Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-03-09 / 20. szám

XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 március 9. 20. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztvén és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési díj; Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. FG acerkeutfi: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A Itp mcgj.l.alk minden sicrdAn és siombnton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy. 60 milliméter széles hasábon millimétersoron ként 10fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe ker&l. Vissza o gazdasási rendhez. Sokat foglalkoznak mostanában a lapok ngy be földön, mint külföldön a franciák uj tervével, amelyik ren­det akar teremteni Köaépenrépa szét- ailált gazdasági viszonyaiban. Attól a perctől kezdve, hogy a háború be­fejezése után a megtorlás saellemétől vezérelt felfogás diktálta a békeszer ződéseket és szétzüllesztettek olyan gazdaságilag összetartozó területeket, amelyék jogosultságát a történelem pecsétje biztosította, állandó probléma Középeurópa gazdasági rendjének helyreállítása. Bennünket igen közelről érdekel Tardieu elhatározása, de lehet az bármily kecsegtető papiroson, most is azt a felfogást valljuk, amit a német-osztrák vámuniós tervek ki­robbanása idején: nem ellenezzük, de semmiféle jogfeladásba belemenni hajlandók nem vagyunk. A magyar némáét ezekben a megprőbáltatásos időkben különös örömmel fogad min­den olyan tervet, amelyik valóban a dolgok lényegére nézve akar nj gaz­dasági erőcsoportositásokat eszkö­zölni. Tardieu tervét olyannak tart­juk, melynek kiindulási pontja he­lyes. Lehetetlenség, hogy olyan álla­mokat zárjanak el egymástól szinte áthatolhatatlan vámsorompókkal, ame­lyek a múltban gazdaságilag együvé tartoztak és a jövőben sem keres­hetik más területeken ekzisztenciá- jukat. Ennek az egymásrautaltság­nak és az ebből folyó komoly mér­legelésnek kell megadnia azt a han­got, amelyből kiindulva komoly tár­gyalásokba bocsájtkozh&tunk. Kapzsi és cé'ra nem vezető fel­fogás lenne az, hogy minden állam kizárólag a maga érdekeit tekintse csak és a maga wertheimszekrényeit tömje arannyal, ugyanakkor könyör­telenül keresztültekintsen más nem­zetek ko’dustarisznyáján. Ez a szel­lem súlyosan megbosszulta már ma­gát. Tíz esztendő tapasztalata iga­zolja, hogy hiába tettek tönkre élet­erős nemzeteket, a belőlük kiszipo­lyozott anyagi erő nem tett boldoggá más országokat sem. A gazdasági pestis bacillus», mint szörnyű ragály pusztít, áttörve óceánok hullámain és ebben a kétségbeejtő helyzetben ér bennünket a francia kormányelnök terve. Ám üljünk le végre a hosszú meggyötörtség után a tárgyalási asz­talhoz és gomboljuk újra Európa közgazdasági helyzetének rosszul gom­bolt mellényét, de ha ennyire tud­nánk jutni, nehogy ismét győzők és legyőzöttek szerint klasszirozzák a nemzetek érdekeit. Most nem szedjük izére a francia tervet, nem hatolunk a dolgok lényegére, a statisztika ada­tait sem boncolgatjuk, hogy hány mezőgazda és hány Ipari állam lenne ebben a középeurópai gazdasági kom­plexumban, mert nem akarjuk a gon­dolatot megszületése előtt halálra ítélni. Bizonyos azonban, hogy Ma­gyarország politikai és gazdasági jo­gainak megőrzésével csak olyan kon­föderációba mehet bele, amelyik ssámbaveszi a magyar busát. Semmi értelme sem lenne szá­munkra annak a gazdasági területi egységnek, amelyik úgy ráfeküd­hetne a mi mezőgazdasági produk­tumainkra, mint elefánt az egérre. Maga a terv azonban életrevaló. Cso­portosítani kell Középeurópa államait gazdaságilag olyformán, hogy az ipari Nem remélt és igen meleg érdek­lődés mellett folyt le Decsen márc. 7-én annak a sárközi népit űvészeti tanfolyamnak az ünnepélyes bere­kesztése, mely a mait évi december hó 6 án nyilt meg, szintén ünnepé­lyes keretek között. Már d. u. 4 óra körül autókon érkeztek a vendégek Szekszárdról, hogy a tanfolyam berekesztésével kapcsolatos kiállítást megtekinthes­sék. A feuKurházi színpadon egy ősi sárközi szoba volt felállítva, minden bútordarabon a régi sárközi fafara­gás és festés; a székek némelyikén „1810“ évszám látható. A csörgős, szunyoghálós ágy, a tálasok, a ssin- pompás tányérok, a 150 éves tulipá­nos láda, a szép sok sárközi szőttes, mind igen kellemesen hatnak s visz- szaviszik a szemlélőt a régi, boldog Sárközbe. A teljes ünneplőbe öltöz­tetett de esi leányok a sárközi ősi szobában, melyet a falu lakói hoztak össze régi kincseikből, oly hatást keltenek, mintha valami színpadi lát­ványban volna résiünk, pedig ez nem az, ha a színpadon van íb fel­állítva, hanem a régi, hamisítatlan ősi Sárköz bemutatása. A régi sár­közi szobát bemutató színpad előtt van a népművészeti tanfolyam anya­gának kis llitása. A régi hímzések másolásából újra született a lehellet- finom sárközi himzés, melyet asztal­terítőn, szalvétán, stb. látunk, mind mind igazolják, hogy a tanfolyam előadóinak és hallgatóinak, kik váll­vetett munkával, sok-sok szeretettel és megértő támogatással vitték diadalra a tanfolyam ügyét. A nagy szaktudással és ügyszeretettel Össze­állított beszámolóért lelkesen ünne* pelték dr Piliayt. Majd a dalárda régi magyar dalokat adott elő, mely után Mozolai János Bajza: Ébresztő o. költeményét szavalta el mély ér­zéssel, mondhatni művészettel. Ezután ismét a dalárda sdott elő gyönyö­rűen magyar dalokat és a tanfolyam egyik hallgatója mondott köszönetét dr Pilisynek, s] az előadóknak irán­tuk tanúsított jóságukért. Benkő Sán­dor ipari felügyelő mint a kereske­delmi miniszter képviselője, annak üdvözletét tolmácsolta, reámutatott a magyar népművésset kincseire s annak értékes voltára. A tanulságos előadás mély hatáBt tett a hallgatóságra ás az illusztris előadót lelkesen ünnepié a közönség. Újból a dalárda éneke következett, mely után lelkes ováció közben lépett az emelvényre dr Halmos Andor, megyénk kir. tanfelügyelője, aki tol­mácsolva alispánunk üdvözlését és kimentve elmaradását, lelkes szavak­kal emlékezett meg dr Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszterről, aki a tánfolyamot gyámolította és a kul­tuszminisztériumról, amely mindig lelkesen karolta fel a Bárközi nép­művészet ügyét. Hálával adózott to­vábbi a vármegye és Decs község' vezetőinek, a tanfolyam lelkeB és nagyon értékes munkát végzett elő­adóinak és a tanfolyam hallgatóit további lelkes munkálkodásra buz­dítván, a tanfolyamot berekesztette. Tanfelügyelőnk lelkes szavai után a dalárda elénekelte a Himnuszt, mely- lyel a lélekemelő Ünnepély véget ért. Ezután kiosztották a tanfolyam hall­gatóinak a látogatási bizonyítványo­kat. Az ünnepség után a tanfolyam hallgatói, előadói és a megjelent hi­vatalos személyek együtt maradtak a kalturházban vacsorán, mely alatt számos pohárköszöntő hangzott el. — Munkatársaink figyel« mébe. Nagyon kérjük összes mun­katársainkat és tudósítóinkat, hogy a nekünk szánt anyagot rövidre szabva, tömören írják meg, mert hosszú tu­dósításokat, cikkeket és verseket a rendelkezésünkre ólló tér erős korlátozottsága miatt nem közöíhe tünk. Egyes szám ára 12 fillér. államok épp úgy megtalálják ekzisz- tenoiájukat, mint a mezőgazdaságiak. Ha a térképre tekintünk és bekari­kázzuk Tardieu keleteurópai gaz­dasági egységét, azt látjuk, hogy Budapest ennek a földrésznek a kö­zepébe esik. Ezt a szemléleti tapasz­talatot a gyakorlatban is érvényre kell juttatni. A természeti adottság olyan predesztinációt valósított meg országunk geográfiai helyzetével, ami gazdaságilag is nemcsak felvevő, de kisugárzó energiát is képvisel. A magyar kormányra az a feladat vár, hogy a dolgokat figyelemmel kisérje és ne maradjon le. egyetlen lépéssel sem a többi államok mögött. Bölcs mérséklés, fegyelmezettség és nagy­fokú kritikára van szüksége, hogy nemzetünket belevigye abba az egész­séges gazdasági áramlatba, amelyik végre is visszavarázsolja honunkba a régi boldog mpokat. A sárközi népművészeti tanfolyam Mesztése. előadói Wallacher László rajztanár’ Wallecher György iparművész, K. Molnár Rózsika gazd. szaktanitónő és dr Pilisy Elemér kir. ügyész, a tanfolyam létrehozója és lelkes irá­nyítója, Császár Ferencné, a decsi polgárasszony mind derekasan állot­ták meg helyüket, sok elismerésre méltó munkát végeztek, minőt ta­pasztalni ritkán lehet. A rajzok és tervezések pedig szinte csodálatra méltók s ha nem látnók, nem is hinnők el, hogy ezt a tanfolyam hall­gatói készítették, hogy ez az ő lel­kűkben született meg, mert akár­melyik tervező művésznek is dicsé­retére válnék. Közben elérkezik 5 óra s meg­jelennek a decsi dalárdisták s a hi­vatalos notabilitások és a tanfolya­mot bezáró ünnepély kezdetét vette. A Decsi Petőfi Dalkör Szegbő István ref. isk. igazgató dirigálása mellett irredenta dalokat adott elő, igazán művészettel, majd Pörnyi Bözsike szavalt ügyesen. Lelkes ün­neplés között lép az előadó asztalhoz dr Pilisy Elemér kir. ügyész, a tan­folyam vezetője, aki seines képben ecsetelte a tanfolyam keletkezését, annak szükségességére mutatva rá, hálával adózik a kereskedelemügyi kormánynak megértő támogatásáért, a vármegyének, vezetőinek, a vár­megyei népművelési bizottságnak s | a kir. tanfelügyelőnek, Decs község j vezető egyéniségeinek, s a tanfolyam

Next

/
Thumbnails
Contents