Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-04-16 / 29. szám
XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 április 16. 29. szám. TOLNAMEGYEI ÜJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): Pélévre ________6 pengi. | Egész évre_______12 pengi. FO uerkeutO: SCHNEIDER ]AN08. Felelői uerkeaxtfi: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden aterdán Ae asombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illeti közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéni 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A magyar kisiparos sorsa.* Irta: dr Őrffy Imre őrsiig gyűlési képviselő. A magyar földműves és kisiparos édes testvérek. Hogy egymás nélkül nem lehetnek s hogy az egyik baja mennyire a másiké is, azt a mostani szórnom állapotok bizonyítják legjobban : a magyar földműves példát* lan anyagi gondjai teljes erejűkkel átterjedtek a vidéki kisipar minden szakmájára. Az elmalt héten tárgyalta a képviselőház az ipartestűletek reformjáról és az uj országos kisipari központról szóló törvényjavaslatot. Ez időszerűvé teszi, hogy egy kis szemlét tartsunk a magyar kisiparosság különleges bajai felett. A nagyipar a nagyvárost, a kisipar a kisvárost s még inkább a fdut jelenti általá ban az egész világon és azért is ngy hiszem, hogy a vidéki sajtóban a magyar kisiparról Írni nagyon is szükséges. A magyar kisiparos mindig előli arcosa volt a független nemzeti államgondolatnak és oszlopa volt a polgári társadalomnak. Éppen ezért politikailag is nagy értéke volt mindig s ma, amikor a nemzeti, vala mint polgári gondolatot a nemzetközi szociáldemokrácia szüntelenül támadja, kétszeres kötelessége az államnak, hogy a mindegyre jobban pusztuló kisipar hóna alá nyúljon. Jaj annak a polgári társadalomnak, mely nem tudja megóvni egyes polgári rétegeit a teljes elszegényedéstől, vagy amint azt mondani szokás, az elproletarizálódástól! A kisiparosság tekintélyes része is erre a szó morn lejtőre jutott s az államhatalomnak minden eszközt igénybe kell vennie nemcsak azirányban, hogy ez a folyamat megálljon, hanem, hogy fordított társadalmi mozgalom induljon meg : a proletársorsba jutott kisiparos újból független polgárrá váljék. Melyek ezek az eszközök ? A nagy bajokat soha sem lehet egyetlen müfogással, vagy egyszerű kezeléssel meggyógyitani. Sok irányú, a lényegig hatoló intézkedésekre van szükség a kézművesipar megmentése érdekében is. Múlt heti parlamenti beszédemben falsoroltam ezeket; le• A fenti cikknek időszerűségét emeli dr Orffy Imre képviselőnek a képviselőházban az elmúlt héten tartott nagysikerű beszéde és az a körülmény is, hogy dr Orffyt a minap választotta meg az Ipartestűletek Országos Szövetsége tiszteletbeli elnökévé, amely tisztséget eddig még egyetlen képviselő sem nyerte el. gyen szabad azok közűi egy-két fontosabbat kiemelnem. Helyszűke miatt — sajnos — még a legfontosabbakról is csak távirati rövidséggel emlékezhetem meg. A kisipari hitelnek a fővárosba köapontositott rendszere tovább nem tartható fenn, a vidéki pénzintézetek s még inkább szövetkezeteknek a hí- telszervezetbe való bevonása tehát igen sürgőssé vált. Az egyforma szakmák termelésének észszerű, gazdaságos és egységes vezetése, általában a termelés okos irányítása még talán a hitelkérdésnél is fontosabb és a megujhodó ipartestületekre, valamint az uj országos szervre nagy hivatás vár e téren. A forgalmi adó terén a fázisrendszert óvatosan kell fogadni a kisiparnak, mert az kétélű fegyver, inkább az átalányok méltányos csökkentése legyen a követelmény. A közmunkákban való fokozottabb részvételt s különösen a kontárok elleni törvény mielőbbi meghozatalát minden iparosnak és iparosbarát politikusnak erélyesen kell sűr A kormány a vasárnapi hivatalos lapban közzétette azt az adórendeletet, amely a julius elsején kezdődő következő költségvetési esztendőre megállapítja az eddigi szűkségadók jövőben fizetendő mérvét és ezenfelül egyeB újabb adópótlékokat ir elő. Az ellenzéki politikai pártok körében némelyek kifogásolják azt, hogy a kormány, be nem várva a 33 as bizottság döntését, már a jövő költségvetési évre rendeleti utón tesz intézkedéseket és akként állítják be ezt az adórendeletet, mintha annak ki* bocsájtására a kormánynak törvényes joga nem lett volna. Aszal érvelnek, hogy a folyó költségvetési év végé vei, vagyis junius hó 30 án lejár a kormánynak a szűkségrendeletek kiadására adott parlamenti felhatalmazás. Ebből azt következtetik, hogy a határidőn túli időre kiterjedő rendeletet a kormány nem bocsájthat ki. E felfogással szemben kétségtelen, amint ezt még nem kormánypárti politikusok is elismerik — igy Strauss getnie. Utóbbi tekintetben komoly eredményt csak akkor lehet elérni, ha a törvény a kontárral dolgoztató közönséget is valamely hátránnyal fogja sújtani. A társadalombiztosító terhei a kisiparra egyre elviselhelhs- tet'enebbekké válnak. Eiek csökkentése és az öregség esetére szóló biztosítás felfüggesztése általános kisipari kivánalom. A tanonooktatás újra szervezésénél a kereskedelmi szellemre kell nagy súlyt fektetni, hiszen a kisiparos kereskedő is. — Hányszor láttunk éppen a kereskedői képesség hiánya miatt kitűnő kisiparosokat tönkremenni 1 A fenti legfontosabb gazdasági és pénzügyi feladatok mellett egy percig sem szabad a kisipari szervek szerepéről megfeledkeznünk. Amint a most letárgyalt törvényjavaslat mutatja, az állam itt sokat, igen sokat tehet. Meggyőződésem, hogy ha a javaslat törvénnyé válik és az iparosság erőt, tudást, önzetlenségei visz be az uj és újított szervezeteibe, rövidesen megérjük a fuldokló magyar kisiparnak ujraszületési korszakát, melyet szívből kiván neki minden önzetlen, igaz barátja 1 István, aki pedig a költségvetési jog kérdéseinek leghivatottabb szakértője — hogy a kormány legújabb adórendeletét a törvényhozástól kapott felhatalmazási jogkörében törvényesen és jogosan adta ki. A felhatalmazás arra szól, hogy az állam- háztartási egyensúly megóvására, valamint a gazdasági élet biztosítására szükséges intézkedéseket a kormány rendeleti utón megteheti és végrehajthatja. Ily rendelet kibocsájtására még a 33 as bizottság hozzájárulása sem szükséges, mert ezt a bizottságot a parlament csak mint tanácsadó és véleményező testületet létesítette, de ennek előzetes hozzájárulásától a kormány szükségrendeleteinek érvényességét egyáltalán nem tette függővé. Azt pedig, hogy a felhatalmazás határidején belül a kormány nem rendelkezhetik e junius 30 án túl terjedő időre is a költségvetési egyensúly helyreállítása és az ország gazdasági életének biztosítása érdekében, a felhatalmazási törvény egy szóval sem mondja. Minthogy pedig a jövő évi költségvetés egyensúlya osakis az uj adórendeletben megállapított és körülbelül 50 millióra rugó bevételi források igénybevételével ^lehetséges, a kormánynak rendeleti joga az adóbevételek megállapítására kétségtelenül megvolt és megvan. Az adórendeletre éppen azért volt szükség, mert az általa megállapított adóbevételek már az uj költségvetésben bevételként elő vannak irányozva. E bevételek beszedéséhez pedig meg kellett teremteni a kormány részére a jogalapot. Az uj adók ellenében sokan azzal érvelnek, hogy az ország mai gazdasági helyzetében nem lehet még újabb terhet hárítani a gazdasági életre. Azt jósolják, hogy ezek az újabb adók nem folynak majd be. Ezzel szemben mi a valóságos helyzet? A kormány egyáltalán nem szándékozik az országra az eddiginél nagyobb adóterhet róni. Ellenben gondoskodni kellett olyan adó- forrásokról, amelyek biztosan szállítani is fogják az adóbevételt. Minthogy a költségvetés a kiadásokat a folyó évi 890 millióról kb. 810 millióra szállítja le, tehát 80 millióval kevesebb kiadást irányoz elő, vág eredményben ennyivel kevesebb az egéBz ország által fizetendő adóteher. Csakhogy az eddigi tapasztalatok szerint a rendes adózásból még ennyi bevétel sem várható. A moBt folyó költségvetési évre a kormány a háztulajdonosok szükségadója fejében 10 °/o-os pótlékot, a jövedelmi adózók szükségadója fejében pedig 100% oi pótlékot rendelt el és szedett be. Ez a szükségadó az uj rendelettel lényegesen lemérséklődik és pedig a háztulajdon szükségadójánál a felére, a jövedelmi adózóknál pedig az eddigi 100 % ról 30 °/o ra. Az adóteher újabb emeléséről már ebből láthatólag is nem lehet szó. Maguk az adóalapok sok esetben lényegesen csökkennek a gazdasági válság következtében és a kormánynak arról kellett gondoskodni, hogy a válságban sínylődő kisexisztenciák javára az adózást igazságosabbá és arányosabbá tegye. Ezt valósítja meg az uj adórendelet, amikor a tehetősebbek vállaira rak nagyobb adóterhet. Ugyanezt célozza a földadónak egy esztendőn keresztül való szüneteltetése, ami a mezőgazdaság érdé kében több, mint 30 millió kiesést Az adóteher igazságos elosztása. Az uj adórendelet jogossága és szükségessége. — Biztos adó- források. — A szükségadó mérséklése. — Az adópolitika szociális vonatkozásai. Egyes szám ára 16 fillér.
