Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-05-17 / 39. szám

XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 május 17. 39. szám* TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonnám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre —-------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden saerdán é. szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Minden magyarnak össze kell tartani. A költségvetési vita magas szin- vonala a politikai élet egyik leg- örvendeteaebb jelensége. Számos ér­tékes beszéd hangzott el s ezek csak-' nem kivétel nélkül komoly kérdések­kel foglalkoztak, úgyszólván nyoma sincs azoknak a célzatos támadások­nak, amelyeknek inkább a pártpoli­tikát kell szolgálni, mint komoly kér déBekhes értékes szempontokat adni. Az a könnyebb fajta bírálati mód­szer, amely csipkelődésekben és olcsó szellemeskedésekben merül ki, mintha eltűnt volna az ellenzék oldaláról. A beszédek, amelyeket hallottunk ellen zéki szemszögből, értékes kiegészítői voltak a kormánypárt oldaláról el­hangzott fejtegetéseknek. A kormánypárti beszédek közül is kiemelkedik, tárgyának komolyságá­nál és hangjának'nemességénél fogva, Schandl Károly országgyűlési' képvi­selő beszéde. Két részre oszthatjuk ezt a beszédet, egyrészt a politikai részre, másrészt a gazdasági részre. Vagy helyesebben a politikai rész tulajdon* képpen nem is szorosan vett párt- politikát jelentett ebben a beszédben, mert a nemzeti összefogás gondola­tát hangsúlyozta, amely nyilván­valóan nem pártpolitikai, nem is osztály, hanem közérdekű kérdés. Schandl Károly, amikor kijelen­tette, hogy a nemzeti egység meg* teremtését nem szabad Összetévesz­teni egy párt megteremtésével, vilá­gosan megjelölte Gömbös Gyula mi* niszterelnök törekvését. — Miniszter­elnökünk valóban nem egy pártot akar kiépíteni az országban, hanem az egész országot akarja magasabb értelemben egy párttá tenni: a nem* zeti összefogás pártjává, amelyben minden nemes erőt, munkáratörő készséget összpontosítva ezeknek se­gítségével fel akarja építeni a nem­zeti munkaterv elgondolása szerint az uj, erősebb és boldogabb Magyar- országot. Hogy ez az épitőmunka a keresz­tény világnézet alapján történik, ez nemcsak azért természetes, mert Magyarország túlnyomó többsége ke­resztény, hanem azért is, mert a ke­resztény világnézet magasabb” Jü- ségét más világnézetekkel ' ■.ben nem lebet elvitatni. Ez a *zet nem rombolást jelent, J Ae­baráti szeretetet, vallf* la­pot, jelenti az igazi .jel­lemet. Schandl Károly b*. gazda­sági vonatkozású rés*. aevésbé voltak komolyak és mélyen átgon­doltak, mint a politikai rész. Mindenki egyetért vele, bogy a nemzet jövő fejlődése szempontjából rendkívül fontos az, hogy kinek a kezén van a magyar földbirtok. Ak­kor, amikor a kormány a mérhetet­len súlyos helyzetben levő agrártár- sadalomnak segítséget nyújt, ez nem­csak a méltányosság, hanem a nem zeti okosság kérdése is. — Magyar- ország agrár jellegét nem lehet le­tagadni, már pedig minden állam jövője annak az osztálynak a vállain nyugszik, amely számarányánál és helyzeti energiájánál fogva a közép­ponti helyet foglalja el. A mezőgaz­daságot tehát mindenképpen meg kell segíteni, de amint Schandl Károly erre igen helyesen rámutatott, nem a de