Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-06-04 / 43. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda4' XIV. évfolyam. _________ Szekszárd, 1932 junius 4. 43. szám. TO LNAMEGYEI UJSAfi Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és térsadalml lap. Szerkesztőség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij; Félévre — —. — 6 pengő. | Egész évre _ _ 12 pengő. FO uerkeutfi: ’ SCHNEIDER JÁNOS. ] Folelfii szcrkoiztö: BLÁZSIK FERENC. A lap megj.l.alk minden ..érdén és Mombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Az IM problémái. A kultusztárca költségvetésének képviselőházi tárgyalása során szóba- került a többi közt az iQuság problémája is. A csonka országban rend kivül megnehezült az élet, az idők nyomasztó súlyát megérzi a család és különösen sínyli a főiserdült nem zedék: az ifjúság. Az elhelyezkedés, az érvényesülés, a kenyérkereset, a megélhetés és a boldogulás mon dhatatla n nehézségekbe ütközik. Sok az ember és kevés a fóka. Nemcsak az intelligens, a főiskolát végzett, diplomás ifjúság küzd a létért, hanem egyáltalán minden társadalmi ágazatban az egész ifjúság, amely keresetre és munkára van utalva, hogy megélhessen, kétségbeesett harcot viv a mindennapi kenyérért. De a legnehezebb sors a diplomás iQuságot sújtja. Tanult óv- tizedeken át, felszerelte magát a kultúra fegyverzetével, egyetemet végzett, oklevelet szerzett, kvalifikált útlevelet kapott a boldogulás országába és nem tud elhelyezkedni, nem tud kenyeret keresni. Minden Bjtón kopogtat, minden befolyást mozgósít, kér és könyörög, bizonyítja igazát és jogát az élethez, de mindenhonnan elutasítják. Nincs hely, nincs állás, nincs munkakör, ahová befogadnák. Már megalázó kereseti lehetőséget is elfogad, amely az egyetemi diplomával és a doktori címmel sehogysem egyeztethető össze. De már az efféle alscsonyrendü kereseti alkalmat is nehezen lehet felkutatni. Azt mondják, nincs hely, nincs állás, nincs munkakör. Igaz ez? Ez a kérdés. A helyek be vannak töltve, az kétségtelen. De jól vannak-e betöltve? Helyesen vannak-e betöltve az idők szociális követelményének megfelelően ? Vannak szerencsés emberek, akik különböző állásokat töltenek bs, akik többszörös keresők, akik három négy állást tartanak lekötve. Et mindenkép helytelen és ezen mindenkép változtatni kell. Az álláshalmozást nem szabad megtűrni a mai viszonyok között. Senkise egyék két kanállal, amikor százezer fiatal életerő egy kis rántottleveshez sem juthat el naponként. Az ifjúság problémája nálunk egyúttal öregek, a korosabb emberek problémája is. Mindig és minden időben felmerült az ellentét az öregek és a fiatalok között. Az ifjúság a fejlődést jelenti s ez természetesen más nézeteket és más felfogásokat hordoz magában, amely sokban eltér az öregek életfelfogásától. Ez az életnek természetes folyamata. A külföldön akárhány országban s így különösen Franciaországban az emberek ötven hatvan éves korukig dolgoznak, azután nyugalomba helyezkednek b helyüket átadják az ifjúságnak. Nálunk ellenben 70, sőt 80 éves korukban is makacsul ragaszkodnak elfoglalt állásukhoz és mással nem törődnek. Az álláshal- mozók sem mondanak le önként egyetlen egy jövedelmező pozíciójukról sem. Az ifjúság számára igy nem jut hely hazánkban. Nem beosüljük le az öregek bölcsességét, tudását és élettapasitalatát, amelyet egy hosszú életen át szereztek, de végre senki sem pótolhatatlan. A legnagyobbak is elhunynak vagy visszavonulnak és a világ forog tovább keserű levében. Az öregek bölcsességét nem nélkülözhetjük, de végre tért kell nyitni az ifjúság számára is. Sok ezer állás szabadulna fel és módot adna az ifjúság elhelyezkedésére, ha az álláshalmozást megszüntetnék és ha az öregeket illő visszavonulásra lehetne bírni. A kormány is ebben az irányban fáradozik, hogy enyhítsen az ifjúság helyzetén. Dunaíőldüári küldöttség az alispánnál. Csütörtökön délelőtt dr Kasztell Aladár és dr Walkó István duna- földvári ügyvédek, valamint Baumgartner István kereskedő, mint a dunafőldváriak küldöttsége^ tisztelegtek Szévald Oszkár alispánnál. A küldöttség szónoka, dr Kasztell ügyvéd előadta, hogy a danaföldvári adóhivatal megszüntetése és egyéb jelek arra engednek következtetni, hogy a dunafőldváriak a folytonos leépítések során a visszafejlődés áldozataivá lesznek ahelyett, hogy előre haladnának és hogy az adóhivatal után állítólag most a posta kerülne sorra, amelyet postamesterséggé akarnak leépíteni. Hogy boldogulásukat biztosabb alapokra helyezhessék és meg is találhassák, a dune földváriak — úgymond dr KaBztell — Tolna vármegyétől elszakadni szándékoznak és Fejér vármegyéhez kívánnak csatlakozni, mert az uj alakulás folyamán számítanak arra, hogy Dunafőldvár a közel eső fejérmegyei községekkel együtt járási székhellyé lesz. A küldöttség arra kérte az alispánt, mint a vármegye első tisztviselőjét, hogy ha a mozgalmat állásánál fogva nem is támogathatja, legalább ne akadályozza meg. Szévald alispán a küldöttségnek adott válaszában kijelentette, hogy a dunafÖldváriaktól éppen a szónok által hangsúlyozott loyális érzés folytán azt várta volna, hogy még ilyen gondolatot se engedjenek feléledni, nemhogy még foglalkozzanak vele, sőt a cselekvés terére lépjenek. Duna- földvár község — úgymond az alispán — hálátlan szerepre vállalkozik, amikor éppen azzal a vármegyével száll Bzembe, ahová ezer esztendő óta tartozik és amely vármegyétől főleg az utóbbi időben C3ak támogatást nyert és érdekei előmozdítását látta. Hiszen köztudomású, hogy éppsn a hivatalos vármegye volt az, amely erŐB küz delmet folytatott azért, hogy az uj hid Dunaföldvárnál szelje át a Danát, Viszont az adóhivatalnak, vagy a már előbb megszüntetett sóhivatalnak a leépitése nem lehet ok arra, hogy az állam ilyen nehéz és megtakarításokra kényszerülő helyzetében Duna- földvár a vármegye ellen forduljon, mert hiszen a viszonyok jobbrafor- dultával az adóhivatalt sokkal hamarabb visszaállítják, Bemmint azt az emiatt felsaklatott kedélyek gondolnák. Az alispán ezután azt a véleményét fejezte ki, hogy a községnek nem is áll érdekében a Tolna vármegyétől való elszakadás, mert az uj csatlakozás sem teremtene semmivel sem jobb helyzetet, sőt a régi, megbízható kötelék felbontása csak kárt jelentene, nem pedig az eddiginél előnyösebb uj helyzetet. A maga részéről egyébként egész nyíltan és őszintén kijelentette, hogy az elszakadási mozgalmat passzív viselkedéssel nemcsak hogy nem támogatja, hanem minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel meg is akadályozza, mert az elszakadás nem szolgálná Duna- földvár érdekeit. Utóbb, a küldöttség tagjaival való beszélgetés közben szóba került a dunaföldvári szolgabirói kirendeltség felállításának eszméje, melyre vonatkozóan az alispán kijelentette, hogy az nem uj dolog, mert a vármegye már hozott is kedvező határozatot, ez azonban akkor felsőbb jóváhagyást nem nyert. Ilyen irányú mozgalmat a maga résiéről azonban helyesnek tart és azt Dunafőldvár érdekében állásának egész súlyával támogatni is fogja. HOsl emlék felavatás Ódalmand-pusztán. A m. kir. honvédelmi minisster hatósága alá tartozó ódalmandi csikó- telepi gasdaság az onnan hadba vo* nult és elesett gasdasági alkalmazottak emlékére díszes emlékoszlopot emelt. A terméskőből késsült emlékoszlopon müvéssi bronsplakett —- Mannó Miltiadesz kiváló alkotása — örökíti meg a családot és a busa- kalászos mezőt védelmező földmunkás izmos alakját, alatta kőbe vésve a 21 hősi halott neve és Qyula diák megkapó verssort i: Hire csak ennyi: írjátok az égre, Harcát, elestél félvilág csodálta. Nem martalóc vágy vitte harcba, vészbe, Csak megtámadott szelíd háza-népe, S a megtámadott békés búzatábla. Érettük élt és értük ment halálba. Az emlékművet ez év május hó 29-én leplezték le. Az ünnepségen a honvédelmi minisztert Bogdátffy Béla m. kir. honvédhuszár alezredes, csikó- telepi parancsnok képviselte és a szép és bensőséges ünnepségen úgy a helybeli, mint a szomszédos puszták vezetői és azok családtagjai, valamint a lakosok nagy számban vettek részt, A hatóság és testületek képviseletében megjelentek: Kenésy László járási főszolgabíró, Psrragh Jenő m. kir. honvéd alezredes, járási testnevelési vezető, Martin József m. kir. honvéd őrnagy, Győrffy Zoltán ko- cEo’ai, Hollósy Andor ujdombóvári vezető jegyzők, Köhler Gusztáv alsó- leperdi hercegi gazd. felügyelő, Dely József sütvédyi m. kir. intéző, ott voltak továbbá Brokes Ferenc gazd, igazgató és Virágh Ferenc gazdasági intéző vezetése alatt a csikótelep összes tiszti és tisztviselő alkalmazottai. Az ünnepség d. e. fél 9 órakor Polgár János kociolai r. kát, plébános által szolgáltatott tábori misével kezdődött, utána a közönség az emlékműhöz vonult, ahol a pusztai iskolák növendékei Hesz Elvira és Abel Mária tanítónők vezetésével felvonultak és az iskolai tanulók hatásosan szavaltak. Az ünnepi beszédet Polgár János r. kát. plébános tartotta meg és utána Bogdánffy Bála m. kir Egyes szám ára 16 fillér.
