Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-07-15 / 55. szám

Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. InrkfiUtillég ti kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 él 102. Előfizetési dij; Félévre — — — 6 pengő. | Egész évre ____12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megj.laalk minden sserdáa és ssombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kOldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerQl. A Kormányzó jósai. Irta: P. Zadravec István püspök. Á csodálatos magyar géniasz min­dig megtalálja élete megmentésére és ősi jogai megvédésére az alkalmas eszközt. Elet és jogmmtő történelmi eszközök legnemesebbje közé tarto­zik a válságos időkben az ország élére állított kormányzó. A magyar történelem és jog kü­lönféle hatáskörrel ruházta föl a kü­lönböző idők kormányzóit, de ez egy­ben mir dig megegyezett a nemzet véleménye, hogy a kormányzó „alter- ego“ ja a szent korona birtokosá­nak. Viszi tovább az ország életét, amelyen, mig helyén áll, ő az igazi jogfolytonosság . . . 1920-ban a nemzet ismét kor­mányzót választott. Válságos hely­zetbe sodorta a sors. Élete és évez­rede minden joga forgott végveszély* ben. Királya távol, megakadályozva kormányzásában. Nagy emberi me­részség és Istenbe vetett bizalom, nagy hazaszeretet és mindennel le­számoló önzetlenség- kellett össrpon- tosuljon ama férfiúban, ki rá merje tenni kezét a tört kormányra. És Horthy Miklós az egész ország egyhangú felkérése és lelkesedése közepette Istent hivta tanuul vállal­kozása hősies nemességéhez, — át­vette a kormányzást. És ime, már tizenhárom éve kor­mányozza, irányítja az országot. És a haldokló ország él, jogai kiáltanak a hatalmasságok felé s követelik a szent, Istenadta életet... Hogy mit jelent mindez, micsoda csoda e tizenhároméves küzdelemben az életbenmaradás és mekkorák az elregisztrálható vívmányok, azt csak az tudja és méltányolja, aki látta a Bzéttépés nyomán beállott haldoklást 8 aki birokra kelt az ezernyi ezer féreggel, meg ármánnyal, mely fel­emésztésére s elpusztítására tört. Még csodásabbnak látjuk az ered­ményt, ha meggondoljuk, hogy a kor­mányzó mindezt majdnem puszta kézzel vivta ki s csak nagy egyéni­sége varázsával tartotta össze nem zetét s késztette nemzete megbecsü­lésére a világot. Valahogy nem állt arányban az ő önzetlen, hazafias vál­lalkozásával a törvényhozás bőkezű­sége az arzenálnyujtással, amelyből szedhette volna nemes fegyvereit a dicső nemzeti harc megvívásához. — Biztosan még több vívmányt köny­velt volna el e tizenhároméves titáni küzdelemben ... Ciráda volt a nemzet homlokán. Szép, finom metszetű és veretű, me­lyet bár vert, ütött az idő, de mégis tisztelni és szeretni megtanult a jó­barát és az ellenség egyaránt. * Előttünk a „kormányzói hatáskör kiterjesztésé“- ről szóló törvény. Csak hiányt pótoltál nemzetem. Sohse félj attól, ha gazdagítod a kormányzói fegyvertárt. Csak a te hasznodra válik az . . . Nem ciráda kell ma a te verejté kés homlokodra! Atlasz kell ide, ki egész erejét szentelje néked. Ki pil­lérként álljon alád s megakassza tel­jes összeomlásodat. A népek pusztulásának legbizto­sabb előjelei, talán már hullafoltjai: a jelen valóságától elfordulás, álmok után kapkodás és játékokkal elbab- rálás. Élnitudásnak és élniakaráBnak biz­tos jelét adtuk e törvénnyel, mely a többivel együtt hivatva van a nem­zet életét és jogait átmenteni a biz­tonságosabb holnapba. KOLOMPOSOK. Irta: Jánosi György. Vígan, boldogan megy az aratás. Idő is van, aratnivaló is van. Sza­porodnak a kenyéradó kalászok. Úgy látszik, nem lesz rossz termés. Ellen­kezőleg : ott, ahol nem dőlt meg a gabona, igen jól fog fizetni. Isten megsegített és megsegít. Ad jó időt a termés betakarítására, hogy ne le­gyenek kenyérgondjai a magyar nem­zetnek. Az a másik kalásztábor is nr pró!