Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-09-03 / 69. szám
XIV. évfolyam. mai lapszamunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda ti Szekszárd, 1932 szeptember 3. 69. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megfelenó keresztény politikai és társadalmi lep. Szerkesztfiség ét klaáóhlvatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teiefonszám 85 és 102. Előfizetőn! cU|; Félévre _ ___ 6 pengfi. | Egész évre __ _ 12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelés szerkeszt A DLAZSIK FERENC A lap magjalenlk minden aserdén és szombaton,. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 60 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Mait cikkemben kimatattam, hogy helytelen vágányra került Dunafö.'d vár fejlesztési kérdése, amikor Dana- földvárt a mozgalom megindítói el akarják szakítani Tolnától és Fejér megyébe óhajtják bekebelezni. Etikai szempontból azért találom elhibázottnak a mozgalmat, mert szerintem nem indokolható meg semmiféle kapcsolatnak erőszakos széttépése annakelőtte, mielőtt megkiséreltetnék bizonyos kultur- és jóléti színvonal emelése a meglévő kötelékek között. Rossz orvosnak tartom azt, aki minden betegséget csak késsel kiván meggyógyítani, testrészeket akar levágni ahelyett, hogy egy kis bőr- felttlet átvonásával, vagy más gyógymód alkalmazásával igyekeznék egészségessé tenni azt, ami esetleg beteg. Az elszakadási mozgalom tolnamegyei vezetői azonnal Coriolánok lettek, megtagadták azt a hazát, helyesebben azt a megyét, amelyben legalább is azoknak ősei, akiknek nevében beszéltek, Danaföldvár régi derék gazdálkodói, iparosai és kereskedői megtalálták megélhetésüket és kai- tarszttkségleteiknek kielégítését. Az elszakadás eszméjét vetették fel ahelyett, hogy azon gondolkoztak volna, miként lehetne Danaföldvárt járási székhellyé tenni, miként lehetne ehhez a városszámba menő nagyközséghez, más megyék nagyobb sérelme nélkül ős időktől odagravitáló vidékeket kapcsolni és ezzel a járási székhely kérdését a legtermészetesebben megoldani. A legelhibázottabb gondolat azért, mert Danaföldvárhoz több más megyebeli kisebb és nagyobb gazdasági egyed gravitál, Danaföldvárt kitépni Tolna vármegye testéből. De nézzük az ipar és kereskedelem szempontjából az átkapesolódás kérdését 1 Nemcsak az égitesteknél törvény, hogy az erősebb magához vonzza a gyengébbet, de ez észlelhető a városok és községek életében is. Mind- hangosabb a panasz a vidék ipara és kereskedelme részéről, hogy Budapest nagy centrális ereje és a fővárosba való minden jogcím felhasz nálásával megadott kedvezményes utazások, elvonják a vidéki vásárló kát eddigi beszerzési forrásuktól és ezért haldoklik — az általános gaz dasági bajokon kívül — a vidék ipara és kereskedelme. Szekszárd, mint megyeszékhely pár kilométerrel közelebb fekszik Danaföldvárhoz, mint Székesfehérvár és autóbnszon könnyebben meg is közelíthető, mint az. Szekszárdnak sem ipara, sem kereskedelme nem fölözik azonban nagyban Danaföldvárét és lakossága is alig pár ezerrel több. Sohasem fenyegette tehát a megyeszékhely részéről Danaföldvárt a vásárlók elvonása. — Másként állana ez, ha Danaföldvár Fejér megyéhez tartóz nék és megyeszékhelye Székesfehérvár, az ősi koronázó város lenne, amely lakosságának nagy számával, ipari és kereskedelmi nagy fejlettségével, kedvező földrajzi fekvésével és Budapesttel való jó kapcsolatával, hatalmas riválisa lenne a közigazgatási és törvénykezési szempontból Székes- fehérvárra gravitáló Danaföldvárnak és vidékének. Hamarosan érezni fogná a nagyobb erő okozta forgalom eltolódását Danaföldvár, mint ahogy Szekszárd ipara és kereskedelme is erősen sinyli Baja könnyebben való megközelithetése következtében az erősebb gazdasági élettel rendelkező város szomszédságát. Több mint egy hétig jártam a danái hidat és Danaföldvár piacait. E sétáimban nemcsak a Dana hab jainak csobogását hallgattam és a három megyéből összegyűlt eladók és vevők tarka viseletében gyönyörködtem, de megnéztem a szekértábo- rok jelzőtábláit is és abból módomban állott könnyen megállapítani, hogy Fejér megyéből Előszállás, Her cegfalva, Baracs, Alsószentiván, Kis apostag, Pest megyéből Solt, Dana- egyháza és Apostag lakói a danaföldvári piacra hozzák busájukat és egyéb terményeiket, innét szerzik be ipari és kereskedelmi cikkeiket, itt bonyolitják le pénzintézeti ügyeiket, itt rakodnak a danái aszályokba, szóval az életfenntartás minden szála ideköti őket. Elgondolkoztam azon, hogy miért idegen a megyei beoss tást illetőleg ez a nagyszáma magyar Danaföldváron és miért kell közigazgatási, törvénykezési és telekkönyvi ügyeiket l&-től 30 km-re fekvő Sár- bogárdon, 30 kilométernél távolabb fekvő Dunaadonyban, 14 kilométerre fekvő Danavecsén elintézni a sokkal közelebb fekvő Danaföldvár helyett. Gondolkoztam azon is, hogyha a danaföldváriak helyzetükön javítani óhajtanak, miért az elszakadás gondolatához szaladnak, ahelyett, hogy természetadta kedvező helyzetüket kihasználván, a hozzájuk gravitáló fejérmegyei és pestmegyei községeknek közigazgatási és törvénykezési átkapcsolását kérelmeznék. Úgy tu dom, hogy ez a mozgalom indokolt- mellett ma aktuális is lenne, mert Magyary, a racionálás kormánybiztosa, most foglalkozik a megyék aj beosztásával. A trianoni határok felállítása a legfényesebben bizonyítja, hogy a természetes határok, folyók, hegyek stb. nem lehetnek jó országhatárok s igy még kevésbé jók megyei és járási határoknak. Az egyfelé gravitáló területek tartozhatnak együvé. Az utak összefutása, az ipari és kereskedelmi gócok adottsága predesztinálhat egy- egy várost megye és egy-egy nagyközséget járási székhellyé. Danaföldvárt földrajzi fekvése, nagysága, piaca, lakóinak foglalkozása járási székhellyé jelöli ki. Meg kell tehát teremteni az aj danaföldvári járást Madocsa, Bölcske, Németkérnek, az alakítandó paksi járástól, Hercegfal- vának, Előszállásnak, Alsószentiván- nak a fejérmegyei sárbogárdi, Ba- racsnak, Kisapostagnak ugyancsak a fejérmegyei adonyi, Soltnak, Danaegyházának és Apostagnak a pestmegyei danaveosei járástól való átkapcsolásával. Ez elsősorban nem tolnamegyei, nem danaföldvári érdek, de a leghatározottabb érdeke a felsorolt községeknek és élni, boldogulni óhajtó lakosainak. Ennek a kérdésnek nem szabad megdőlnie aa egyes megyék rivalizálásán, természeti határokon, est meg kell osinálni annak, aki magasabb szempontból nézi a dolgokat, hogy a vidék leszegényedett népe minél olosóbban, minél kevesebb időveszteséggel intézhesse el mindenféle közigazgatási, törvénykezési, hitelügyi és gazdasági dolgait. De nézzük, hogy is kapcsolódnak a felsorolt községek, amelyeket — újból hangsúlyosom — gazdasági szempontból elszakíthatatlan kötelékek főznek Danaföldvárhoz az eddigi járási és törvénykezési székhelyekhez s mi lenne akkor, ha Danaföldvár lenne járási és törvénykezési központjuk. Lakók száma Távolsági eddigi szákholyUU Távolság Duna- földvártól Bölcske 4179 (1930) 14*4 (Paks) 8*3 Madocsa 2335 „ 94 „ 12-8 Németkér 2142 „ 129 ff 17-3 Előszállás 3765 (1920) 29*8 (Sárbogárd) 9*4 Hercegfalva 5200 ff U5 186 Alsószentiván 826 „ 238 18 9 Baracs 2867 „ 31*7 (Danaadony) 12*4 Kisapostsg 702 „ 285 11*9 Solt 7447 „ 13 8 (Danavecse) 80 Danaegyháza 2153 „ 90 8-0 Apostag 2666 „ *6 74-0 összesen: 34282, Dan&földvárral együtt cca 45—46.000 lakosa lehetne az aj járásnak. Az itt felsorolt adatok is igazolják, hogy azoknak, akik valóban ób komolyan Danaföldvár fejlődését viselik szivükön, azoknak nem az elszakadás gondolatát kellett volna felvetniük, hanem Tolna vármegye vezetőségét kérni fel arra, hogy indítsa meg a mozgalmat az aj danaföldvári járás megteremtése érdekében. Tadom azt, hogy ez nem lenne könnyű feladat, mert minden megye tiltakozik az ellen, hogy évzásados területéből valamely rész lekapcsoltassék, de mint előbb hangsúlyoztam, agy itt is újból csak azt hozom fel, hogy e kérdés egészséges megoldásánál nem szabad az egyes vármegyéknek a tradíció álláspontjára helyezkedniük, hanem a domináló szerepet az adózó polgárok érdekének szigora szemmel tartásának kell játszania. Reméljük, hogy a kérdésnek hivatalos helyekTömörüljenek a gazdák is kartellekbe. A magyar gazdakartell gondolatát vetette fel ezen a héten egy kiváló közgazdász. Terve a gyapjúból indult ki. Négymillió kiló a magyar gyapjutermelés mennyisége s egy kiló gyapjúért a gyárak még egy pengőt sem adnak. Ugyanakkor 30 pengő annak a finom posztónak az ára, amelybe méterenként egy kiló gyapjnt sem dolgoznak bele. óriási a különbség az őstermelés és a gyáripar keretei lehetőségei közt. A gazdák mindent potomáron kénytelenek eladni s viszont nem tudnak a kar- telitől cipőt, ruhát, téglát, cementet vásárolni. Kétségtelen, hogy a gazdák jobb helyzetbe kerülnének, ha a gyáripari kartellekkel szembeállíthatnák a maguk kartellszervezeteit. ről való tárgyilagos megvi Magyary kormánybiztos tervezetére is irányitó hatása lehet és hogy az érdekeltvármegyék is megtalálnák azt a formát, amely a közérdek igazi szolgálatával lehetővé tenné az adott helyzetnek legtökéletesebb megoldását. De addig is, mig ez a kérdés1 megoldásra megérnék, agy vélem, Tolna vármegye vezetőségének oly lépéseket kellene tennie, amelyek enyhítenék Danaföldvárnak, ennek a népes nagyközségnek ama hangoztatott sérelmét, hogy nem lévén járási székhely, közigazgatási ügyei elintézése sok időveszteséggel éB költséggel jár. Véleményem szerint ez a kérdés nagyobb áldozat nélkül megoldható volna egy szolgabirói kirendeltséggel, amely eszmével pár évvel ezelőtt tudomásom szerint vármegyénk vezetősége a lapunkban megjelent cikk hatása alatt mér foglalkozott is. Esen elmondottakkal agy vélem sikerült bebizonyítanom azon állításomat, hogy rossz vágányra terelték Danaföldvár fejlesztését célzók a megindított mozgalmat. Hiszem, hogy Tolna vármegye vezetői bölcseségé- nek sikerül azt oly irányba vinni, hogy abból valóban Danaföldvárnak a fejlődésre mindenképpen alkalmas és jogosait nagyközségnek és népének valóban fellendülése és boldogulása fakadjon. Schneider Jánoe. ni el »ti HC teil i Egyes szám ára 18 fillér. Hogy lehetne Dunafőldvárból járási székhely?
