Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-06-14 / 46. szám

XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 június 14. 46. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség ts, klatiétilvatal: Szekszárdi Népbank épületében. I Főszerkesztő; Telefonszim SS í, 102. ! SCHNEIDER JÄNOS. • Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. Előfizetési dl): k lap megjelenik minden eaerdán Ae iiombaton.-----------------------•; I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi réazél fé lévre------------6 pengő. | Egész évre-----------12 pengő. | jHető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hi rdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A világgazdasági konferencia. Junius 12 én megnyílt a második világgazdasági konferencia. Az elsőt 1927 ben tartották ugyancsak Lon­donban. Már akkor — az első kon­ferencia alkalmával — érezhetők vol* tak azok a gazdasági zavarok, sme lyeket főképpen a szerencaétien béke- szerződések által okozott nemzetközi ' politikai feszültség idézett elő. Már akkor jelentkeztek a kereskedelmi áruforgalom nehézségei, sőt ezek a nehézségek már akkor minden gaz­dasági és pénzügyi vonatkozásban olyan mértéket öltöttek, hogy világ­szerte az a felfogás alakult ki, hogy eljutottunk immár a válság mély­pontjához és a világgazdasági kon­ferencia összehívása azért vált szük­ségessé, hogy a felgyülemlett bajokat orvosolja és az akadályokat nemzet­közi erővel elháritsa a kereskedelmi forgalom utjából. Azóta körülbelül hat esztendő telt el s ma már tudjuk, hogy a gazda­sági válság — különösen 1929 Óta — mindmólyebbre sülyedt. Azóta az álfcmok elzárkózása mindélesebb, a behozatalt csaknem teljesen kizáró alakot öltött; a vámemelések és be­hozatali tilalmak rendszere tökélete sen kiépült és a gazdasági élet az államok egymásközötti viszonylatában annyira megbénult, hogy ma már a nemzetközi forgalomban csak a leg­primitívebb árucserére szorítkozunk s még ennek a lebonyolítása is súlyos akadályokba, ezer meg ezer tilalom­fába ütközik. Az első világgazdasági konferencia bölcs megállapításai és még bölcsebb ajánlásai teljességgel kárbavesztek. Az .ajánlatokat senki sem fogadta meg és a világ tovább haladt a gazdasági romlás utján. A most összeülő második világ­gazdasági konferencia létrejöttét nagy és hosszú vajúdások előzték meg. Tanácskozásainak határidejét újra meg újra ki kellett tolná, el kellett halasztani. Az érdekelt főhatalmak előzetesen rendezni akarták a hábo­rús adósságok kérdését Amerikával szemben és kívánatos volt az is, hogy — éppen Amerika magatartására való tekintettel — ae európai főhatalmak a leszerelési konferencián döntő jelen­tőségű elhatározásra jussanak. De ezekben a messzemenő kihatású kér­désekben eddig nem sikerült a meg­egyezés. A reparációnak a lausanne-i kon­ferencián történt eltörlése jelentéke­nyen enyhítette a nemzetközi ellen­téteket s ez biztató reményt fakasz­tott a további fejlemények iránt. Enyhülést hozott továbbá az, hogy Franciaország, Anglia és Olaszország most decemberben ünnepiesen el­ismerték a legyőzött nemzetek egyen­jogúságát a fegyverkezések terén. De ^uek az filyi állásfoglalásnak meg­valósítása a gyakorlatnál, ueg yárat magára. Közben a nemzetközi hely­zet feszültsége Hitlerók tormányra­jritása és a kisantant szorosabb össze vsküvésszerü szövetsége folytán újra kiélesedett. Világgazdasági vonatko­zásban pedig tehertételként kell el­könyvelni Angliának és legutóbb Amerikának az aranyalapról való le térését. A négyhatalmi egyezmény létrejötte Vbjmi kevéssé alkalmas a nemzetközi helyzet enyhítésére, még pedig azért nem, mert a revízió kér déBét nem juttatja a megvalósulás stádiumába, már pedig a revízió kér­désének megfelelő és kielégítő meg­oldása nélkül sem az európai békét tartósén biztosítani, sem pedig a gaz dasági válságot közmegnyugvásra meg­oldani nem lehet. Ilyen körülmények között ül össze nagyfontosságu tanácskozására a má sodik londoni világgazdasági konfe­rencia. A világgazdasági válságnak meg- ; annyi bonyolult nehéz kérdése: a pénz- | ügyi és hitelpolitika problémája, a tőkeforgalom megindítása, az adós­ságok törlesztésének és kamattételei­nek nj rendezése, a nemzetközi áru­csere felszabadítása, a termelés és a kereskedelem megszervezése, az árak j kérdése, az agrárválság enyhítése stb., | szerepel a konferencia napirendjén. Ott szerepel továbbá a nemzetközi biztos értékmérőnek megállapítása, amelyre nézve a konferenciát elő­készítő nemzetközi bizottság — uni­verzális jelentőségénél fogva — egye­dül célravezetőnek az aranyértéket jelölte meg. De ennek a világgazda­sági szempontból kimagasló fontos­ságú kérdésnek sikeres megoldását a legnagyobb mértékben nehezíti az a körülmény, hogy két olyan nagy­hatalom, amilyen Anglia és Amerika, letértek az aranyérték alapjáról. A magyar kormány méltó küldött­séggel, Imrédy pénzügyminiszterrel az élén vesz részt a londoni konfe­rencián. A magyar delegáció nyílt őszinteséggel fogja föltár ni a konfe reccia előtt az ország nehéz gazda sági helyzetét. A magyar nemzet példátlan áldozatkészséggel helytáll a gazdasági válság rézkédtatásai kö­zött és a kormány minden lebető erő­feszítést megtesz, hogy ellensúlyozza és enyhítse a válság pusztitó kihatá­sait. De az országnak nemzetközi megértésre, könnyebbitésekre és se­gítségre van szüksége, hogy gazda­ságát talpraállíthassa és jövedelmezővé tehesse, hogy termelvényeit kellő áron értékesitheBBe a világpiacon és egy­általán arra, hogy a nemzet törté­nelmi rendeltetéséhez méltóan tölt- hesse be hivatását a Duna völgyéber. Semmi kétségünk nem lehet aziránt, hogy a magyar kü'döttség minden erejét és tudását harcba fogja állí­tani oly célból, hogy fölrázza a világ lelkiismeretót és hogy teljes meg­értést és méltánylást ébresszen a magyar nemzet súlyos helyzete és jogos törekvései iránt. A világgazdasági konferenciát meg­előzően a keleteurópai mezőgazda- sági termelő államok szükebbkörtt. tanácskozásra gyűltek össze Baka- restben, amelyen a magyar kormány gnegbizottai is résztvettck. A tanács­kozásnak az volt a célja, hogy as agrárországok a londoni konferencián egységes álláspontot foglaljanak el érdekeik védelmére. A bukaresti kon­ferencia olykép állapodott meg, hogy a keleteurópai agrárérdekek szószólója Londonban Madgearu román miniszter legyen. A magyar küldöttség veze­tője ez ellen fenntartással élt és a Gömbös-kormány olykép határozott, hogy a magyar mezőgazdaság érde­keit a londoni konferencián a magyar küldöttség képviseli. A magyar kormánynak ez a hatá­rozata méltó válasz azokra az ellen­I séges mesterkedésekre, amelyeket a ■ kisantant Magyarország ellen pokoli J rendszerességgel alkalmazásba visz. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna vármegye közigazgatási bi­zottsága f. hó 13-án tartotta junius havi rendes ülését dr Hagymássy Zoltán főispán elnöklete alatt. Meg­jelentek Száváid Oszkár alispán és a szakelőadók, a választott tagok kö­zül: gróf Apponyi Rezső, báró Fiáth Tibor, Kiss Lajos, Kovács- Sebestény Endre, dr Ferczel Béla, Schneider Gábor és Schneider János. Az egyes előadók jelentését a bizottság tudo­másul vette, László Aladárnak, az államépitészeti hivatal főnökének a jelentése és indítványa alapján pedig kimondotta, hogy két ügyben felir a kereskedelmi miniszterhez. Az első ügy, hogy a kereskedelmi miniszter engedje át a baja—bátaszéki államo­sítandó közút kiépítetlen részének | kikövezéséhez azon 3800 köbméter ! követ, amely a vasúti töltés rézsű­jéből lebontott burkolatból most az anyaggödörben hentergett és a szét- mállásnak és eliszaposodásnak van kitéve, mig a földes ut állandó ki­mosásnak és leromlásnak néz elébe. A második ügy a szekszárd—ke­selyűéi törvényhatósági közutnak a Danával való összeköttetésére vonat­kozik» A 47 a kilométeres ut kiépí­tésével Szekszárd egy régi vágyának teljesülésére lenne kilátás, hajóállo­mást nyerne Gemencben, amely óriási jelentőségű volna Szekszárd és egész nagy környéke gazdáira és kereske­dőire egyaránt. A bizottság nagy helyesléssel fogadta ezen ut kiépíté­sére vonatkozó indítványt és elhatá­rozta, hogy a kereskedelmi kormány­hoz oly értelmű felterjesztést tesz, hogy az ŐBSzel meginduló inségmunka keretében az utfeltöltési munkák el­készítése már engedélyeztessék. Ez nemcsak útépítési, de szociális szem­pontból is feltétlenül szükséges, mert e vidék sok száz munkanélkülije nyerne foglalkozást. Hisszük, hogy a közigazgatási bizottságnak mindkét ügyben igen indokolt felirata a kor­mánynál megfelelő figyelemben fog részesülni, gyors és kedvező intéz-- kedés lesz reá a válasz. Az együttes ülés illán a gyám­ügyi, adóügyi, gazdasági, népoktatás és útügyi albizottság tanácskozott. A lűtíklíllltfertl. Eseményszámba menő meglepetés­sel szolgáltak a szekszárdi amatőr- fényképezők kiállításukkal. A log” kényesebb ialÓBnek is megfelelő olyan képanyagot hoztak Össze a kaszinó kerthelyisógében, amelyről a lentjárt pesti szakemberek is legnagyobb el­ismerés hangján nyilatkoztak. Balogh Rudolffal az élen, lejöttek a több­szörös külföldi aranyérmes Vadas Ernő, Hollán Lajos és Nagy min. tanácsos, hogy kritikájukkal, szak­tanácsaikkal irányítsák az igen jól indalt szekszárdi csoportot és kb. 50» darabból álló repräsentativ képsoro­zaton mutatták be mi az a feladat^ amelyet a gép megoldhat anélkül,; hogy a festmény területére tévedjen: A portrén kívül a fény és árnyék játéka s a pillanatnyi mozgás meg­örökítése, szükségképpen érzékeltetve az anyagszerüséget, az a terrénum, amelyen ma a művészi fényképezés babérait aratja. A budapesti anyagról természe­tesen csak az elismerés hangján szól­hatunk. Olyan márkás anyag ejtette bámulatba a közönséget, amilyen Szekszárdon még nem volt. Wächter Klárival külön kell fog­lalkoznunk. Igaz, hogy a reprezen­tatív csoportban voltak kiállítva ké­pei, de onnan is kiváltak. A leg­nemesebb, egyúttal azonban a leg­nehezebb területen mozog a adja vissza a karaktert, lelki életet, anya­got, szint, fényt, árnyékot mai fel­fogásban, éles meglátással, biztos és fölényes technikával. Legmagasabb- foku tudással párosult intelligencia jellemzi minden egyes képét. Dr őrffy Gyula, az egyesület el­nöke, nem mindennapi elgondolásban ábrázolta édesanyját: a róla készült plakettet fényképezte le művészien. Képai kifinomult, nemes ízlésre val­lanak. Úgy dr őrffy Gyula, mint Wächter Klári, — Balogh Rudoffal együtt zsűritagok lévén, — verse­nyen kívül vettek részt a kiállításon. Az ő bírálatuk alapján elBŐ helye­zést értek el: dr Fleischmann Ottó, Gábor Károly, Lipmann Kálmán, Szabó Gyula és Wallacher László. Gábor Károlyon kívül, aki először lép képeivel a nyilvánosság elé, vala­mennyien fémjelzett fotográfusok, akik egy év óta sikerrel vettek részt a budapesti, debreceni és győri or­szágos kiállításokon. Kívülük Debu- lay Imre, dr Kalmár Vilmosné és Egyes szám ára 10 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents