Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-11-05 / 86. szám
IV. évfolyam. II. szám. 1932 november 5. TOLNAMEGYEI GAZDA A TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET és a TOLNAMEGYEI TEJSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE HIVATALOS LAPJA ____________ Fe lelős szerkesztő: John Sándor vm. g. e. titkár. Szerkesztőség: Szekszárd, Vármegyeház. Telefon: 125 A gazdavédelmi rendelet. Október 31-én lejárt sióknak a kedvezményeknek a határideje, amelyeket a julius havában kibocsátott 3800. számú rendelet biztosított az eladósodott gazdáknak a behajtási lépések korlátozásával. Minthogy azóta a mezőgazdaság helyzete nem javult, sőt egyes vidékeken a gyen gébb termés folytán még romlott, a Gömbös-kormánynak gondoskodnia kellett a kedvezményeknek további fenntartásáról. Es megtörtént a vasár nap megjelent 5460—1932. számú kormányrendelettel. Ei a rendelet az eddigi kedvezményekkel szemben, amelyek eredetileg csak négy havi kíméleti időt állapítottak meg a gazdaadósok javára, a kiméleti időt egy egész évre kiterjeszti, úgyhogy a kedvezmények feltétele gyanánt előirt adó- és kamatfizetés ellené ben a végrehajtási lépések egy to vábbi egész évre, egészen 1933. október hó 31 ig korláloztatnak. A gazdatartozások végleges rendesé lének a nemzetközi viszonyok és a külföldi hitelezőkre való tekintet, egyelőre még útját állják. Ezért a kormány most egy egész évi újabb kiméleti idő engedélyezésével gon doskodik arról, hogy az adós gazdák nyugodtan folytathassák gasdálko dásukat éa őket az árverés veszedelme ez idő alatt ne fenyegesse. Ab uj rendelet ezenkivUl is haladást jelent az eddigi állapottal szem ben a gazdavédelem terén. Eddig ugyanÍB csak az a gazda vehette igénybe a kedvesményeket, akinek bekebelezett adósságterhe a kataszteri tiszta jövedelem húszszorosát meghaladta. Az uj rendelet a végrehajtási korlátozás lehetőségét a gazdák jóval szélesebb körére terjeszti ki, amikor az 50 holdas és ennél kisebb gazdáknak már akkor is megengedi a kedvezmény igénybevételét, ha eladósodásuk a földbirtok kataszteri tiszta jövedelmének nem mint húszszorosát, hanem csak tizenötszörösét haladja meg, a beltelkükön épült házuk után pedig a kedvezményt már igénybe vehetik akkor is, ha a bejegyzett jelzálogos teher a házadé alapjának 4 Vs szeresét haladja meg, az eddigi 6 szoros helyett. További jelentős haladás az eddigi állapottal szemben az is, hogy az elemi csapás, vagy hasonló természetű egyéb súlyos károsodás esetében a gazda • adósok kérelmére — beleértve a haszonbérlőket is — a bíróság a végrehajtási cselekményeket legkésőbb 1933. évi október hó 31 ig elhalaszthatja, holott ilyen halasztás eddig a gazdaadósoknak egy sokkal szükebb körére volt csak engedélyezhető. Rendkívül nagyjelentőségű a rendeletnek az az intézkedése, amely minden gazda javára Bzolgál, tekintet nélkül az eladósodás mértékére és amelynek lényege az, hogy a zálogleveles adósságok eddigi kamatát tekintélyes mértékben leszállítja. A rendelet szerint ugyanis a zálogleveles kölcsön után fizetett törlesztőrészletek óimén a 7 és fél százalékos zálogleveles körönöknél pedig 2 és fél százalékkal, a 7 százalékos zálogleveles kölcsönöknél pedig 2 százalékkal kisebb kamatot kell befizetni, ami annyit jelent, hogy a zálogleveles kölcsönök Után kamat fejében az eddigi 7 és fél, illetve 7 százalék helyeit csak 5 százalékot kell az egy esztendei kiméleti idő alatt befizetni. Ezt a kedvezményt minden gazda élvezi és nem kell ennek megadását a bíróságtól kérni. További lényeges újítása a rendeletnek — amely mindenkire nézve, tehát nemcsak a gazdaadósokra, hanem valamennyi bármely foglalkozásbeli adósra is vonatkozik —, hogy a végrehajtási költségek feles leges és káros növelése és felssapo- ritása ellenében igen hatásos rendelkezéseket léptet életbe, amelyek a végrehajtást szenvedő adósoknak javára meggátolják a behajtási költségek felszaporodását. Azokra a gazdákra, akik javára a földteherrendezési tárgyalás meg indult és akiknek a tárgyalás telekkönyvi feljegyzése a végrehajtási lépések felfüggesztését jelentette, ez a kedvezmény most október 31-ével lejárt. Esek a gazdák is igénybe vehetik a végrehajtás további korlá tozását egészen 1933. évi október hó 31-ig, ha eleget tesznek a rendeletben előirt feltételeknek. A rendelet életbeléptetésével kap csolatban a kormánynak sikerült a pénzintézetek érdekképviseletével (az úgynevezett TÉBE-vel) olyan értelmű megállapodásra jutni, amely nagy engedményeket biztosit azoknak a gazdáknak, akik ez év végéig ren dezik kamathátralékukat, vagy akik tőketörlesztést teljesítenek. Eszerint azoknak a gazdáknak, akik az 1932. évi julius hó 1 tői esedékessé vált kamatok megfizetésén felül az addig felgyűlt kamathátraléknak legalább fele összegét megfizetik, a fennmaradó hátralék bizonyos szá- zalékszerüleg meghatározott hányadát elengedik. Ez az engedmény 40 százalékig emelkedik és százalékos kulcsa annál nagyobb, mentői hamarább történik a kamathátralék visszafizetése. Emellett a kormánynak sikerült azt is elérnie, hogy a kisebb birtokosok a hátralékos kamatok rendezésénél az általában meghatá rozoit kulcsnál nagyobb engedményt kapjanak. Azok javára pedig, akik tőke- törlesztést is teljesítenek, a pénzintézetek azt a kedvezményt bizto Nem tudni, hogy milyen lesz a tél szigora; még emlékezetében él a gazdáknak az 1928-as év fagykára ! Nemcsak a német gazdik, hanem néhányan*hazai földön is megfigyelték, hogy a kálival héven ellátott őszi búza és rozs jobban ellenállott a fagynak. Ez azzal magyarázható, hogy a kálival bóven ellátott növények több cukrot és keményitőt tartalmaznak, már pedig tudjuk, hogy ezek az anyagok a hőenergiaképzősitják, hogy a fennmaradó tőke után kisebb kamatot kell fizetniök éa pedig a megállapítottnál 2 százalékkal kisebb kamat lesz fizetendő a tőketartozás ama része után, amely a visszafizetett tőke összegé vei egyenlő. Ha például valaki 500 pengőből 200 pengő tőkét letörleszt, úgy a fennmaradó 300 pengő összeg bői 200 pengő után — a jelenlegi maximális kamat alapulvételével — évi 8 százalék helyett csak 6 száza lékot fog fizetni és csak az ezen felüli 100 pengő után fizeti továbbra a 8 százalékot. Mint ebből az ismertetésből látható, az uj rendelettel a Gömbös-kormány az eddiginél jóval nagyobb védelmet és kedvezményeket nyújt az adós gazdáknak és általában az adósoknak. A zálogleveles kölcsönök után fizetendő kamatot 5 százalékra mérsékelte, az 50 holdas és ennél kisebb gazdáknak biztosítja a ked vezményeket már tizenötszörös eladósodás esetében is, az elemi csapások esetén árverési halasztást tesz lehetővé csaknem minden gazdának, a végrehajtási költségek szaporítása ellenében pedig nemcsak a gazdát, hanem minden adóst hathatós védelemben részesíti. Mindezen kedvez mények mégis akként voltak bizto Bithatók, hogy azok a gazdasági élet folytonosságát ne veszélyeztessék, sőt ellenkezőleg, a mezőgazdaság további hitelképességét újból visszaállítsák. Munkateret nyílni az Ifjabb iazdasenerficlúnak.* A huszadik század modern élet - iramának nincsen semmire annyi szüksége, mint térre és erőre. A világháború utáni kor és a jelen válság megállította a fejlődés ördög- szekerét s a nyomában száguldó generációk feltorlódtak s a tömegek egy példátlan feszültség hatása alatt vágyódnak egy levezető útra, mely ha már anyagi javulást nem is hoz, legalább helyreállítja azt a lelki * A Gazdasági Egyesület mír régebben foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne a vármegye ifjabb gazdagenerációját inlenzivebben a vármegye mezőgazdaságának és közgazdaságának fejlesztését célzó és irányitó mozgalmakba bevonni. A fenti I cikket örömmel üdvözöljük, mint első fees- f két. Legyen ez a cikk egyúttal harangszó, | amit kellő érdeklődés megnyilvánulás ese- I tén követni fog a vármegye gazdaifjuságá- ' hoz intézendő konkrét tervezet és felhívás is. déshez elengedhetetlenül szükségesek. Kerpely Kálmán a „Haladó Gazda“ 1929-es 3. és 4. számában megjelent „Mi lett a halálraítélt őszi árpából ?“ cimü cikkében írja, hogy a foszfor* savval együtt adott kálitrágya (40 százalékos kálisó) fokozta az őezi vetések fagyállóképességét. Adjunk tehát az őszi kalászosok alá holdanként 70—100 kilogramm 40 százalékos kálisót, rétre, kapásokhoz, szöllőhöz stb. 100—150 kilo- | grammot. egyensúlyt, mely a nehéz idők rend- kivülieége folytán felborult. Elsősorban az ifjúság érzi az idők nehézségét s egy reménytelen, minden kilátás nélküli helyzetben el- zsibbadván erői, a közönyösség és bátortalanság karjaiba eBÍk. Az a nagy és értékes tömeg azonban, mely a nemzet jövőjét jelenti, nem érdemelhet ilyen sorsot és nem maradhat közömbös probléma azok számára, akik sorsát intézni hivatottak az idősebbeknek. Nem szabad azt várni, hogy a kormány, vagy az állami szervek öleljék fel ezt a kérdést, hisz nekik a szerepük csak az irányítás lehet, csak ez szabad, hogy legyen. Az ilyen kérdéseket azonban a társadalomnak önmaga kebelében kell megoldani, pláne midőn az irányi- tást már megkapta fentről, minthogy az történt a közel múltban. A társadalomnak kell arról gondoskodnia, hogy teret nyisson az uj életnek, as uj tehetségeknek, a magyar jövő héroszainak és gigászainak, mert nem szabad azt hinnie, hogy ezek az ifjú leláncolt Prometheusok egyszer nem ébrednek rá az elmulasztott élet és munka veszteségére és nem törnek akkor majd az elkeseredéstől megduzzadt erők az öregebbek gyengülő falanszterére. De miért is kellene őket tétlenségre kárhoztatni a mai élet problémáktól és eszmei szegénységtől telitett forgatagában, midőn annyi szükség van erőre. Mennyi kérdés, mennyi megoldatlanság hever érintetlenül, mig a válság lidércétől gyötörve csak egyetlen egy gondot ismerünk: a düledező tetőt a fejünk felett, pedig van azonkívül bőven tenni való, elzárt terület, bő tér az ifjúságnak, elsősorban a fiatal földtársadalomnak. Mert a föld, az istenáldotta örökké változó, Boha ki nem fürkészhető őserő, mindig gondoskodik uj és újabb kérdésekről a maga speciális gazdasági és szociális szerkezeténél fogva, jóval többről, mint a többi társadalmi rétegek vitális területei. Minthogy pedig, a földtársadalom képezi agrár jellegünknél fogva is a nemzet gerincét, a lehetőségek, as utánpótlás foglalkoztatására éB közéleti bekapcsolására meg vannak, kézen fekvő és elsőrendű kötelesség ezt kihasználni és ezáltal uj, nemzeti értékeket teremteni. Az agrár élet annyi apró részlete az állattenyésztés, talajkérdések, növénynemesitéB és szinte az áthatolhatatlan tömege a szociális problémáknak, a földmunkás szövetségek, a gazdakörök, az anya- és csecsemővédelmi kérdések egy olyan feladat elé állítják a fiatal földtársadalmat, mely nem csupán feles erőinek dilettáns levezetésére ad alkalmat, hanem kemény, kitartó és önzetlen munkát követel, mely izzadsággal is jár, mely egész embereket is nevel. Egy általános együvé tartozás érzését kell felébreszteni az urfiak és polgár ifjak, földvárományosok és munkás kezek között, megértetve, végre azt, hogy egyik a másika nól* kül holt anyag, hogy egy társadalmi és gazdasági fejlődés csak a kölcsön nős megértés és egymás értékeinek elismerése alapján jöhet létre, hogy eredmény csak munkából lehet. I Carlyle, a világnak talán Ieg‘ I nagyobb bölcselője mondotta, hogy & Gazdáink figyelmébe.
