Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-05-27 / 41-42. szám

1933 május 27. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 9 I Dressek Pyjamák Cipők Sapkák Köpenyek Irottirjcögenyjcelmék Frottír törölközők Pirnitzer > 1840*ben J JÓZ80Í 08 Fiai áruházában Szekszárd a művészetet,, amellyel Te ennek a vármegyének legkényesebb járását, a 95 százalékos sváb völgységi já­rást 10 éven keresztül vezetted. Tanúbizonyságot szolgáltattál arra, hogy erős magyarnak minő meg­értéssel és szeretettel kell kezelni a közigazgatást. Én itt is, fent is mint többször megtettem, tanúbizonyságot akarok tenni amellett, aki ebből a népből származom, köztük éltem és nagy­részét képviselem is, hirdetem, bele­kiáltom a nagyvilágba, bár hallhatná mindenki: ebben az országban soha sem volt nemzetiségek elnyomatása. Édesanyánk volt ez a haza, amely mindenkinek, bármily kicsinyre szabta is a kenyeret, egyformán osztotta Ezért hirdetem mindenkor, hogy ez a föld, ahol apáink vére folyt, áldjon vagy verjen sors keze, itt élnünk, halnunk kell! (Éljen, taps). Kedves Zoltán barátom, őszinte barátság fűz bennünket egymáshoz, Klein Antal igen tisztelt barátom- a nemzeti egység gondolatának szó­szólója volt az előbb elmondott beszédében és meg vagyok győ­ződve arról, hogyha komoly mér­legelés tárgyává teszi az ő és pártja programját és kívánságait és össze­hasonlítja az én pártom program­jával és kívánságaival, vajmi kevés különbséget fog találni. Én máskép láto.n a magyar életet Ez a meg­jegyzés nem vonatkozik igen tisz­telt barátom beszédére, hanem ál­talában szólt. Belenevelődtünk egy politikai küzdelembe, egy negatív politikai életbe. Ha valamikor egy­szerűen tagadtunk csak valamit, az máris jó volt a magyar nemzeti gondolat számára. A Bécsből irá­nyított politikával szemben a taga­dás álláspontjára helyezkedni pszi- chológiailág idehaza már győzelmet jelentett. Pártpolitikai sorompókat állítottak fel. Az egyik oldalon hir­dették az akkor megvalósíthatatlan, <ie a nemzet szemében megnyerő eszméket, a másik oldalon reálpoli­tikát csináltak. Magyarországnak az a hibája, hogy a háború és a forradalom után elfeledtük felvonni a sorom­pókat. A kuruc és labanc mentalitás idejét múlta. A magyar, ha meg akarja erősíteni nemzetközi helyze­tét, nem fogyaszthatja önmaga ener­giáját, nem pártoskodik tehát és nem keresi az ellentéteket a részlet- kérdésekben, hanem elfelejti a rész­letkülönbségeket, a nemzeti céiok felé néz és pedig ma már nem az op­de elválaszt a politikai ellentétes felfogás. De miként a múltban, a jövőben sem lehet barátságunk aka­dálya politikai felfogásunk bátor megvallásának és politikánk nem lehet gátja őszinte barátságunknak. Én ígérem neked, mint jóbarát és hirdetem a népnek, amelynek nevé­ben beszélek, hogy ebben a tör­vényhatósági bizottságban, amelyet ezentúl Te fogsz vezetni, kemény és harcos kritikusod leszek. Kedves barátom, légy Te az az antenna, amely felfogja s továbbítja azt, amit én népem érdekében kí­vánság és kérés gyanánt eléd ter­jesztek : Neked most pályafutásod startjá­nál, s vezérednek Gömbös Gyulá­nak azt kívánom, hogy a nemes versenyt, a finist nyerjétek meg, de csak úgy, hogy abban egy győztes legyen: a magyar nép és a magyar haza 1 (Éljenzés, taps). Dr Klein Antal lojális hangú po­hárköszöntője után hangzott el Vetőé, aki az ugart szántja, rendbe, kell hoznom a magyar mezőt, ki kell gyomlálnom, ami nem odavaló, el kell hárítani az akadályokat, amelyek nem engedik, hogy a ma­gyar mezőn egyforma illatos virág nyíljon. Más életünk van nekünk ujma- gyaroknak Elvesztettük területünk igen nagy részét és függetlenségünk valóban szomorú függetlenség. De mégis önálló nemzeti állami életet élünk, dacára annak, hogy szomorú a függetlenségünk és a jelenünk, arra vagyunk elhivatva, hogy nagy perspektíva nyiljék meg a mi szá­munkra a jövőt illetőleg. Ma tehát csak nagy elvi kérdésekben helyén­való az ütközés. A kákán csomót kereső magyar typus meghalt, ha pedig él, szava nem hallatszik messzi­re. Megszűnt a minden körülmények között jobban tudni vélő typus is, meghalt a karosszékből, politizáló nagy pipáju, kevés dohányu magyar. Uj világot élünk, nagy meglátások alapján kell a belpolitikát vinni. Néhány nagy tételről van csak szó, amelyben egyeznünk kell, amelyben meg kell látnunk, hogy melyek azok az igazi határkövek, amelyeken belül magyar életünket fo ytatnunk kell. Amikor a nemzeti öncéluságot hirdettem, mondottam, hogy nem uj eszmét, tételt Írtam zászlómra. Állam- tudományi tudósok régi megállapí­tása az, hogy a nemzeteknek, ha önálló állami életet élnek, öncélú | életet kell élniök. Valahol másutt hangoztattam, hogy az Isten és a natkozásban valamennyiünket jelent és amelyért élni és amelynek min­dent alárendelni kötelességünk. Ez a mi uj politikai hitvallásunk. A nemzet az, amelyért miniszterelnök vagyok nem önmagamért A nemzet az, amelyért főispán valaki, s nem magáért A nemzet az, amelyért szántanak, vetnek, kovácsolnak, — akár a magyar sorsról, akár annak erkölcsi erejéről, akár anyagi lété­ről van szó. Mindig csak a nem­zetért, nem magunkért. Ha igy gon­dolkozik mindenki, az uj magyarok olyan gondolatvilága fog előállni, amely kizárja azt, hogy a szemafor függetlenül az államvasutak igaz­gatójától, működjék (úgy van, él­jen 1) A szemafor vasuttechnika sze­rint tartozéka az államvasutnak, persze fontos szerepet játszik. Én nem adom fel a reményt. Tu­dom, hogy fajtámnak adottsága a zsenialitás, különben nem hinném, hogy ezeréven keresztül sok viszon­tagság között megálltuk volna he­lyünket. Az a józanság, amely a vidéki népet és a magyar városi polgárt jellemzi, a zsenialitás egy része. Az, hogy mi máról holnapra nem tudunk nagyon lelkesedni, ha­nem tárgyilagos bírálatnak vetjük alá mindazt, ami elhangzik, szintén egy része a zsenialitásnak, hogy amikor minden sötét, a magyar világosság után vágyódik. Hogy nehéz viszonyok között egységet hirdetek, az azt mutatja, hogy fel­ismerem, hogy e faj ösztönösen megérzi, hogy nagy feladatok tel­jesítéséhez az előfeltétel az egység. Minél nagyobb a cél, annál inkább van szükség egységre Minél bizony­talanabb a nemzetközi helyzet, annál inkább van szükség testvéri össze­tartásra és a sorsközösség érzetére. Azért nem adom fel a hitemet ab­ban, hogy igenis egyesíteni fogom ezt a nemzetet! Kifogásolják s azt mondják, ne akarjam az államot a társadalom­ma1, a társadalmat az állammal azonosítani Az állam, felfogásom szerint,^ nem öncél, hanem csak esz­köz. Éppen úgy részese a társa­dalom az államnak, mint ahogy eszközejmaga az állam a társada­lomnak. Ha én azt mondom, hogy a történelmi útvonalon egy megfelelő megrendezés mellett kell haladnia a nemzetnek, ez nem azt jelenti, hogy egyénenként összetöröm az egyes egyéniségeket, de diadalt aratni csak engedelmeskedő hadsereg tud. Nem szeretem azokat a magyaro­kat, akik addig rohamoznak, amig bársonyszékben nem ülnek, azt a magyart szeretem, aki akkor roha­moz, amikor az ellenség előtt áll. Nem a biztató és nógató magyart kedvelem, hiszen elég temperamen­tum van bennem is, hanem azokat, j akik hisznek abban, hogy helyes | • utón járok és segítenek abban, hogy célhoz érjek. Ez a cél pedig megint csak nem öncél, hanem eszköz a nemzet szolgálatában. Hogy van visszhang, azt tapasz­taltam akár Szombathelyre, Szek- szárdra, Miskolcra, Debrecen re, vagy Nyíregyházára gondolok, úgy látom azt a nagy vágyódást az iránt, hogy Magyarországot nemzetközileg meg­értsék s hogy Magyarország felfelé reformkorszakon menjen át, amely­nek befejeztével minden magyar erő a maga helyén érvényesíthesse te­hetségét. Azért ostoroztam mindig a protekciót, a kilincselést, a kö­nyöklést s mindazt, ami az úgy- nevezettt »bácsi« wirtschaftot je­lenti, mert megmételyezi a közéletet és azt bizonyítja mindenki előtt, hogy nem a tehetség, hanem az összeköttetés dönti el a kérdéseket. Az első feladat annak meglátása volt, hogy uj idők küszöbén élünk, a második feladatom az volt, el­indulni az uj idők küszöbéről a reálpolitika jegyében, mert jól je­gyezzük meg, hogy a nemzetet nem a revolució, hanem az evolúció erősiti. Én könnyűnek látom papi­roson azoknak munkáját, akik máról-holnapra évszázadot akarnak ugrani. Mégis azt mondom, hogy minden forradalmi ténykedés ingo- ványánál jobb a lassú lépés, mert biztosabb, hogy ez végre célhoz ér. Sokan szememre vetették, hogy elkerültem eddig ezt a vármegyét Visszaemlékezem, hogy senki se próféta a maga hazájában. Én meg­vártam, amig hivott engem várme­gyém. Nem akartam időelőtt érkezni, mert úgy tűnhettem volna fel, mint a páva, amely díszeleg, most azon­ban, hogy testvérként fogadtok, többször lépek majd a megye te­rületére. Azt mondják sokan, furcsa vál­tozáson megy át a kormányelnök. Az Omkébe megy és a Gyoszba megy, holott azt hittük, hogy ag­rárpolitikus. Kijelentem, hogy az Omkéba és a Gyoszba is mint ag­rárpolitikus mentem, mert a társa­dalmi osztályok és foglalkozási ágák harmóniáját és egymásrautaltságát hirdetem. Nekünk gazdáknak az a jó, ha magyar kereskedő és iparos megérti a gazdák kívánságait. S miután nem szükséges önmagamat erősíteni abban, hogy a gazdatár­sadalom érdekeit fokozottan kép­viseljem, elsősorban odamentem, hitem szerint szükség volt arra, hogy leromboljam a válaszfalakat, különösen az ár és értékesítés kér­désében. A magyar gazdatársadalomnak ma nem a termelés, hanem az érté­kesítés a nagy problémája. A ter­melés annyiban problémája, ameny- nyiben nem mindegy, hogy a ter­meléshez szükséges eszközök mi­lyen árban állnak rendelkezésre és nem mindegy az sem, hogy a gaz­timista szemüvegén keresztül, ha­nem a reálpolitikus szemével. Az | zetet lehet helyezni, mint olyan én feladatom olyan, mint a szántó- | piedesztált, amely reálpolitikai vo­a miniszterelnök országos érdekességü beszéde. Crzsébet Királyné Szálló Budapest, W., egyetem-utca 5. — (H Beluáros központidban) 60 éve a fővárosi és vidéki nri középosztály találkozó helye. — 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Leszállított áraki 35 Szabó Imre, tulajdonos.

Next

/
Thumbnails
Contents