Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-01-01 / 1. szám
1932 január 1. _____________ • TOLNAMEGYEI ÚJSÁG________ ._____________ 3 JB ■ i>, «aJiosVs , Igentisztelt vevőinknek boldog újévet kivernünk; megköszönjük cégünk iránt tanusitott bizalmukaty amelyre ezentúl is rá fogunk szolgálni. Szekszárd, 1932 január 1. Pirnitzer József és Piai áruháza. „ j \j* ri j *. t * l ! A háború előtt csendes mederben, bistos partok között folydogált az ember élete. Mindenki kiválasztotta jövendő élete- pályáját s mikor iskolai tanulmányait befejezte, már tudta, hogy hová megy és mi lesz belőle s ezek a tervek szépen valóra is váltak. Akár felsőbb iskolai, egyetemi tanulmányokat akart folytatni, akár rögtön elhelyezkedés után nézett, nem volt szükséges feltornyosuló nehézségekkel, ezerféle akadállyal megküzdenie és a sors nem husogatta keresztül egyik napról a másikra az ifjú számításait, terveit, törekvéseit és a megélhetés, az elhelyezkedés, a pálya minden komolyan törekvő és dolgozni akaró számára bjztositya volt. S akik elhelyezkedtek, azoknak biztosítva volt a kenyerük, jelenjük és jövőjük zavartalannak, nyugodtnak Ígérkezett s szinte matematikai pontossággal ki lehetett számítani életük elkövetkezendő fordulásait, hogyan és mi fog elkövetkezni a jövőben. Á legényéit után, a megnősülés, családalapítás, majd a. gyermeknevelés, utána egy kié házikó vétele, majd a nyugdíj elnyerése, nyugalombavonulás, mind mind szép sorban, akadályok, viharokj veszedelmek s gátló körülmények nélkül következtek be egy- | másután. Pontos valószinttségszámi - | tással előre kiszámították.hogy 10—15 év után melyik fizetési osztály, hányadik fokozatába lépnek elő, hogy 20 év múltán mennyi lesz a fizetésük, s ugyanez volt a helyzet a magánalkalmazottak, kereskedők ésiparosok- nál is nagy általánosságban. A hadnagy ki tudta studirozni, mikor lesz százados, őrnagy, a szolgabiró, hogy mikor lesz főszolgabirő, a törvényszéki jegyző, mikor lesz bíró, az adós ki tudta Bzámitani, mikor törleszti le adósságát, a bankár, ki hitelezőiben és adósaiban egyaránt bizhatott, lelki nyugalommal végezhette a pénzközvetitést, az iparosok és kereskedők pontosan tudtak kalkulálni, minden polgár tudta, hogy rendes, józan, szorgalmas, munkáséletmód mellett mikor tud összespórolni egy kis házra való tőkét, mikor köthet életbiztosítást, mikor vonuljon nyugdíjba. Nem voltak a véletlenek oly gyakoriak, nem játszott a sors az emberekkel oly könyörtelen játékot és a békés polgárokat nem ütötték fejbe a nap-nap mellett jelentkező újabb és újabb meglepetések, semmi, de semmi sem zavarta életüket, tervezgetéseik ellen nem emelt vétőt senki, nem háborgatta njugodt, csendes, po’gári életüket semmi, de semmisem. Az emberek jólétben, békességben, szeretetben, kölcsönös megbecsülésben és megértésben éltek. Ma, ma élünk, de hogy mit hoz a holnap ... ki tudná megmondani, ki merne ma kalkulálni, számítani, tervezni, mai életünk olyan, mint a vihartól felkapott falevélé. S ez Trianon és a világháború müve! A Gyönkl HadMta munkája külföldi vonatkozásban. Magyarorezág legfiatalabb ilynemű intézménye, a Magyar OrnitologUBok Szövetségének Pesthy Pál-ról elnevezett gyönki madárvártája alig egyéves fennállása alatt is a maga szerény erejéhez képest hozzájárult ahhoz, hogy hazánkat külföldön is mennél jobban megismerjék éB eloszoljék az a még mindig létező tévhit, hogy itt csak csárdás, gulyáshus S és — politika létezik. A múlt télen ismételten megemlé- | köztünk arról a visszhangról, melyet 1 a gyönki madárkarácsonyfák Euró passer te keltettek és melynek nyomán a narancstök magjából valóságos export indult meg különösen Angliába, hol az „Observer“ cimü nagyon elterjedt lap foglalkozott részletesen a dologgal és sok ember érdeklődését keltette fel, hisz az angol ember különben is erős érzékkel bir a karácsony és a madárvilág iránt, mint a sok Gyönkre érkezett szép levél is bizonyítja. Ha a narancstök termelése az otfecsegjenek, szavaljanak, rimes jam- busokban, ódaian, szépen .. . Ráérnek. Mi nem csapkodjuk a hősi szuronyt. Nekünk az nem indokunk a magunk igaza érdekében, hogy az 1916 augusztus 27-i oláh hadüzenet után az oláh hadsereg az aléltnak vélt Erdély hátára csapott, lángba- borította és terelte maga előtt a ré mült népet. De hajh 1 felhorkant a vergődő hős, a központi hatalmak serege, beleüvöltöttek a Mackensen érckutyái az oláhhal tömött völgyekbe s a fájdalomtól őrjöngő magyar fiuk sziklához; bérchez, zuha- taghoz, földhöz, mélységhez és magassághoz verték, csapkodták, püföl- ték, dühölték a máladozó ellenséget 8 az- év decemberében Bukarest a kezünkben s ők a Szereth mögül lesték a nádasokból a mi őrtüzeinket. Nekünk ez semmi. Nekünk ez nem érvünk. Mi nem beszélünk, nem fecsegünk. Mert mi csak azt tudjuk, azt valljuk, hogy nekünk egy hitvallásunk, egy eskünk van, ez: Erdély a mienk. S ha az Olimposz minden istenei leszállnak a földre, hogy zsugori ke- zökkel védjék a tolvajok igazságát és jogát. Ha a csillagok meteorköveiből építenek égigérő falat Erdély elbitorlásának biztositására: Erdély akkor is mienk!... ... ... És óh I,.. . ha mi nem csapkodjuk a magyar szuronyokat, ha nem fitogtatjuk dicsőségét, ezt csak azért tesszük, mert mindenki tudja, hogy a magyar szuronyok mennyit érnek, csak úgy látszik, az ojtozi szoroson túl nem tudják. Gábor bácsi nyakig volt a csává ban. Nagyon megszeppent. Csak ötölt-hatolt, hogy hát ő nem tudja. Amikor felvette, már nem is volt a bugyellárisban ... — Mit, nem volt ? I Hát azt hiszi, nem láttam, amikor a nyakán a vászonzacskóba süllyesztette?! — szó lalt meg a háta mögött a kupec barátja, aki, úgy látszik, nyomon követte. — Hát akkor mutassa meg kend a bugyellárisát, hadd látom I — szólt nyersen az előbb még olyan barátságos kupec. — De már azt nem 1 — kapado- zott Gábor bácsi. — Először is nincsen bugyellárisom... — De az irgalmát kendnek, akkor csakugyan nála van. Adja visz sza azonnal, mert csúfosan vesszük ki a nyakából! Már gyomrozni kezdték, amikor Térmeg János uram oda ért a ko csiján. — No, mi az, ki meri bántani az én komámat? — A kend komája ? Na, hiszen elmebet, dicsekedhetik vele! Megtalálom nála az elvesztett bugyellá- risomat, de a pénz. már nincsen benne. A pajtásom pedig megeskü szik rá, hogy az imént a bugyellá- risába süllyesztette. No hát, mondok neki, ide a nyakáról az acskót. Viheti aztán, ha nincs benn& De nem meri mutatni. Hát adja a kigyelmed kezébe, hogy ott nézhessük meg, ha mitőlünk félti... Dejszen megismerem én az én pénzemet... —Hát, Gábor, ezt megteheted. Úgyis tudom, nincsen nálad 1 Danyi Gábor bátyánk sok huza vona után, végre is kiakasztja a zacs kót a nyakából s deponálja a kománál, aki már bontogatni kezdi. — Megálljon kigyelmed, addig ki se bontsa, amig én be nem bizonyi- tom az én igazságomat 1 — szólal meg a kupec. Öt százas volt benne. Az egyiknek a bal csücskéből hibázik egy vonalnyi. A másikon egy kis tintapetty. Kettőnek a közepe egy kicsit piros festékes. A bádogosunk adta vissza az én ezer pengősömből tegnapelőtt, amikor a hízóit megvettem. Egynek pedig még a számát is megmondhatom: E. 016—183.246. Ezt meg onnan tudom, mert nagyon megnéztem. Olyan helyről fizették vissza régi adósságba, ahonnan már nem is vártam! Térmeg uram végre kinyitotta a zacskót s mustrálgatni kezdte a ban kókat. De mindjárt is hümmögni. vakarózni kezdett. Ott volt az öt százas szépen egymásba téve. S mellette a másik öt darab. A tehén ára. S szószerint igaza volt a kárvallott embernek. Hajszálig egyezett a jel, a szám. Danyi Gábornak lila lett az arca. Majd fehér. De végre is feltalálta magát. — Hát vigye a pénzét. Próba volt az egész. Úgyis vissza akartam adni, de csak az elöljáróság előtt. Meg akartam bizonyosodni, hogy aztán a kigyelmedé-é ?! — Tudtam én azt, kedves Gábor bátyám! — volt a válasz. Még pa- roláztak is. S mire Danyi uram a kocsira felkászolódott, nagy hálálko- dások közt úgy eltűnt a két idegen, mintha csak a föld nyelte volna el. ^ — Te János, tudod, azért errül a kis esetrül senki előtt se essék szó! — volt ükegyelmének nemsokára az első szava a komájához. — Hát komám, én magamról csak jótállhatok. De biz a te szád el szokott járni. Éppen ezért jó lenne ezt a titkot egy kicsit lenyomtatni. Éppen a «Hó, megállj» csárdához értek. S mivel a lovak ott csupa szokásból már amúgy is megálltak, ők is benéztek egy kis itókára. Egy lityi után Gábor bácsi azonban elkiáltotta: Fizetek 1 Már lóbálta is a kezében az egyik százast. De a korcs Hubchenbacher Ödön fc ni anyagkereskedése. Szék szárd, Horthy Miklós-ut 14—16—18. szám és Gróf Tűzz István-ut 12. szám. Fiók sizkOnktári Tolna, Gróf Sxéchenyi-utca 88. szám: Kőfaragó munkák vállalása s készítése rajz szerinti ki vitelben is. — Nagy raktár fekete svéd, szicíliai gránit sirkóvekben, továbbá fehér és szürke márvány- és mikösirkóvek, azonkívül fedlapok és sirszegélyekben és virágvázákban is. Temető munkák vidéken is, n. m. vésés, aranyozás, áttisztítás jutányos árban. Cementáruk készítésé és nagy raktára, n. m, kút gyűrűk, betonhidcsövek és előfejek minden átmérőiben, etető- és itató vályúk, jászolok, építő bloccok, kntfedő, kutrovás. víztartályok, vasbetétes kerítés és kapuoszlopok, cementoserép, járda cementlapok többféle szinbeü és nagysában stb. — Állandóén kapható friss portlandcement, minden színben és szemesézetben mfiközuzalék, csiszoló- és fényező anyagok, cementfesték, dunakavics, dunahomok, bányahomok, vakolat! kőpor sárga-, fehér- és rózsaszínben. Scbamottégla és liszt, bódemez, szigetelő- és kátránypapfr raktáron. — Tűzifa vagóntétel- > ben és ölenként és felapritva minden minőségben, továbbá külföldi és hazai szenek állandóan raktáron.
