Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-12-31 / 101-102. szám

* TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1932 december 31. i i katasztrófa estéjén egyik szomszéd csalidnál volt. K'lecc. érakor egy* • ■erre ■ isi véhez kapott és alt mondta, bogy valami megmagyaráz­hatatlan iigalom vett rajta erét, he­vesen dobog a isivé- és aggódik a férjéért. A>ig muU el egy óra, már megtudta, bogy as ura életét vési- tette a bánya mélyén. ******* Tolna uűrmesite 18(9. Az 1848. évi törvények a nemzeti öncéluság eszméitől táplált, a magyar nemzet fennmaradását, megerősödé sét minden időkre biztosítani hiva tott uj történeti korszaknak voltak az alappillérei. Tolna vármegyében ennek, a magyarság számára csodás lehetőségeket rejtegető uj korszaknak az 1848. május 1 én tartott közgyii lésen megalakitcttt állandó bizottmány lett az építő fhunkása. Az állártdó bizottmány, mélynek a tisztikaron kivfll mindet) egyes város és község bírája, válaniint ä legidősebb esküdtje voltak a tagjai; a mindenkori főispán és ennek akadályoztatása esetén á mindenkori 1. alispán elnökleté alatt a regi Közgyűlések örökébe lépett. Tolna vármegye állandó bizottmánya az 1848 május 8-—9*én tartott bízott* mányi nagygyűlésen székébe beikta­tott főispán, a tántorithatatlanul ma­gyar lelkületű Sztankovánszky Ibire elnöklete alatt híven szolgálta a vár­megye közügyéit és rendületlenül őrizte-védte az öncélú nemzeti életért vivo'ft szabadságharc drága értékeit, Nem lesz talán érdektelen megismerni a diai nemzedéknek azt a bátor és hiv magatartást, mélyet a vármegye közönsége s annak képviseletében ez a bizottmány a Veszély napjaiban iS tanúsítani mert és tudott. Ismeretes, hogy 1849 január havá­ban a szabadságharc ügye már meg­lehetősen rossz fordulatot mutatott. Ekkortájt a vármegye területé csá­szári csapatoktól még mentés volt ugyan, de az elledSég nyugat felől már mindebünnéd égyre jobban köze­ledett 8 nem sok idő volt hátra a várható ellenséges megszállásig. Ily körülmények között váltak ismére tessé a Sztankovánszky főispán elnök­lete alatt Augusz Antal I. alispán, Perczel Béla II. alispán s több más bizottmányi tag részvételével 1849 január 94-én tartott bizottmányi ülé­sen a Debrecenbe menekült magyar országgyűlésnek azok az üzenetei, aniéty» a meghiúsult bicskei béke- tárgyalások 8 az üdVar részéről köve­telt feltétlen meghódolás visszhangja­képpen a meghódolás visszautasítását és a szabadságharcnak ä végső érő feszítésig Való Vitelét tudatták a Vár­megye közönségével. Ezekét az üzé neteket, melyek már a hites függet lenségi hyilatkozatriak voltak az élő hírnökéi, a bizottmány »a megyei közönség teljesb értesítése végett« kinyomtatás útját) hozta a vármegye lakosságának tudomására, de egyszer­smind mély fájdalmát nyilvánította a felett, hogy a fegyverrel megtáma­dott magyar nemzet »szentségtelen események által« vétke nélkül hábo­rúba sodortatott s azt, minthogy a békés, alkotmányszerü kiegyenlítés a másik fél részéről ridegen elutasit- tatott, tovább folytatni kényszerül. Még ezen a bizottmányi ülésen alkálfdá nyílt aétán a Vármegyének a szabadságharc tekintetében vallott politikai álláspontját kinyilvánítani egy téridelet hatása alatt, melyet a Székesfehérvár városát megszálló császári csapatok paráhesnóka, Húr váth alezredes ihtézett á sárkereszturi, szekszárdi és a közbeeső postahiva tatokhoz. Horváth alezredes ugyanis e rendeletében kötelezi az említett postahivatalokat, hogy a Veszprém, Tolna és Fejér vármegyék részéről feladott hivatalos iratokat felelősség I térbe alatt hozzá kézbesítsék, mint-. [ évi hOiMotkozdto. hogy e vármegyék mindaddig, mig 0 Felségéhez, Ferenc Józsefhez »alá­vetési felírást« nem terjesztenek fél; a »zéndülő« párthoz számíttatnak. A bizottmány á Sztankovánszky főispán által bemutatott rendeletnek hatása alatt az alábbi, szószerint ideiktatott határozatban fejezte ki a megbélyeg­zés ellen tiltakozását s tette meg egyszersmind a maga politikai szín­vallását : »902. ttiii.it A Bizott­mány mind különösen maga, mibd általában a képviselt megyei közön ség részéről azon ítélet ellen, mely Szerint az említett parancsnok ren­deletében a megye zendülőnek és lázadt szelleműnek bélyegeztetik, úgy királya, mint hazája iránt tántorit- hatlan hűsége, kétségbe vonhatlan békeszeretete és becsületes jó polgári szelleme tiszta öntudatával nyilván tiltakozni kénytelennek érez! magát: egyszersmind pedig alkalmat talál oda nyilatkozni, hogy valamint ö Cs. Felsége Ferenc Józsefnek a magyar kir. Székhez örökösödési jogát alapo san tudja és kötelesen tiszteli, úgy ű Cs. Felségének, mint Magyaror­szág királyáhak meghódolni nemcsak kész, hanem azon hitében, hogy Ő Cs. Felsége égtől megáldott kitűnő észtehetségei mellett, különösen az ifjú kebelnek saját magasztos igazság érzelmével fog leginkább képes lenni Magyardrszág jelen szerencsétlen állapotának minden részt kielégítő méltányos véget vetni, óhajt is, de együtt! törvényes óhajtásával és fel­tétele alatt annak, miszerint a kir. trónra lépési előzmények az ország irányában törvény és alkotmányszerü utón módon mégtörténvén, a Mir. koronázást különösen Magyarország nemzeti és területi épségének jogszerű önállása és függetlenségének alap­jogai, ' sarktörvényei, szóval polgári alkotmányának fenntartását illető biztosítékok és megpecsétlő királyi eskü késérjék.« E nyilatkozat, amely valóézinüleg a tiltakozáson és állásfoglaláson túl­menő célt nem szolgált, a megszállás előtt álló vármegye részéről elisme­résre méltó bátor és öntudatos hit­vallás volt a szabadságharc jogossága mellett. Nem tudni, mennyire hatott e nyilatkozatnak létrejöttére a Debre cenben székelő magyar kormánynak éé országgyűlésnek mindennel dacoló s a vármegye előtt is ismeretes ko moly elszántsága s a nyomán fakadó hit és remény a szabadságharc sike rében, de annyi bizonyos, hogy á 48 as egyetemes magyar lelkiség meg­nyilatkozásán kívül fel lehet ismerni benne Sztankovánszky’főispán oda adó magyar lelkületét. A vármegye a debreceni ország- gyűlés üzeneteivel ellentétben elis merte tehát az alkotmányellenesen trónralépett Ferenc Józsefet királyául, de kifejezetten csak abban a remény­ben és azzal a határozott feltétellel, hogy trónralépésének a magyar alkot mánnyal össze nem egyeztethető előz i ményei az országgal szemben ren deztetni fognak s a koronázás is megtörténik az alkotmánybiztositékok I és a királyi eskü egyidejű letételé­vel. A 48 as törvények és a magyar alkotmány mellett hitet tett vármegye közvetlen erőszak alkalmazása nélkül ennél loyálisabb nyilatkozatot nem is tehetett volna anélkül, hogy meg ne tagadja nyíltan a szabadságharc egész erkölcsi létalapját és az azzal vállalt közösségét. A Pécs városát elfoglaló gróf Nugent császári táborszernagy a vár­megyének itt ismertetett állásfoglalá sáról csakhamar tudomást szerzett, még pedig minden valószínűség sze rint Augusz Antaltól, a vármegye I. alispánjától Augusz, akinek szerepe és magatartása e mozgalmas időkből a mai napig sincsen tisztázva, ekkor már nem volt híve többé a szabad­ságharc ügyének. E megállapításo­mat kétségtelenné teszi Augusznak a vármegye február 9-i, második hűségnyilatkozata kérdésében tanúsí­tott magatartása, melyről az alábbiák- ban lesz szó. Nügént táborszernagy a vármegye politikai nézeteit megismervén, sietett felhívni a vármegyét egy újabb, fel tétel nélküli hódolónyilatkozat meg tételére. Mint Pécsett 1849 február 4- én kelt s a vármegyéhez intézett levelében írja, kezeihez került a vár megyének január 24- i határozata s ebből a megyének ö Felsége iránti dicséretes és loyális érzelmeiről őszinte örömök közt szerzett meggyőződést, ígéri egyúttal, hogy a megye nyilat­kozatát továbbítani fogja a császári csa patok főparancsnokához, herceg Win dischgrätzhez, de — őszinte örömei nek rögtöni cáfolatául — »a nélkü­lözhetetlen kölcsönös bizalomnak tel; jes helyreállítása tekintetéből« sürge- töleg felhívja a vármegyét, hogy I. adjon egy üjabb, az 0 Felségé paran­csolatjainak és kormányának feltét- lénül engedelmességet ígérő és az »illető« (illetékes) egyének aláirásá val ellátott hódolati nyilatkozatot; 2: az »oly szépen és bátran tett nyilat­kozatnak tettleges bizonyságául« tá­volítsa el, illetve oszlassa szét a vár megyéből a császár kormánya iránt ellenséges éíémőkét, különösen pedig azt a 2000 nemzetőrt hívja vissza és fegyverezze le, akiket a vármegye nem is olyan régen, janüár 13 &n ajánlott meg s 19 éh vezényelt ki ä baranyai alispán kérésé alapján Ba- ranya vármegye Védelmére és Eszék várának fedezésébe. Nugent, mint ifja, csak aiért nem ihdul tüstént e nemzetőrök szétverésére, mért a vár­megye loyálltásában a tétt nyilat­kozat alapján megbízik s így reméli, hogy az »alkotmányos* kormány hatalmának visszaállítását e súlyos lépés megtétele nélkül is elérheti. Nugentnek e rendeletét a február 5- én Sztankovánszky főispán távol létében Augusz Antal I. alispán elnök­lete alatt tartott bizottmányi ülés vette tárgyalás alá. A nemzetőrök visszajövetelét, bár azok visszahívása iránt ezidőszerint ismeretlen okból Sztankovánszky már az előző napon intézkedett, a bizottmány Nugent levelének hatása alatt futár utján megsürgette, de a most már felelős­ség terhével járó hódolati nyilatkozat megszerkesztését — már csak Sztan­kovánszky távolléte miatt iá — a február 9 éré összehívandó bizott­mányi nagygyűlésre halasztotta el. Augusz ezen a gyűlésen már nem jelént meg, pedig minden valószínű­ség szerint, hisz a gyűlés lefolyásá h«!zeno‘í AJÁNDÉKOT könnyen talál könyv- és frószerkereskedésünkben « MOLNÁR-FÉLE R.-T. SZEKSZÄRD ról részletes tudomással bírt, Szek- szárdon tartózkodott. Előre sejtette, hogy a hozandó nyilatkozat sem az ő, sem a Nugent nézeteinek nem fog megfelelni s a határozathozatalban való részvétellel hivatali állásánál fogva a császáriak előtt feltétlenül kompromittálja magát. A február 9-i igen népes bizott­mányi nagygyűlés Sztankovánszky el­nöklete alatt újból tárgyalás alá vette Nugentnek már ismeretes fel hívását s a január 24 -i határozat ban hangoztatott elvek alapján köz- megegyezéssel az alábbi feliratban- állapodtak meg: »244. sz. Felséges Urunk! Miután ő Felsége I. Ferdinánd ausztriai" császár és Magyarországnak e névén ötödik királya gyengült egészsége miatt az összes birodalomban ürál- kodásáról továbbra leköszönt és ab­ban közvetlen utódja 0 Cs. Kir. Fensége Ferenc Károly, Felségednek édesatyja uralkodási jogairól önként szinté lemondott völriá, ezen éséhné- nyek után á magyar apostoli király ság is a pragmatica sanctioban meg­állapított örökösödési rend szerint kétségbe vonhatlanul Felségedet illeti. Azon hűséggel, melyet fejedel­meink iránt őseinktől öröklöttünk, hódolunk azért Felségednek, de tel­jes hitben egyszersmind és erős bi­zalomban; hogy Felséged, megkoro­názandó (I) apostoli királyunk vi szont a magyarnak nemzeti és or­szágos önnálló létét és polgári alkot­mányát jogai és különösen az 1848. évi törvényeivel ugyanazon prag­matica sanctio 3 ik cikkelye érteimé ben szentül fenn tartandja. És midőn azon hűséggel hódolunk, ama hitünk és fiúi bizodalmunk zálo gáut esdeklünk még Felséged előtt, méltóztassék Magyarország jelen szó moru szerencsétlen állapotának mél­tányosan véget vetni nem a fegyver nyomasztó súlyos hatalmával, hanem általános békenirdetés enyhítő biztosb hatásával. Mondja Felséged 1 Legyen béke; és fog béke lenni Magyaror­szágon ! Mert a magyar nemzet nem­csak fogékony, de vágy is a békére és fájlalja annak megháboritását. A magasztos királyi békeszóbán pedig megnyugtató biztosítást találna és vénné arra, bogy a jelen viszonyok és viszályok méltányos s szelidebb kiegyenlítése mellett jövője a fenn­lévő alkotmányos alapokon fog meg- szilárdittatni trónra lépő ifjú feje­delme által, ki az égtől kitühő lélek tehetségekkel és az ifjú kebelnek saját igazságérzelmével és nemesb ösztöneivel Bírva, népéinél nem a keserv és szenvedés, hanem az öröm és hála könnyűit ákarja látni és ezek hü ragaszkodását maga iránt széfé- tetők érejével biztosítani. És Isteri meg fogja áldani Felségednek népei bőldogitásában oly magasztos cselek­vését. Fejedelmi kegyeibe ajánlottak hó dőló tisztelettel vagyunk Felségednek alázatos örökké hü jobbágyai, Tolna vármegye közönségé. Költ az 1849-ik évi február 9 én Szegzárd mező váró sunkban tartott bizottihányi ülésünk­ből.« A bizottmány e feliratot á császári udvarhoz Ölmützbé, másolatban pedig Nugent táborszernagyhoz Pécsre se­bes postával tüstént útnak indította. A vármegyének é hódolati felirata a január 24-i határozatban vallott elvek­től hangban és határozottságban némi­leg eltér ugyan; de azért értékesebb annál, mert a nemzeti önálló létnek (függetlenség) és a magyar alkot­mánynak sértetlen fenntartását a 48-as törvényekkel együtt hivatalos minőségben legfelsőbb ura előtt i& hangoztatni merte akkor, amikdf áz ellenséges megszállás és a várható

Next

/
Thumbnails
Contents