Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-06-21 / 48. szám

2

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1933 junius 21.

Dr őrffy Imre képviselő nagyszabású beszéde.

Dörgő éljenzés ős taps kőiben ér- I keiett dr Őrffy a terembe, ahol r Bodnár elnök néhány meleg sióval üdvözölte, majd felkérte besiédének elmondására. A kerület képviselőjének helyesléstől és éljenzéstől soksior fél besiakitott gyönyörű beszéde, egyik legnagyobb siónoki sikere — nagyjában —- eképpen hangzott:

Az egység mozgalmának elemi ereje.

Elemi erővel indalt meg ai égési orsiágban a politikai egység megteremtését célió mozgalom. Bár féltékenységgel, sőt rosszindulata kritikával néiik ait a tu'oldalon, feltartóztatható nem lesz, mert a történelem szárnysuhogása hallatszik ki belőle. így lesi ez nálunk is, ahol a mai népgyttlésnek lesznek agyán lekicsinylői, — amit nem nehéz megjósolni, — bizonyos, hogy a mozgalom lelki feltélelei adva vannak, mert bár gyűlölködéssel is találkoztunk nem egyszer, arra sohasem válaszoltunk hasonló fegyverekkel. Magam különös súlyt fektettem eddig arra, hogy volt ellenfeleim részemről boszut, vagy haragot ne érezzenek.

Ez lehet az oka annak, hogy sokan a volt ellenzékem tagjai közűi felkerestek s ezt mondták: „A képviselő ur személye ellen kifogásunk nincs, hogyja ott a pártját, mint egy ember támogatjuk mindnyájan."

Miért nem lett ellenzéki ?

E szép szavak sem ingattak meg egy percig sem s a pillanatnyi nép szerűség kedvéért nem hagytam ott a zászlót akkor sem, amikor akörül a legelkeseredettebb harc dúlt.

Ma ismét más idők vannak s bár az események igazolnak, úgy érzem, hogy választóimnak mégiB számot kell adnom azért, hogy miért támogattam a kormányt a viharok, bajok éB elégedetlenség idején is.

Meggyőződésem volt mindig és ma is az, hogy a darabokra szakított trianoni magyarságnak egymással szembe fordulnia bfin

s minden magyar elemi kötelessége pártfogolni a kormányt, ha az nemzeti és polgári alapon áll s működése köztisztességbe nem ütközik és igazságos politikára törekszik.

De más okom is volt, hogy nem szöktem el a zászló alól.

Én ott álltam a pártnak bölcsőjénél a háború után és azokkal a nagy magyarokkal voltam egy nézeten, akik az ország újraalapítását a fö'd- mlives és gazdatársadalom erősebb bevonásával kívánták megoldani. Azt, aki e politikát később nem helyeselte, kikűldhettük a pártból, ha kormány volt, megbuktathattuk, — hiszen példa volt erre az előző kormány is, —

de mi saját házunkból magunkat kitessékeltetni nem hagytuk és nem is fogjuk. Különben is katonaviselt ember vagyok és sokan meg fogják érteni,

| hogy az őrhelyet, ahová állítottak nehéz időben, miért nem hagytam el. Ez tőlem egyénileg sem lett volna helyes cselekedet, kerületemre és polgáraira pedig egyenesen csapást jelentett volna, mert a megbecsülést, amelyet a kormányzatnál ekként szereztem, elvesztettem s kezem segítő ereje meggyengült volna.

Csak az elfogult kritika dolgozik terrorral.

Ámde — mondják a tu'o'dalon — mégis csak ott kellett volna hagynom a kormányt, hiszen minden bajnak, amibe jutottunk, a lelkiismeretlen és rossz kormánypolitika az oka. Ma már minden tisztességesen gondolkodó ember tudja, hogy ilyent állítani a londoni konferencia idején, amikor a világ minden államférfié beismeri h májának gazdasági csődjét, nemcsak ostobaság, de gonoszság is. Meg kell ezt végre őszintén mondanunk még akkor is, ha egyeseknek fájni fog.

Bár tele van e terem, tudom, hogy voltak jóhiszemű emberek, akiket terrorral visszatartottak az idejöveteltől. Amennyire sajnálom ezeket, annyira elítélem azokat, akiknek fáj az igazságot hallani, vagy félnek tőle. Gyáva és rossz politika ez, mely rövidesen megboszulja magát. . .

A pazarlás vádja. Azt szokták leginkább az elmúlt kormányzatnak szemére vetni, hogy pazarolt s hogy tűrte, sőt előmozdította az iparcikkek drágulását a mezőgazdasági termények kárára. Könnyű mindkét állítással végeznünk, öt-hat évvel ezelőtt mindenki — külföldi és magyar, magános és köztestület — másként állította be háztartását. Mai ésszel ezt senki sem tenné és csak az utólagos próféták merik állítani, hogy ők akkor íb így tettek volna. Egyébként is Szék szárd és kerületének választói a legkevésbé jogosultak a szemrehányást tenni,

hiszen számszerűleg be van igazolva, hogy több állami létesítményt kaptak az e'mult idő alatt, mint a mennyi

itt állami adóban összesen befolyt. Itt, ebben a teremben mondotta Rendez János megboldogult képiselő- társam rólam, hogy nem is az az igazi érdemem, hogy sokat alkottam, hanem az, hogy azokért a helyi érdekeltség áldozatkészségét soha igénybe nem vettem.

Árpolitika, vámvédelem.

A másik kifogás, hogy drágább az iparcikk és olcsóbb a mezőgazdasági termény, tehát nagyobb az u. n. agrárolló, mint a szomszédos ipari államokban. Ezen csak az cső* dálkozhatik, aki a legcsekélyebb köz- gazdasági ítélőképességgel sem bir. Hiszen tudvalevő, hogy a kereslet- kínálat szabja meg az árat s mi — sajnos — kényszerhelyzetben vagyunk. Az ipari cikkek árának leszállítása ugyanis csak egy egészséges nemzetközi konkurrencia alapján lehetséges, más eljárás csak tüneti kezelés és veszélyes lenne. Hát eresz- szűk be a külföldi cikkeket — mondják az ellenzéki bölcsek — minden vám és akadály nélkül. Ez eszembe juttatja a szerencsétlen Károlyi Mihály kormányát, mely a „nem akarok több katonát látni" jelszóval szétzüllesztette hadseregünket és pacifista gesztussal állt Belgrádban a győzelmes francia hadvezér elé. Bár a rúgást nem a nemzet, csak az akkori kalandortársasig kapta ott, az azután bekövetkezett események óva intenek:

fegyvert kiadni a kézből vég- romlást jelent a nemzetközi életben úgy katonai, mint gazdasági téren.

Ezért nem engedhetjük le ipari védővámjainkat addig, mig a külföldi államok a magyar bort, búzát, marhát s egyéb terményt be nem eresztik. Türelemmel kell tehát kivárnunk a helyzet javulását s izgatással, vagy bujtogatással nem segítünk.

Gömbös miniszterelnök nagy érdemei az érté* kesitós terén.

Piacokat kell keresnünk és hogy a magyar kormányelnök nem kíméli magát e téren, annak legékesebb bi- zonsága tegnapi meglepő berlini útja,

Gyerekjáték

HUTTER

beáztatás Asszony- dicséret mosóporral

mosás ABC szappannal

kifózés ABC szappannal

Minden dörzsölés nélkül is egy kettőre hófe^ hér a ruha! így dolgozik ön helyett a Hutter ABC szappan. Kiadós és így olcsóbb vele a nagymosás s emellett kíméli a fehérneműt

SZAPPAN

már as IllataTf tanttjele lósógárátc.

de összes eddigi külföldi utjai, melyek mind mind ezt célozzák. — Lelkiszemeim előtt áll a tegnapi tárgyalás Hitlerrel, melyet nem ismerek és mégis tisztán látom a megbeszélés anyagát, vezérünk apostoli fáradozását a magyar gazda sorsának jobbra fordulásáért.

Ezen múlik minden s ha sikerül terményeinknek védett piacokat biztosítanunk, maguktól megoldódnak az összes bajok, gazdaadósság, súlyos közterhek satöbbi. — Hiszen látjuk, hogy az állatáraknak a közelmúltban beállt szerény emelkedése is mily előnyös gazdasági éB lelki hatással járt az egész országban I

A helyzet Javítására tett intézkedések.

A piacok biztosításán kivül, minden egyéb intézkedés csak tüneti kezelés és csak pillanatnyi könnyebbülést hozhat. Megtettünk mindent e téren s csak idéznem kell a Tolnán legutóbb tartott ellenzéki gyűlés egyik szónokának szavait, aki ezeket az intézkedéseket felsorolta: a közmun- kaváltság, a borfogyasztási adó, a kamat stb. terén beállt könnyítéseket. A különbség közöttünk csak az, hogy e szónok merész fantáziával azt állította, hogy e le nem kicsinyelhető eredményeket ők csinálták, nem a kormány és a pirtja. Úgy látszik, a szónok felfedezte azt az országit, ahol az ellenzék kormányoz, nem a kormány, vagy legalább is kitalálta azt a szellemes és kellemes kormányzati rendszert, amely szerint a jó dolgok az ellenzék érdeme, a hibák a kormány és pártja bűne. Kár az ilyen frivol játékkal sokat foglalkozni és csak azt jegyzem meg, hogy a boradó létéről sem tudott sok politikus odaát, amikor mi gyűléseken, cikkekben, parlamentben sason kivül sürgettük eltörlését és hogy lényegeB mérséklését Bessenyey képviselőtársammal együtt miniszterbuktatás fenyegetésével erőszakoltuk ki — ketten.

Az intézkedések üteme.

Igen, igen mondják egyesek, hiszen látjuk a jóakaratot, történik is itt-ott valami, de borzasztó lassú ütemben. Hát e kérdésben hivatkozom magára a miniszterelnök urra, aki ellenzéki korában sokszor kifogásolta az akkori kormány tempóját. Maga is beismeri most, hogy más kívülről követelődzői, kritizálni és más felelős helyen ténylegesen intézkedni. Az élet ezer akadályát csak az utóbbi mutatja meg igazán.

Szeretnék még sok mindent elmondani az elmúlt időkről és kriti- zálóikről, de ma nem óhajtok formális beszámolót tartani, eljön annak rövidesen úgyis az ideje.

Mit tett és mit kell még tennie a kormánynak

A Gömbös-kormány keményen tartja a gyeplőt s mindent megtesz a legnagyobb bajok kiküszöbölésére. Van bátorsága a mimmutjövédelmekhez nyu’ni s legközelebbi célkitűzése az állásnélküli fiatalság ke-