Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-02-20 / 15. szám

XIV. évfolyam Szék szárd, 1932 február 20. 15. szám. Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. fnrliesztfeég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. I Föuerkeuto: j| Keiaiö* «íurkeaitfl: Telefonszám 85 és 102. I SCHNEIDER JÄNOS. || BLÁZSIK FERENC ,, . ... ( I A lap megjelenik minden mrtfta éa atom baton. f® * ’ IBIBüzetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi Félévre — — — 6 pengő. | Egész évre — — 12 pengő. I illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkint 10 fillér. Állást keresfiknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. »Örök hála.« A lelkiélet egyik legfőbb ékessége és megnyilvánulása, a hálaérzet. Ha a hálaérzet nem ékesítené an emberi lelket, úgy sokszor kietlenné válnék az élet, mert az emberi társadalmat éppen az teszi magasabbrendüvé, hogy z hála jótókooy harmatként üdíti fal azokat, akik magánéletükért, vagy közéleti szereplésükért elismerést, há lát érdemelnek s azt embertársaik részére meg is kapják. — A római orator erre is a legszebb formát ke­resi és találja meg, amikor Antonius szájába adva a szót, Caesar holtteste felett reámutat azok gyarlóságára, akik Caesar nagyságát felejtik, ho­lott irányában hálára volnának köte­lezve, de emberi indulatokból a hála- nyilvánítást elmulassiják, sőt hála- nyilvánitás helyett méltatlan kriti­kára, vagy éppen hálátlan cseleke­detre ragadtatják magukat. A római szónok ezt így fejezi ki: „A rossz, mit ember tesz, túléli ót; a jó, gya­korta, Birba száll vele.“ íme tehát már a klasszikus kor feljegyezte azt, bogy az emberi lelkiélet megnyilvá nulásának, a hálaérzét kifejezésének helye van ott, ahol valóságos érde­meket kell méltatni, elismerni és ju­talmazni. Az uj korszak klasszikus népai közé sorolhatjuk első helyen az an­gol népet is ős éppen ezért az angol közvélemény időről-időre történő meg­nyilatkozásait nyugodtan vehetjük zsinórmértékül. — A Times, Anglia egyik legtekintélyesebb sajtóorgá­numa, az angol közvélemény szócsö­vének tekinthető. A Times írja ren­des évi közgazdasági szemléje során, hogy gróf Bethlen István kormány­zatának ideje a magyar közgazda- sági élet fontos korszakának tekint­hető. Magyarország — írja a Times — örök hálával tartozik neki a bá tor és bölcs vezetésért, amellyel az országot a békekötést követő súlyos és sötét éveikben az élet és az erő­södés útjára vezette. Minden elismerő szó, méltatás jól esik nekünk, akik valóban súlyos körülmények kösött építgettük és építgetjük nemzeti életünk uj alap­jait és felülépitményeit s jól esik, ha olyan helyréi kapunk őszinte szót és nyílt kritikát, ahonnan a dicséret éa elismerő szó épp oly jól esik és fel­emel, mint a nemes kritika. A gyarló emberi élet megnyilvá­nulásai közben, a sodródó élet forga­tagában alig számíthatunk örök há­lára, hiszen a múlandó éa forgandó élet sokszor teret enged az embari gyarlóságból táplálkozó gyűlölkö­désnek. Qróf Apponyi Albert egy életen keresztül szolgálta nemzete ügyét éa legutóbb is Genfben a világ csodála­tát terelte a magyar nemzet felé és mégis — életutain — többször vo t kitéve annak, hogy hálátlanságot és méltatlan kritikát kellett egyesek ré­széről elszenvednie. Akkor, amikor az angol közvéleménynek Bethlen István személye iránt immár nem először történt elismerő megnyilat kosását olvassuk, ebből a tényből Bathlen István államférfim működé­sének, a külföld részéről történt újabb honorálását vehetjük tudomá­sul és jelenthetjük. Az emberi gondolkozást és érzést — igaz, nem lehet nn> forrnia ál ni, de az emberi elfogultsággal, a politikai gyűlölködéssel és a sötét leik isme­retlenséggel szemben szükséges reá- mutatni a tényekre. Bsért hivatkoz­hatunk a Timesen keresztül az zngol közvélemény újabb megnyilatkozá­sára és ezért kell reámutatnunk arra, hogy a gazdasági válság, amely az egész világon általánossá lett, még az olyan államférfiak státnsát is meg ingatta és méltatlan kritikával kí­sérte, mint amilyenek a különböző európai államok vezérpolitikusai és államférfiai voltak. Éppen az a kö- rü'mény, hogy a gazdasági válság nyomasztó t zenvédésé és nyűge alnl nem szabadulhatott egy állam sem, ez a körülmény igazolja azt, hogy a békeszerződések árán teremtett uj gazdasági rend a világgazdaság csőd jét készítette elő és hogy ez alól a teher alól nem szabadulhatott egyet­len állam Bem. Az emberek szívesen veszik ki ré­szüket a mások sikereiből, de épp olyan gyorsasággal vonulnak félre onnan, ahol valamely okból, külső körülmények hatása alatt a siker­telenség kopogtat az ajtókon, A vi­lággazdasági krízis független volt a vezérpolitikusok és államférfiak em­beri tevékenységétől és a gazdasági leromlás oka az uj gazdasági rend volt. Az a megbomlott gazdasági rend, amely a békeszerződéseken ke­resztül a bizalmatlanság és az el­zárkózás politikáját inaugurálta. Hiú pártpolitikai erőlködés a vi lággazdasági válságért az egyes álla­mok kormányait okolni. Egyetlen helyes megoldás és diagnózis az volna, ha az európai kormányok beismer­| nék és deklarálnák ait, hogy a gaz- j dasági krizis oka a békeszerződések­ből folyó beteg gazdasági rend. A Times közleménye kinyilatkoztatása annak, hogy Bethlen István z béke­kötést követő tulyos és sötét évek­ben erős és bátor kézzel vezette az ország Ügyeit. Már pedig a béke­kötés 13 ik esztendejében nemhogy enyhültek volna a viszonyok, ellen kezőleg, világszerte súlyosbodtak. — A világgazdaság leromlásának csak azon kormányok és államférfiak az okozói, amelyek erőtlenek voltak i ahhoz, hogy a békeszerződéseket re­parálják és ezzel a régi, kipróbált gazdasági normákat évszázados pozí­cióikba visszahelyezzék. Ha pedig a Timesen keresztül az angol közvéle­mény „Magyarország örök hálájára“ érdemesnek tartja éa ítéli Bethlen István munkáját, akkor a nemsetnek meg kell hallgatnia az angol köz­vélemény ítéletét és nem adhat hitelt az álprófétáknak, akik csak azért gáncsolják és kritizálják, mert hatal­mas képességével, hatalmas külföldi barátaival és összeköttetésével útját I állja a politikai dilettántizmus felelős- I ség né kttli próbálkozásainak. Sürgős adóügyi kérdések. Kivonat dr őrffy Imre képviselőnek as Egységes Pártban tartott előadásából. Aki ma adóreformról beszél, azt I könnyen meggyanúsítják demagógiá­val, vagy ha ezt nem is teszik, idő­szerűtlennek jelzik a kérdést azon a címen, hogy ilyen rendkívüli gazda­sági viszonyok mellett egyetlen kér­dés végleges rendezését sem szabad megkísérelni. Azt hiszem, nem lesz nehéz mind a két álláspontot meg­cáfolni. Rendes viszonyok között az az általános tünet, hogy a gazdasá­gilag erősebbek adóügyekben is job­ban meg tudják magukat védelmezni, nem okoz olyan visszahatást, mint ma, amikor egyes rétegeknek annyink sincs, hogy a létminimumukat biz tosiihatnák, közteherviselésre pedig teljesen képtelenek. Hogy ez az utóbbi kategória mennyire kitágult, azt könnyű bebizonyítani szakemberek által végzett számítások utján, ha ugyan az élet maga nem a legjobb bizonyíték e tekintetben. A 7—8 holdas kisgazdák pontoz számítás szerint a 840 pengőben meg­állapított létminimumát se biztosija a jelenlegi terméshozam. Legalább 50—100 pengő hiány mutatkozik nála anélkül, hogy egy fillért is szá­mítanánk adóra. A nagyobb gazdák helyzete sem kedvezőbb, mert ezek­nél nem bir jelentőséggel a családi munkaerő, mely a kisgazdánál döntő faktor. — Ez rendkívül sötét kép, amelyen az adóreformokon túlmenően az általános gazdasági helyzet javu­lása hozhat csak végleges gyógyu lást. Éppen ezért bármilyen fontoB is az adókérdés, addig, mig az érté­kesítési és a hitelválság nem enyhül, az adókon keresztül a magyar mező­gazdáknak éa különösen a kisgaz­dáknak élethalálharcukban döntő segítséget, sajnos nem adhatunk. Es azonban nem jelenti azt, hogy min­dent el ne kövessünk a közterhek eny­hítése, helyesebben arányos megosz­tása tekintetében. Est az is indokolja, hogy megbíz­ható számítások szerint a mezőgaz­daság általános közterhe az 1913. évi állapottal szemben 1927-ben 250 százalékkal emelkedett, ami eleget mond. Ha tehát nem volna értékesí­tési és hitelkrizis, akkor is sürgősen kellene közbelépnie az államhatalom­nak. A nehézségekhez járul még az is, hogy a bolettaaegitéat el kellett ejteni és hogy az orosz búza dum­ping az idén előreláthatóan ismét fellép. A magyar gazda helyzete a fent előadottakon kívül még azért is kü­lönös figyelmet érdemel, mert hiszen egész családjának munkája ingyen van, igen gyakran semmit sem tud eladói és az iparosokkal és kereske dőkkel szemben, ingatlan vagyona révén közterhei túlnyomórészt olya­nok, amelyekből behajthatatlanság cí­mén leírni nem lehet. Sokat lehetne még e kérdésről írni, de hiszen a cél nem a bajok megállapítása, hanem az orvosságok keresése. Ezek közül a következőket aján­lom a kormány figyelmébe: Álta­lában ki kellene mondani, hogy a földadónál a kataszteri korona he­lyébe a pengó lép, mert ez egysze­rűsítené a kivetést és bizonyos köcy- nyitést is hozna, ötven kataszteri koronáig a csak mezőgazdasággal foglalkozónak teljes mentességet, azon­túl 100 kataszteri koronáig 50 szá­zalékos, százon felül pedig 25 szá­zalékos engedményt keltene adni. A hegyi szőlőknél 100 kataszteri koro­nán alul teljes, azonfelül pedig sain­Egyes szám ára 16 fillers

Next

/
Thumbnails
Contents