Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-08-10 / 62. szám
XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 augusztus 10. 62. szám. TOLNAM&i¥EHJJSAG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. SzeifcMztltég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Teleionszám 85 és 102. Előfizetési di|; Félévre ______6 pengi. | Egész évre_____12 pengS. Ffin erkeutO: SCHNEIDER JAN08. FdtUl axerkosztö DLáZSlK FERENC A l.p ugliltilk ailad.a eserdda de eeombatoa. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon milllmétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. A politikai bírálatról. Irta: dr őrffy Imre. Egyik ismertebb nevű ellenzéki politikus mondta a minapi beszámo* lójában, hogy a múltak felhánytor- gatása helyett okosabb dolog lenne a jelen nagy bajainak gyógyítása ér-, dekében összefogni. Végre egy okos szó, melyre fel kell figyelni. Kár, hogy elsó fecske, amely nem hoz tavaszt... A képviselóház összehívása és az ott előrelátható megnyilatkozások aligha fognak a fenti figyelemre méltó megállapítás jegyében lefolyni. Hallani fogjak ismét a „múltak bűneiről", az „átkos rendszerről" eddig Lis annyit hangoztatott s elcsépelt frázisokat, termékeny gondolatok nélkül. Mindez nem volna nagyon tragikus, ha a magyar közvélemény egy tekintélyes része nem vált volna — éppen anyagi legyöt- röttsége folytán — fogékonnyá minden elégedetlenséget siító és bűnbak- kereső politikai bírálattal szemben, mely a minden korszakban — saj- noB — előforduló visszaélések és hibák rosszindulatú általánosításának nem mindig lelkiismeretes fegyverével dolgozik. Bár ne lennék jó próféta s tényleg bekövetkeznék az a helyzet, hogy a kormány minden erejét és idejét lekötő és a magyar gazdasági élet jövőjét eldöntő kereskedelempolitikai tár« gyalások idején egy táborba szállna az egész magyar politikai közvélemény. Még szélsőséges politikai vezetés alatt álló egyéb országokban is Bzabály, hogyha annak kormánya külső fronton harcol, bent elül az ezt érintő kritika. Persze ez nem jelentheti a politikai vezetés bírálatának megszűntét egyéb kérdésekben. Ez minden polgár joga, sőt kötelessége is. Helytelen kormányzati elv lenne tehát e kritikai szellem elfojtása. Más kérdés, hogy a kritika gyakorlásához szükséges ismeretek közkinccsététele tekintetében van-e a kormányzatunknak b ha igen, milyen kötelessége. És itt nem habozom kijelenteni, hogy kormányzatunk — kormány és pártok egyaránt — bizonyos tartozásban vannak a magyar közönséggel szemben. Különben is ez a kérdés, amelyről a jelen helyzet különleges ismérveitől elvonatkoztatva is, érdemes foglalkozni. Itt fog u. i. eldőlni a nemzeti és polgári elemek létfenntartási harca. Az első nagy mulasztás, amely minket még mindig terhel, a tanítás és nevelés ily irányú megreformálásának kérdése. Már több, mint 12 évvel ezelőtt mutattam rá arra, hogy állampolgári felelősséget szerezni ott, ahol az állampolgári kötelességek elemeit sem tanítják még az iskolákban, alig lehet. Ezért — sajnos — a felnőttek oktatásának rendszeréhez kell itt is nyúlni, ami bizony nem könnyű feladat. De nem megoldhatatlan, csak kellő felkészültséggel és energiával kell hozzákezdeni. Ismerni kell nemcsak a célkitűzéseket, hanem a matériát is, amely feldolgozás alá kerül. Erről szeretném meg- figyeléseimet közölni. Van nekem a nyári hónapokban egy időszaki munkásom, aki bár a kissé nagyzoló „matróz" nevet viseli, valójában mindenes. Szorgalmas és megbízható balatonmenti törpebirtokos, akivel — ha a vizet járom — sokat vagyok egyedül és így módomban volt megismerni őt kivűlről- belűlről. Mondhatom, nagyon érdekes megfigyeléseket tettem emberem gondolatvilágát illetőleg és gyakorlati politikusainknak alig ajánlhatok jobb nyári foglalkozást, mint egy ilyen kisagrárius típus belső beredezkedé- sének megismerését. Az én emberem határozottan logikus fő, tud, sőt szeret következtetni. Csak egy nagy baja van: ismereteinek hiányos volta. Emiatt aztán az ítéletalkotásába bizony nem egyszer nagy hiba csúszik. Sokszor fogom rajta ilyen megállapításokon: „szombat este soha sincsen északi szél." Hiányos képzettségénél fogva — bár szeretné — nem tudja az eseményeket előidéző okokat meglátni. És pedig sem azokat az okokat, amelyek egy- időben hatnak, még kevésbé azokat, amelyek bosszú sorban követik egymást az emberi életmegnyilvánulások okai és okozatainak végtelen láncolatában. Hogy ez igy van, ezen persze'nem lehet csodálkozni, éppúgy mint azon sem, ha az egyszerűbb emberek a körülöttük történő események okait közvetlen környezetűkben keresik. Csak a felületes és ál- intelligens vélemény mondhat ezek felett a jelenségek felett lekicsinylő, vagy fölényeskedő ítéletet. Ez kétségtelenül hiba, de még sokkal nagyobb hibát követnek el azok, akik kisemberek magától érthetődően hiányos és helytelen véleményét — legtöbbször valamely nem éppen ideális egyéni cél érdekében — fokozni, megerősíteni akarják. Ma már mindenki tudja — azok is, akik csinálták, — hogy bizonyos közintézményeket — bár azok létesítésének igazolását [szép elgondolásokkal, az akkori helyzettel stb. meg lehet kísérelni — hiba volt a közelmúltban életre hívni. De, hogy éppen ezekért az utólag fényűzőknek mutatkozó kiadásokért ne tudnánk búzánkat, állatainkat, borunkat stb. eladni és hogy ezért van ebben a szerencsétlen országban nagy nyomorúság, az olyan súlyos valótlanság, amelynek hangoztatóival szemben, különösen, ha azt a gyötrődő tömegek izgatásával párosítják, a történelmi felelősségrevonás alig fog soká késhetni. Ma azonban, még igen Nemcsak Tolna vármegyében, de az egész pécsi egyházmegye területén is mélységes részvétet keltett, hogy vasárnap reggel hosszas betegség után 68 éves korában jobblétre szenderűlt H r a d e k Károly pápai kamarás, prépost- plébános, Bátaszék kiváló lelkipásztora, az Isten szive szerint való, mindenki által nagyrabecsűlt jóságos pap, akit hívei és barátai egyaránt szeretettel öveztek. Hónapok óta betegeskedett a megboldogult, akit a budapesti klinikán is kezeltek és mióta onnan hazakerült, maga is tisztában volt vele, hogy kínzó szenvedéseitől már csak a halál válthatja meg. Példás türelemmel viselte fájdalmait és a betegek szentségeivel többször is ellátva készült a Mindenható színe elé. Halála fájdalmas gyászba döntötte Bátaszéket, amelynek lakossága impozáns módon kivánt elbúcsúzni az érdemekben gazdag lelkipásztortól, kinek eltemetésére Virág Ferenc püspököt kérték fel. Még vasárnap délelőtt préposti díszbe öltöztetve felravatalozták a halottat és virágokkal elborított koporsójához megindult a zarándoklás, hogy kiki utolsó Isten- hozsádot mondhasson a lelkek szeretetteljes gondozójának. Virág Ferenc püspök nyári üdülőhelyéről, Pü6pökszentlászlóról autón i kedden reggel érkezett Bátaszékre, | hogy megadja a végtisztességet az sokan nem látják ennek a nagyon átlátszó célzatú és eredményeiben nem kis veszedelmeket rejtegető agi- tációnak igazi rugóit. Éppen ezért a felvilágosítás munkája egy pero g sem késhetik tovább. A nyári ■ sünét alatt, amikor az élet zaklató igényei kissé megcsök- kennek, alaposan végig kell gondolni az e téren mutatkozó tennivalókat. Én mindenesetre meg fogom kísérelni egy-két oikkben elmondani azt, amit megyém közvéleményének tájékoztatására szükségesnek vélek e téren. A azükkörü hallgatóságra szorítkozó beszédnél est célravezetőbbnek tartom. Csak arra kérem vármegyém lakosságának a közéleti kérdések iránt érdeklődő részét — tehát nemosak választóimat, — hogy méltassák majd figyelemre elmondani- | valóimat I elhunytnak, akihez baráti kötelékek fűzték. A koporsót a püspök megérkezése előtt átvitték a plébániáról a templomba, melynek előcsarnokában állították fel a ravatalt. A püspök 9 órakor az egybegyült papság fényes segédletével a zsúfolásig megtelt templomban gyászmisét mondott, amelynek áhítatát emelte a templomi zenekar játéka-és a dalárda éneke. Mise után megkezdődött a temetési szertartás, amelynek végeztével kísérték bátaszéki és környékbeli híveinek ezrei örök pihenő helyére, a nemrég épített sírboltba Hradek Károlyt, akitől Bátaszék közönsége nevében Pongrácz Lajos megható szép beszédben búcsúzott el. A végtisztesség- tételen a bátaszéki egyesületek, a leventék, lövészek, a tűzoltóság, a különféle testületek és hivatalok mind nagyszámban jelentek meg. A temetésen 83 pap volt jelen. A megboldogult 1864. évi augusztus hó 14-én született Szekszárdon. Középiskolai tanulmányai közben felvételt nyert a pécsi papnevelő intézetbe, melynek végeztével, az 1887. évben szentelték áldozópappá. Babarcon, Bátaszéken és Pécs Belvárosban volt segédlelkész, majd a püspök az 1895. évben kinevezte a pécsi szeminárium lelkiigazgatójává és a tanítóképző intézet hittanárává. — Ot évig működött ezen a nagyfon- tosságu helyen, szeretettel gondozva, Hradek Károly bátaszéki prépostplébános meghalt. Egyes szám ára 12 ffilléra
