Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-08-17 / 64. szám
XIV. évfolyam. Szekszárdi 1832 augusztus 17. 64. szám •zerkesztiaég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Elftfizetéal dl): Félévre------------6 pengi. | Egész évre_______12 pengi. Fő szerkesztő: SCHNEIDER jANOB. FUette szerkesztő DLAZSIK FERENC A Ina ■(fltlielk minden ss.rdán de szombaton. 616fizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét ____illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hi rdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi nir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Szinte gombamődra csiráinak most világszerte, de nálunk is a politikai pártok s noha látssólag szélcsend van, a kánikula t&aes paraisa alatt egyesek lankadatlan bungalómmal síének terveket, saerveanek, agitálnak, de csöndben. Soha nem ismert emberek soha nem hallott nevei bontakoanak ki aa is meretlenség homályából a ki tudná megmondani, nem vágyik e valamelyik közülük magyar Mussolini lenni. Különböaó felhívások, röpiratok buzdítják megyénk területén is ai embereket uj pártalakulásra s legalább 5—6 féle uj párt keadi bontogatni ssárnyát. Legújabban Salgótarjánból repítettek síét fületeket, belépési nyilatkozatokat, plakátokat s felhívásokat egy Gaadasági Reformpárt megalakítása érdekében. A röviddel eielótt újjászervezett Uj Keresatény Szoci- a'ista Párt is megjelent a horizonton. A rövid idóvel ezelőtt alakult Nemzeti Szocialista Párt (Hitler mintájára) megbisottjai is szerte szállingóznak. Pestról jövó kiküldöttek a Kis Polgárok Pártjának sierveaésén fáradoznak. A Független Kisgazda Párt már hónapok óta keresi fal- vainkban a megbízottakat s lehet, hogy több helyütt meg is találta már, akik egyelőre csöndben dolgosnak. Most a Duna—Tisza kősóról a bajba jutott kisgazdák intéztek fölhívást- a polgársághoz és csatlako- | sásra hívják föl éket. Majd az iparosok uj pártjáról rebesgetnek s ki tudná mind felsorolni, hogy hányán dolgosnak és gondoltainak uj politikai párt sservezésén. Nem ssabad ezeken kívül a szociáldemokraták sserveskedéséról sem megfeledkezni, akik csöndesen és mindenféle irányban alkalmazkodva remélik a sikert elérni, mert ott is megvan a kezük nyoma, ahol nem is gondolnák sohi. Amint mondani szokták, a Sipka- szorosban minden csöndes s noha a magyar féld lakói még szunnyadóinak és talán fáinak is a politikától, mindenfelé uj ós uj emberek állanak föl vezérül és minderre a régi, kipróbált és viharedsett politikusok csak legyintenek, megrássák a fejüket és azt mondják, hogyha kell, hát jöjjön a diktatúra. Tehát anélkül, hogy gondolnák, már a diktatúra is uj párthivekkel uj pártot jelent, vagyis a diktatúrának is van már pártja. No és azt sem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy különbőzé megjelenési formában ismét fel feltűnnek a globetrotterek — legutóbb három német gitáros személyében járták végig Ssekszárd udvarait és ott német dalokat énekeltek gitár- kiséret mellett, — akik bizonyára nem ok és cél nélkül keresik föl sváb falvainkat. Vagyis egy régi nemzetiségi párt njjáélesstésenek tü netei jelennek meg ismét. S ma mindenki politizál, német választási eredményekről, nj választás esetén bekövetkeshetó esélyekről, oso- portositásokról, külpolitikai fordu’a- tokról beszélnek, kombinálnak, tervezgetnek, ókumláinak s egyesek ast bogosgatnák, hogy a német politikai események milyen hatással lessnek a magyar vissonyokra s politikára, mások a külföldi tanáoskosások eredményeiként remélnek sorsfordulatot, mások pedig nem is tudják, hogy min törik a f tjüket, de mindenik vár, vár és vár, hogy mit, hogy kire, hogy miért s hogy honnan, talán még csak nem is sejtik, de várnak. Ai optimisták jobbat, a pesszimisták még rosssabbat, as egyik kedvező gyors fordnlatot, a másik tovább tartó vajúdást, de mindenik vár. S Hirt adtunk már róla, hogy Virág Ferenc pécsi megyés püspök a decsi plébániához leányegyhásként csatolt ócsényt önnálló lelkészséggé alakította át és oda a római katolikus hívek gondozására első plébánossá Pu’ay János szek8iárd-belvárosi káplánt nevezte ki. A Decstél elkspesolt hivatal átadását a templomgondnok kösbenjöt- tével ssombat délután foganatosította Kiss Lajos ssekssárdi apátplébános, | kerületi esperes, felsőháii tag. A decsi ez a sok várás, ez a sokfelé tago- iódzás, ez a minden oldalról meg- nyilvánu’ó aktivitási hzjlam s ez a nem cselekvés hogy bová fog vezetni, ki tudná mz megmondani s féló, hogy egyszer csak azon vesszük énre magunkat, hogy az események — nem is sejti senki, hogy honnan jönnek — ellenállhatatlanul sodornak tömegeket a egyeseket a láthatatlan, a sötétség felé. Pedig-ped g de sok rosszat tanultunk már meg a magánk kárán. Na tagolódjunk ezerfeló, ne akarjunk mindig újat, mindig mást, becsüljük meg azokat a régieket, akik érettünk, javunkért s a magyar jobb jövőért dolgosnak s támogassuk őket. p’ébánián lefolyt hivatalos aktus után az écsényi kato'ikusok papja zz ötórai vonattal érkezett uj helyére, ahol a vasútállomáson hívei küldöttségének zz élén Lukáos Imre másod- jegyző, az egyházközség világi elnöke és Péter vári Emil tanitó üdvözölték. Palayt a küldöttség előbb a templomba, majd az ott végzett rövid áj- tatoskodáa után a papiakba kísérte. Vasárnap délelőtt volt as uj écsényi plébános beiktatása, melyre Kiss Lajos kerületi esperes, apátplébánost a őcsény első plébánosának beiktatása. Izabella királyné levele.* A szegi vár ebédlészobájában élesen rikoltozott Jurán nyirettyűje. Székely kapitány farkasbér kacagá- nya repkedett a gyors fordulásokra, guggolásra, miegyébre, már ami olyan tánchoz való, amelyet hajnal felé szoktak eljárni az urak, mikor magukban mulatoznak. Sastollas fővegét feldobálta, elkapkodta, földhöz vágta. Aztán feje alá csapta széles tenyerét, ráhajtotta ősz koponyáját és hozzászólt maga is a muzsikához: — Ebnek ura a török, ne bigyj neki pajtás! Éppen meg akarta ujrásni, cifrázni, mikor az ajtóban megállt valaki, aki észrevétlen bejött a tánc alatt. Sáros, rosss gúnya volt rajta, hátán végighasitva, hvjadonfőtt és saru nélkül. Csapsott haja szemébe hullott. Az urak ránéztek, félretolták a kupákat maguk elől, némelyek felugráltak ős Siókely kapitány is félbe ittgyí» *8 ujrát. Csak Jurán eígófiy kedve szaporodott a jövevény láttán. Két bogárszeme megcsillant, hóna alá kapta a nyirettyűt s főikézzel megölelgette a rongyos embert. — Vibróc, kedves egytestvér! Vibróc eloldalgott Jurán keze alól *) Rénlet Fékét# Lászlóné .Beeeenyők* eimt regényéből. __________________ és köielebb ment az asztalhoz, ahol az urak ültek. — Budáról jöttél? — kérdezte tőle Székely, míg megtörölgette izzadt üstökösét. — Onnan iustállom, nagyuramat. Virág Mihály fókamarásmester úrtól, ast üzeni, hogy est a levelet, amely időben érem nagyuramat, arra kérjem, hogy azonnal olvassa el és ha csak lehet, még abban az időben cselekedje is meg nagyuram. Rossz gúnyája belső zsebéből egy kendőbe csavart írást vett elő, melyet áhitatosan kezdett kibogozni. Szákely türelmetlenül rákiálltott: — Add már idei — és kikapta Vibróc keséből a levelet. Hobbsu zsinóron pecsét lógott róla. Az urak mámora egyszeriben kezdett eltűnni, mig Székely kapitány felbontotta. Egy pillanatra végigfutott rajta, az tán ő is felkelt helyéről. Arca elkomolyodott, hangja is lehalkult az előbbi rikoltozás óta. — A királyné, őfelsége levele. Már mindnyájan álltak. Valaki sürgetve rászólt: — Olvasd, kapitány 1 Jurán ós Vibróc félrehuzódtak az ólomkeretes ablakok alá, melyeken át már veresen kezdett beszűrődni a hajnal derengése. „Kívánjak levelünket, Székely Mihály hü emberünk kesébe adatni a I szegi várban. Anyaszívűnknek nagy Egyes szám i bánatával fordulunk kegyelmedhez, bizodalmánk kegyelmedben lévén nagy bánatunkban, őfelsége a kis király beteg. Forróságos nyavalyája nem múlik le róla és a medicináknak sokféle fortélya csak megnő vesz tette keserű állapottját. Hitünk van a theathinai ssersetben élő Fringe- pán Orbán betegápoló szerzetesben, aki nemrég távosott udvarunkból, hogy Istennek tetsző életét felajánlja embertársainak gyógyítására. Hisz • szűk, hogy Isten kegyelméből az ő ápolásával meggyógyul a kis király őfelsége. Kegyelmednek tudomása van arról az ellenségeskedésről, mely- lyel a nagyvezér viseltetik Frange- pán iránt. Fóvágya volna annak el- fogatása, azért Olaszországból vzló hazahozását kegyelmedre és jó em hereire bissuk. Szeretjük hinni, hogy jövő holdfordulásra minden baj nőikül érnek Budára. Isten kegyelmébe ajánljuk kegyelmedeket. Isabella.« — Ha legjobb váltással megyünk is, — mondta Bori István paksi kapitány, — jövő ho'dfordulásra akkor sem lehetünk Budán. Úgy mondják a török itt áll a Duna mellett. Nem vihetjük karjai közé Orbánt. Egy fiatalember, akinek mámorosabban csillogott szeme a többinél, felnevetett: — Hallódé Mihály bátyám, nem hiszek én ebben a betegségben .. • ára 12 fillér« A többiek csitították: — Hallgass Gábor, részeg vagy. Akkor beszélj, hí két nzpig aludtál. Székely végignézte: — Amit a királyné mond, az szent. És aki kételkedik benne, azt leütöm, mint a kutyát, — csendesebben tette hozzá, — még ha a legjobb barátom is. — Bocsáss meg, Atalai miatt mondtam, ő ott az udvari orvos és eddig jó volt a medicinája. . . Többen felugráltak. Némelyek indulatosan ragadták kezükbe a kupájukat és azsal hadonásztak. — Atalai ? Atalai gazember. Összejátszik a törökkel. Valaki közbekiáltott: Mérget kevert a kis király ételébe. Székely feléje fordult. — Bistosau tudod ezt? Szembenésett vele a másik idős ember, akiről igazán nem lehetett feltételezni, hogy ne volna igaz az, amit mond. Székely mégis újra megkérdezte: — Biztosan tudod, Sulyok? Dacosan felvágta fejét az öreg: — Nem kenyerem* a hazudozás, Székely. Székely feléje nyújtotta az Írást és kérő bangón kérdezte: I — Szolgálatára leszünk őfelségének? — Szolgálatára — mondta a másik | kiengesztelődve.