— napra szaporodik, az a tábor, amelyik a háromszinben fogaskerékkel el- gyürüzött aranykalászt választotta «jelvényül annak a kiváló vezérnek zászlója alatt, akinek kiváló gyakor­lati politikai rátermettsége egy uj politikai iskolát nyitott meg és szinte bűvészként viszi előre máról-holnapra az ország helyzetét akkor, amikor az egész világ nyög a roppant terhek és bajok súlya alatt. Hirdetjük és hangoztatjuk, hogy Magyarország nehéz gazdasági helyzetének vége 1 Néhány hét múlva örvendetes válto­zás kellemes következményeit fogjuk élvezni. Néhány simitás még, a gazda- adósságok sikeres, bölcs rendezése után megindul az a jobb életfolya­mat, amelyért a nemzeti egység szol­gálatába állt mindenki. Van is öröm a nép között. Ilyen nagy bizalommal, ilyen vérmes re­ményekkel egy kormányhoz sem fű­ződött a nemzet rokonszenve. A ma­gyar élniakarás sorsdöntő ereje a a történelem oltárán diadalmasan lobog és beragyogja annak a nem­zetnek és vezérének nevét, amelyik egy uj, dicső ezerév szent tudatá­val vonul előre, mint egy dalos aratőcsapat a napsugáros reggel­ben a földig hajló kalászok közt. A'dott a teljes Szentháromság, egy, örök, igaz Isten és áldott a magyar név, hogy a nyomasztó, vak éj el- hordozása alatt nem sarjadt ki szá­mukra a halál, sőt a trianoni halál­ból is élet! Hogy vannak néhányan, akik ir­galmatlanul fanyar képet vágnak a nemzeti egység és a vezér minden sikeréhez, az tökéletesen érthető. El­bűvölően károgó politikai varjak, kik addig károgtanak, mig • kipottyant szájokból a népszerűség sajtja, búra borultan eszmélnek arra, hogy nincs, ahova magukat tegyék, mert GömböB miniszterelnök sikerei az utolsó száraz I ágat is kihúzták talpuk alól. Rjnd I van, béke van, nyugalom van, biza­lom van, javu'ó helyzet van, a nem­zet egyetemes érdekei szerint minden­kin segitnek. Vezér is van, akiért, mennél jobban megismerik, annál jobban rajonganak. Néhány neki- butult személy keservén nem kell megütközni. Hadd tátogjanak. Nem is foglalkoznánk velők, ha a nemzet érdeke nem kívánná a jövőre nézve. A múlt minden eseménye tükör, amelyben a jövő vonásai lát­szanak. És a közelmúlt politikai bi­zonytalansága arra volt jó, hogy ki csalogassa a barlangból azokat, akik­ről szó van. ők magukat a nép vezéreinek tar­tották, nyomtatott betűvel éB élőszó­ban hirdették, hogy megváltók. Fe­nyegettek mindenkit, aki nekik nem tetszett. Tépték, marták, cibálták a hatóságokat titkon, vagy nyíltan. Gróf Károlyi nem tetszett nekik, mert gróf, Gömbös, mert tanító fia, a jegyző, mert hatóság, a bírság, mert birság, az adó, mert adó, más, mert más, az iparos, mert iparoB, a kereskedő, mert kereskedő. Alapjában véve pe­dig odaszítottak, ahol kárt lehetett tenni, vagy ahol vastagabb volt a szivar és több a potya. Jellegzetes halászai voltak ezek a zavaros­nak, eszük nem elég arra, hogy pozitive építsenek, de huncutságuk elég arra, hogy súgóiktól szájukba rágott jelszavak konkolyát hintsék a jobb sorsra érdemes magyar nép közé. Láttad őket a kommu­nizmusban, a fehér terrorban, a nem­zeti ébredés idején, Bethlen mögött, ellen, kint, vagy ben^aszerint, amint a szél fajt, de mindig a szélsősé­gek és túlzások vonalán, sohasem a komolyan munkálkodók, vagy meggyőződésből bírálók táborá­ban. Hát kik ezek ? 1 Minket mindenkor azzal vádoltak a kü földiek, hogy hajlamosabbak vagyunk a hangulatpolitikára, mint a hideg ész számitó politikájára. A .hangulatpolitika pillanatnyi hatások szerint igazodik, légvárak után só­várog, üres Ígéreteket tekint cseme­gének, felületes és múló. Ezt a le­sújtó véleményt a külföldi azért táp­lálja felőlünk, mert nem lát a dolgok mélyére és ítéletét azok szerint álla­pítja meg, akik odatolják üres fejü­ket a közszemlélet piacára és ott hacdabandáznak, lármáznak a nemzet, vagy a nép nevében, holott erre a Egyes szám ára 10 fillér* nép nem kérte fel őket. Bőven figyel­tem ezeket s az egyik p1. gjűjtött a réten. Beszédbe eredtem vele, egyszer csak beszéd közben, minden átmenet nélkül igy bzóI: „A nép tátong, nem birom visszatartani. Uram !“ .,. Tud­tam pedig, hogy ő az, aki fékevesz­tett valótlanságokkal hajtogatja a népet szakadatlanul éppúgy, mint az a tárán, aki egy bonyhádi vásár al* kaiméval igy lármázott: „Megyek l Megírom Gömbösnek: mondjon le 1“ Tűhegyre szedik ezek mindazokat, akiket az újságok kiterítenek. Van­nak Chikán-ügyeik, olajügyeik, kar­tell-, álláshalmozó-, nyugdíjügyeik, szavazati jog, panamák, Dréhr-ügy, állandó bűnös kezelés után szaglászó ügyeik. Tudnak, vagy megpróbálnak tanukat, bizonyítékokat állítani min­den és mindenki ellen, de ha őket merészeli valaki a legkisebbet is meg­sérteni, tyű, akkor azután I . .. le­tagadnák, leesküdnék a csillagos eget. De hát kik ezek?! Nem fontos. A cim eleget mond. Mi csak azt mondjuk, ami a nem­zet iránti szent kötelességünk. Azt mondjuk, hogy Gömbös ndnisztet- elnök személyével és gyönyörű munkatervével új kor köszöntött rá erre a nemzetre. Rég nem állt a nemzet fenkölt hivatásának és nagyszerű küldetésének olyan tu­datában, mint ma. Káprázatos politikai és gazdasági sikerek kö­vetik egymást olyan időkben, ami­kor más nemzetek esetlenek-bot- lanak a bajok és akadályok töm­kelegében. Gömbös miniszter elnök lendületes, eredményes szerepe az ellenzék nyilt elismerését vívta ki és ezt az ország színe előtt jelentet- ték ki nagyon komoly politikai tényezők. Ha ez igy van ób igy van, mert a vaskönyörtelen tények előt­tünk játszódnak le, akkor vonja le a magyar nemztt a múlt tanulságait és vesse ki magából, bélyegezze meg azokat, akik a nemzet egyetemes érdekei ellen vétenek és vétenek, mert lehetetlen, valótlan, szemen- szedett jelszavakkal rombo'ják a ma­gyar nemzet nemzeti életének már­vány épületét. Legyen az párt, vagy nem párt, testület, vagy nem testület, sohase találjon itt népszerűséget, sohase ta­láljon a lelkekben talajt, ha a maga céljai elérésének sikerébe olyanokat fog be, akik nem a nemzet erkö'csi értékeinek emelésével, hanem azok bemocskolásával akarnak közszerep­hez jutni; olyanokat, akik semmi másra nem valók, mint arra, hogy velők mindenki szeme és szája elé felkavarják az iszapot. Minden nemzeti élet akkor szilárd és megdönthetetlen, ha a jók, az iga­zak, a tiszták, az áldozatkészek, az önzetlenek, a hívek és dolgozni aka­rók helyezik le erőiket egy nagy egység jól kigondolt céljáért. Elvész az a nemzet, amelyik a Kun Bélák, a Szamuellyk és a Lenin-fiuk csúfos szelleme előtt hódol! Elvész az a

Next

/
Thumbnails
Contents