Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-05-06 / 36. szám

Hetenként kétszer megielenö keresztény politikai és társadalmi lap. fzerke’iztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teíefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán 4. ssombnton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét | illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A falu szociális egészségügye. Irta: dr Téglássy Béla főorvos, országgyűlési képviselő. Előre kell bocsátanom, hogy vég­eredményben a faluk egészségügyi követelményei a városokéval többé- kevésbé azonosak, csak legfeljebb az egészségvédelem egyes ágaiban mu­tatkozó szükséglet mennyisége kü- lömböző. Miértis e kétfajta területet nem mérhetjük egyenlő mértékkel, mert le kell szögeznünk már eleve azt, hogy a falu népének egészség­ügyi kultúrája — mint általános kul- turfoka is — a városi lakosságénál alacsonyabb nivón áll. Éppen ezért a falusi egészségvédelem megvalósítá­sának nélkülözhetetlen alapjaként a szakszerű egészségügyi propagandát s az ezzel kapcsolatos felvilágosító és tanító munkát kell beállítanunk. Eszel egyidejűleg azonban már meg kell indítanunk az egészségvédelmi munka azon részletét is, amely a leg­szükségesebbnek mutatkozik: ez pe­dig az anya- és csecBemővédelem, mely — amellett, hogy a népegészségügy minden speciális ágának alapját is magában foglalja — az egészségvé­delmi munka 70—75%> át követeli és szakszerű megoldást kiván, tulaj­donképpen még a legkisebb közigaz­gatási egységekben is. Ebből kifolyólag a falvakban — részben a körvédelem alapján — sür­gősen meg kell szervezni az anya- és csecsemővédelmet. Ez fejtse ki a maga speciális szakmunkája mellett a kellő egészségügyi propagandát, a nevelő és tanító munkát s kapcsolódjék be az egészségvédelem többi ágainak itt a végeken már igen kis mértékben xqutatkozó feladatai gyakorlati meg­oldásába. Természetesen mindig a messzefekvő szakközpont, illetve szak­intézmény irányítása, ellenőrzése s munkájának legmesszebbmenő bevo­nása mellett. Ilyképpen nemcsak azt lehetne elérni, hogy az egészségvé­delem integráns részét tevő anya- és csecsemővédelem perifériásán is tökéletes megoldást nyerne, hanem a legolcsóbb módon le lehetne rakni éz egészségvédelmi munka minden szükségesnek mutatkozó ága alapjait ugyanakkor, mikor az anya- és cse­cBemővédelem keretében kifejtett pro­paganda és felvilágosító munka révén a falu népét egyáltalában megnyer­nék az őket egyénileg is legszoro­sabban érdeklő egészségügyi kér­déseknek. A társadalom és a közületek be­vonásával kell megfelelő propaganda segítségével az általános egészségügyi viszonyokat javítani s biztos, hogy így minden különösebb kiadás nél­kül is értékes eredmények érhetők el a lakás és gazdasági udvar hy- giénéje, az ivóvíz- és éielmiszerkérdés rendezése s mindezek révén a heveny fertőző megbetegedések elleni küzde­lem terén is. A leventeszervezetekhez hasonlóan leány-leventeszervezetekben kellene tömöríteni a falvak 12—16 éves leá­nyait. Ezen szervezetekben a hazafias nevelésen kívül meg kellene őket ta­nítani az első segélynyújtásra, a be­tegek házi ápolására és a szükséges háztartási tudnivalókra. Kiindulópon­tul a Magyar Vöröskereszt Egylet ifjúsági szervezeteit lehetne ' felhasz­nálni ezen nemcsak hazafias és gaz­dasági, hanem egészségügyi szempont­ból is fontos kérdés megszervezésére. A falu egészségvédelmének ilykép­pen való megszervezése nemcsak or­szágunk közegészségügyi érdekeit szolgálná, hanem megfelelő alkalom lenne a Nemzeti Munkaterv azon programpontjának megoldására is, amely a fiatal orvosgeneráció elhe­lyezését tűzi ki célul. Teljesen elhi- bázottnak tartanám az egészségvédelmi munkaíeladatok végrehajtását a ható­sági és hivatalos orvosokra róni, mert ezek tennivalóit már az 1876. évi XIV. t. c. oly széles mederben szabja meg, hogy már ezen keretekben ki­jelölt munkafeladatok elvégzése is egész embert kiván. De ma, amikor egy-egy körorvos községei messze kilométerekre fekszenek egymástól, Az OMKE szekszárdi fiókjának tagjai folyó hó 3 án este 8 órakor a Kereskedelmi Kaszinó helyiségében tartották szokásos ülésüket, amelyen az OMKE-központ részéről Nádor Jenő főtitkár jelent meg. Az ülésen vitéz Vendel István polgármester és dr Cs. Papp Jenő h. polgármester, mint vendégek szintén résztvettek, a többi hatóságok fejei távolmaradásu­kat kimentették. Az ülést Schneider János elnök nyitotta meg, üdvözölte a hatóság képviselőit és Nádor Jenő főtitkárt. Megnyitó beszédében kitérjeszkedett arra, hogy a kereskedők ezúttal nem azért jöttek össze, hogy panaszaikat Birják el, hanem, hogy az ily ülések­kel az összetartozandőság érzését fo­kozzák, a Központ kiküldöttének elő­adásából erőt és reményt merítsenek ahhoz a végső küzdelemhez, amelyet a gazdasági bajokkal vívnak. Kifej­tette, hogy a kereskedők és vele együtt az egész ország rettenetes helyzete nem a magyar gazdasági politika folyománya, hanem a trianoni határoké és azon ellenséges indulaté, amellyel szomszédaink körülvesznek és megfojtani igyekeznek bennünket. A mai gazdasági politikában bizo­nyos egyoldalúságot lát. Igaz, hogy a gazda helyzetének könnyítésével az ipar és kereskedelem is tápot nyer, mégis az a meggyőződése, hogy az államhatalomnak nemcsak a gazdák, de az iparosoknak és kereskedőknek megmentésével is behatóan kell fog- i lalkoznia. Örömmel állapítja meg, | nem is lehetne eredményes egészség­védelmi és nevelő munkát várni időt— rabló beosztásuk mellett. Egyedül és kizárólag tervszerű és racionális or- vostelepités lehet alkalmas, a végek orvoslétszámának szaporításával, az egészségügyi feladatok megoldására. Ezzel kapcsolatban azonban rá kell mutatnom az orvosi kamara felállí­tásának legsürgősebb szükségességére is. Ez tudja ugyanis egyedül bizto­sítani az orvosok egységét, a kari egyenetlenségek kiegyenlitését, az orvosok helyes elosztódását, a kari érdekek szigorú védelmét és a köz­egészségügy szolgálatában álló orvos- technika legszigorúbb betartását is. Ezek volnának — egész nagy vo­násokban — azon elgondolások, me­lyek alapján a népegészségügy leg­fontosabb tényezőjét jelentő egészség­védelmi munka gyors megszervezése országosan megindulhatna, anélkül, hogy az államra újabb elviselhetetlen terheket róna. Ez lenne közegészségi politikánk uj irányvonala, amely meg- védené népességünket a tömeges cse­csemőhalálozástól, a pusztító tuber­kulózistól, a degeneráló nemi beteg­ségektől, az akaratlan egykétől s megadná az alapot a Dunamedencét betöltő szapora éB egészséges magyar generáció kifejlődésére. hogy a revízió kérdését immár a világhatalmak legtekintélyesebb po litikusai is magukévá tették és ez a kérdés nemcsak az optimisták és soviniszták agyában és szivében la­kozik, mint vágy, hanem a nagy politikusok komoly tanácskozási tár­gyát képezi. Abban a reményben nyitja meg az ülést, hogy a revízió nem késhet soká és az meghozza ennek a csonka ország összes lakos­ságának jobb jövendőjét. Ezután fel­kérte Nádor Jenő főtitkárt előadásá­nak megtartására. A helyesléssel fogadott elnöki meg­nyitó után Nádor Jenő közel egy órás előadást tartott. Elsősorban is hi­vatkozott arra, hogy valóban a revízió kérdése kilépett már a vezércikkek köréből és komoly valósággá lett. Utal Kállay földművelésügyi minisz­ter egyik beszédére, amelyben a mi­niszter a kereskedőket úgy jellemezte, hogy azok az ország külpolitikai kapcsolatának legértékesebb előcsa- tárai. Foglalkozik a külkereskedelmi forgalom nagy esésével és felemlíti, hogy a fizetésképtelenség statisztiká­jából a laikusok azt olvashatják ki, hogy a kereskedők helyzetében ked­vező változás állt be, mert a fizetés­képtelenség nagy százalékban! csök­kenést mutat. Ez a statisztikai adat azonban csak délibáb, lappangó in- solvencia van a kereskedők között, sokan eltűnnek anélkül, hogy a sta­tisztika róluk tudomást venne, de egyébként is a hitel annyira össze­zsugorodott, hogy a fizetésképtelen­ségnek a számát ezen jelenség is erő­sen csökkenti. Beszélt az adózás kér­déséről és a költségvetés bevételi éa kiadási oldalainak -összhangba hozá­sáról, majd az OMKE tevékenységét ismertette. Foglalkozott a gazdák helyzetével éB hangoztatta, hogy az ipari árakat minden erővel közelebb kell hozni a mezőgazdaság áraihoz.' Hangoztatta a kereskedői önsegély gondolatát. Felhívta a kereskedőket, hogy ne helyezkedjenek a nemtörő­dömség álláspontjára, különösen az adózás kérdésénél, hanem használják ki a segélyforrásokat és vegyék igénybe az OMKE tanácsait. Az áru­házak versenyéről, a szabott árakról, a helyben való vásárlás kérdéséről,, a tisztességtelen versenyről és az áru­házak kiárusításának korlátozásáról szólt hosszabban. Bejelentette, hogy az OMKE a múlt évben a fázisrend­szerek életbeléptetésével, adózási kér- . dések tisztázásával és a kereskedők ügyeinek állandó napirenden vald tartásával sok szolgálatot tett az or­szág összes kereskedőinek és as OMKE vezetősége meggyőződött ar­ról, hogy Gömbös kormány elnökben és minisztertársaiban megvan a meg­értés és a jóindulat a kereskedő- társadalom iránt is. Kérte a megje­lenteket, hogy tömörüljenek az OMKE kötelékében, mert addig, amíg a keres­kedők külön-külön állnak, nem tudják megvalósítani azokat az életbevágd kérdéseket, amelyeket egy táborba tömörülve könnyebben és eredmé­nyesebben megtudnának oldani. Áaial fejezte be beszédét, hogy a kereske­dők részéről is jogos ma már az optimizmus és a jobb jövendő elé reménységgel tekinthetnek. A nagy helyesléssel fogadott értékes előadás után Pirnitzer Ede a helyi szervezet főtitkára szólalt fel és az idő rövidségére való tekintettel caak nagy vonalakban vázolta felszólaló­nak tárgyait. Beszélt a borexport­ról, a házalás kérdéséről, a behoza­tali engedélyek kiadásánál a vidék háttérbe szorításáról, a külföldi ki­fizetések erős korlátozásáról, az adó­kivetésekben jelentkező aránytalan­ságokról és végül azt hangoztatta, hogy a tisztviselők fizetésének csök­kentése a költségvetés egyensúlyának helyreállításánál nem az ideális esz­köz, mert abból a fogyasztás csök­kenése, igy a termelőknek, a feldol­gozóknak ób a kereskedelemnek ófí*01 ási hátrányai származnak. Az ugyancsak helyesléssel fogtidéftf 3 előadás után Müller Albert a he­lyi szervezet társelnöke szólalt fél 3 és beszélt a kereskedők morató­riumáról, idézte egyes lapok cikkét?,'’7 amelyekkel azt akarta megvilágitaüTjj1 * hogy a pénznek hiánya mily-rom— bolást visz véghez a gazdasági, élet­ben. Végül az OMKE-tagok nevében köszönetét mondott Nádor Jenő fő- ; titkárnak Szekszárdoü yaA,ó magjaié- nőséért és értékes előadásáért. Ezután a gyűlésen résztvevők * ] | fehér asztalhoz ülfl^.' tiögv oitae- _» OMKE-lilés Szekszárdon. Egyes szám ára 10 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents