- j lyek itt a szomszédban, különösen | pedig Magyarországon uralkodnak. Ezekután egyenesen felkérünk mindenkit arra, hogy igenis hasonlítsa össze a magyarországi nemzeti kisebb ségek jogait és szabadságát a csehországi kisebbségek jogaival és szabadságával. Itten még egy nemzetiségi vezért sem akartak börtönbe csukni azért, mert szóvá tette a kisebbség valamilyen kivánságát, itt nem volt Tuka per, itt nem alkalmazzák azokat az alattomos módszereket, amelyek kifelé talán kevésbé látszanak veszedelmesnek, de annál biztosabban adják meg a halálos csapást. Csehszlovákiát nem csekély Ügyességű politikusok kormányozzák — elismerjük. De nincs a világnak olyan politikai ügyessége, amely ellensu lyozni tudná azokat az alapvető ba jókat, amelyekben Csehszlovákia szén ved. Már maga az elképzelés, ame lyen Csehszlovákia felépült, abszur dum. Mi az, hogy csehszlovák ? A görög mitológia ismerte a centauro kát, akiket félig embernek, félig lónak képzelt, de elképzelés szerint ez a felemás lény mégis egységes organizmust alkotott. Csehszlovákia íb ilyenféle centaur-állam, azzal a különbséggel azonban, hogy hiányzik Dr Hagymássy Zoltán főispán a 1 régi tradícióknak megfelelőleg a meg Üresedett állások betöltésének kérdésében a törvényhatósági bizottsági tagok közül mintegy hatvanat értekezletre hivott össze folyó hó 19 én délelőtt 9 órára. A meghivatottak igen tekintélyes számban jelentek meg. Dr Hagymássy Zoltán főispán az értekezletet a következő beszéddel nyitotta meg : „Mielőtt az értékezlet tárgyára tér nénk, nem mulaszthatom el, hogy ezen alkalommal is, meg ne emlékezzem azon súlyos csapásról, mely vármegyénket Bzentandrási Szévald Oszkár alispánunk váratlan halálával gyászba borította. A mély részvét érzésével idézem elénk az ő kegye- letes emlékét, igaz elismeréssel és megbecsüléssel azt a 40 éves, maradandó alkotásokkal értékes munkát, azt a hűséges és odaadó szolgálatot, melyet volt alispánunk a vármegye iránti szeretettől áthatva egész életében teljesített.' Boldogult alispánunk azt a magas tisztet, melyet a vármegye bizalma ruházott reá, mindenkor méltósággal töltötte be, azt a munkát, mely hivatásával járt, a vármegye közér de kében lelkiismeretesen teljesítette, minden érzése és gondolata a vármegyéé volt s haláláig kitartott ab ban a szolgálatban, melyhez életét kötötte. Kisérje az ő emlékéta mi hálánk, tiszteletünk és elismerésünk I belőle az organizmus egysége, amelyet megadni egyik napról a másikra nem lehet, ezt legfeljebb a történelmi fejlődés hozhatná létre. A mai ellen tétek mellett azonban elképzelhetetlen, hogy a történelmi fejlődés eltávolodás helyett, közelebb hozza a két népet egymáshoz. Csehszlovákia gyógyíthatatlan betegségben szenved : egy fikció betegségében. Könnyű uj szavakat csinálni és uj fogalmakat bevezetni, de hogy ezeknek a szavaknak és fogalmaknak a valóságban megfelel-e valami tényleges, az más kérdés. A cseh politika, $ csehszlovák nemzet fogalmával operál, amely egyszerűen nem létezik. Vannak csehek és vannak tótok, s a csehek is más nyelven beszélnek, a tótok is. Ezen az alapvető különbségen tulmenőleg is oly mélységes temperamentum, világfelfogás és kulturabeli különb ségek választják el a két népet egymástól, hogy a testvériesülés folyamata nagyon valószínűtlennek látszik. Csehszlovákia bajai érnek és sokasodnak. Egy ideig az emberi tigyes- • Bég talán még ellensúlyozni fogja a I felbomlás folyamatát, de ősi tapaBZ- I talása az emberiségnek, hogy az élet j elpusztítja a szönyszülötteket. Cseh- , Szlovákiára is ez a sors vár. Reá térve az értekezlet tárgyára, amint azt a meghivóból is tudomásul venni méltóztattak, a régi szó káéhoz híven azért voltam bátor a törvényhatósági bizottsági tag urak megjelenését kérni, hogy a vármegye két columnális állásának, a vármegyei alispáni és főjegyzői állásnak a vármegye közérdekében való betöltése tárgyában irányt szabni mól- tóztassanak. Tudomására hozom a m. t. értekezletnek, hogy a Nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter úrral történt megállapodás alapján, azért történik a folyó ^vi szeptember havában tartandó közgyűlésen, csak ezen vezető állások és a már előbb engedélyezett paksi szolgabirói állás betöltése éB az ezen állások betöltésével megüresedő állások betöltése azért hagyatott későbbi időre, — remélhetőleg a december havi rendes közgyűlésre, — mert a status csökkentése miatt egyeB állások, mint az egyik II od főjegyzői és egy aljegyzői állás nem tölthető be, előre nem tudhatjuk biztosan, hogy tényleg mily állások üresednek meg, bizonytalan állásokra pályázatot nem hirdethetünk s azok betöltését a tárgysorozatba nem vehetjük fel, de annak lehetősége sincs kizárva, hogy olyan, állás üresedik meg, melynek azonnali betöltését a közigazgatás zavartalanságának biztosítása nem kívánja meg s a megtakarítás elérése céljából a minisztérium számot tart bizonyos interkaláréra. Ha pedig a közigazg-*' lanságának biztosítása mely állás betöltésé* lyetteBÍtés utján ' késésre áll. Komoly és ne lünk mélyen th> a személyi ér*3 gadt megfont- kíván s tárgyik hogy a jelenlegi között kik azon tisztvit». vármegye két legfontosabb álla. betöltésére alkalmasnak tartunk, A vármegyei ősi kormányzat ereje, közigazgatásunk jósága, hatóképessége, az egészséges nemzeti közBiel- lem kialakítására irányuló tevékenysége, nemes hagyományainak megőrzése és fenntartása azoknak az egyéneknek a kezébe van letéve, akik a kormányzat vezetésével vannak megbízva s annyit ér a vármegyei közigazgatás, amennyit a vezető' tisztviselők ezen értékek tekintetében produkálni tudnak. A vármegyei önkormányzat egyik, súlypontja a vármegye alispánjának személye, az ő egyéniségén, munkáján, tudásán, jellemén, lelkiismeretességén, irányitó és vezető képességén fordul meg a vármegye sorsa, mely egyúttal azon bizalmon is nyugszik, mellyel a vármegye közönsége a vármegye alispánjával szemben viseltetik.“ Ezután felsorolta a vármegye azon tisztviselőit, akik az alispáni állás betöltésénél számbajöhetnek. A vármegye legidősebb tisztviselője Reich Oszkár, aki azonban szolgálati éveit már kitöltötte és aki pályázati szándékát hozzá be nem jelentette. A második dr Haypál Sándor, aki 1905 tői áll a vármegye szolgálatában, a közigazgatási ágazatnál aljegyzői minőségben, majd 1915 tői az árvaszéknél, mint árvaszéki ülnök és 1923 november 30 tói kezdve pedig mint az árvaszék elnöke buzgalommal és rátermettséggel töltötte be állásait és mint árvaszéki elnök a vezetésben való jártasságáról is tanúbizonyságot tett. Dr őrffy Gyula képességeinél fogva alkalmas volna az alispáni állás betöltésére, azonban pályázni nem kíván. Kenézy László dombóvári főszolgabíró 1908 óta szolgál, 1922-től dombóvári főszolgabíró szintén minden tekintetben alkalmas, azonban eddig pályázati igényét be nem jelentette. Szongott Edvin á központi járás főszolgabirája 1912. év óta áll a vármegye szolgálatában, 1923 tói a központi járás főszolgá*- birája, kiváló képességeivel és járásának vezetésével az alispáni állás betöltésére magát skintén mindenben érdemessé tette, az alispáni állás elnyerésére irányuló szándékát nála bejelentette, végül következik dr Szabó Elemér, aki 1916 óta áll vármegyei szolgálatban és 1926 augusztus 14 tői j kezdve a tamási járás főszolgabirája, I kifogástalan tisztviselő, de érdemei Egyes szám ára 10 fillér. Értekezlet a megüresedett vármegyei állások betöltése ügyében.
