Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-12-24 / 100. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1932 december 24, eléjük vetette, aztán bement ismét inni és vesszőt hántani. Valamikor szép, büszke háza volt, termő fekete földjei Azóta már más* nak teremnek. Jókötésü felesége, akinek keze alatt renden állott a házatája. És volt három daliás katona fia, akiknek képeit bent őrizgette a vén kosárfonó, de azok ottmarad* tak a nagy háborúban. Egyik délen, másik északon, harmadik valamerre Franciaországban. Még a porukat sem tudja, hol van. Az asszony el- epedt, elsorvadt utánuk. Földfele haj lőtt, mint a letört ág. Vége lett. Egyedül maradt. Uram Isten, ki törődik egy magára maradt emberrel ? i Ki bánja azt, hogy rongyos a vasárnapi gúnya, hogy szakadt a csizma, hogy szán- tatlan a föld, keshedt a ház oldala. Ki érti meg, hogy a magányosságra hagyott embernek fáradt az esze, a szive, de még a tenyere is a mun* kára, kérésre. Hogy valami mérhe tetten bánat súlyosítja a belső részét. Megszólják, megvetik, kinevetik. Kü lönösen akkor nevették ki, mikor reggelenkint megtörölgette a fiai képét a falon, aztán feszesen kihúzta magát a János gyerek előtt, szalutált, sarkát összevágta, jelentette, hogy: — őrmester urnák alázatosan je* lentem, berukkoltam . . . Aztán koppanós léptekkel jár fel és alá a rövid szobában, mintha valaki kommandirozna neki: — Egy, kettő, egy, kettő! No vén csont, újra, egy, kettő, egy, kettő! Néha kifullad a lélekzete, de a szeme ragyog, reccsen a csont a vállában, koppan a remegő inu láb... Ki érti, ki értheti azt meg, hogy a János gyerek őrmester már. El sem hiszik, csak mikor kegyetlent káromkodik, amolyan katonásat, akkor mégis elkotródnak mellőle. Talán hisznek is valamit... A Jóska, az szakaszvezető volt, a negyvennégyeseknél, a Pista gyerek huszár, lóháton járta meg a nagyvilágot. Azok előtt is tisztelegni kell, azok is ki-kifárasztják néha, de nem akarja nekik elárulni, hogy megöregedett, hogy nem ő tud még most is a legpeckesebben lépni, a legjobban masírozni, legjobban lovon ülni. Igaz, hogy a ló egy felforditott kosár néha, de azt senki sem veszi észre. Sem az őrmester ur, sem a szakaszvezető ur. Azok különben is csak közönséges bakák. A Pista gyerek, az igen, az maga is lovon ül. Sokszor átpislant az öregre, még int is, hogy: — Hát igy tud kelmed, édesapám?! — De igy ám, ebadta fattyai l Ide nézzetek! És nyüvi a kosár tetejét, mintha száguldó paripa volna, az üvegtelen ablakon pedig vigyorogva biztatja az öreget egy-pár haszontalan ucca- gyerek. Néha lefordul, a pálinka kifolyik a zsebébe, néha magához jön és elkergeti a bámész hadat az ablak I alól Ki venné azt észre, hogy milyen I mérhetetlen szomorúság van ilyenkor * az arcán. Ki bánja a részeges vén "Kalória” szén- fi tüzlfatelep, Szekszárd A Muzeum mellett — TELEFON 117, — Rendeléseket aznap házhoz szállítjuk Pécsi, tatai, dorogi szenek, prima kemény tűzifa, koksz Legolcsóbb tüzelőanyag beszerzési forrásembert, akinek senkije sincs, csak az álmai, azok is kuszán összekapaszkodva forognak a bomlott agyban. Megfont egy kast és bekötött né hány szakajtófeneket, aztán elindult haza velük. A kasnak módos gazdája volt, nagyhasu, pirosarcu, kövér ember. A kötözködése mindig tenyérnyire kiállt a nadrágból s a mellény és nadrág közt egy fehér sáv virított. A gazdagság és jóság netovábbjának tartotta ezt a bomlottagyu ember. Ha a gazda bent volt, alig mert szólni, ha nem volt a többi házinép közt, akkor kirántotta szennyes ingét és felfújta sovány arcát, aztán tempós léptekkel járt, kelt. A vége mindig az lett, hogy szalutált és pengette az álombéli sarkantyúkat. A módos gazda házánál tyúkokat pucoltak, kalácsot sütöttek, bort szívtak a korsókba, ünnepre készülődtek, karácsonyra. A vén embert nem igen vették észre, ott bámult a kasok mellett. Sokszor meglökték. A kapuban fiatal katona-legényke rikkantott az öregre: — No Pál bátya, jó e még a lova ? Hát a János gyerek, mikor lesz belőle kapitány, hallja e ? Mert ha az lesz, akkor én is elmasirozok előtte, igy ni: egy, kettő, egy, kettő. Először felvillant a szeme, akaratlan összevágódott a bokája is, de mintha valaki lefogta volna, nem csinálta tovább. Olyan volt a levegő, mint régen. A János gyerek szava is olyan volt, ahogy a fülébe súgta: — Ne csinálja, édesapám. Nem csinálta, hiába biztatták, jól is esett neki, hogy nem kellett, mert nagyon fáradt volt. A lábaira mintha káposztás követ kötöttek volna, alig vonszolta magát. Egy darab kalácsot kapott, azt zsebébe dugta és hazafelé indult. Otthon leült a vesszőkötegre, kihúzta a pálinkát zsebéből, szájához emelte, nem ízlett. Akkor meg a Jóska gyerek jött oda melléje, az fogta meg a kezét, az mondta neki, hogy ne igyon. Káromkodni akart, de azt sem tudott. Minek, mikor nem hallja más, csak a fiai, azok meg nem szeretik.. . Végigfeküdt a dunnán, belecsava- rodott. Az asszony, 'mert akkorra már az is járt-kelt körülötte, párnát is dugott a feje alá. Még a homlokát is megsimogatta, rettentő jóleső simogatása volt. Lecsukta tőle a szemét. A szobában meleg volt, lámpa égett. Kalács pirult a terített asztalon és az asztal körül ültek a fiuk. a János, a Jóska, meg a Pista. Hazajöttek. Csak egy napjuk van, mondták neki, mert messziről jöttek, csupán a karácsonyt akarták itthon tölteni nála. Ahogy végignézett a három kemény- mellű legényen, kicsordult a könnye, felkelt, odament hozzájuk és mindegyiknek vállára veregetett. Azok úgy néztek rá, mintha a legfelségesebb urra néztek volna. De még sokkal szebben, úgy, mint az édesapjukra szoktak a legényfiuk, akik messze járnak és csak egy estére tudnak haza szabadulni... Az asszony rájuk borult, könnyezett, de igen boldog sírása volt Megszegték a piros kalácsot, ettek, tyukhust is ettek és minden jót, amit eléjük hordott az anyjuk, ő még biztatta, hogy csak hozzon, ami van, mindent. A tarisznyába kolbászt, sonkát, mert hosszú a menetelés, ami vár rájuk... Nem baj, ha itthon nem marad semmi. Minek, öreg ember úgyis keveset eszik. Az asszony gyertyát is gyújtott egy kis fenyőfán, aztán imádkozott előtte, ö először nevetni akart, csak úgy csendesen összemosolyogni a fiaival, ahogy felnőttek szoktak a gyerekes dolgokon, de a fiai nem nevettek, azok is összekulcsolták a kezeiket és az anyjukkal imádkoztak. Elszégyelte magát, óvakodva az asztal alatt összetette kezét és pár szót, ami még imaféle volt az emlékezetében, elmondott. Furcsa — gondolta —, katonák ezek és mégis olyanok, mint a kis gyerekek! Vacsora után mintha valami trombitaszó ért volna hozzájuk, mindig közelebb, mindig, szinte az ablak alatt szólt. Szedelőzni kezdtek, megölelték, megcsókolták és kimentek a szobából. Éppen annyi ideje voll hogy utánuk kiáltson, hogy: — Merre mentek, édes fiaim ? — A templom felé, édesápám. Minden faluban a templom felé megyünk. Nem hallott mást. Az asszony is eltűnt, a szoba újra hideg lett, csak odakint hallatszott a trombitaszó, de messziről. — Elmentek, — súgta maga elé, közben az arca megnedvesedett valami forróságtól. Kezefejével elmasza* tolta. Az uccán gyerekek énekeltek: — Mennyből az angyal lejött hozzátok .. . Az ablakon benyúlt valaki. — Pál bátya, hallja-é, ébren van kelmed ?! HMzSos AJÁNDÉKOT könnyen talál könyv- és irászerkereskedésünkben < MOLNÁR.FÉLE R..T. SZEKSZÁRD Nt Miiem a macyadótói, a'' KÉT KÖZKEDVELT KÉSZÜLÉKE A NAGY ADÓNÁL 1$ BIZTOSÍTJA A KOLFOLD- VÉTEIT »D I A D A L< 8+1 ctÓT.t vihóéfámu InlBMvtvé kánlM • «»odiih.nftt Ui*,4- ■yjkrw kmfM.it m>il|l>ii wfyM«lta..rä 1+1 otw t—, *M ktfiAttb dvMadu. L—. . «irkmpnw. Tőkék«. inUm,^ [ —»N.I1 nép l—M. iMitléAa^r k-eMMM. SSSttfc ;1 Beszerezhető Szekszárdon kizárólag 932 Fábián Sándor rádiószakfizletében e nagytrafik mellett. Telefon 139 Hallotta, ébren volt, odament. Egy asszony állt a sötétben kint, valami tálat nyújtott be neki. — Egy kis vacsorát hoztam Pál bátya, fogadja szívesen. Elvette, megköszönte. Valahol a lelkében szakadozni kezdett a sötét- - ség. Átvágta valami. — Pál bátya, — mondta újra valaki az ablaknál, — nem jön templomba kelmed ? Itt van egy jó meleg suba, édesapám küldi. A katona legényke állt kint, a módos gazdának a hetyke fia, akit leszeliditett halk hangúra a szeretet. Bevette, megköszönte és mégjob- ban nyílt a lelke. Világosság derengett benne. — Jók az emberek, ha egyedül vagyok is, nem hagynak el, jók. Az ajtón kopogtattak, pedig nem szoktak soha. Egy asszony pokrócokat hozott az ablakokra, hogy ne jöjjön be a hideg. Felaggatta. Lámpát is gyújtott. Az asztalra kalácsot tett, úgy, mint nemrégen a felesége... Kapott tüzelőt, be is gyújtottak neki, meleg terjengett a szobácskábán. Felvette a subát és megindult velük a templomba. — Ha sietünk, még utolérjük őket, — mondta. — Kiket? — kérdezték tőle többen. — A fiaimat, meg a feleségemet. Itthon voltak. Nem láttátok? Osszeborzongtak a babonás félelemtől s mindegyiknek eszébe jutott, hogy éjjel a Pál bátya feleségével, vagy valamelyik fiával álmodott s az emlékeztetés küldette velők a szeretet jeleit. — Itthon voltak, — mondta, — de már menetelnek, mindenütt a templom felé, azt mondta János. Nagy fényesség volt, mikor beértek. Pál bátya hunyorodás nélkül bámult bele, aztán kihúzta magát, lábaiban keményre feszültek az inak és megindult előre, ahol a szentbeszédet hallotta. Léptei koppantak a kövön s a nagy csendességben izgatottan figyelték, hogy mit csinál, némelyek már készen voltak arra, hogy kivezessék.
