Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-06-25 / 49. szám
XIV. évfolyam. Szekszárdi 1932 junius 25. 49. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési di); Félévre —-------6 pengő. | Egész évre ___ _ 12 pengő. Főszerkesztő i SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLAZSIK FERENC é lap aiegjalenlk minden aserdán és asombatoa. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Vúsányra tett problémák Azok a nyilatkozatok, amelyek a lausannei konferenciát bevezették s amelyek a konferencia folyamán csakhamar nyomatékos formában eljutottak a sajtó utján az egész földkerekségre, arról győzhették meg a világközvéleményét, bogy a nagyhatalmak tisztán látják a világ katasztrofális helyzetét. A tanácskozó delegátusok eddig csak más országokkal való vonatkozásban ismerték a nyomasztó helyzetet s a végzetesen fenyegető veszedelmeket akkor látták meg a maguk valóságában, amikor a nyomor és munkanélküliség vészes tünetei már az ő országukat is ostromolták. Ebből a szempontból tehát a lausannei konferencia oly előjelekkel indult, hogy feltétlen megállapodásra kell jutniok a nagyhatalmaknak, mert különben még a mostaninál is nagyobb bajok zúdulnak Európára. A nagyhatalmak államférfiai belátták a helyzet kritikus voltát s a konferencia bevezető stádiumában olyan kijelentéseket tettek, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy az egész világ közvéleménye felfigyeljen éB némileg megnyugodjék. Megállapíthatjuk tehát, hogy már a beszédek is jótékony hatást gyakoroltak a világ közvéleményére. Úgy az európai, mint az amerikai közvélemény kielégítőnek tartja a lausannei konferencia eddigi eredményét. A konferencia gyakorlati részének még ennél is nagyobb a elen tősége. Az öt vezető nagyhatalomnak elhatározása, amellyel a jóvá- Jtételi és háborús adóssági fizetésekre haladékot adtak arra az időre, amig a konferencia tanácskozása folyamatban, van, az egész világ közvéleményét megnyugtatta. Ebben a lépésben már az elkövetkezendő konkrét el- .határozásnak csiráját látjuk. Valójában csak lépések választják el a nagyhatalmakat attól, hogy a záros határidőre megállapított moratóriumot ko moly elhatározásból született végleges elintézés váltsa fel. Ez pedig nem lehet más, mint az egész jóvátételi és háborús adóssági probléma gyökeres rendezése és pedig a jóvátételek és háborús adósságok elengedése árán. A lausannei konferencia a megbeszélések második részében foglalkozni fog a gazdasági rekonstrukció kérdésével és tulajdonképpen ez az, ami reánk, magyarokra döntő fontossággal bir. Egyelőre az öt nagyhatalom és a hat meghívott ország j képviselőin kivül még a többi orszá- I gok nem kaptak meghivást a konferenciára, azonban valósainü, hogy amikor gazdasági kérdésekre kerül a sor, a többi államok és igy Ma gyarorsság is meg fogja kapni a meghívót, hogy azután közvetlen elő adás alapján ismertethessék az egyes delegátusok s igy Magyarország kiküldöttei is azokat a nélkülözhetetlen intézkedéseket^ amelyekre a gazdasági válság enyhítése céljából szükség van. A magyar kormány az általános világgazdasági helyzet komoly mérlegelése mellett megy a tárgyalásra s ennek a nagy felelősségnek tudatától áthatva vesz részt majd a tárgyalásokon. Kettős szempont kötelezi majd a tárgyalásokon a meghívott államokat. Az egyik szempont, hogy miképpen lehet segíteni az általános világgazdasági krízisen; a második szempont az, hogy a nagy koncepcióba miképpen lehet beállítani az ország helyzetét. Es utóbbi szempont mérlegelésénél a magyar kormányt I fokozott felelősség terheli, mert a magyar kérdés az európai kérdés sarkpontjában van s ezért nagyobb figyelmet érdemel, mint sok más probléma, amiknek megoldására az egyes államok kormányai majd Lau- sanneba érkeznek. Úgy érezsttk, hogy valóban nyugvópont felé közelednek a világproblémák, ezért mi is fokozott reménnyel várhatjuk azt, hogy a magyar kérdés íb közelebb jut a nyugvóponthoz s erre abból az okból í is szükség van, hogy a lelkek har- I móniája általánossá váljon. A gazdavédelmi intézkedések és a kisipar. A politikai pártok tevékenységé nek középpontjába kerültek azok az intéakedéstervezetek, amelyek a kétségtelenül nehéz viszonyok közé került a magyar agrártársadalomnak, különösen pedig e társadalom gyen gébb ellenálló erővel biró kisegzisz- tenciáink védelmét célozzák. Megindultak e héten a nagy tárgyalások a pénzügyminisztériumban és az egész ország fokozott figyelemmel várja azok eredményét. Munkatársunk e tárgyalások kapcsán felkereste a kézmüvesiparosság régi barátját, dr örffy Imre országgyűlési képviselőt, hogy némi tájékozást szerezzen a várható eredményről. őrffy kijelentette, hogy mindenki nek, aki csak némi felelősségérzettel bir, lelkiismeretes óvatossággal kell kezelnie est a kérdést. Éppen ezért — folytatta — óvakodni kell minden általánosító rendelkezéstől és szigorúan végig kell vinni az adósok helyzetének egyéni felülvizsgálatát. Itt azután — mondotta dr örffy — lehetetlen megállni a gazdaadósnál. Az egyéni fonalat — de csakis ezt — követni kell, bármily nehéz is az. Ha ez a „nyomozó“ művelet nem is mehet végig a hiteladók végső fórrá- sáig, egy bizonyos, hogy azok a nem agrár termelőtényezők, akik köz- vetlen kapcsolatban vannak az agráriusokkal (kisipar, kereskedelem) az adósvédelmi intézkedésekből nem hagyhatók ki. A feladat rendkívül bonyolult és nehéz. Az egész magyar társadalomnak össze kell fognia a hivatalos apparátussal együtt, hogy az intézkedések legalább megközelítően megfeleljenek. Azokra psdig, akik az adósvédelmi rendelkezésekkel visszaélve indokolatlanul és mentséget nem érdemlően igénybe óhajtják venni ezeket, nemcsak az államhatalom jogi eszközeivel, de a közvélemény ítéletének er- köloBi Bulyával íb le kell sújtani. A tárgyalások megindultának pillanatában a kijövő intézkedések részleteire nézve nyilatkosni idóelőtti lenne, de bízom benne, hogy a kéz- műves'párrá fontos fenti szempontokat a felelős tényezők nem fogják figyelmen kívül hagyni. A magam részéről e tekintetben mindent meg is fogok tenni. Eddig őrffy nyilatkozata. Örülünk neki, hogy felfogása egyezik a mienkével és kívánjuk, hogy a vele egy gondolkodású politikusok álláspontja érvényesüljön is. Szakács Imre, a tolnai református egyházmegye esperese, Pécsett meghalt. Szenterzsébeti Szakács Imre, a tolnai református egyházmegye esperese, a mórágyi református gyülekezet lelkésze tüdőgyulladás következtében Pécsett folyó hó 22 én eBte 3 napi betegség után meghalt és folyó hó 24-én d. u. 5 órakor egyház- megyéje, paptársai és a pécsi református hívek nagy részvételével Pécsett helyezték örök nyugalomra. Az elhunyt 1871. évi december hó 23 án született a kolozsmegyei Oroszfáján. Gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárt kezdte és Nagyenyeden végezte be. Az 1891. évben beiratkozott a nagyenyedi teológiára, ahol két évet hallgatott, majd félévre Mar- burgba és két esztendőre Berlinbe ment teológiai ismereteinek az elmélyítésére. Komoly tanulmányai mellett időt talált arra is, hogy az irodalmi körökben a magyar irodalom gyöngyeit — amelyek akkor kezdenek átszivárogni Németországba — külön előadásokban ismertesse, Lelkészi oklevelét 1896 ban a budapesti teológián szerezte meg. E'őbb Dráva- Szabolcson, majd Iváncsán és Sáregresen volt káplán, ahol 1899 ben lelkésszé választották. Mint sáregresi papot az 1902. évben hívták el a mórágyi egyház élére biikei Papp István örökébe. A kiváló ember, akinek tanárai, köztük Herepey Károly, a hires enyedi professzor vezető pozíciót jósoltak, Mórágyon fejtette ki Istenadta tehetségének minden szépségét. Megépítette a templomot, a paplakot, iskolákat és mindezeket anélkül, hogy kívülről segítséget kapott volna. Képességeire az egyházmegye és egyházkerület is felfigyelt és ta- nácsbirájává választotta. Szerepet játszott a községi és megyei politikában is. Az 1929. évben Kátay Endre kormányfőtanácsos nyugalomba vonulásával őt választották meg a tolnai református egyházmegye esperesévé és akkor megállapították, hogy az esperesi szék betöltésénél méltóbb emberre nem eshetett volna a tolnai egyházmegye reformátusainak a választása. Ebben a tisztében bölcs megfontoltsága, szivének melege és igazságot szerető lelke bőséges sikereket termeltek az egyházmegye és elismerést a saját személye számára. Egyes szám ára 12 fillér.
