Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-07-09 / 53. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XIV. évfolyam. Szeksz&rd, 1932 Julius 9. 53. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és térsadalml lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre_____ ___ 6 pengő. | Egész évre_____12 pengő. FO nerkMstO: SCHNEIDER JÄNOS. Felel5a szerkesztő: BLÁZS1K FERENC á IBP «»tlslsílk mlnd.u sa.rdáo és siombston. Előfizetési dijak és hirdetések, valsnint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Megnyílt a szekszárdi strandfürdő. Egy fel nem fedezett energlaforrüs.* A trianoni béke bizonytalan időre jóformán csak ai Alföldre és a Da nántnlra zsugorította össze országún* kát. Elvitte hegyeinket, tengerünket, sőt egyetlen nemaetköai vizi utunkat is alig harmadrésaben hagyta meg nekünk. Ez az utunk, a Duna, amely megyénk lakosságának életében is nagy szerepet játszik, ezen a meg- kurtított pályáján CBupa síkságon hömpölyög, hatalmas víztömege mel­lett vizienergiát ennek az energiában oly szegény csonka országnak nem tud szolgáltatni. Annál figyelemreméltóbb az a most már természeti adottság, amelyből kellő megértéssel gazdag energia- kinccsé tudná varázsolni a régi ve­zetők rövidlátása okozta veszteséget és egyúttal a tolnai Holtduna halasz­tást nem tűrő problémáját is végle­gesen és olcsón megoldaná. Mint tudjuk, ötven évvel ezelőtt még Tolna község mellett folyt a nagy Duna, amely Domboritól kez­dődően hatalmas kanyarulatot képe­zett itt. A fenyegető árvizek ellen tervbevett védőmüvek létesítéséhez a községnek némi pénzzel kellett volna hozzájárulnia, erre az áldozatra a szűkkeblű községi vezetőség nem volt hajlandó, ezért aztán a kormány úgy döntött, hogy a hajózás utjának meg­rövidítése végett átvágják a tolnai kanyarulatot és a Dunát Domboritól kezdve egyenesen déli irányban ve­zetik tovább. Hatalmas, terméskőből épült töltéssel elzárták a Duna elka* nyarodó részét, a mostani Holtdunát, úgyhogy ez az elzárt ág most már csak a folyó Dunának való alsó, Baja fölötti összeköttetése révén nyeri vizét. A Holtdunába Taplóénál bele* ömlik a Sió, ez a rengeteg iszapot szállító folyó. Áradáskor a nagy Da* nából a Holtdunába felfelé tóduló víz magával viszi a Sió iszapját, apa­dáskor ez az iszap itt lerakodik, úgyhogy az elmúlt ötven év alatt néhány méteres iszapréteg lett a Holt­duna fenekén. Alacsony vízálláskor • Közreadtuk e cikket, mert valóban egy igen nagyfontosságu kérdést vet fel. Igen örülnénk, ha a kérdéshez szakemberek is hozzá szólnának vitájukkal és eszmecseré­jükkel felhívnák rá az összes illetékes ható* ságok figyelmét. Valamikor a többtermelés kérdése volt az előtérben, ma a munkaalkal­mak teremtése az, amely mindenekelőtti és az ezt célzó kérdésekkel való komoly fog­lalkozás mindenkinek a legfontosabb köte­lessége. Szekszárd és környéke közönségé­nek régi kívánsága teljesült: meg­nyílt a város területén az egészség­ügyi célból olyannyira szükséges mo­dern strandfürdő. Szerdán délután 4 órakor adták át a teljesen elké* szült telepet rendeltetésének és a fürdő rész vény társaság vezetősége Pir* nitzer Edével az élén alig győzte fo gadni az egybegyült közönségnek a jól sikerült műre vonatkozó gratu­lációit. A leventezenekar játéka után vitéz Vendel István polgármester mondott avató beszédet, majd leánykája, La­cika néhány bájos mondat kíséreté­ben a nagy medencébe dobott virág­csokorral felavatottnak jelentette ki a fürdőtelepet. Rövidesen megindult a gyermekek körmedencéjének a egyes részei teljesen kiszáradnak, más részeken nedves búst és szú­nyogot terjesztő mocsár jelzi a med­ret és a víz is, amely egyes része­ken ilyenkor még megmarad, sekély, büthödt, egészségre ártalmas mocsár- viz. Kis vízállásnál hajózásról szó sem lehet, hisz csónakkal sem lehet végigmenni rajta, a valamikor jöve­delmező halászat pedig teljesen meg­szűnt. Régente hires volt Tolna a hajóács- iparáról is, ma is keresettek a nem­zetközi Dunán a két nyelvet bíró, víz mellett felnőtt tolnai hajósok, kiknek hazaküldözgetett keresete, melyet ingatlanba fektetnek, taka­rékba tesznek, védi meg a földek, házak árát, menti meg Tolnát a tel jes elszegényedéstől. De ha a Holt­duna lassan mocsárrá silányodik, vele kifogy Tolnáról a gyerekkorától viz- hez edzett hajós utánpótlás és a vi­zét vesztett halászat elsorvadása mel­lett Tolna a csak földmivelésből és napszámból élő falu színvonalára sülyed, távol a kereskedelmet éltető víztől és vasúttól. Ettől a szomorú kilátástól nem riadnak vissza azok, akik — a sza­bályozás költségeitől való félelmük­ben — úgy akarják a problémát megoldani, hegy a Holtdunát egy­szerűen kiakarják szárítani. Ezek azonban elfelejtik, hogy a kiszárítás — amellett, hogy egy sereg ember­nek a jogát is sérti, — szintén drága munkálatokat igényel és a talajvize­ket, a mocsarat, különösen magasabb vízálláskor véglegesen eltávolítani szökőkutja és pár pillanat a’att tele volt a sekély porontyusztató vidám apróságokkal, akik boldogan álltak a szökókutnak szélesen szertessóródó gyöngyöző viasugarai alá. Ugyanakkor pompás dresszekben jelentek meg a sportszerető hölgyek és hamarosan széles karosapásokkal úszkáltak a nagy medenoe Uditő vizében. A közönség órákig gyönyör­ködött a látványosBágszámba menő fürdő pompájában és az izzó meleg­ben nagy kelete volt a hűsítő ita­loknak is. Örömmel adunk hirt en­nek az annyira szükséges egészség­ügyi intézménynek a forgalomba he­lyezéséről és reméljük, hogy a kö­zönség pártfogása lehetővé teszi az áldozatkész vállalkozás mielőbbi fej­lesztését is. nem lehetne, vagyis a kiszárítással járó költséges munkálatokért még- csak néhány hold termőföldet sem nyernének a parti birtokosok cserébe. Legfőképpen elfelejtik ezek azon­ban azt, hogy az ország egyik leg­nagyobb selyemfonógyára van Tol­nán, amely viz és főleg folyóvíz nél­kül nem tud működni és elfelejtik azt is, hogy a tolnai Holtdunaággal összeköttetésben van a faddi Holt- dunaág is, amely vizét a tolnai Holt- dunán keresztül nyeri a nagy Daná­ból, a faddi ágat az eliszapodástól megóvó vízmű utján. A tolnaival együtt a faddi holt ágat is pusztu­lásra kellene ítélni, már pedig igy kárba vesznék az a célszerű vizmU, amely a két holt ág vizét szabályoz hatóan összeköti és amely — pedig lokális jellegű készitmény — példát mutat arra, hogy mi módon lehetne igen olcsón a Holtdunát hajózhatóvá tenni, az eliszapodástól megóvni, szó­val Tolna problémáját megoldani és mellette o'y hatalmas vizi energia­forrást nyerni, amely bőségesen elég a környékbeli villamosmüvek és ipari üzemek működésben tartására. A tolnai és a faddi Holtdunát egymással összekötő vízmű egy át­eresz, amely a Tolna—Dombori közti ut alatt mintegy 15 méter hosszú és 70 cm átmérőjű betonosövön vezeti át a vizet egyik ágból a másikba, aszerint, amint árad vagy apad a viz. A csövek tetszés szerint bármikor elzárhatók és ilyenkor a faddi Danaág megóvható a továbbapadástól. Nem kellene a tolnai Holtdunának sem kotrás, sem szabályozás, amely a mai helyzeten gyökeresen úgysem segítene, hanem csak egy ilyen, a faddihos hasonló, vagy annál nagyobb méretű elzárható áteresz létesítése a dombori töltésnél, amelytől a folyó Duna vize mintegy 150 méternyire van, azonban keskeny csatornával könnyen a töltésig vezethető. Még szabadszemmel is könnyen meggyőződést lehet szerezni a szín­helyen arról, hogy a Holtduna viz- szine mintegy 120 cm rel alacsonyabb a fo’yó. Duna szintjénél és igy a megfelelő átmérőjű betoncsöveken ke resztül nagy víztömeget lehetne jó­kora eséssel a Holtdunába bocsátani és annak olyan állandó folyást biz­tosítani, hogy a viz sodra a lerakó­dott, egyébként igen laza iszapot magával vinné és medrét minden költséges szabályozás nélkül állan­dóan tisztítaná. Viszont az árvíz- veszedelem, amelytől 50 év előtt tar­tani lehetett, igen egyszerűen elke­rülhető azáltal, hogy rendkívül nagy vízálláskor a csöveket elzárnák és ezáltal a tolnai ág vizszintjét 120 cm*rel a dombori visssint alá redu­kálnák. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy ilyen veszélyes víz­állás 15 évben ha egyszer fordul elő néhány napra. A csöveken vezetett víz esésével szakemberek véleménye szerint né­hány ezer lóerős turbina volna hajt­ható, ezzel az energiával a környék­beli községek: Fadd, Bogyiszló, Ger- jen, Dunaszentgyörgy, Paks, esetleg Kalocsa, Fájsz, ha a szászvári bányá­val létesített áramszolgáltatási szer­ződés lejár, Tolna a lego'csóbb vil­lanyárammal volna ellátható és még a selyemgyárnak és a textilgyárnsk is jutna olcsó energia. Ez aztán ha­marosan visszafizetné azokat az arány­lag elenyésző költségeket, amelyekbe a vízmű kerülne. A hajtómű létesí­tését pedig rá lehetne bízni a magán­vállalkozásra. Igaz, hogy szegény az ország, do ez nem jelentheti azt, hogy minden­ben balkánizálódnunk kelljen és a munkanélküliség veszélyes és mester­ségesen el nem hárítható helyzetébe vergődjünk. Sőt a mai leszoritottsá- gunkban kétszeresen bűn ki nem használni a lehetőségeket, melyek az elképzelhető legolcsóbb energiaforrást adják és mellette vármegyénk tekin­télyes részének jobb jövőjét bizto­sítják. Szép a virágzó elméleti kuktára. Egyes szám ára 16 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents