Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-04-22 / 32. szám
XV. évfolyam. + Szekszárd, 1933 április 21. 32. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. tzorkesztfeég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épOletében. Te lefon szám 85 és tt)2. Előfizetési dij; Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______’ 12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: DLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden saerdán ée esombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir,. valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Ttírsodolinnnk és o lomboree. Irta: Cserny József 105. cs. t Amint lassan-lassan elfut mellettünk az idő s mindjobban közeledünk a nyárhoz, annál több szó esik itt is, ott is a cserkészet elkövetkező nagy megmozdulásáról, a gödöllői jamboreeról. Azonban bármekkora is már a khakiinges cserkészfíaink tábora és bármily hatalmas is az ő kü lön gyermektársadalmuk, a felnőttek világa életüknek bizoDy csak külső megnyilvánulásait látja. Tudja, hogy vannak, látja ruhájukat, sátraikat, tán törvényeikről is hallott, amelyek egy szent és magasztos életfelfogás jegyében irányítják tetteiket, hogy céljuk végezetéül jellemes egész embereket neveljenek belőlük, de mindennek lényegét csak kevesen ismerik így könnyen érthető, hogy a jam boreeról, a cserkészvilágnak ezen hihetetlen arányú megmozdulásáról is szinte képtelenül ferde nézeteket, elgondolásokat hallunk. Legtöbben megegyeznek abban, hogy páratlan sportszerű látványosság lesz. Színes, kaleidoszkopszertt tarka forgatag, — amelyet már ezért is érdemes majd megtekinteni. Pedig a jamboree nem ez. Nem színes látványosságért épül fel, bár igaz, hogy annak is páratlan lesz, lényege nem ebben rejlik. A cserkészet általános célja a jellemnevelés, törekvés arra, hogy az em bérré cseperedő gyermek életerejét, önállóságát, tehetségét, egyszóval becsületes és értékes életrevalóságát kifejlessze. £ célt szolgálja egyrészt a jamboree, a tábori élet is. Sokszor láthattuk már, hogy órák alatt kedves, regényes sátorvéros épül ott, hol nem sokkal előtte még csak a szél dúdolt, csak virágok nyíltak, csak madárdal hallatszott és a fűszálat apró bogarak rezzentgették. S e táborváros önálló állam. Parányi társadalom, hol munka vár annak minden egyes tagjára, önálló, felelősségteljes munka. Az apró polgárok között álmok, vágyak, különféle törekvések élnek és mint mozgató 'erők élesztik, fejlesztik, előkészítik a növekvő ember testi, szellemi erejét, az igazi küzdelemre, az életre, melynek kicsiny mása a tábor. S e kis társadalom éltető eleme, lelke a szabadság, a lágyan simogató üde sgellő, a tiszta levegő. Ilyen egy nyári nagytábor, mely ■ek minden egyes esti tábortüze, maga az eleven költészet. S ha cser- | készeink cigányosszinüra sülve hazajönnek, mindegyik azemében ott lo bog valami, ami érték, kincs egy nemzet életében, az akarat s a tiszta öröm, melyet a jól végzett munka után érez az erős teBtü, erős lelkű ember. Tudása, megértése, látóköre kibővült, megismerte az igazi életet, mely nem a városok szűk, kőfalak közé szorított utcáin születik meg, mely nem a kis falusi, vidéki házacskák dobos, egészségtelen levegőjű „tiszta szobáiban“ ól, hanem ott kint az Istenáldotta szabad természetben. Lám, ha ennyit nyújt a nyári nagytábor, melyet közönségünk kéthetes kirándulásnak nevez, mennyit adhat a minden újra, szépre annyira fogékony gyermekiéleknek az a nagytábor, az a jamboree, melyet a Cserkészszövetség most készít elő Gödöllőn, Ama két hét alatt, melyet gyermekeink Gödöllőn töltenek majd, egy egész életre szóló tapasztalatokat szereznek. A maga természetességében ismerik meg az idegen világrészek embertípusait, mert a táborban nem lehet alakoskodoi. Ott mindenkinek a valódi énje mutatkozik meg. Az apró emberek közössége testvérként ölelkezik össze s itt valóban megvalósul az emberiség örökké elérhe tetten ábrándja, a világbéke. Közel jutnak egymáshoz, megismerik egy- más világnézetét, hitét, lelki kultúráját. Ezekkel együtt csiráiban tapasztalják, érzik meg azokat az erőket, melyek ott élnek valamennyiünk lelkében s a nemzetek, fajok életét, történelmét végső fokon irányítják. Mindez külsőleg seines forgataggá olvad össze a felületes szemlélő előtt. Ezt a kavargó látványosságot várja, ezt fogja megnézni a jamboree-ra eljutó köaönség, de mi cserkészek szeretnénk, ha a külsőségeken túl megértené mindenki e bámulatos meg mozdulásnak igazi értékét, valódi értelmét . . . És végezetül engedjék meg, hogy felbivj&m figyelmüket arra, hogy az emberiségnek, az életnek egy igazi kincse van, egy gyönyörű isteni ajándéka, az apró, kiváncsi, mindent kerekre nyíló szemmel megbámuló, minden iránt fogékony lelkű gyermek, akit miként a harcba induló férfit, gondos, aggódó körültekintéssel kell falfegyvereznüok, hogy a küzdelemben el ne pusztuljon. A jamboree oly arzenálját adja Egyes szám majd a gyermeknek az élet fegyvereiből, milyent sehol máshol s talán soha még egyszer, meg nem szerez bet. Erre gondoljon a felnőttek társadalma, ha a jamboree-ról hall, erre gondoljon, ha elmegy, hogy megnézze s erre gondoljon, ha áldozatot Egy pillantás Tolna megyének még Wosinsky által készített leletkatasz téri térképére elég ahhoz, hogy bárkinek is feltűnjön az a nagy különbség, amely a Danaföldvár—Paks— Tolna—Szekszárd irányban húzódó dombvonulat lábától keletre éz nyugatra fekvő két terület ős- és rómaikori leleteinek eltérő sűrűségében jut kifejezésre. Mig ugyanis a megye belsejében szinte hemzsegnek a lelőhelyjelzések, addig a Dunaiapályon és a Sárköz helyén majdnem egészen üres foltot találunk. E jelenség oka után kutatva csak két dologra gondolhatunk : vagy tény az, hogy a megye belső része, a magasabb helyzetű táblavidék lakottabb volt az Alföld-jellegű Dunalapálynál, vagy pedig csak a szükséges és kellő kutatás hiányának tudható be az utóbbi terület látszólagos lakatlan- sága. Tekintettel arra, hogy a köztudatban a Dunaiapály és a Sárköz tévesen ma is, mint egy régebben teljes egészében árteres és igy településre alkalmatlan terület szerepel, valószínűnek tartom, hogy még Wo- sinsky is hasonló előítélet hatása alatt állhatott akkor, amikor e helyen Alsónyék kivételével csak az itt-ott véletlenül, de nem tervszerű kutatás alkalmával előkerült leletek helyét rajzolta be térképébe. A Dunaiapály és a Sárköz helyét jelző üres folt már csak azért is gyanús, mert hiszen az említett terület sohasem volt teljes egészében árterület, jóllehet eléggé mély helyzetű sUlyedékterület, felületén igen sok a kisebb-nagy óbb szélrakta homokdomb, az u. n. düné, melyek mindenkor a maximális árvizssint fölé emelkedtek. Javarészt ilyen, ma már kötött dü- nékre épültek a mai sárközi falvak is. Hogy az ilyen árvízmentes, folyóvizekhez azonban közel fekvő és igy halász-vadáBzéletre rendkívül alkalmas dombokat ne kereste volna fel már az őskorban az ember, azt még ára 10 fillér. hoz a cserkészetért, mert azt önmagáért, az emberiségért, a jövendőért teszi. Adja az Isten, hogy auguss- tusban öregek és fiatalok, felnőttek és gyermekek, mindannyian jó mun- i kát végeziünk. elképzelni is nehéz. Pláne akkor, ha meggondoljuk, hogy már az őskorban is voltak egyenesen az árterületekhez speciálizálédott népcsoportok és fajok. De úgyac csak nehéz elgondolni azt is, hogy későbbi időben a rómaiak, akik a Mursa—cquincumi (Eszék—Óbuda) hadintjuk biztosítása céljából más helyen, még a Dana túlsó partjain, barbár területen is építettek erődítményeket, az egy Wosinsky előtt is ismeretes őcsényi ostromtól eltekintve, az említett útnak a szekszárd—dunussekcsői szakaszát védtelenül hagyták volna. Miután e problémát régtől fogva napirenden tartom, nagy örömmel fogadtam néhány héttel ezelőtt dr Pilisy Elemér kir. ügyész ajánlatát, hogy az általa Ete község helyével azonosnak vélt „VároBhely“ nevű magaslatot Decs mellett együttesen vizsgáljuk meg. E közös munkától nemcsak a török hódoltság idején elpusztult, egykor legnagyobb sárközi falu megtalálását reméltem, hanem arra is számítottam, hogy esetleg ős- ós rómaikori emlékeket is találhatunk. Reménységemben nem is csalatkoztam. Eleő kirándulásunk alkalmával a Decstől kb. öt kilóméterrel nyugatra fekvő „Városhely“ nevű magaslaton, melyet egykor a Sárbáta és a Széket-vize vett körül, jó négy hektárnyi területen majdnem mindenhol találtunk — részben kiszántott, részben a vakond által kitúrt — középkori és római edénycserepsket. Egyik helyen még középkorinak látszó falazás nyomaira is bukkantunk. A cserepek tanúsága szerint jó helyen kutattunk. A mainál nagyobb, hossztéglány alakú téglákból készült falazás és a középkori edánycserepek amellett szóltak, hogy tényleg Été község helyén járunk. Hogy ez a község nem eshetett messze Decstől, arról különben történelmi kútfők is megemlékeznek. Azonfelül a II. JóRégészeti kirándulás a Sárközbe. A török uralom idején elpusztult Ete község és egy római castellum Decs mellett.
