Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-02-06 / 11. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda“ XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 február 6. 11. szám. Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kladéhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. FOßzerkesztO: II FelelOs szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. || BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden aaerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként oO fillérbe kerül. Ceglédiek küldöttsége. A ceglédiek küldöttség járásának mindig nagy jelentősége volt és van. Egykor a turini remetéhez mentek a ceglédi százak, hogy az Önkéntes száműzetés keserves éveit megédesít­sék néhány órára, elvigyék hozzá a magyar nemzet szive dobogását, a hűséges és hálás ragaszkodásnak ér­zését. A közeli napokban a ceglédiek a kormány elé járultak deputációval, hogy képviselőjüknek, dr Erdélyi Aladár föidinknek vezetésével kifejt­sék, hogy mit gondol, miként véle­kedik a magyar elme, a magyar szív a jelenlegi gazdasági helyzetről és mit kíván a mai helyzetnek nem tel­jes megváltoztatása, hanem orvoslása érdekében. Komoly volt a szónokok­nak beszéde és komoly átnyújtott memorandumuknak minden sora. A ceglédiek nem az elégedetlenség fel­korbácsolásával, hanem az igazság kérő szavával igyekeznek a helyze­ten segíteni és segittetni. Ivády Béla földmivelésügyi minisz­ter fogadta a kormány nevében a kül­döttséget. Nem a politikus köntör­falazása, de az abból áradó igazság, a helyzet valódi megvilágítása ragadta meg sok-sok százezer gazdának értel­mét, amikor kivonatban olvasták a ceglédieknek adott választ. A kamat- politika, a kereskedelmi szerződések megkötése és megtartása olyan kér­dések és azt őszintén megmondotta a miniszter, ami nem tőlünk függ egyedül, hanem arra befolyást gya­korolnak a világesemények egyrészt, másrészt pedig a szerződő külállamok akarata. Van azonban a miniszter feleletében egy rész, amely bennün­ket, mint szőlősgazdákat különöskép­pen megragadott, amely a világese­mények forgatagán és a külföld haj­landóságán teljesen kivülesik és ez az, hogy Magyarországon ne lehes­sen másból szeszt előállítani, mint szőlőterményekből. Nagy jelentősége van ennek a mi­niszteri kijelentésnek, mert ebből nem csak a ceglédiek, de mi is e csonka ország határai között szerte-szét lakók, megérthetjük, hogy íme mégis vannak magyar vesérpolitikusok, akik néhány százezer magyar embernek kenyerét, a megélhetését, a boldogulását, az életbenmaradását többre becsülik, mint a szeszkartel néhány érdekeltje millióinak tovább halmozását. Ha nem lehet eltörölni, mint ahogy sajnos, nem lehet a borfogyasztási adót, ha nem segíthet rajtunk a szőlőterületek földadójának mérséklése, ha nem tud­juk olcsóbban előállítani a szőlővédő eszközöket, ha nem tudjuk legyőzni a külföld vámtilalmát, akkor CBak egy irányban tudunk kimenekülni mi szőlősgazdák abból a csapdából, amibe kerültünk, ha kormányunk és parla­mentünk nem ígéretekkel, de cselek­vésekkel tud hatni, hogy a szőlő ter­mékek dolgoztassanak fel elsősorban csak szesszé, ne pedig olyan termé­nyek, amelyek behozatalára egyéb­ként is rá van utalva országunk vagy amely termények emberi táplálékra és állathizlalásra is egyaránt felhasz­nálhatók. Hisszük, hogy Ivády Béla föld- mi velésügyi miniszternek ez a kijelen­tése súlyosan fog hatni ott is, ahol eddig az egyes minisztériumok ad­minisztrációja között elsiklott a sző­lősgazdák érdeke, ahol megteremtőd­hetett olyan rendelkezés, amely sze­rint 15 hl. bor kifőzésének alapul 0. N. K. E. közgyűlés Dunaföldváron. Január harmincegyedikén tartotta az OMKE Baumgarten István elnöklésével közgyűlését, amely az elnök nagyhatású megnyitó beszédé­vel kezdődött, hangoztatva, hogy a kereskedő társadalom ellenálló képes­sége a legminimálisabbra redukáló­dott és hogy a nemzet életében any- nyira fontos társadalmi osztályt létért való harcában ma már csak a re­ménység élteti, mert a rosszat a jó­nak fel kell váltania. A kereskedő társadalmat összetartásra és olyan gazdasági rendért való munkára hívta fel, amely mindenki számára lehe­tővé teszi a gazdasági boldogulást. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után megejtették a tisztujitást, mely­nek eredményeképpen az alábbiak­ból alakult meg az OMKE duna- földvári kerülete tisztikara: elnök Baumgarten István, társelnökök Gál György és Kálmán Géza, titkárok Adler Nándor, Traub László, pénz­táros Csernyánszby Imre, ellenőr Menyhey József, háznagy Erős Jenő, ügyész dr Gál József. A központi választmányba delegáltattak : Sipos Ernő, Strassor Bála, Kálmán Mór, Traub Árpád, Schweres Sándor, Je- dovszky Zsigmond, Braun József, Nagy Mihály, Ligeti Béla. Választ­mányi tagok : Spitzer Á. József, Ha­rangozó Pál. Jovics Tivadar, Herczog József, Schwarcz Mátyás, Simon Mi­vételével l ruttó 165 pengőhöz jut a szőlősgazda, 30 pengőhöz a borpárlat előállítója és 195 pengő tiszta haszon hoz a borpárlatot értékesítő szeszkar tel. (Olvasható a „Vasárnap“ 1932 január 31 iki számában.) Meg vagyunk győződve arról, hogy lelkes visszhangra fog találni a föld - mivelésügyi miniszternek azon fel­hívása, hogy álljanak mögé a gaz­dák, hogy elérhesse azt a célt, hogy a szőlősgazdákon és azok munkásain radikálisan segíthessen. Meg vagyunk győződve arról is, hogy Ivády Béla* miniszternek valóban erőa az akarata ős szívós a kitartása, hogy -— mint mondotta — ezt a gondolatát meg is valósítsa. —r. * Lapunk megjelenésekor sajnálattal ér­tesültünk, hogy Ivády Béla miniszter a kis­gazda képviselőknek a Mayer-afférból szár­mazó kívánságuk miatt lemondott. Minden­esetre feltűnő, hogy éppen a kisgazdakép­viselők okozták a miniszterváltozást és pedig akkor, amidőn Ivády oly határozottan sze- j gézt« le a kisgazdaérdekek védelmét a ceg- I lédieknek adott válaszában. hály, Endl Ferenc, Jecsmen Alajos, Erős Andor, Markstein Lipót, Spath Manó, Deutsch István, Bukovics István, Bertalan Ferenc, Fein Márk, Berger Imre, Weber Dénes, Strasaer István, Tuschák Simon, Seszták Já­nos, Melica János, Hcrberth András, Babies József. A közgyűlést követő napon a kerület a Simon-féle nagy­vendéglőben tartotta szokásos hal­vacsoráját, melyen a társadalom min­den rétege képviselve volt és akkora volt az érdeklődés, hogy a vendégek elhelyezésére a melléktermeket is igénybe kellett venni. A vacsora a legkitűnőbb hangulatban folyt le és csak a kora reggeli érákban ért véget. Oalosűnnepéíy Decsen. A magyar dalkul'u;zt ápoló „Decsi Petőfi Daloskor“ annak emlékére, hogy a századik magyar dalt tanulta be, folyó hó 31-én a decsi kultur- házhan jubiláns dalestélyt rendezett. Már este 7 érára zsúfolásig megtelt a nagyterem közönséggel, akik kö­zött ott láttuk Decs értelmiségét és a község vezető embereit, de tokán jöttek át Szekszárdról és Őcsényből is. A műsort Vágner Imre nyitotta meg, aki dr Halmos Andor: „Dal a dalról“ cimü költeményét szavalta el hatásosan. A dalárda énekelte el ez után jel- ] igéjét, mely után dr HalmoB Andor I királyi tanfelügyelőnk, a vármegyei | népművelési bizottság ügyvezető el­nöke tartotta meg költői saárnyalásu beszédét a magyar dalról. A költe- ményszámba vehető bosséd elhang­zása után az illusztris szónokot lel­kesen ünnepelte a közönség. Tompa— Sarudy : „A madár fiaihoa“ oimü dalt gyönyörű színezéssel adta elő a daloakőr, mig Lukácsi Pál és Schlott- hauer Mariska „Hypnotismus“ oimü kis dialog elő&dáaábao igazán kedves és elismerésre méltó alakítást nyúj­tottak, sok tapsot aratva, A daloskör nagy precizitással előadott magyar dalai után Fekete Giziké tanítónő Hudi: „A konyha tündére“ clmü kis bohókáját adta elő ügyesen, sokszor megnevettetve a közönséget. Caoko- I nai: „A tihanyi echóhoz“ cimü dalát adta elő kedvesen a dalárda, mely után 10 perc szünet következett. Szünet után Mozolai János Gyulai: „Pókainé“ oimü költeményét szavalta el saépen kidolgozott előadásban, majd a dalárda énekelte el Nagy— Kovács: „Harci dal“-át szép színe­zéssel. Leitner : „A kulcs“ cimü egy felvonásos vígjátékénak nagyszerű előadásában Fekete Giziké, Arany Dezső, Radovits Péter, Rikker Pi­roska és Pörnyi Bözsi arattak ügyes játékukkal sikert. Régi magyar dalo­kat adott elő ismét a dalárda oly sikerrel, hogy meg is kellett ismé­telni. Pörnyi Pál záróbeszédében kö­szönetét mondott a kir. tanfelügyelő­nek ős a többi szereplőnek s a kö­zönségnek. A mindvégig kedres dalos eBt Zoltai: „Bordal“ ával nyert be­fejezést. Műsor után az ifjúság táncra perdült és ropta a csárdást. Elisme­réssel kell adóznunk Szeghő István ref. iskolai igazgatónak, a dalárda karnagyának, aki fáradságos mun­kájával biztosította a dalárda sikeres működését. Ulabb „rekordtehenészet" Tolna megyében. A szinte hihetetlen tejelési ered­ményt elért és világszerte híressé vált paradicsompnsztai csodatehené­szet mellett vármegyénknek újabb nagyszerű teljesítményű tejgazdasá­gáról kell hirt adnunk, dr Szemző István janyapuaztai gazdaságának tisztavérü simmentháii tenyészetéről, mely ma 215 literes kiváló fejési átlagával a vármegyében a tejelési ranglista élére került. Ez a magában is szenzációs ered­mény azonban annál értékesebb, mert a munkát és anyagi áldozatot nem kímélő fiatal, ambiciózus gazda alig Egyes szám ára 16 fillér»

Next

/
Thumbnails
Contents