valorizáció megvalósításával. A devalorizációnak csak az lenne a kö­vetkezménye, hogy a mezőgazdasági termények árai, igaz ugyan, hogy emelkednének, de minden valószí­nűség szerint a jobban megszervezett és fürgébb ipar a maga terményei­nek az árát is emelné, még pedig nagyobb mértékben, mint ahogy ez lehetséges lenne a mezőgazdasági ter­ményeknél. A helyzet tehát ngy alakulna ki, hogy az a nagy árkülönbség, amely ma is a mezőgazdasági termelés leg­súlyosabb kérdése az ipari termelés­hez viszonyítva, a devalorizáció be­vezetése után csak még megnőve kednék. Nem hivatkozhat Magyar- ország sem angol, sem amerikai pél: dákra a pénz esetleges elértékteleBi- tésének kérdésében, mert Anglia és Amerika hatalmas gazdag országok, amelyek előre megszabhatják azt a fokot, amelynél tovább pénzüket nem engedik elértéktelenedni, mert ren­delkezésükre áll a közbelépésre szük­séges eranymennyiség. Egy kis és elszegényedett ország, mint a mi or­szágunk is, nyilván nem léphet erre a veszedelmes, számunkra esetleg ki számithatatlan következményekkel járó útra. Ki kell tartanunk a konzervatív pénzügyi politika elvei mellett és takarékoskodással ellensúlyozni a ne­héz időket, Természetesen nem sza bad egyetlen alkalmat sem elszalasz­tanunk, hogy a kínálkozó gazdasági előnyöket felhasználjuk és a belföldi gazdasági reformokat meg is való* sitsuk. Örvendetes, hogy a legutóbbi betekben meglepően emelkedett ki­vitelünk Olaszország felé. Reméljük, hogy a többi államokkal is, amelyek­kel ma még nem vagyunk kielégítő gazdasági viszonyban, előbb-utóbb a mainál előnyösebb szerződéseket köt­hetünk. A magyarság fejlődésének egyik nagy átka az, hogy a trianoni béke­szerződés, amelyet Mussolini csak fegyverszünetnek nevezett nemrégi­ben, kissé sokáig tart, mint fegy­verszünet, de bízunk abban, hogy a magyar nemzet eleven ereje, ki- ! tartása és szívóssága meghozza a | jobb napokat. Készül az ul bortörvény. A földmivelésügyi minisztériumban már hónapok óta folynak a bortör­vényről szóló tervezet előkészítő mun­kálatai. A kormány rendezni kivánja mindazokat a kérdéseket, amelyek a bor előállítása és feldolgozása kapcsán mindezldeíg felmerültek. A kormány szabályozni kivánja a külföldre is kikerülő borfajták egy­séges előállítási módját. Az uj bor­törvény azon az igen fontos elven épül fel, hogy lehetőleg minél jobb termésű bor kerüljön forgalomba. A szőlőtermelés rendezésére vonat­kozóan azt az elvet fekteti le, hogy j as úgynevezett nova szőlőket más­fajtákra ojtsák át. Helyik lozda kophat kamathozzdlárulást ? A kormány 4300—1933. M. E. sz. rendelete a gazdaadósok részére ka- matterheiknek csökkentése céljából kamathozzájárulás engedélyezését biz­tosította. Kamathozzájárulást azok a gazdák kaphatóak, akiknek az adóssága a kataszteri tiszta jövedelem 15-szö- rösénél nagyobb. Azok, akiknek csupán házuk van, szintén kaphatnak kamathozzájárulást, de csak akkor, ha mezőgazdasági munkából élnek. Ezeknél akkor jár a kamathozzájárulás, ha a házadó­alap h- 'If szeresénél nagyobb az adósságuk. A kataszteri tiszta jövedelem 15-szö rös, illetve a házadóalap 4 V2 szeres összegének megáilapitásánál általában csak a telekköngvbe bekebelezett adósságokat lehet számításba venni, de a pénzintézeti tartozásokat akkor is számitásba kell