Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-04-15 / 30. szám

XV. évfolvam. Szekszárdi 1933 április 15. 30. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. IzerkesztBség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épfiletében. | Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij; Félévre-----------6 pengd. | Egész évre______12 pengd. I Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLAZSIK FERENC. A lap megjelenik minden eaerdAn ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetd közlemények a szerkesztdséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresdknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerfll. A magyar feltámadás utján Irta: Jánosi György. A szentirás gyönyörű győzelmi tör ténete, a mi Urunk feltámadása hus- vét ünnepének tartalma. Gondolat* ban elzarándokolunk mi is a bibliabeli szent asszonyokkal arimathiai József kölcsön sírjához, amelybe a názárethi Jézust, lelkünk Megváltóját eltemet­ték. Látjuk a kőbevájt sirt, a nagy sziklát a sir szájánál, a sziklára helyezett pecsétet, az őrséget. Meg­borzongat a halál közelsége és kép­zeletünket lesújtja a múlandóság érzete. Azután megváltozik a kép, eltűnik a komor vonás tekintetünk elől, húsvéti fény ragyog földön és égen és Isten angyalának biztató szava zeng felénk: »Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek, nin­csen itt, mert feltámadott.« »Feltámadott a halálból.« A feltámadás isteni ténye kibontja szárnyait és végigszáll két évezreden, hogy gyémántszemként hintse be az események vak éjszakáját. Odaáll a temetőben zokogó gyász­fátyolos veszteshez és szivárvánnyá változtatja kihulló könnyeit. Végig­simogatja a dúlt lelkeket s a hit derengő fénye mellett tárja fel azt a másik világot, amelyért ez a világ van. A feltámadás ezért Isten világ­teremtő művében egy uj világterem­tés, mert átértékeli az élet minden vonását, a világrend valamennyi tör­vényét. Méltán teszi a keresztyénség himnuszává a húsvéti érzést és adja ajkunkra az apostol szavát: »Halál, hol a te fulánkod ? Pokol! hol a te diadalod ?« És amikor átlépjük a temető kapuját, gondolatunk előtt szétpattannak a sirhalmok, mint az élet tengervizének buborékjai és meg­tanítanak arra, hogy a halál múló, csak az élet örök. A feltámadás Isten műve. Napjainkban nagyon gyakran em­legetik a feltámadást, nem husvétkor is és a magyar feltámadás fogalma evangéliumszerüvé változott. Újabban nem szó és hangulatkeltés tárgya a magyar feltámadás, hanem olyan örvendetesen komoly, mint volt az az üzenet az első husvét reggelén a tanítványok számára. Boldog öröm­mel és Isten iránti nagy hálával álla­píthatjuk meg, hogy a tetterős, cél­tudatos Gömbös-kormány nagynevű vezéréhez méltóan egyre sikeresebben hódítja meg a nemzet nagy tömegei­nek lelkét és olyan hatalmas nemzeti öntudatot és revíziós törekvést te­remt, mint amilyennel maga is bir. Az a magyar feltámadás útja, amit éz a kormány mutat. Mert lehetetlen elképzelnünk ma gyár feltámadást nemzeti öntudat és egység nélkül. Lehetetlen, hogy a kisgazda­uniformisba bujt, egyfurulyáju, vezérgondolat nélküli, céltalan párt jelentené valaha a magyar feltámadást és nem az az ön­tudatos, egész nemzet, amely személyek érvényesülésének céljá­ból pártokra szaggatva, legfel­jebb csak más nemzetek szol­gája lehetne. Van lelkiismeretes ember, aki el hiszi, hogy az a magyar feltámadás útja, amit itt némelyek hátborzon gató tudatlansággal hangoztattak ? Van lelkiismeretes ember, aki elhiszi, hogy azok a magyar feltámadás hivatott apostolai, akik fülünk halla­tára szemérmetlenül végighazudoz- ták, ígérgették a felbujtogatott köz­véleményt, teleszájjal harsogták, hogy nem kell adózni, uszították az egyik osztályt a másik ellen, ártatlanokat állítottak pellengérre, (őkIII), meg­rongálták a hitet, a hazaszeretetet és dicsekvő kapzsisággal lesték, hogy kitől milyen levetett gondolatot köl­csönözhetnének el ködös hasábjaik számára ? Van lelkiismeretes ember, aki nem tette fel a kérdést ezen álmegváltók izgága szereplése láttára, hogy hon­nan veszik ezek a pénzt nemzet­rontó műveleteik számára és az arcát­lanságot ahoz, hogy magyar kor­mányt rágalmazó utszéli kifejezéseik konkolyát elvessék a magyar nép leikébe ? Hol volt a magyar intelligencia, amely a nemzet egyedül hivatott vezetője, hogy felvilágosító hadjárat nélkül engedte, hogy politikai analfa­béta demagógok felkotoiják a szeme­tet ámító bohóckodásaik számára ? A magyar nemzet közvéleménye felháborodottan fordul el mind­azoktól, dkik az összetartás ápo­lása és komoly kiitika helyett éket vertek magyar és magyar közé, szították a gyűlöletet. Bethlen azért nem volt nekik jó, mert Bethlen, Gömbös, mert Gömbös, bárki más, mert más, közérdek, haza, nemzet, közjó, minden egy fogalom alá tarto­zott és ez a fogalom az ő ma­guk érdeke. Virrad ! Húsvéti virradat! A ma­gyar feltámadás útja mindenki előtt világosan áll. És ez az ut nem az, amelyen némelyek sántikálnak. A magyar feltámadás útját a mai napon két határkő jelzi. Idebent a magyar nemzeti öntudat felébredése, kint a békerevizió biztos és gyors közele­dése. Magyar nemzeti öntudat felébre­dése, uj kor dübörög abban a meg­állapításban, hogy *A nemzet önmagá­ért van/« Ha a magyarnemzet hivatott vezére, a magyar miniszterelnök semmi mást nem mond, csak ezt az egy mondatot és lelkiismeretes gon­dolkodókra bízza az ebben foglalt igazság kifejtését, akkor is eleget tett volna. Ezeréven keresztül vé­dett bennünket ez a szellem. És csak ez a szellem tart meg újabb ezer­évig. Dolgozni önmagunkért, sze­retni a magunk múltját, ragaszkodni fajunkhoz, a haza hazaszerető pol­gáraihoz, javát munkálni a legszegé­nyebbnek, eltávolitani az idegen érdekeket szolgáló bomlasztó szelle­met, ez az, amiben a magyar mara- dandóság kulcsa benne van. És a magyar halál ennek ellenkezője. Ha egy nemzet lemond arról, hogy nemzet legyen és nem a saját benső értékében találja meg azokat az erőket, amelyekre bármily körülmény közt bizton számíthat, az a nemzet kell, hogy eltűnjék a történelem szín­padáról és vagy beleolvadjon más nemzetbe, vagy utolsó szálig elpusztuljon, mint ahogy a szél egyenként oltja ki a sirhalmokra tűzött gyertyákat halottak napján. Nemzeti életet mindnyájunkért élünk. Azért vagyunk magyarok, hogy mások is azok legyenek. Sokan egyedül a békerevizió biz­tos és gyors közeledésében látják a magyar feltámadást. Pedig a revízió is elsősorban a nemzeti öntudat felébredésének következménye. Nem odakint kezdődött ez, hanem idebent és azok a magasztos szellemű újsá­gok, amelyek a revízió érdekében I sikerrel harcoltak, az öntudatos ma­gyar nemzeti élniakarásnak adtak fenkölt hangot egy olyan kívánság­ban, amely világértéket is magyar jellegénél fogva nyert. Szabályszerűen azt jelenti ez, hogy a mi nagy ma­gyar nemzeti létezésünk világérdek. Magyarország nélkül néhány nemzet már nem volna életben. Az utód­államok népe nálunk nélkül ma már sehol sem lenne. Nagy népfajok olvasztották volna be. így a mi szár­nyunk alatt megmenekültek, felhiz- tak, hogy máról holnapra elseperje őket egy olyan orosz megmozdulás, amely nemzeti alapra tér. Egészséges politikai felfogás, a békereviziót a maga életének biztosítására követeli. És követelje valamennyi magyart Követeljük mi isi Nemzeti öntuda­tunk revíziós törekvéseit becsülete» meggyőződéssel helyezzük Isten elé. ó csodatevő. Hiszünk benne, hogy ezt az ő keze egyengeti, hogy meg­érjük az igaz magyar testvériség érzésében eggyéforrt magyar nem* zetet a mi igazi hazánkban, Nagy* magyarországban. Él az Ur, hogy ez a husvét sem késik sokáig. Be­teljesedik, mint minden, amit Isten akar. Hl masunk is esy darab föl- támadás vagyunk. »Legyünk, akik s ahányan vagyunk, de esküdjünk föl a zászlóra nemcsak szóval, hanem egyéniségünkkel, tiszta becsületünkkel s Krisztushozi hűsé­günkkel s a magyar nemzet iránti önzetlen szeretetünkkel 1 Necsak vall­juk, hogy az erkölcs létföltételünk, hanem valósítsuk azt meg az élni- akarás hajthatatlan elszántságával: akkor mi magunk is egy darab föl- támadás vagyunk s nyomunkban éled majd föl a még meg nem rothadt, csak áléit nemzeti élet.« (Prohászka, Keresztény nemzeti föltámadás.) Prohászka ihletett lelke mintha a jövőbe látott volna, mikor tizenhárom esztendőnek előtte ezeket a szavakat papírra vetette. Mintha csak érezte volna, hogy az a nagy erkölcsi föl­fordulás, mely a történelem tanulsága szerint minden nagy háborúnak nyo­mában járt, a világháború példátlan nagy arányaihoz képest szinte kér- I telhetetlen logikával akkorára fog da- | gadni, hogy pár esztendő alatt él | sem juthat delelő pontjáig; akkor I pedig, hogy a társadalom teljesen ki­Egyes szám ára 20 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents