Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-06-03 / 44. szám

1933 junius 3. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 Maftnronztti német leszármazottak ás a Bleyer üiy. Igentisztelt Szerkesztő Ur! A Bleyer-ügy bal lámái akkorára j csaptak föl, hogy a magyar föld ha­tárain tál is messie gyűrűsnek és még nem csendesedtek le. Nehogy agy tűnjék fel, hogy viták folynak de nobis sine nobis, szük­ségesnek tartjuk, hogy határozott ki­jelentés hangozzék főt arról a vidék­ről, ahol ezidőszerint csonka orszá­gunkban a legtöbb német lakik egy- tömegben. A hang, amely innen hal­kan szól is, jelentősebb és nyomaté­kosabb, mint bármelyik más, mert magunk beszélünk az érdekeltek, a magyar leszármaiottak, még pedig ások, akik legtisztább öntudattal mérlegeljük helyzetünket. Helyet kérünk tehát b. lapjában a következő üzenetnek, amely szól elsősorban Bleyer Jakab egyetemi tanár,' országgyűlési képviselő, volt miniszter urnák, másodsorban azok­nak, akik nem illetékesen beleavat­koznak dolgunkba, tehát a külföldi németeknek is. Tiltakozásunkat fejezzük ki min­dennemű nemzetiségi agitációval és nemkívánatos mozgalommal szemben. — Tiltakozunk pedig elsősorban is apáink, nagyapáink, idegenből ide­szakadt őseink nevében, akik bizo­nyára nem azzal a szándékkal köl­töztek ide, hogy államot alkossanak az államban, hogy megbontsák a nemzeti egységet és gyöngítsék uj hónuknak erejét. Ha nekik megfelelt a magyar állami berendezkedés, ha mint jövevények békében megfértek a magyarsággal és évszázadokon ke Tesztül nem találtak okot rá, hogy elnyomatásról panaszkodjanak és sé­relmeket világba kürtöljenek, mi jogon tehetjük azt mi, akik itt szü lettünk, itt nevelkedtünk és itt sze­reztük minden anyagi és szellemi javainkat ? De tiltakoznunk kell a magunk jól felfogott és megfontolt érdekében is. Kétlakiaknak nem teremtett bennün­ket az Úristen, egyszerre németek és magyarok nem lehetünk. Ha két nyelven beszélünk is, csak egy szi vünk és fejünk van és ez osztatlanul a magyar hazáé. Eszünkkel és szi­vünkkel egyaránt és mindama érté­kes képességünkkel, miket józan, becsületes, kitartóan dolgos őseink vérével örököltünk, osztatlanul ennek a hazának akarunk szolgálni és min •den magyarral karöltve, sokszor őket buzgóságban és lelkességben tu’- szárnyalva törekszünk kiépíteni a szilárd alapokon álló, egységes, erő­teljes államot, amely lehetővé teszi, hogy becsületes munkánknak gyü­mölcsét békésen, biztonságban élvez­hessük. Minden Bleyer-féle politikust, minden nemzetiségi agitátort, aki éket verni próbál a nemzetnek más-más nyelven beszélő fiai közé, legéleseb­ben elítélünk. zál, nehogy utódaink még többet keserüljenek meg a sorozatosan el­követett oktalanságokból. A nemze­tiségi széthúzás mesterséges keltése és szítása ismét dekadencia felé viszi a nemzet életét; ha a nemzeti erő még tovább gyengül, föltartóztatha­tatlanul pusztu'unk valamennyien. Végül még egy üzenet azoknak, akik álokoBkodással téves következ­tetést akarnának levonni állásfogla­lásunkból. Ha mi, az ezeréves Ma­gyarország földjére szabad elhatáro­zással idetelepültöknek késői ivadé­kai a nemzeti egységbe való bele- olvadás szükségét hirdetjük, ebből csak abnormális észjárás következ­tethetné, hogy jogosan ugyanazt vár hatják a trianoni világhistóriai rab­lásból gyarapodott utódállamok az anyaországtól elszakított áldozatoktól. A magyarországi német leszármazottak többje. * Erre illetékesektől vettük a fen­tebbi levelet. Készséggel adunk an­nak helyet, mert tárgyilagos igazsá­gossággal bírálja el a történteket éB mert úgy véljük, hogy a magyar­országi németség nevében nem azok jogosítottak nyilatkozni, akik a nem­zetiségi kérdést olybá veszik, hogy abból jól meg lehet élni és politikai szerepet nyerhetnek, hanem akiknek ősei évszázadokkal ezelőt uj hazát ta­láltak a magyar földön és akiknek sem ősei, sem maguk, de még le­származottjaik sem érezték egy pil lanatra Bem, hogy a magyarok nem testvéreiknek fogadták őket. Mária Terézia királyné idejében települtek le a Duna és a Rajna vidékéről mint szegény földmiveaek és iparosok a megyénkbali németek ősei. Az elsők­nek még küzdelmeik voltak, mig a semmiből valamit össze tudtak hozni, gyermekeik már könnyebben éltek és vagyonoBodtak, az unokák már jómódú birtokosokká, hivatalokat be­töltőkké váltak és mélységes hála és szeretet érzései fűtik őket a magyar­sághoz, mert azok nobilis viselkedése lehetővé tette, bogy ha nyelvben még itt-ott nem is, de érzésben teljesen magyarokká váljanak. Inzultusnak te­kintik és tekinthetik méltán, hogy ebben az országban az ő nevükben valaki elnyomatásról merjen beszélni. Ezért emelték fel lapunk hasábjain íb tiltakozó ssavukat. Es mi, akiket a vérségi és érzésbeli közösség szo­rosan összefűz a levélírókkal, csak örömmel adtunk teret az ő férfias tiltakozó szavuknak. A pécsi ünnepi hét legnagyobb szenzációja. Á folyó hó 3-tól 11-ig tartó pécsi ünnepi hétnek kétségtelenül legna gyobb szenzációja A gyermekek ke­resztes hadjárata cimü zenei le­genda, amely esténkint szabadtéri előadásban kerül bemutatásra a dóm előtt. A hires és nálunk még nem ismert nagyszabású zenei mű szer­zője Gabriel Pierné, a metzi konzer­vatórium tanárának a fia volt, aki korán Párisba került és ott egyaránt kitűnt, mint énekes, mint zongora- és orgonaművész, sőt elismert zene­szerző is lett. Nagyszámú szerze­ményei között A gyermekek keresz­tes hadjárata a legjelentősebb, ame­lyet első előadása alkalmával az 1905. évben Pária városának dijával tün­tettek ki. Témája Marcel Schwob francia Írónak hasonló cimü müvéből való és Pierné két évig dol­gozott együtt az íróval az orató­riumon. A négy tételből álló zenei műről dr Gálos László pécsi teológiai tanár irt az ünnepi hét közönsége számára terjedelmes tartalmú és zeneesztétikái ismertetést. Az egyes tételek előtt choreografikus mosgásművészeti kó­rusok nyújtják a következő kép plasz­tikus színes rajzát. A kórusok tagjai éppúgy, mint a szólisták korhű (ti zenharmadik századbeli) ruhákban énekelnek. A világítási effektusok és a dómtér kitünően ható kerete mint látványosság is érdemes lesz a meg­tekintésre. A nagy mű betanulásán óriási igyekezettel fáradozott a mű­vészi együttes, melynek vezetője Weigel e Oszkár, az emberfeletti munkabírása, kitűnő zenei műveltségű karnagy. Filléres vonat Szakszómról ás Bátaszákröl Pécsre. A pécsi ünnepi héttel kapcsolato­san a MÁV. igazgatósága folyó hó 11-én S^sekszárdról és Bátaszékről filléres gyorsvonatot indíttat Pécsre. A filléres vonat kedvezménye ugyanaz leBZ, mint a múltban volt, vagyis 75 százalék. A filléres vonat menetrend­jére, valamint a jegyek előjegyzésére vonatkozó és most még rendelkezésre nem álló adatokat a szekszárdi és bátaszéki állomások főnöksége az indóházak előcsarnokaiban kifüggesz­tendő hirdetményeken fogja tudatni a közönséggel, amelyet Szekszárdon a Kaszinó Bazár több kirakatá­ban elhelyezendő értesítéseken is tájékoztatnak a pécsi kirándulás­ról. Hősök emlékünnepe. Legerélyesebben mégis fiaink és utódaink nevében kell elleneznünk és rosszalnunk olyan megmozdulást, — amely alkalmas arra, hogy majdan velük szemben bizalmatlanságot tá­masszon. Nem szabad felednünk, hogy bennük a nemzeti összetartozás és érzete — ha növelhető — még foko­zottabb mértékben lesz meg, mint bennünk. Est nem engedhetjük meg­ingatni és nem szabad tűrnünk, hogy valaki elhintse a kölcsönös gyanú vagy kétely magvait a magyar és nemmagyarajkuak és származásúak •között. Hetedizig lakóinak a maradékok az apák bűneiért, erre oktat a Szent- írás. A múltnak éppen elég politikai baklövéseit sinyli a siralmas jelen, 'vigyázzon mindenki, aki ma politi­Szekszárd. A szekszárdi m. kir. állami Be- zerédj István fiú felső kereskedelmi iskola május hó 31-án tartotta meg a világháborúban hősi halált halt magyar katonák emlékünnepét. A Hősök-szobrához az intézeti disz zászló alatt felvonult ifjúság előtt vitéz Molnár József intézeti r. tanár tartott izzó hazaszeretettől áthatott beszédet, megemlékezésében költői szavakkal méltatva a nap jelentősé­gét. A nagy tetszéssel fogadott buz­dító beszéd után Klézl István III. évf. tanuló szavalt nagy sikerrel Gyóni-verseket. Az ünnepség Nagy Sándor IV. évf. végzett növendék fogadalomtételével ért véget, aki az ifjúság koszorúját helyezte el a szob­ron. Befejezésül az ifjúság diszme- netben vonult el a szobor előtt. Nagydorogon országzászló avatás volt a hősök napján. A nagy idők hősei iránti meg­emlékezés napján délelőtt Joó András református lelkész tartott hazafias beszéd kisáretében istentiszteletet, mig délután avatták fel a hősök szobra előtt felállított országzászló oszlopát, amelynek a tetejét művé­sziesen faragott, esküre emelt kéz disziti. Az ünnepélyt a községi ének­karnak Imreh Karoly igazgató ve­zénylete mellett előadott himnusza vezette be, majd Szilágyi Anna szép szavalata után Szendrey László nyug. MÁV. főintéző mondott nagyon kedves beszédet, a hősök emlékének mélta­tása mellett kifejtvén az országzászló jelentőségét. Beszéde alatt szökött fel a trikolor a tiz méter magas nem- zetiszinU árbócra, melynek megőrzé­sére Rankecz József biró tett a köz­ség nevében fogadalmat. Böröcz Mar­git és Böröcz József szavalata után Térmeg Sándor tanító vezetésével iskolai kar énekelt, majd Ranga Jó" zsef idősebb levente szavalt hatáso­san. Gaál Endre r. k. kántor veze­tésével a római katolikus vegyes énekkar adta elő elismerésre méltó módon „Imádkozzunk a hazáért“ o. éneket, mely után Mohai István és Körmendi István szavaltak. A lé lekbe markoló műsor a községi ének­kar Hiszekegyével végződött, majd a Térmeg Sándor fóoktató vezetésé­vel 50 egyenruhás levente vonult el példás diszmenetben a zászló és szo- uor előtt, melyre a község koszorú­ját Gál József másodbiró, a Polgári Olvasókörét Zsebő István, az Iparo­sok és Kereskedők Társasköréét Tom- mán József helyezte el. Az ország- zászló felállítása érdekében Szendrey László buzgólkodott, mig a műsor betanítása a már említett tanítókon kívül Tolnay Beláné Szabó Irén ér­deme. Bony hódon. A szakadó eső dacára nagy kö­zönség gyűlt ÖSBze a hősök szobrá- nál, ahova kivonultak : a tüioltóság, lövészegylet, cserkészcsapatok, leven­ték, az iskolák és társadalmi egye­sületek. Az emlékbeszédet Gömbös Miklós reálgimn. tanár tartotta, aki kiemelte, hogy németségünk minden­kor hazafiasán gondolkodott éB hő­siesen küzdött vállvetve a magyar­sággal. A szobor megkoszorúzása után a csapatok a leventezenekar in­dulója mellett diszmenetben vonultak el a szobor előtt. Ócsóny lakossága f. hó 28-án tartotta kegye­leti ünnepélyét, melyen a társadalmi egyesületek mellett a közönség is igen szép számmal jelent meg. A bekötött nyelvű harang busán siratta hőseinket, majd kezdetét vette az Ünnepély a következő műsorral: 1. Gyermekkar. (Ref. iskolások). 2. Szavalat. (R. k. iskolai tanuló). 3. Szavalat. (Ref. iskolai tana ó. 4 Gyer­mekkar. (Lt. k. iskolások). 5. Ünnepi beszéd. (Héti József tanító) 6. Sza­valat. (Bátor József). 7. Szavalat. (Takács Mária). 8. Gyermekkar. (Ref. iskolások). 9. Beszéd. (Kovács Pál); .10. Levente fogadalomtetel. 11. Gyermekkar. (R. k. iskolások). 12. Szavalat. (Bodo István). 13. Szavalat. (Bátor Erzsébet). 14. Gyermekkar. (Ref. iskolások). 15. Diszmenet. Az ünnepély befejezésekor a társadalmi egyesületek elhelyeztek csokraikat a szobor talapzatán. Kisvejke. Vasárnap a kisvejkei r. k. temp­lomban hősök emlékmiséje volt. Ko­vács Kálmán p'ebános Bzentbeszédó- ben kegyeletes szavakkal emlékezett meg a világháborúban hősi halált halt hazai és helyi hősökről, A szír­ből jövő megemlékezést sokszor fáj­dalmas sokogás kisérte. Sárpilis községe is méltón ünnepié meg a hősök napját. Előbb a ref. templom­ban tartott istentiszteleten Babay Béla lelkész gyújtotta fel a szivek­ben a reménység fáklyáját, majd a kedvezőtlen idő miatt ugyancsak a ref. templomban tartott ünnepélyen Jákob Konrád köss. jegyző mondott igen nagy hatású lelkes hazafias ün­nepi beszédet. - Majd Kurdi Pál le- j venteoktató, Varga János levente ha- j tásoa szavalatai emelték az ünnepély ■ fényét, amely a Szózat éneklésével * ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents