Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-10-08 / 79. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 október 8. 79. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. tzerkesztlség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épQletáben. I POuerkeutO: Telefonszám 85 és 102. I SCHNEIDER JÁNOS. Felelős uerkeiztő:! BLÁZSIK FERENC. Előfizetős! di|: IElőfizetési dijak és hirdetések, ysUmint a lap szellemi részétIrovatban elhelyezett reklám-, eljesnrzési. claládi hir, valamint félévre-------- — ° pengő. | Egész évre — — 12 pengő. I illető közlemények a szerkesztőséihez küldendők. I * nyilttér soronként 60 fillérbe kerttl. A lap megjelenik minden eaerdAn de esombaton. A Hirdetések árki: A legkisebb hirdetés dfyfi 1 pengő. A hír* detés egy60 milliméter széles hasábon milliméter soron ként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hir­Sivár tanácsok. A Népszövetség pénzügyi bizott­sága jelentést tett Magyarország péDz Ügyi helyzetéről a Tanácsnak és eb­ben a jelentésében olyan megállapí­tások foglaltatnak, amelyek mellett nem mehetünk el szótlanul. Már tud juk a múltak tapasztalatából) hogy a Népszövetség Csonka Magyarország­gal szemben a jóindulatú passzivitás álláspontján van. Mindig elismeri ne­hézségeinket, méltányolja erófeszité- seinket és minden alkalommal jó tanácsokkal lát el bennünket, ame­lyek sajnos írott malaszt máradnak) de semmiféle Begitséget, vagy kiutat bajainkból nem hoznak. Valahogy Úgy festenek ezek a tanácsok és aján­lások, mint amelyek valamennyi or­szágra és államra alkalmazhatók, de soha . nem hal'iiob belőlük valami olyat, ami Magyarország speciális helyzetét megvilágítaná és ami őszin­tén fe'tárná azt, hogy a bajok túl­nyomó része nem a mi hibánkból származik, hanem okvetlen követ­kezménye az ország megcsonkításá­nak, az európai államok elzárkózó törekvéseinek a magyar kivitel lehe­tetlenülésének és az agrártermékek példa nélküli árzuhanásának. De még azt sem hallottuk sohasem a Népszö­vetség pénzügyi bizottságának szak­értőitől, hogy Magyarországot és kü­lönösen a magyar mezőgazdaságot a külföldi hitelezők méltánytalanul, sőt lehetetlenül magas kamatokkal, a szó szoros értelmében kiuzsorázzák tekin­tet nélkül arra, hogy már régen be­állott a gazdasági lehetetlenülés az ilyen cTrága kölcsönökkel szemben. Most íb,' hogy Tylef, a Népszövet­ség kiküldött pénzügyi szakértője előterjesztette jelentését Magyarország legutóbbi gazdasági helyzetéről, ez a Népszövetség egy szóval sem említi meg, hogy a lehetetlenül magas kama­tok leszállítását szükségesnek tartja. Nem ajánlja külföldi hitelezőinknek, hogy ezeket az elviselhetetlenül súlyos hitelkamatokat a saját érdekükben szállítsák le, mert ellenkező esetben fflsgyar adósaikat a csődbe kergetik és tőkéjüket is elveszítik. Ez észszerű és bölcs tanács helyett ast ajánlja nekünk a Népszövetség, hogy még további takarékoskodást alkalmazzunk a költségvetésben, vagyis, hogy szál­lítsuk le még jobban a tisztviselők életszínvonalát, vonjuk el a kereske­delemtől és az ipartól az állami szük­ségletek kielégítéséből fakadó bevé­telt, hagyjuk abba a mezőgazdaság megsegítéséi) vagyis életének meg­mentését, tartózkodjunk a munka- nélküliség enyhítése érdekében vég­zendő minden beruházástól és köz­munkától. Azt is tanácsosa a Nép­szövetség, hogy az állami üzemeket egyszerűen szüntessük be. ő nem törődik azzal, hogy a magyar állam nak őzekben az üzemekben sok száz­millió tőkéje fekszik, amelyek az üze­mek beszüntetésével egyszerűen meg­szűnnének. A Népszövetség szivét az sem nyomja, ha az állami üzemek sok tízezernyi munkássága és alkal­mazottja kikerülne az utcára és ssa- poritauá a munkanélküli nyomorgók nagy táborát. Mindezekből a tanácsokból eleget kapttmk, de nem kérünk többé be­lőlük, bármennyire óvjon és intsen a Népszövetség bennünket, hogy a mező­gazdaság megsegítése, az adósvéde­lem terén megtegyük azokat az egy­oldalú intézkedéseket, amelyek nélkül a magyar gazdasági élet feltétlenül összeroppanna. Azt megértjük, hogy a külföldi hitelezők féltékenyen őr­ködnek a maguk érdekein, hogy Sylook módjára könyörtelenül köve­telik a tŐkevísszafizetést és ak uzsora­kamatot. De a Népszövetségnek sz volna a kötelessége, hogy ncosak minekünk adjon bölos tanácsokat arrataéive, hogy utolsó csepp vérün­kig, inaink szakadásáig teljesítsük az egészen más körülmények és fel­tételek kötött vállalt kötelezettsége­ket, hanem végre forduljon azokhoz a külföldi hitelezőkhöz íb, akik fel­használva az ország ázorult helyzetét, a Magyarországnak nyújtott kölcsö­nökkel olyan kamatszolgáltatásokat biztosítottak és akarnak maguknak továbbra is biztosítani, amelyek két­szeresen, sőt háromszorosan mégha ladják az ő országaikban szokásos kamattételeket. Végre szeretnénk arrafelé is ajánlásokat és tanácsokat hallani a Népszövetség bölcseitől. Da mert ezek teljesen elmaradnak, épjien azért végső kényszerünkben magunk fogunk gondoskodni az Ország fenn­maradásáról és fenntartásáról és eb­ben semmiféle népszövetségi óhajtás bennünket fesiélyezni többé nem fog. Szüreti filléres vonat Szekszárdra. Arról értesültünk, hogy októbr r 23-án Budapestről Szekszárdra filléres gyors, úgynevezett szüreti vonat in- dittatik. A vonat Szekszárdra 9 óra 44 perckor érkeznék és délután 19 óra 40 perckor indíttatnék vissza Budapestre. Véleményünk szerint az érkezéB időpontja helyes, azonban a visszautazás óráját későnek tartjuk, különösen a kellőleg ki nem világít­ható szekszárdi pályaudvaron ily nagy tömegű utazóközönségnek a vonatba, minden koifliktus nélkül való elhe­lyezkedését, nem tartjuk lehetőnek. A Szociális Misszió Társulat szekszárdi szerveze­tének elmúlt éve. Előző számunkban a Szociális Misszió Társulat vasárnap lefolyt közgyűléséről szóló tudósításunkban már jeleztük, hogy helyszűke miatt nem foglalkozhattunk kellő módon ezzel az eseménnyel és hogy arra még vissza kell térnünk, mert érdeme szerint kell rámutatnunk arra a nagy emberbaráti munkára, amelyet a misszió hölgyei végeznek. Szévald Oszkárné alispánná az ő elnöklete alatt tartott közgyűlésen ékes szavakkal emlékezett meg a misszió nemes hivatásáról, a társulat jótevőiről, a segítségre szorulók fel- karóiéiról és klasszikus szépségű be­széde a rideg valót bemutató igazsá­gainál fogva is mély hatással volt a . hallgatóságra, amely érezte, hogy ez I a kiviló hölgy, akinek a kezébe fűt össze a misszió fárasztó munkájának minden terhe, Bzinte emberfeletti mó­don dolgozik Szekszárd szegényeiért. Alábbiakban adjuk egyébként a szak- osztályigazgatók beszámolójának ki­vonatát, amely bevilágít a Misszió nagy munkájának minden részletébe. A titkári jelentés során Vinkovifs Kata beszámolt arról, hogy a munka- nélküliség és pénztelenség borzalmas idején a misszió megalakította a diák segélyző bizottságot is, amely sze­génysorén, de jó előmenetelü közép­iskolai tanulókat is segélyezett, majd előkészítette a munkanélküli cselédek otthonának kérdését is. Köszönetét mond ezután dr Perczel Béla főis­pánnak, aki az inBégakciő keretében | jelentősen támogatta a missziót, Szé- | vald Oszkár alispánnak az élvezett erkö'osi támogatásért és dr Órffy Imre képviselőnek, aki a Missziónak igen Blámottevő anyagiakat bocsátott rendelkezésre, vitéz Vendöl polgár­mesternek, aki értékes anjrági esz­közökkel mozdította elő á misszió céljait. Megemlékezett ezután a jelen­tés a misszió életében léfo'yt minden nevezetes esöményről, a gyönyörű Mécö estélyről, majd e'parentálta dr Kramolin Gyulát ás dr Hercseg Gyű lánét. Végül közli, hogy az elmúlt év készpénsforgálma 15138 P volt. Ki­osztottak 1500 kg élelmiszert, 991 kg kenyeret és 965 ebédet, A szegény ügyosztály működésé­ről Haidecker Béláné számolt be, köszönetét mondván munkatársainak : Berényi Bélánénak, Vigh Bélánénak, Schneider Gábornénak, Hradek Edé- nének, Tóth Jánosnénak, Tóth József- nének, Wigand Jánósnénak, Haspell Józsefnének, Haspell Gézánénak, Jár­tas Rózának és a többieknek, majd elmondta, hogy az állandóan segé­lyezett szegények száma 120—130 közt váltakozik. Karácsonyra meg­ajándékoztak 357 családot liszttel, cukorral, hússal, fával, burgonyával, ruhával is kedveskedtek a men* helyi gyermekeknek is. Rendeztek 2 missziós teadélutánt és Szévald Judit két teaestet, melyek 174 P t jöve­delmeztek. Husvétkor 210 szegény kapott szrretetreggelit, élelmet és pénzt. A tanácsadó irodából heten­ként 20 kenyeret és 20 pengőt osz­tanak szét, azonkívül havonta 50 P gyorssegélyt. Vitéz Vendel István a szegény ügyosztálytannyira támogatta, hogy a télen Ssekszárdon nem volt fázó, didergő és éhező ember. Sok használt ruhaneműt ajándékozott dr Kramolin Gyulánő és Jankoviosné Horváth Györgyi örökösei is igen sok ingóságot bocsátottak a Misszió rendelkezésére. Ugyancsak az ügy­osztály szerzett a télre 100 szegény iskolásgyermeknek ebédet. Vitéz Vendel Istvánné jelentette, hogy a Tanácsadó Iroda felvett 1961 kérelmet, rögtöni segély kép kiosztott 991 kg kenyeret és 450 P 20 fillért. A szegényházról Vinkovits Kata számolt be. Húsz ápolt van ott, akik­nek a város által kiutalt élelmiszer­rel és tüzelőanyaggal egy főzőnő készíti az éleimet. Lakásuk tisztán­tartásáról, ruházatukról, ügyes bajos dolgaik elintézéséről, karácsonyi és , húsvéti megvendégelésükről a misszió j hölgyei gondoskodnak. Egyeli szám ára 16 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents