Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-05-03 / 35. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XV. évfolyam.___________________________Szekszárd, »933 éfrrilís 3. SiWjjfc 35. széni. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG Hegenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. tzerkesztSség és (UadóMvatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési dij; félévre _______6 pengd. | Egész évre______12 pengd. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. ( „Felelős szerkesztő: BLAZSIK FERENC. A lap megjelenik minden eaerdán én szombaton. Eldfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetd közlemények a szerkesztdséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresdknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési,, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A nemzet egysége. Irta: Jánosi György. A Pesti Hirlap húsvéti számához mellékelve a lap vezére, dr Légrády Ottó, újságának olvasótáborát egy gyönyörűen illusztrált ajándékkal lepte meg. A cime: „Honvédségünk“. Ennek a műnek 31. oldalán vau egy hiteles, szemléltető kép Magyarország katonai helyzetéről a környező álla­mokkal szemben. 46*6 millió főt számláló ellenséges népgyürtt torkában van a csonka­ország 8*7 millió lakosa. Magyar- ország 35.000 főnyi katonaságával szemben odatul összesen 7,270.000 kiképzett, vagy képzetlen harcképeB ember állhat ki 51.342 géppuskával, 7500 drb ágyúval, 1850 drb hadi­repülőgéppel. Ez azt jelenti, hogy minden egyes magyar katona ellen D/a géppuska onthatja a tűzet, min­den öt magyar fin ellen egy ágyú, minden 20 magyar fin ellen egy repülő­gép dolgozhat. Azt is jelenti, hogy a bölcsőbeli gyermek ellen is odatúl egy teljesen felszerelt katona .harcol­hat. A trianoni békének ez az égbe­kiáltó szégyene, a világbékének ez a torzfigurája, az Isten igazságának ez a botrányos megcsúfolása számokban olyan tény, amelyet akkor kellene a bűnösök elé tárni, amikor legjobban szavalnak az emberiség üdvéről éB boldogulásáról. A félelmes számok parancsoló ereje nagy megnyugvásunkra szolgál és a csalhatatlan adatok feltárása, köz­tudomásúi adása áldásos, mert éppen az a gazdasereg lát világosan, amely eddig nem volt tisztában a magyar nemzet halálosan veszé­lyes világhelyzetével és abban az­zal a magatartással, amelyet a saját élete, jövője, kenyere, földje, háza, házanépe biztonsága érde­kében tanúsítania kell, ha nem akar a környező népek rabszol­gájául szegődni. Egy ilyen borzalmas erővel szem­ben a magyar nemzet csak úgy tud megállni, ha összefog, ha egy cél, egy igazság, egy gondolat vezeti lé­péseiben, ha tehát az a nemzeti egy­ség, amelyről ezidősserinti miniszter- elnökünk mélységes meggyőződéssel szól, nem lesz pusztában elhangzott szó, hanem minden igaz magyar éle­tét megszentelő valósig. El kell vesznünk, ha pártokra szakadunk, ha össze nem fogunk. Menekülni nincs hova, merre. Ke­lepcében vagyunk, oroszlán tor­kában élünk és a széthúzás a ha­lálharangot huzza felettünk, a pár­toskodás a sírt ássa lábunk alatt. Mit tegyünk ? Ki ment meg, mi ment meg ? A gyűlöletet, pártoBkodást szító népámitók, suttogók, bujtogatók, Ígér­getők, tudatlanok, tehetetlenek, kom­munisták ? Ezek mentenek meg ? Vagy a mi magunk olyan ereje, amely egy közös sorsban osztozó testvéri szeretetben, nagy magyar nemzeti egységben jut kifejezésre ? Bizonyos, hogy csak ez az utóbbi mentségünk. A legvérmesebb számítás mellett az odatuliak óriási túlsúlya a követ­kező kialakulást nyeri. 46 6 millió lakosból 4 millió ma­gyar. így ott marad 42'6 millió. A mi számunk felugrik 12 7 millióra. Az odatuli hadseregben mintegy 600.000 ember volna magyar. A megmaradó ellenséges hadsereg 50°/o-a olyan nem­zetiség, amelyik az anyaországot ha­lálosan gyűlöli. Mint pl. a horvátok és a bosnyákok a szerbet. A viszo­nyok józan mérlegelése mellett nyu­godtan megállapíthatjuk, hogy a kisaniant óriási túlsúlyú hadse­rege összetétele miatt akcióképte- len, minden lépését az összekava- rodás veszélye fenyegeti; ha ez nem igg volna, akkor bizonyos, hogy már megkísérelte volna Ma­gyarország megtámadását és vég­leges felosztását. Ámde tudja, hogy ránézve egy háború kockázata na­gyobb, mint ránknézve és különö­sen Csehország az, amelyik a hitle­rista Németországgal nyakán, mind­örökre elvesztheti ország jellegét, ami nem igen ejtené kétségbe a nemze­teket. Elvégre Csehország nem volt, nem is lesz. Eanek a derülátó, de feltétlenül komoly alappal bíró eshetőségnek csak akkor és csakis akkor volna haszna ránknézve, ba mi az ellen­téteket, legyenek azok politikai, vagy vallási természetűek, teljesen kikü­szöböljük. Azt a fényűzést, hogy marakodjunk, hogy béka-egér har­cot vívjunk egymás ellen, nem en­gedhetjük meg magunknak. Vegyük azt a nevetséges, egyben elszomorító esetet, aminek az előidézése végett némelyek mindent elkövetnek, hogy si­kerüljön ezt a nemzetet pártokra szag­gatni. Hogy volna külön iparos, külön kereskedő, kis és nagy, azután szak i maszerinti, volna katolikus, reformá- I tus, evangélikus, unitárius, zsidó, na­Egyes szám zarénus, szombatos stb., volna papi, tanitói, jegyzői, bírói, adótisztviselői, szőlőbirtokos, gyümölcstenyésztő, bol­gárkertész, hegyvidéki, sikföldi, dana- menti, tiszamenti, nincstelen, 5 hol­das, 10 holdas, 11 holdas stb. párt és vem foghatna mindent és minden­kit össze az ugyanazon nemzethez való tartozás öntudata, vájjon mit érne ez az ország így annyi ellenség között ? Tizenöt év óta épp eleget láttunk abból az operett honmen­tésből, ami az előbbi mondat re­ceptje szerint jutott szerephez. Lát­tuk, hogy ütött X a homlokára és felfedezte, hogy halt l ő honmentő, mondjuk: kisgazda alapon. Ez a leghálásabb. A kisgazda társada­lomhoz annyi köze volt, mint Je­ruzsálemnek Makóhoz. Mindegy. A kormány szidása még talán a Házba is bejuttatta. De jött Y. ó is hon­mentő. Jött az ábécé valamennyi be­tűje. ö is honmentő. Közben az or­szág a kisantant fejének, Benesnek ügyes gazdasági manőverezése foly­tán egyre nehezebb helyzetbe jutott, mint ahogy most is 500 waggon amerikai buzit hozott be ellenünk. S hogy össze nem roppantunk, az csak a jó Istennek és e nemzet vég­telen türelmének köszönhető. Az 1848/49-es szabadságharc el­bukásának okát sokan abban a nagy féltékenységben látják, ami a vezetők között volt. Nagy Sándort Debrecen­nél vereség éri. Görgei két órányira állt tőle. Dembinszky nem boldogul. Féltékenyek rá. Kossuthot Görgei lenézi. El kellett buknunk, — mert amelyik nemzet a nehéz helyzet­ben nem tud összetartani, egy igazság, egy cél, egy eszme szerint élni, annak el kell vesznie. Van, feltétlenül van egy olyan pont, ahol minden ellentétnek el kell simulnia. Ez a pont a nemzet maga­sabb érdeke: a revizió. 8—9 millió magyar nem hullhat szét 300 pártra, még két pártra sem szakadhat ma. A Gömbös-kormány 7 hónapos ered­ményes munkája gyümölcséül meg­állapíthatjuk, hogy az ország helyzete javult. A gazdák százezrei csatlakoz­nak napról-napra a Nemzeti Egység Pártjához. A Független Kisgazda Párt napjai is meg vannak szám­lálva. A néptömegek csalódottan fordulnak el attól, mert a magyar miniszterelnökben megtalálták az igazi vezérüket. Ez tény. Hiába fájják az ellenkezőjét. Ugyanerre J a sorsra jut a szociáldemokrata ára 10 fillér. párt is. Mindnyájan érezzük, hogy olyan történelmi pillanatok előtt állunk, amelyek egy táborban kell, hogy találjanak mindenkit. Élni, vagy ufbg- halni! Élni, ha a haza- és istenszere- tét nevében testvérei lessünk egy­másnak, — halni, ha pártoskodunk. Élni, ha összefogunk, halni, ha szét* húsúnk, A nemzeti egység munká- lása legyen hit minden magyar em­ber legszentebb hivatása — a saját érdekében is, hogy igy érjük el azt a célt, amiért együtt munkálkodunk : Nagymagyarországot. Első a nemzeti egység munkáláaa és minden más egyéb, legyen az akármilyen gúnyá­ban, álljon távol szivünktől. Ezt kí­vánja ma elsősorban a nemzet érdeke, szebb, jobb jövője, amelynek küszö­béig érkeztünk. A Szociális Misszió Társulat Szekszárdi Szervezetének közgyűlése. Felemelő lelki élménynek, a nél­külözőkön, a nyomorgókon segítő jó­ság oly sokféle megnyilvánulásának lehettek tantti azok, akik * vasár­nap délután résztvettek a Szociális Missziós Társulat Szekszárdi Szerve­zetének évi közgyűlésén, ahol a fá­radhatatlan és gárdájával együtt oly szép eredményeket felmutató Szévald Oazkárné alispánná elnökölt. Sok szó­noki sikerének talán legszebblkét aratta gyönyörű megnyitó beszédé­ben, amidőn falrázni kívánta a kö­zönyös társadalmat, meghaHatni a nélkülözők velőthasitó sok jajj&t és megmutatni a sok hálakönnyet, amely élő ellenállás a lángtenger ellen, melynek vörös rikoltó szennye, mint véres mementó figyelmeztet bennünket arra, hogy a nyotnor istápolása a hívők harca a hitet­lenség felburjánzása ellen. A művészi szépségű megnyitóban köszönetét mondott a nagy agilitása és páratlan eredményeket felmutató elnöknő munkatársainak, majd indít­ványára táviratban üdvözölte a köz­gyűlés Farkas Editet a Szociális Misz- szió főnökasBBonyát Ó3 Virág Ferenc pécsi püspököt. A nagyszabású beszéd után Vin- kovits Kata adta elő az elmúlt év­ről szóló tartalmas titkári jelentést, amelyből megtudták, hogy a társu­lat különböző szakosztályainak Bze- génygondozó munkáján kívül 11 sze­gény tanu'ót is segélyeztek. Köszö­netét mondott a jelentés a hatóság megértő támogatásának, elsősorban dr Perczel Béla volt főispánnak, aki az in&égakció keretében legutóbb is 1000 peDgőt juttatott a társulatnak, Szévald Oszkár alispánnak, dr örffy Imre képviselőnek, aki rendszeres

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents