Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-02-24 / 16. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1932 február 24. „Kalória" szén- és tOzifatelep Szekszárdi Mészáros Lázár-u. 8. ■■ Telefon 117 (Evangélikus templom mögött, Trebiticher-telep) ______ Olcs ó besserióai haly: pécsi szenekre (pótolja a porosa saenet) Minden megrendelést * 8,enekre házhoz szállítunk prime kemény tusi fara ölben és aprítva Palcsó Láasló lelkóss üdvösölt, ki* fejtvén, hogy a danassentgyőrgyi egyháa hívei Felsómagyarorsaigból kerültek ide s Danamellékre, tehát ások voltak aa önök, akik aa erdélyi reformátaaaággal együtt a leghatal­masabb harcot vívták egyházakért. Es okból is különös meleg kapcso­latot érez e község népe püspökével, aki aa erdélyi kttsdó református Ősök­nek leszármazottja. Dr Rnvass László a presbitérium szónokának üdvözlésére óképpen vá­laszolt : Nagy saeretettel emlékeaik a dana* aaentgyörgyi gyülekezetről, amely hitének erősségével viseli a megpró­báltatások nehéz napjait. Nagy siva tar vonal át aa egész világon, amely az egész emberiség életéi egy nagy gazdasági háborúban rázza meg, amely nálunk is a földet vonja ki lábunk alól és a kenyeret veszi ki kezünkből. Ebben a háborúban az a nemzet győz, amely tovább bírja tü­relemmel, az a község, amelynek lakói nem siránkoznak és nem aggo­dalmaskodnak, hanem várják a vidám üzeneteket. A magyar mindig tudott muszájból várni, mert tudta, ha meg­áll, bizonyos a győzelme, a magyar tud lelkesedni, ha t&z érinti lelkét, de tud tűrni, bízni, várni és nem veszíti el a fejét. Bízzon ez a gyü­lekezet is tovább hitének erősségével az Isten hatalmában, úgy felvirrad a boldog hajnal. Eme tisztelgés után dr Ravasz László püspök P e r o z e 1 Béla fő­ispánnal, a többi vendégektől kisérve a községház közgyűlési termébe vo null, ahol Polgár István főszolgabíró az ülést ismét megnyitotta, szépen átgondolt és szónoki készséggel elő­adott beszéddel üdvözölte a megjelent díszpolgárt, örömének adva kifejezést, hogy járásához tartozó e község volt aa első, amely Ravasz Lászlónak a dísz- polgárságot felajánlotta. Ez az öröm még teljesebbé vált aszal, hogy a püspök a díszpolgári oklevelének át­vételére országos nagy tevékenysége közepette is személyesen jött le. „A magyar falu egyszerű érzésekkel telített lelke őszinte bizalommal és zesretettel tárult fel egy fényes nagy lélek előtt, — mondotta az elnöklő főszolgabíró — hogy a keserves földi lét kétségbeesett vívódásaiban tőle nyerjen hitet, reményt a további küzdelemre. A magyar falu lelke szinte elesett a földi bajok irtózatos terheit viselve és csengve várja a megkönoyebbülést, a magasba eme­lést. Méltóságod bűvös szavára fel figyelnek a magyar faluk, felfigyel rá az egész magyarság a trianoni határokon innen és túl, legyen és maradjon lelkiorvosa, bátoritója és vigasztalója ezeknek a nemzetet éltető drága kis magyar faluknak". Esek kel a gondolatokkal köszöntötte Pol­gár István főssolgabiró a díszpolgárt, nagy lelkesedést váltva ki a meg­jelentek körében szavaival. A tetszésnyilvánítás után dr KI e i n Antal emelkedett szólásra, hogy el­mondja ünnepi beszédét. Nehéznek tartja a reá bízott fel­adatot, — mondotta az ünnepi szó­nok — mert a magyarság legszebb eszményképét, a magyar áldozatkész Bég, a magyar sors, a magyar szen­vedés, a magyar fájdalom hordozóját méltatni művész eosetjére, szobrász vésőjére és költő hangjára volna szükség. Ravasz László erdélyi lélek, mélységes hite és vallásossága ma­gasra emelik embertársai fölé. Ravasz László biztosan ül várában, ő nem támad, de amely területen áll, azt biztosan, bátran és megdöothetetlenül védi. Erősit és vigasztal I Ma itt, ma amott halljuk Ravasz Lászlót. A fe­lekezeti békének a harcosa és szó­szólója, eszel a magyar egység ügyét támogatja éB igy hivatva van egy nagy, egy biztosabb jövő felé vezetni bennünket. Dr Klein Dunaszentgyörgy népéhez azt a felhívást intézte, hogy minél nagyobb a megpróbáltatás, minél súlyosabbak a gondok, annál inkább kövessék Ravasz Lászlót. Végül arra kérte Ravasz Lászlót, a díszpolgárt, hogy a község népének ezen szívből fakadt és szívhez szóló határozatát fogadja szívesen és szeretettel. E köz­ség beosttletes munkás népe imájába foglalja Ravasz László nevét és kéri a Mindenhatót, hogy adjon neki erőt és egészséget, hogy tovább munkál­kodhasson a magyar jövendőn. Takáos Gyu’a főjegyző nyújtotta át ezután néhány bensőségteljes szó­val a díszpolgárnak azt az okleve­let, amely a Molnár féle nyomdai mű intézet és Ferencz Lajos festőművész ízlését és művészi készségét igazolta. Dr Ravasz László vette át ezután diszpolgárságról szóló oklevelet az alábbiakat mondva: Székely ősöktől származik, akik sorsa, hogy keletről nyugat felé menje­nek. öt a végzete székelyföldről kincses Kolozsvárra, onnan a gond­viselés az ország fővárosába vitte. Azóta járja az országot, kinyíltak előtte a kapuk amikor jött és bezá­ródtak, amikor elment. Itt, ebben a dunamelléki községben tárták kihagy előtte a kapukat és szivüket az em­berek, hogy itt otthont is talált. Köszöni ezt, mert jól esik neki is, mint minden vándornak, ha küzdel­mes bolyongásaiban ott kíséri az a tudat, hogy van otthona. Dunaszent­györgy őt polgárai közé fogadta. Nagy megtiszteltetésnek tartja ezt és szeretne ennek a községnek a megpróbáltatások szenvedései között ják mire magyarázói, hogy a pincé­ben a tulipán hagymák mégis duz­zadnak és kihajtani kívánnak. Nem jósol, de bizakodással hiszi, hogy a mindent megsemmisítéssel fenyegető téli zordságból a természet megaka- dályozhatatlan törvényénél fogva meg­jön az életfakasztó tavasz. A magyar szenvedésből való kibontakozásnak is el kell következnie, osak ne essünk kétségbe, tűrjünk és bizakodjunk. Amikor szólott, sohasem kereste, hogy népszerű e, kedves-e amit mond és a siker kedvéért nem mondott mást, mint amit lelke és meggyőződése sugalt. Most, amikor a polgárok sorába iktatódott be, a türelmet hirdeti és azt kell hangoz­tatnia, hogy a magyar nép a mostani nagy harcában ne inogjon meg, mert az a végső bukást jelentené. Bár­milyen keservesen esik is, róják le polgártársai a nemzet érdekében a „szent adógarast", mert ezek képesek adni azt az erőt, amely ezekben a kétségbeejtő órákban megakadályozza a szétbomlást és a megsemmisülést. De amikor polgártársait az adózás kötelességére figyelmezteti, kimondja azt is, hogy vigyázzanak azok, akik­nek a kezébe kerülnek a tűréssel, szenvedéssel és verejtékkel előterem­tett adógarasok, hogy ezek tényleg oda kerüljenek, ahova azt szánták és ahol arra a legnagyobb szükség van. — Végül újból köszönetét mon­dott a díszpolgárrá történt megválasz­tásáért, amely örömmel és büszke­séggel tölti el lelkét. Amikor a díszpolgár hatalmas, meg­kapó, nemcsak az emberek elméjét, de szivét-lelkét is megrázó beszédét befejezte, egy pillanatig néma csend volt, majd kitört a lelkes taps, a megjelentek szemében felcsillanó lán­gok, a kipirult arcok a legigazibb kifejezői voltak annak, hogy a dísz­polgár szavait mélyen átérezték, meg értették és aszerint élni és cselekedni is kívánnak. Miután Takács Gyula főjegyző be­jelentette, hogy dr Németh Károly a budapesti egyházmegye, dr Bene­dek Sándor a tolnai egyházmegye gondnokai, valamint Szévald Oszkár Tolna vármegye alispánja gátló okok miatt nem vehetnek részt Dunaszent­györgy örömünnepében, felolvasta még dr Benedek Sándornak vezér­cikkünkben említett táviratát. — A Himnusz eléneklése után főszolga­bíró az ünnepi díszközgyűlést bezárta. * « élő lakóinak vigasztalást, örömet hir­detni. De ő jóslással nem foglalko- I zik. Nem mondja azt, hogy közel a I boldogabb jövendő. Egy rokonától I Hollandiából üzenetet kapott. Der- I messtő ott is a hideg, de nem tud­| - - * A közgyűlés után a díszpolgár, va | lamint a vidéki meghívott vendége] | Takács Gyula főjegyző, egyházme | gyei tanács bíró lakására vonultak I ahol dr Ravasz László tiszteletőr | szükebb körű ebéd volt. A jó ízlés sei összeválogatott és a magyar sza­kácsnő konyhaművészetét igazoló ebéd közben dr Perozel Béla főispán emelkedett szólásra. Felszólalásában kifejtette, — mint azt vezető cik­künkben is megemlítettük, — hogy Dunaszentgyörgy községe átérezte, hogy amikor minden összeomlással fenyeget, akkor elsősorban nem az anyagi szanálásra, hanem a lelkek szanálására kell törekedni és eme felfogásának nem adhatott méltóbban és igasabban kifejezést, minthogy első díszpolgárává dr Ravasz Lászlót választotta meg, aki saját személyé, ben reprezentálja a lélek erejét és a lelkek szanálására irányuló legma- gasztosabb törekvést. A jól felfogott közérdeknek tett szolgálatot a köz­ség képviselőtestülete és-ennek szel­lemi vezetője Takács Gyula a válasz­tással. Mint e megyének főispánja köszönetét mond ezen elhatározásért. De köszönetét mond Ravasz László­nak a díszpolgárnak is, hogy e meg­választást elfogadta és annak értékét nagyban emelte azzal az elhatározásá­val, hogy a díszoklevél átvételére személyesen jelent meg. Tolna vár­megye egész közönsége nevében, fe­lekezeti különbség nélkül, a leg­mélyebb tisztelettel üdvözli dr Ravasz Lászlót, a község díszpolgárát. Hálá­san emlékezik arról a nagy munká­ról, amelyet a haza szebb és boldo­gabb jövendője érdekében Ravasz László szüntelenül munkában való égésében kifejt. Nagy feladatok vár­nak még megoldásra. Kéri a Minden­hatót, hogy adjon a nagy feladatok közelebb hozásához és megoldásá­hoz dr Ravasz Lászlónak erőt és egészséget. A főispán mély hatást kiváltó sza­vai után dr Hagymássy Zoltán vár­megyei főjegyző, mint a távollévő al­ispán helyettese, gondolatokban gaz­dag bensőséges beszéddel a megjelent vendégeket köszöntötte. Dr Ravasz László ezt követő beszédében megemlékezett arról, hogy Dunaszentgyörgy községéhez püs­pöki méltóságának elfoglalása első idejétől kezdve meleg rokon- szén v fűzi. Köszöni Takács Gyula főjegyzőnek, hogy indítványával és a községnek, hogy elhatározásával ezt a kapcsolatot még szorosabbá tették, továbbá a főszolgabírónak azokat a szívből fakadt szavakat, amelyekkel a díszközgyűlésen üdvö­zölte, a vármegye alispánj inak, aki, ha fizikailag nem is vehetett részt köz­sége eme örömében, de tudja, hogy lelkileg itt volt s végül a vármegye főjegyzőjét, mint az alispán helyet­tesét üdvözölte. A főispánnak a fehér asztalnál elhangzott meleg köszönté­sére hálatelt szívvel válaszolt. Midőn az országot járja, mindinkább erő­sebbé lesz benne az a hit, hogy eb­ben az országban nagyobb szükség van a lelki, mint a gazdasági válság megoldására. Uj lelkeket kell terem­teni, amelyek tűrni és szenvedni tud­nak, hogy ezzel elérkezhessenek s megváltás dicsőséges és magasztos pillanatához. Arra emeli poharát, hogy ,

Next

/
Thumbnails
Contents