venni, ha nincse­nek bekebelezve. A kamathozzájárulás csak a pénz­intézetekkel szemben fennálló köl­csöntartozások után jár és CBak akkor, ha a tartozás 1932. évi áp­rilis hó 1-je előtt keletkezett. A kamathozzájárulás a folyó évi május hó 1 étől október végéig terjedő időben fizetett kamatok után jár. Mindenki annyi időre kapja a kamathozzájárulást, amennyi időre a kamatot tényleg kifizeti, de leg feljebb egy félévre. A kamathozzájárulás a kölcsön­összeg évi 2 és V8 százaléka, ha az adós gardának a kö.'csön után évi 7 és Va százalékot, vagy annál na­gyobb kamatot kell fizetnie. Ha évi 7 és V2 százaléknál kisebb kamat van kikötve, akkor a hozzájárulás is megfelelően csökken. A hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönök után nem jár kamat­hozzájárulás, mert sz ilyen kölcsö­nök kamatát a kormány már előbb rendelettel leszállította évi 5°/o-ra. A kamathozzájárulást annál a pénzintézetnél kell igényelni, a melynél a gazda a kamatot fizeti. A pénzintézet a szükséges adatok megszerzésénél díjtalanul segítségére lesz a gazdának. A szükséges bizo­nyítványokat és egyéb iratokat a községi elöljáróságok és a pénzinté­zetek díjtalanul kötelesek kiállítani. Ezekre a bizonyítványokra és egyéb iratokra, amíg más célra fel nem használják, nem kell bélyeg. A szekszárdi cserkészek jubiláns ünnepélye. Húsz évvel ezelőtt alaknlt meg a 40. számú -Szekszárdi Cserkészek*1 csapata, amelyből kivirágzott a megye­székhely kedves eserkészélete. Az alakulás jubileumát lélekemelő ünne­pély keretében ülték meg és ugyan­akkor tett ünnepélyes fogadalmat a most alakult 40/Ö. számú öregcserkész- osapat és ígéretet a 40/a számú apród- csapat. Az ünnepély a szék szár d— belvárosi plébániatemplomban tartott ünnepi szentmisével kezdődött, ame­lyen Kiss Lajos apátplebános, felső­házi tagnak 4 öregcserkész ministrált. Háromnegyed tíz órakor a cserkész- zenészekkel megerősített leventezene­kar muzsikája mellett vonultak le az összes szekszárdi csapatok a Tolna­vármegye Sport Egylet pályájára, ahol közel ezer főnyi közönség gyűlt össze a gyönyörű ünnepély alkalmából. A Kecskeméti Károly karnagy ve­zényletével játszott Hiszekegy elhang- zása után vitéz Molnár József felső­kereskedelmi iskolai tanár, öregcser­kész mondott hazafias bevezető be­szédet, majd É r i Emil budapesti gimnáziumi tanár, központi cserkész­titkár, a 40. száma szekszárdi csapat­nak sok éven át volt vezetője beszélt a cserkészet hivatásáról, hatásáról és eddigi eredményeiről. Nagy tetszéssel fogadott előadása után az öregcser­kész csapat, amelynek tagjai közt ott láttuk Róder Pál reálgimnáziumi igazgatót, Gábor Károly segődlelkészt, John Sándor g. e. titkárt is, letette a fogadalmat. A zenekar cserkószindulója után Pesztalics J., a 40. Bzámu szekszárdi cserkészcsapat tagja szavalta el Tábori Pálnak „A liliom dalol“ cimü költe­ményét, amelyet a 685. számú ffKram- mer János“ csapat fogadalomtétele, a jubiláló 40. számú „Szekszárdi Cser­készek“, valamint a 670. számú „I. Béla király“ CBap&t fogadalomujitása követett. Frenetikus hatást váltott ki TőttÖs Pálnak, a 685. számú cserkészcsapat tagjanak szavalata. A jóképű kis cserkész gyönyörűen adta elő Gyö- kössy Étidre „Hiszek“ cimü irredenta Egyes szám ára 10 fillér*

Next

/
Thumbnails
Contents