Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-07-29 / 59. szám
1933 julíus 29. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Gyukiís»íéle kalapgyár kichfman cipőgyár Péfermann és Glaser cipőgyár ^ossés kőwensíein férfi fehérnemű gyár tinón női fehérnemfigyár Guffmann és Fekete GFB harisnyagyár értesítik a tisztelt DeDŐbőzönségef, hogy gyártmányaikat Szekszárdion 9MT kizárólag 'M Plrnltzer József éj Fiai (Égnek árusítják kötelességtudásnak a következményeként, amely Széoald Oszkár közéleti pályafutását jellemzi, még azon a gyászfátyolon kérésziül is, amely most as 6 halála folytán a mi közéletünkre borul, átdereng a köz elismerésnek az a fénye, amely a hűséges közszolgálat visszfényeként a közvéleményben az egyéni élet határmesgyéjén messze túl is olt- hatatlan tűzzel ég és amely a köz- tisztviselőnek, kiváltképpen pedig egy alispánnak egyetlen lehetséges és méltó kárpótlása és jutalma gyanánt, soha el nem haloványodó patinával vonja be a becsületben visszahagyott nevet. És most, amikor a közélet követelményével és az én tisztelt barátomnak, az elhunyt alispánnak közéleti reputációjával szemben készséggel vállalt kötelességemet ezekben az igénytelen szavakban leróttam, hadd legyen nekem is még egy sza vám az elköltözötthöz: Köszönöm Neked, hogy klasszikus elódök példája után igazodó pályafutásoddal lehetővé tetted a számomra azt, hogy itt a koporsódnál én tolmácsolhassam Néked Tolna vármegye közönségének, a Te vármegyédnek utolsó üdvözletét, amely igy szól: Emlékedet megbecsüljük, az Isten Veled I A rendkívül megható és Száváid Oszkár. alispán fennkölt egyéniségét, példáz közszolgálatát, puritánságát oly gyönyörűen méltató beszéd után dr Haypál Sándor árvaszéki elnök a tisztviselők névé ben eképpen vett búcsút a megbol dogulttól: Kedves, jó Alispánunk I Szeretett Oszkár bátyánk 1 Nem igy vártunk haza! Nem igy reméltük a viszontlátást! Ahova az életet, az egészséget mentél keresni, ott a halál várakozott reád és kassá- jának suhintása nyomán gyászba borult e vármegye tisztikara. Óh, mily gyarló emberi sors 1 Az élet küzdel- meiben megfáradva, annak naptól melengetett verőfényes őszét vártad, s reád borult váratlanul — s éppen ezért kétszeresen fájdalmasan — a tél fagyasztó dermedtsége. Váratlanul hagytál itt bennünket. Pedig tiszttársaidnak beh sok mondani valója lett volna még. E tisztikar szerette volna még egyszer meg szorítani a Te — mindig cBak simo- gatásra emelt — kezedet, szerette volna még egyszer megölelni a Te törékeny — de magában nemes lel két rejtegető testedet; — szerette volna ipegmondani, hogy Tebenned nemcsak hivatali főnökét, atyai jó faritját, hanem még feddésében is szerető jóságos atyját tisztelte és ma siratja. És szerette volna azt a sok- sok jóságot —»■ amelyet részedről tapasztalt — hálásan és tisztelettel megköszönni. És most mindennek vége 1 Vagy talán még sem? Mi hinni szeretnék s mi hiaszük, hogy nemes lelked a mennyei magasságból most letekint erre az ódon, patinás vármegyeházára s amíg gyarló hangunkat az éther szárnyaira kapva felviszi Te- hozzád, Te mosolygós arccal kezeidet áldólsg kitárod felettünk s mi bána tosan és fájdalmasan kiáltjuk: kedves jó alispánunk, szeretett Oszkár bátyánk, Isten Veled 1 Elszállítják a koporsót. A szívből jött beszéd után a megyei huszárok leemelték a ravatalról a koporsót és a megyeháza udvará ról és a Kecskeméthy Károly karnagy által pompásan vezényelt leventezenekar Mendelssohn gyászindulójának Bzivbemarkoló hangjai mellett elvitték a Szentháromság szobor előtt álló autógyászfurgonhoz, ahol a püspök papjai kíséretében még egyszer megáldotta. A furgon mögött állott a vármegye autója, amelybe beszállott a gyászoló CBalád és Szé vald Oszkár alispán földi maradványait övéitől kísérve elszállították örök nyugvóhelyére Dunaföldvárra. Mögöttük hatalmas autóbusz vitte a koszorúkat és virágokat. Délután két órakor autókon és autóbuszokon indult dr Hagymássy Zoltán főispán a vármegye tisztviselői kara és a szekszárdi barátok és tisztelők nagy serege, hogy jelen legyen Száváid Oszkár végtisztességtételén. A dunaföldvári temetés. Délután 4 órakor temették Száváid Oszkár alispánt Dunaföldváron és szülőföldjén a családi sírboltba helyezték el Örök pihenésre. Az autóval odaérkezett Koporsót a község tisztviselői helyezték a ravatalra. Délután 4 órára a temető kápolnája előtt elterülő hatalmas területet teljesen betöltötte a gyászolók nagy tömege. A temetőben. Dr Hagymássy Zoltán főispán vezetésével a vármegye tisztikara és kezelőszemélyzete majdnem teljes számban megjelent. Ott voltak Szék- szárd városának, az államépitészeti hivatalnak, a pénzügyigazgatóaágnak, a kir. ügyészségnek, a Szociális Míbz- sziótársulatnak, az Oltáregyletnek és a Katolikus Férfiligának képviselői is, igen sokan szekszárdi tisztelői éB barátai közül, akik elkísérték utolsó útjára, hogy ezzel is tanujelét adják annak a szeretetnek és ragaszkodásnak, amellyel iránta viseltetnek. A gyászoló család tagjai közül nemes Bubics Károly és neje Száváid Elvira is megjelent, továbbá a környékbeli birtokosok igen nagy számban. Ott láttuk többek közt: Forster Gyula államtitkárt, bölcskei birtokost, a megboldogultnak dunaföldvári és bölcBkei diszpolgártársát, Kovács Gyulát, a zirci előssállási birtok kormányzóját, többeket a zirci tanitó- rend tagjai közül, a Szent Fereno- rend dunaföldvári tagjait, Hanzély János nagybirtokost, dr Téglássy Béla országgyűlési képviselőt, még sokakat és Dunafőldvár község egész intelligenciáját. A temetési szertartás. A gyászszertartást Ambach Mihály apátplebános végezte nagy papi segédlettel, amelynek bevégezte után Sipos Ernő vezérigazgató a következő megható beszédben búcsúztatta a község képviselőtestülete nevében Danaföldvár szülöttjét, díszpolgárát és mindenkor hüségea és jóakaró fiát. Sípos Ernő gyászbeszéde. Dunafőldvár nagyközség közönségének megbizásából és nevében másodízben szólok hozzád, Méltóságos Urunk 1 Először 1927. év tavaszán, amikor Istenbe vetett hittel, nagy reménységgel, büszkeséggel és színes pompával ültetett az alispáni székbe a nemes vármegye törvényhatóságának osztatlan bizalma és ehhez, a szivet és lelket betöltő hangulatos örömhöz, vittük el Szekszárdra községünknek nemcsak mély üdvözlő tiszteletét, hanem a szülőföld boldogságot érlelő szeretetét is. Eléd tártam akkor, hogy minél inkább éri el az ember a felfelé ívelő pálya legmagasabb csúcsát, annál nagyobb erővel ragadják meg lelkét a múltak széppé, szeliddé vált emlékei ; annál értékesebbé válik számára a szülőföld aranyvarázzsal bevont, ezerszinü szeretető. És ennek a szülőföldnek gyermekemlékekkel megszépített melege kötött hozzánk és mint a vármegye legészakibb szélén élő községe, a mostoha viszonyok között is, szeretett alispánjának mélyen érző szive közepében érezte magát. Ez a község figyelemmel kísérte a vármegye első tisztviselőjének ősi, családi hagyományoktól és buzgó vallásosságtól irányított hazafias, kristálytiszta, eredményes munkásságát és büszke örömmel, egyhangú lelkesedéssel választotta szülöttjét díszpolgárává. És most, a másodszori találkozásra, tragikus körülmények között, kedves halott Téged hoztak ide, arra a földre, amelyről a magyar költő, mint szülőföldje Bzép határáról énekelt, ahol kedvesebb minden, ahol ismerős volt az esti harangszó, ahol ifjúságod emlékei éltek, ahová vágyaid szálltak, ahol kedveseid pihennek. Ezúttal fájó szívvel köszöntünk és fogadunk Méltóságos Urunk, mert olyan végtelen a veszteség, hogy arra kevés az a vigasztalás, amelyet az emberi agy kigondol, amelyet az ajk elmondani képes, s ha a keserű fájdalom könnyet csavar is ki szemünkből, az is CBak panaszkodni tud, hogy nincs többé 0, a szeretett hitves, a gondos atya, a község hü fia és büszkesége, hazánk, nemzetünk igaz, szent eszméiért küzdő haroosa. Vessetek fájó szivtt gyászolók egy tekintetet e koporsóra és imádkozzunk i Hatalmas Isten, örök igazság, ki véghetetlen bölcsességeddel kormányozod a nagy mindenséget, tekints le kegyesen trónusodból a mélyen sújtott gyászolókra és önts erőt igazságos jobbod csapása alatt összetört szivekbe, hogy a kétségbeesés átka helyett a vérző szivek az imádság szárnyán repüljenek fel Hozzád némi vigaszért és enyhülésért... O már boldog, mert célnál van, pihenni tért 1 Szentandrási Száváid Oszkár, nagynevű alispánunk, szeretett díszpolgárunk, nyugodjanak békében drága poraid — Isten veled 1 A sírboltba helyezés. A mély hatást keltő beszéd után az elöljáróság tagjai a családi sírbolthoz vitték a koporsót és ott a dunaföldvári tanítói karból összeállított dalárda gyászdala mellett eresztették le a sírboltba a még oly korán elköltözött megboldogultat. A dunaföldvári szépen gondozott temetőben egy sírkereszttel több van. Hatvankét év, gyermekörömök, boldog ifjúság, férfias küzdelem és soksok munka után Dunaföldvárnak ismét egy hűséges fia, — mint annyian, akiknek nevét ott olvashatjuk, — visszatért, hogy a szülőföld mélyében pihenhesse ki az élet fáradalmait és várhassa az uj életre való feltámadást. Életében mindig örömmel, szeretettel eltelve utazott Száváid Oszkár Danaföldvárra, amikor pedig jóságos arcát és szeretetet sugárzó szivét a halál koporsóba zárta, akkor elvitték szerettei és elkísérték tisztelői és barátai, hogy hadd álmodjék a családi BÍrbolt mélységében a tradícióról, amelynek oly nagy tisztelője volt életében és hogy emlékezete hirdesse Danaföldvár jövő nemzedékének, hogy érdemes egy életen keresztül becsületesen élni és dolgozni s hogy a szülőföld szeretető vissza kell, hogy hozza azokat is, akiket a sors keze a magasba emelt ugyan, de akik az élet semmi vonatkozásában sem feledhetik el a szülőföldet és az által nyújtott boldog órákat. Részvéttáviratok. Az előző számunkban már felsoroltakon kívül a következők küldtek a családnak részvéttáviratokat: Gróf Zichy Gyula kalocsai érsek Karlsbad és Mosonyi Dénes praelatus, dr Fa* Crzsébet Királyné Szálló Budapest, HL, Egyetem-utca 5. - (fi Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki nrl középosztály találkozó bolyé. — 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Leszállított áraki 35 Szabó Imre, tulajdonos.
