Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-07-02 / 51. szám
XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 Julius 2. 51. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megfelenö keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. FteserkeutA: SCHNEIDER JÄNOS. Felelte neikeutS: BLÁZSIK FERENC Félévre — — — Előfizetési dl): ( pengő. | Egész évre A lap megjelenik minden eaerdán és eiombnton.------- 12 pengő. El őfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi _____illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hi rdetések érái: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. ▲ hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, csalid! hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Dombóvári tizenhármak. Gaal Gasztonellanes megnyilatkozások. Pallavioini György őrgróf, Dombóváron folyó hó 29- én tartott be- asámolójával ismét bevonnlt a 13-as szám a magyar történelembe. Azt hÍ8ssUk azonban, hogy a dombóvári 13-ak emlékezete nem fog oly mély nyomot hagyni az utódok szivében, mint az aradi 13 akó, akik vértanai halálakkal, az azt megelóaő hőstettükkel és lángoló hazaszeretetükkel a magyar történelem aranylapjába Írták be nevüket. A dombóvári politikusok szereplése nem haladja túl a mai időben annyira szokásos politikai akarás határait, az ott elhangzott beszédek nem rázzák meg sem a kormányhatalom alapjait, Bem nem teremtik meg a boldogabb jövőt ős azt z nagy kérdést, amiről legtöbben beszéltek, semmivel sem hozták közelebb a megoldáshoz. Az elhangzott beszédek hanghullámai nem verődnek sehonnan sem viBsza megerősödve és pár nap malva sorsak — ugyanaz lesz, mint az ilyen vasáráé ünnepnapi kirándulásokon elhangzott és elhangzandé szónoklatoknak. A legérdekesebbnek egyébként az tűnt fel ebben a dombóvári politikai megnyilatkozásban, hogy a szónokok legtöbbjének a hangja — Gaál Gasztonellenes volt. Bennünket a 13-ak különös összeállítása érdekel csak és ebbél a beszámolóból és az azt követő bankett eseményeiből azt a tapasztalatot szúrtuk le, hogy érzelmileg, társadalmi és politikai felfogásban annyira eltérő emberek, ha tettekben nem is, de akarásban nagyok ób összefogók. Az akar&B célja pedig a hatalomra- jntás és ugylátsiik, ez a vágy szentesíti közöttük a legfrivolabb frigyet ié. Csak nemrégiben tiltakoztak a kecskeméti szabad .királyválaszték Pallavicininek az országgyűlésen használt, diplomatikusnak nem modható kijelentése ellen és íme azt látjuk, hogy a legitimizmus legharcosabb vezérének kíséretében szabad király- választék is vannak és ákik egyikének vármegyénk egy nagyobb községében a múlt évben tartott beszámoló beszédjén olyan erős kirohanás hangzott el a legitimizmus ellen, iogj sokan olyanok is, akik á királykék- dés négy jelentőségű mozgalmában ttom helyezkedtek a legitimista álláspontjára, megbotránkozva távoztak onnan. Ugylátsiik azonban, most, ahogy Péter és Pál nagyszerűen megférnek egymásmelleit a naptárban, úgy a dombóvári politikusok is a fehér asztalnál el tudták távolítani a választó- falakat és egy közös plattformra tudtak jutni. Hogy azonban ez a plattform tudna-e ennek a gazdasági válságban agonizáló országnak jobb jövőt biztosítani és hogy indokolt-e egy napi kirándulás kedvéért as amúgy is robbanékony levegőbe úri gesztussal égé gyufaszálat dobni, arról sokaknak és tán legjobban azoknak, akikre az ily politikai kirándulások hatni akarnak, megvan a véleményük. Ennek az álláspontnak a legélénkebben adott kifejezést az az öreg polgár, aki végigélvezte a programmbeszédet és a bankett szónoklatait és amikor megkérdeztük, hogy hát most már mi a véleménye, azt mondotta: „Szépen beszéltek az urzk, de hát nekünk polgároknak, Uram, nem politikára, hanem arra van szükségünk, hogy a kasza alá kerülő busánkat, a hordóinkban hen- tergő borunkat el tudjuk adni és az árán göncöt tudjunk magunknak venni“. Valóban ma nem arra van szükség, hogy Friedrich István rohamra biztassa a népet az ő izgató beszédével, mint tette 1918-ban, arra se vagyunk kiváncsiak, hogy Tolna követe a társaságra való tekintettel arisztokrata viccek helyett mily újabb „Kóbi“ vicceket tud, minket és velünk együtt a gazdát, iparost, kereskedőt és tisztviselőt egyaránt az érdekel és az lelkesít, hogy legitimizmussal, vagy anélkül kikerüljünk ebből a rettenetes válságból, nyugodtan tudjuk lehajtani fejünket este, hogy másnap újból munkába kezdhessünk, ne úgy, mint most, amikor érák és pillanatok teszik munkanélkülivé a magyar társadalom minden osztályát. Igaztalanok lennénk azonban, ha a dombóvári 13 ak szerepléséből csak a frivolitásokat emelnénk ki. A szimpatikus gróf Apponyi Györgynek, fcfe Wőü meggyőződésű gróf Sigray- nak, Csekonicb Iván grófnak a legitimizmusról elmondott beszédei mentések voltak a túlzásoktól és objek- tivek a kritikában. Nagy Emilnek Egyes szám és Kállay Tibornak a gazdasági és pénsügyi helyaetről tartott besaédei objektivek, mérsékelt hangnak voltak és óva intették a hallgatóságot a szélsőségektől. Eszel letompitották érgréf Pallavicini Györgynek, Friedrich Istvánnak és dr Klein Antalnak Bienvedélyes hangú felszólalásait. A dombóvári nagy nap elmúlott tehát. A 13-ak saétszéledtek és holnap talán már arról sem gondolkozPallavicini György érgréf beszámoló beszédét mintegy 3—4000 ember jelenlétében, az édombévári vasútállomás mellett fekvő Ssigeterdő kocsmahelyiségének nyitott terraszán tartotta. Vele együtt megjelentek: gróf Apponyi György, Bródy Ernő, gróf Csekonics Iván, Friedrich István, Hodossy Gedeon, Kállay Tibor, Klein Antal, Lázár Miklós, Nagy Emil, gróf Sigray György és Tauffer Gábor országgyűlési képviselők is. Az egész aktus, amelyen igen sokan megjelentek a közeli baranyamegyei községek lakéi közül is, teljes csendben és rendben folyt le. Pallavicini érgréf hossza beszédében a politikai élet eseményeiről ssá- molt be és az elmondottakból azt a következtetést vonta le, hogy a régi rendszert el kell söpörni. Röviden beszélt még a királykérdésről is. A beszámoló további részét közebéd formájában tartották meg és a dombóvári követ képviselőtársainak a beszédei tulajdonképpen fehér asatal mellett elhangzott pohárköszöntők voltak, amelyek majd mindegyikéből kiesen dűlt a Gaal Gasston—Hunyady gróf csoport elleni állásfoglalás. A közebéd- beszámoló részvételi diját feltűnően alacsony összegben szabták meg. Mindössze 40 fillért kellett teritékenkint fizetni, mert a résztvevők tulajdonképpen Pallavicini vendégei voltak. Úgy (adjuk, hogy ő bocsájtotta rendelkezésre az ebédhez levágott üszőt és 15 birkát, valamint az elfogyott néhány hektoliter bort. Friedrich István volt zz ebéd első felszólalója, a régi politikai rendszer megszüntetésének a szükségességét hirdetve. Utána Csekonics Iván gróf Ottó királyfinak visszakozását és a trónra való ültetését sürgette, mig Lázár Miklós beszéde általánosságban tartott politikai megnyilatkozás Volt. __ ár a 12 fillér. nak az emberek, hogy vájjon az ominózus 13-as számnak a politikába való véletlen beleavatkozáeából ai egyes politikusokra érvényesülési lehetőség, avagy bale seren őse szár maiik-e, mert osak az az egy bizonyos, hogy a dombóvári nagy politikai felvonulás sem az ország kölvéleményének, sem az ország gazdasági helyzetének megváltoztatására jelentőséggel nem bir. Dombóvári. Pakots József a Rassay-párti demokráciát ismertette, majd Kállay Tibor a gazdasági és péna- ttgyi helyzetről igen mérsékelt ellenzéki hangon beszélve, kiemelte a kormány helyes rendelkeaéseit (íöld- bözjuttatottak megsegítése, termésrendelet stb.) Nagy Emil szintén mérsékelt tónusa megnyilatkozásban szélt a gazdasági helyzetről és a szélsőségektől óvta a polgárságot. Bródy Ernő Rassay üdvözlő táviratát olvasta fel és a demokrácia elveit fejtegette, mig Hodossy Gedeon hazafias el gondoláén szép beszédet mondott. Tauffer Gábor a vidék és a főváros kösös érdekeiről bessélt és utána Apponyi György gróf röviden ismertette a királykérdéB mai állapotát. Ugyanerről beszélt Sigray György gróf is, szintén igen röviden. Az utolsó szónok dí Klein Antal volt, aki az Egységes Pártbői való kilépését igyekezett megmagyarázni, nem a legkedvesebb módon emlékezve meg Bethlen Istvánról és bessélt a főbírói és csendőri erőszakoskodásokról. (Ilyenek nem voltak Tolnában, de ha lettek volna, akkor azoknak a tolnai követ csak az előnyét, nem pedig a hátrányát tapasztalhatta volna az utoiróelőtti választásnál.) Végül a jelenlévő gazdaemberek mulattatá- sára paksi vicceket mondott el. A politikai közebéd három éra után befejeződött és a képviselők a gyorsvonattal elutaztak Budapestre. Ez a beszámoló beszéd különösen azért kelt országszerte meglepetést, mert a Gaál Gasston-féle politikai iránnyal együttérző ellenzék Pallavi- cinit és a dombóvári beszámolón megjelent képviselőket végeredményben Gaál Gasztonék táborába sorozta. De kiderült, hogy ezek Gaál Gasitoné- kat szélsőségeseknek tartják. A dombóvári beszámoló lefolyása és résztvevői.
