Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-01-04 / 1. szám
Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszim 85 és 102. Előfizetési di|: félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő: BLAZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéu t 10fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. A tanítói munka megbecsülése. Az ország tanítóságának nagygyűlése mindig eseménye a főváros* ak. De a most lefolyt nagygyűlés Jdlentősége fokozódott a mattakéhoz képest, mert azon megjelent az ország miniszterelnöke is, hogy nagy elvi jelentőségű kérdésekről beszéljen a tanítóság előtt. Amikor a Gömbösormány nemzeti munkaterve napágra került, kitűnt, hogy az uj- *nyu magyar politika a népnevelés *rén is aj szellemet képvisel, mely egyik legfontosabb függvénye öncéln nemzeti' politikánk programrajának. Ez a politika a nép széles rétegeinek működését- és nemzetünk nevelését erőteljes közművelődési programmal kívánja előmozdítani s fő irányelvéül szegezte a tanítóság elé azt a szem pontot, hogy az iskolákban az oktatás terén tapasztalható taltengós meg- saűnteiésével szemben minden fokon, tehát kezdve az elemi szinttől fel az egyetemi fokig, nagyobb hangsúlyt adjunk a nevelő munkának. Ezt mondja a nemzeti munkaterv 89. pontja. Az ország közvéleménye érdeklődéssel várta, hogy ezek a szem* pootok milyen hatást keltenek abban a dolgozó, hivatást betöltő társada* lomban, melynek feladata némzeiüúk ifjúsági nevelését és oktatását szolgálni. A tanítóság budapesti legutóbbi nagygyűlése méltó volt azokhoz a hagyományokhoz, amelyek ebben a tisztes társadalomban régtől fogva élnek. Örömmel látjuk, hogy azok a gondolatok, amelyek Gömbös Gyula miniszterelnök irány vezetésével ma már a társadalom legszélesebb rétegeiben végzik regeneráló munkájukat, mély hatást gyakorolnak a tanítóságra is. örvendetes tény ez, mert alig van foglalkozási ág, melynek munkája annyira megkívánná a lelkesedést, az essmék becsületes szolgálatát, mint a tanítói munka. A magyar tanitó a nemzeti nevelés Ügyének legfontosabb tényezője. Maga Gömbös Gyula hirdeti ezt, de ezen továbbmenőleg hangoztatta, hogyha a tanitó a nemzet jövője szempontjából ilyen fontos munkát végez, akkor az államra az a kötelesség bárul, hogy segítségére siessen minden gondjában. Ma álig van ember e hazában, akinek szive panasszal ne volna tele. Sokan vannak a szükölködők s úgyszólván mindenkinek le kellett szállítania megszokott életszínvonalát. A magyar tanítóság, sajnos, sohasem volt mág fenn a Parnasszuson. De anyagiak tekintetében sem élvezhette a gondtalan életet. Hosszú évtizedeken át az élet mellőzöttje volt s ma, amikor a felelős kormányzat miniszterelnöke hirdeti a tanítói munka értékét s megbecsülését, fokozott jelentóséggel bir Gömbös Gyula kijelentése: „a tanítói problémát úgy anyagiakban, mint szellemiekben megoldjuk és minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a tanítóság anyagi és erkölcsi színvonala emelkedjék". Reményekre jogosító felelős vallomások ezek, melyek elvekből fakadtak. Gömbös miniszterelnök a tanítóság problémáinak /részletkérdéseiről nem nyilatkozott, ő mint a magyar politikai élet irányitó tényezője elveket vetített a tanítóság elé. A nemzeti egység megszervezésének gondolatát kívánja szolgálni a törvényhozói élet terén az érdekképviseleti rendszer is.-Jóleső érzésser értesült a tanítóság arról, hogy a miniszterelnök máris gondolt arra, hogy a tanítóság megkapja a jelentőségének megfelelő helyet ebben a rendszerben. Hogy ez a jelentőség mily mérvű, annak körvonalait is megrajzolta a miniszterelnök, amikor kijelentette, hogy az „önök munkája a legfontosabb nemzeti munka és a jövő Magyarország úgy fog alakulni, ahogyan a tanítók az ifjú nemzedéket nevelik". A közvélemény amikor értesült ezekről az őszinte s becsületes munkaértékelésekről, jóleső érzéssel gondol arra, hogy1 az amúgy is hivatása magaslatán álló tanítóságnak módjában állott megfűröszteni gondolatait egy magasabb eszmekör világában s igy visszatérve munkaasztalukhoz, hivatásuk közben nem feledkeznek el pillanatnyilag sem arról, hogy az ő munkájuk nemcsak egyszerű köteles* ségteljeaités, hanem egy szent küldetés, az ifjú nemzedék megtisztult leikével és megerősített szivével meg- építeni az uj Magyarországot. Szakértők vizsgálata a nagymányoki bányaszerencsétlenség ügyében. Részletesen beszámoltunk már arról a rettenetes szerencsétlenségről, amely a nagymányoki kőszénbánya tizen* négy bányászának a halálát és ugyanannyi családnak a gyászát okozta. Előző közleményünk csak 13 halottról szólt, ez a szám azonban 14-re emelkedett, mert a szekszárdi kórházban rettenetes szenvedések után meghalt Müller György, a súlyosan sérült bányász is, aki élve, de elkép-. «élhetetlenül összeégetten került ki a borzalmak poklából. A bányának ezt a tizennegyedik vértanúját, aki özvegyet és 2 apró árvát hagyott hátra, hazaszállították Kismányokra és otthon temették el a bányaigazgatóság és a bányászok óriási részvételével. A katasztrófa okának a felderítésére Tassonyi Ernő bányamérnök, a pénzügyminisztériumba beosztott bányaügyi főtanácsos, valamint Kerényi István bányahatósági főtanácsos, a pécsi bányakapitányság képviselőjének a vezetésével az alábbi szakértők tartottak helyszíni szemlét: dr Schmidt Sándor bánya főtanácsos, dorogi bányaigazgató, Reimann Ernő, a Salgótarjáni Kőszénlsánya ügyvezető igazgatója, Erdős Jenő nagymányoki bánya főfelügyelő, Rótb Fióris bányaügyi főtanácsos, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. műszaki igazgatója, Fritz Jenő főfelügyelő, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tatai bányaigazgatój», Szabolcs Rezső, a Danagőzhajó- záei Rt, pécs vasasi bányafőfelügyelője és Beuer Gyula, a pécsi káptalan bányafőfelügyelője, akiket Huszth Aladár nagymányoki bányaigasgató kalauzolt a szerencsétlenség színhelyén. A bizottság a legszorgosabb vizsgálat dtcára sem tudta mindezidáig megállapítani a baleset okát, amelyre vonatkozóan a szakértők mind más éB más véleményen vannak. Vannak, akik bányalégrobbanást gyanítanak, de ugyanannyian a szénporrobbanásra gondolnak, ami úgy állhatott elő, hogy az egyik dinamittöltény a többinél később robbanhatott fel. Mindkét feltevés ellen ellenérveket is sorakoztattak fel a szakértők, akik hétfőn anélkül zárták le a felvett jegyzőkönyveket, hogy pontos feleletet tud* tak volna adni a végzetes explózió keletkezésére nézve. Az ügyre vonatkozóan lapzárta előtt kérdést intéztünk dr Gaal Dezső kir. ügyészhez, a szekszárdi királyi ügyészség vezetőjéhez, aki azt a felvilágosítást adta, hogy a szakértői szemle eredményét vele hivatalosan a pécsi bányakapitányság fogja közölni, aki átteszi az ügyészséghez a vizsgálat összes iratait is. A szakértők vizsgálatának mostani állása szerint — úgymond dr Gaal Dezső — a katasztrófa megtörténtéért gondat lansággal senki sem vádolható. A Szociális MISSZIÓIAM szekszárdi szervezetének karácsonya Mint mindeo évbsn, a Szociális Missziótársulat az idei karácsonykor is arra törekedett, hogy a nélkülöző, szenvedő emberek szent ünnepét elégedetté, boldoggá tegye. Szekszárd polgármesterének megértő támogatásával 353 szegényt ajándékozott meg december hó 22-én fejenként 2 kg kenyér, 1 kg kalácsliszttel, Vs kg zsírral, */a kg cukorral és 50 kg aprított tűzifával. Sok használt ruhát és 10 pengőtől 50 fillérig terjedő összeget, összesen 200 pengőt osztott azonkívül szét közöttük. A kiosztás nehéz és fáradságos munkáját a Misszió lelkes elnöknője, Száváid Oazkárné fáradhatatlan gárdájával, özvegy Ha:- dekker Károlynéval, a szegényügyosztály vezetőjével, valamint Berényi Bélánéval, Vigb Bélánéval, Jártas Rózával, Krémer Józsefiével, Haspelt Gézánéval és Orbán Istvánnéval végezte gyorsan és nagy-nagy szeretette). A szegények behívóját, névsorba szedését pedig a mindig szolgálatkész Lendvayné Gacsályi Ilonka készítette el. A Misszió a Szeretet melegét elvitte a fogház lakéi közé is, ahol Ujaágby Gézáné megható, lelkes ünnepi beszéde után kiosztották a misszió ajándékát, a foszlós meleg kalácsot, kenyeret, húst és 1—1 édességgel megrakott tasakot. A ragyogó karácsonyfa alatt könnyes szemekkel vették át a rabok a szervezet ajándékát. A kórházban is megjelent a Szervezet a rendezett karácsony faünnepélyen, ott azonban a megajándékozást a kórház igazgatósága végezte. A gyermekek körött is szét hintette örömvirágait a Szervezet, a menhelyi kihelyezett gyermekeknek édességet, játékot osztott ki. De elért megemlékezése az elhagyatott, öreg és tehetetlen szegényházi lakókhoz is. A szent estén Berényi Béláné finom húsos vacsorával, vitéz Vendel Istvánná pedig jó vörösborral vendégelte meg az ottlakókat, a Misszió pedig gondoskodott, hogy az ünnep két napján jó ebédet és kalácsot kaphassanak. Kiss Annus, Gockler György né, Obermayer And- rásné, Sárossy Károlyné, Zsigmond Dezsőné, Ujsághy Gézáné és Vinko- vits Kata ajándékai pedig a férfi- szobában keltettek nagy örömet, mivel nevezettek meleg a'só- és felsőruhával, harisnyával, cipővel és dohánnyal ajándékozták meg őket. Egyes szám ára 12 fillér»
