Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-02-13 / 13. szám

Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. •ttrkesztfség ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl); Félévre ______ 6 pengd. | Egész évre____12 pengfi. Ft azerkeutfi: SCHNEIDER JÁNOS. FelelO. uerkeutO: BLAZSIK FERENC A lap megjelenik minden e.erdán ée atombeton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetfi közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengO. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. MMItl hfllnalbnn. Irta: Taksonyi József. Vége a bálnak. Hűvös, friss, haj­nali ssél csap meg Ob a túlfűtött, magasfeszültségű éjszaka érthetetlen befejezése egy ridegen kijózanító, szem becsapó dó hajnali reggel. £ jelenet hideg megfogalmazásá­ban sokkal több jelentóség van egy puszta ténymegállapításnál, sokkal riadtabb kérdések vannak, mint az egyszerű reggeli csodálkozásban. Az érthetetlen, csípős, hajnali kábulatban benne remeg a mai élet sok csaló­dása, az élet farsangjának örök nagy­böjtökre való ébredése, kinzó prob­lémák izgatott kérdései miatt nincs mindig csilláros, melegfényU báli éjszaka, miért kell minden báli reg gelnek hűvösnek lennie, miért kell minden örömnek megszakadnia és az öröm édes kelyhében miért az utolsó csepp a legkeser&bb? A mai sok szenvedést látott idők kérdései ezek, amikor elkeseredett harcokon keresztül hajszoljuk a bé­két ; veszedelmes viharzónában élünk, a szegénység, munkanélküliség, éh­ínség, keletről felvillanó háborúk fe­nyegető vulkántalaja reng a lábunk alatt és mi megnyugvást keresünk, várjuk a pillanatot, amikor meg oldódik a lelkek pattanásig fokozott feszültsége; tehát felejteni akarunk, farsangot rendezünk, az élet ezer vál­tozatának álarcába öltözünk: a mű- szánalom, a titkolt önzés, agyon- gyülésezett szegényakció, udvarias­ságba rejtett kíméletlenség, szavakba vésett adakozás, incompatibilis állá­sok nagylelkű lemondásának hősi pó­zában lépünk a parkettre, fésűk a narkotizált jókedv, megindul az örök tánc, a fox blues, tangó, rumba és riadtan vesszük észre, hogy a tánc utolsó figurája: lépés a — romba, hogy lápok felett jártunk és hogy annyi lázas esemény és pezsgő be­nyomás után tartalmatlan maradt az élet és üres lélek fogadja a ránk- szakadó csendet. Ez az állapot veszedelmesebb, mint a mai kor megélhetési problémája. Nem tudunk helyesen őrülni, nem tudunk helyesen élni. Napi prob­lémák érdekelnek mindenkit, a mának élnek, nincs átfogó gondolat, mely keresztül Ívelné az aggodalmakat, a megpróbáltatást és gondot. Nemcsak a mai, hanem minden korok emberét túl az egészség, szen­vedés és kenyérharc kérdésein, leg­mélyebben a benső világának harmó­niája érdekelte és nem irreális saembe állítás, midőn azt mondjuk, hogy ma is a kenyérharc csak addig érdekel bennünket, amíg éhezünk, a szenve­dés is csak addig, amíg fáj és az egészség is csak addig érdekel, amig élünk, viszont benső világunk, a lélek, a halhatatlanság roppant igé­nyével túléli a halált és domináló erejével másodranguvá tesz minden egyéb kérdést. Amidőn sikerült föl­fedezni a lélek értékét, amidőn si­került kialakítani a lélek derűjét, megoldódott napjaink legnyomaBstóbb feszültsége: az elégedettlenség és for­radalom. De éppen itt van a mai ember legnagyobb tévedése. Nem veszi észre, hogy honnét fakad a lélek derűje, hogy a lét sötét örvényei hogyan világo­sodnak ki. Csodálatos egyo'daluság- gal keresi a fényt, az örömöt, az éle­tet és visszariad, midőn a fény mel­lett árnyékot, az öröm mellett keserű­séget és az élet után halált lát, csak a felületen él és nincs ereje leszállni a munka, a küzdelem, a szenvedés mélyébe, bármily értékeket is lát bennük elrejtve, megelégszik, ha arany serlegből ihat lőrét és azt hiszi, ^hogy a rózsa szépsége a majolika vázától függ. A mai ember a felület és a könnyű örömök költészetéből csak a magasracsapó evoe, evoe ki­áltását hallja s csalódni fog és boldog­talan lesz, mert nem hallotta meg igazi alaphangját, egy önmagába sülyedő, tompa, lesújtó kongást, bol­dogtalan lesz, mert nem tanulta meg, hogy ami a farsangi éjszakából szü­letik, az kiábrándító, keserű, hideg hajnali csalódás. Az életnek más h:mnusza is van: a munka, a küzdelem, az alkotás és e diadalmas akkordokban van a leg­mélyebb életöröm harmóniája, mely a szenvedés ütemeiből verődik ki. Szenvedésből születik minden a vilá­gon : a földet föl kell hasítani, hogy teremjen, a gyümölcsöt le kell tépni, a télnek mély álomba kell fojtania az ősz kicsattanó, szétbomló életét és az emberi sors kemény, de egyetlen nevelő eszköze a szenvedés, mely a sokféle, töredékes munkából nagy szándékok végtelenbe futó vonalait akarja meghúzni. Csak aki meg­sejtette a szenvedés ősenergiáit, az tudott igazán alkotni: kínban fogant nagy gondolatok tették halhatatlanná az irodalmi remekműveket, a küzdeni- j | tudás lesz a legnagyobb tehetség, a nyomor nagyobb festő lett, mint Rembrandt, a haláltusában lett meg­rázó Mozart R- quiemje, a kereszt lett a megváltás eszköze és a menny­ország praeludiuma — a Golgotha. Es a mai életnek is azért van akkora gyötrődése, hogy nőjjön belőle naggyá. Az időn áthullámzó szenvedés szim­fóniájában a mai emberiségnek is játszania kell a maga hangszerén és követnie kell az ütemet, mint min­den kornak. Ily nagyszabású a szen­vedés jelentősége. Nem az a fontos, hogy szenvedjünk, hanem hogy a megpróbáltatást kibirjuk és nem az a lélek lesz aranyveretü, aki szen­ved, hanem az, aki a szenvedés tüzé- ben felszínre hozta lelkének tiszta nemes ércét: a derűjét. Ha ily gondolattal állunk a nagy- böjti hajnalban, a hideg csillogáson keresztül meg fogjuk látni minden nagyböjtök napfelkeltét, a föltáma­dást. Washington György születé­sének 200. Évfordulója. E hó 21-én lesz kétszáz éve, hogy megszületett az amerikai szabad állam megalapítója, Washington György, ö volt az Egyesült Államok első el­nöke (1789-97). Ezt az egész világ megünnepli és nálunk is megalakult Washington György Bicentennáriumának Magyar Országos Bizottsága, amelynek élén gróf Apponyi Albert és Berzevicsy Albert áll. A bizottság tagjául vár megyénk alispánját, Szévald Oszkárt is megválasztották. A Washington-ünnepély Budapes­ten két részben fog lefolyni: február 21—22 én, midőn a Washington em­lékmúzeum bemutatása, nagy ünnepi gyűlés és Washington szobrának a Justice of Hungary repülőgépről le­ejtett koszorúval való megkoszorúzása lesz és a parlament két házában em­lékeznek Washingtonról, továbbá jú­lius 4-én, az amerikai szabadságharc ünnepén, amikor a budapesti Was­hington szobor előtt ünnepük a nagy államalapítót. Az összes illetékes tényezők ez ünnepélynek nagy fontosságot tulaj­donítanak, nemcsak az amerikai ma­gyarság százezreivel való ezen élő összeköttetésnek a megerősítése szem­pontjából, hanem azért is, mert Kos­suth LajoB, midőn 80 esztendővel j ezelőtt Amerikát meglátogatta, ottani I beszédeiben egyenesen Washington politikai végrendeletére támaszkodva követelte, hogy az amerikai nép ne tűrje a Magyarországon elkövetett igazságtalanságot és lépjen közbe, hogy Magyarország teljes jogaihoz jusson. Kossuthnak ez a fellépése ma is feledhetetlen az egész amerikai világ előtt. Az igazságtalanul megcsonkított Magyarország megsegítése érdekében az Amerikában megindult revíziós mozgalmat ébren kell tartanunk, erő­sítenünk és ehhez legalkalmasabb a nagy szabadsághősnek, Washirgton Györgynek emléke, akinek Buda­pesten szobra is VAn. A Washington György Bicenten­náriumának Magyar Országos Bizott­sága felkérésére Szévald Oszkár al­ispán felhívta a helyi népművelési bisottságokat, hogy f. hó 20., 21. vagy 22-én tartsanak Washingtonról szóló előadásokat, ismertessék élet­rajzát és önzetlen hazafiságát. Kívá­natos lenne a mozgalomnak minél nagyobb körben való terjedése, hogy az egész külföld lássa és hallja Ma­gyarországnak Washington nagy esz­méihez való hűséges ragaszkodását. Hangverseny Pakson. Paks Segítő Bizottsága szombaton az Erzsébet Szálló nagytermében a szegény gyermekek élelmezése és fel­ruházása javára anyagilag is fényesen sikerült hangversenyt rendezett. A műsor első száma Bodnár Ist­vánnak, lapunk elnökének erre ez alkalomra irt A nyomor cimű köny- nyékét fakasztó gyönyörű prológja volt, melyet Németh Luci nagydorogi óvónő szavalt igen nagy hatást keltve. A Paksi Iparos Dalárda Székely Sán­dor tanár vezénylésével egy Révffy— Kisfaludy dalt énekelt precíz beta­nulásban és a közönség lelkesen meg­tapsolta úgy a jeles karnagyot, mint dalosait. Ezután dr Schvarcz Aladárné zon­gora számai következtek. Brahms op. 21. Egy magyar népdal változatai és Beethoven Ecossaisse című müve­ket adta elő a szó legszorosabb ér­telmében vett tökéletes művészettel. Est követően vitéz Szentlőrinczy Géza dr bátaszéki orvos: a) Hubay : Ablakánál, b) Wieniawsky: Moszk­vai emlék, c) Paganini: Sitánkaca- gás című darabokat hegedülte. A közönség elbüvölten hallgatta az esz- | ményi finomságú játékot és zúgó | tapsokkal ünnepelte a kiváló mü­Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents