Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-03-26 / 25. szám
XIV. évfolyam. Szekszárdi, 1932 március 26. 25. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre------------6 pengő. | Egész évre_______12 pengő. Ffiue rkeaztO: SCHNEIDER JÁNOS, j Felelős szerkesztő: DLÄZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és ssombeton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimélersordnkén i 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamin! a nyilttér soronként 60 fillérbe kerOl. Húsvéti gondolatok. Irta: Vitéz Makray Lajos, pápai kamarás, plébános. Husvét a feltámadott Krisztus végtelen, történelmi és világ fölé feszülő erejének ünnepe! A karácsony dala, a betlehemi kisded lenyűgöző szépsége, mosolyának napfénye, kitáruló kis karjainak bájos gesztusa, a barlangban elömlő csodálat és áhitat — mind, mind a szeretet melódiáira van hangolva és a szeretet tüzelő szineit skálázza. Husvétkor az erő lép előtérbe! Husvét hajnalának glóriás fényében a győzelmes, erős Krisztus áll. Körülötte az erőnek, a szellem, a lélek, az élet, az igazság, a remény erőinek forrásai fakadnak. Ezen erő nélkül — a szenvedés, á halál, a múlandóság és gonoszság, az emberi vakság és igazságtalanság felett diadalmaskodó húsvéti erő nélkül senki sem boldogulhat! A fel támadt Krisztust, ezt az életet formáló, emelő és irányitó gazdag energiaforrást egy ember és egy kor sem nélkülözheti! A mi összes bajunkat, az emberiség lázas vergődését, kultúránk hanyatlását és szörnyű válságát, a béke és biztonság elvesztését, nyomorunkat és szédületes zuhanásunkat egy nevezőre lehet vonni: elvesztettük Krisztust! Ezért nincs megoldás kínzó problémáinkra! Mert 1900 év óta egy kérdés van csak — és egy felelet: Krisztusi Ahol Krisztus van, ott virul az élet, ott ahol Krisztus nincs, ott ég a pokol ! Érezzük! Minden kor és minden ember, aki Krisztust letépi a keresztről — önmagát szegezi oda! A tengerszemek jeges magasságok ban is megérzik a tenger titokzatos életritmusát, viharzó lélekzetvételét és ők is feltarajozzák, borzolják hullámaikat, mert relációban vannak a tengerrel — élet és erő kapcsolja őket össze! A rügy a pince mélyén is beissza a tavaszi napsugár életébresztő erejét, mert valami misztikus egység fogja őket össze 1 Ilyen reláció van az ember és emberiség élete, sorsa, történelmi irányvezetése és Krisztus között is. Miért tagadjuk ezt meg ?! Miért akarunk minden áron ettől az erő és életcentrumtól elszakadni ?! Nem logikus a sürgetés, hogy Krisztus húsvéti erejét be kell vezetni kiapadt, vérszegény, halál és pusztulás útjára tévedt életünkbe ?! A husvét a szellem, a lélek erejének és elsőbbségének ünnepel Husvét azt hirdeti: a szellem több mint az anyag, erősebb és hatalmasabb. Az anyag csak kelyhe a szellemnek. Az anyag szétporlad — a szellem örökkévaló. Évezredek után is hat, hódit, tömegeket sodor magával. Szuronyok milliói nem férhetnek hozzá és egyetlen lélek millió szuronyt képes megmozditani. Aranyhegyek nem érnek fel értékével és egy lélek képes .aranyhegyeket emelni. Husvét azt hirdeti, hogy az első és legfontosabb a lélek. Miért kerül tünk lejtőre? Mert ezt elfelejtettük. Beleszédültünk az anyag imádatába. Organizáltuk az anyagot — bámulatosan. Felépítettük a technika bábeli tornyát. Detronizáltuk a szellemet és trónra emeltük a matériát. És mi lett a vége? Végtelenre beállított látókörünk összezsugorodott. Nézzük a firmamentumot — de nem végtelen mélységeket látunk, hanem antennákat, repülőgépeket, vagy gyárkémé- nyeket. Szertenézünk a földön, de nem a pompázó, Istentövéről sarjadt élet varázsa ejt meg, hanem a trak tor. Az életben nem annak felséges | mélységeket nyitó érdekessége, a | végtelen pillérei közé ki feszített me- | rész ive, nem isteni sarjadása és örökkévalóságba ömlő árja, hanem a ri- kordok érdekelnek. Szóval lelkileg rövidlátók lettünk. De szerencsétlenek is. Mert ennek psychologiai le- verődése a bizonytalanság kinzó érzése az, hogy nincs ut, nincs fix pontja az életnek. Nem élünk céltudatosan — határozott irányba fejlő élettel. Csak sodródunk. Csupa kétely, szétomló akarat — mint az anyag — bomlásnak indul az élet — cseppfolyósított emberi sors. Keli igazán husvét szava és ereje I Nem azért, hogy megvessük az anyagot és összetörjük; hogy leértékeljük a technika feltétlenül nagyszerű eredményeit — hanem, hogy helyre tudjuk állítani a helyes sorrendet. Vissza tudjuk adni a szellemnek az elorzott koronát, az életnek a harmóniát, az egységet és a végtelen távlatot. A szellem üde lehelletével életre tudjuk kelteni a gőztől, füsttől, portól elalélt szánalmas emberiséget, Husvét a megszakithatatlan élet erejének himnuszát zengi. Nem a halálé az utolsó szó. A halál nem befejezés, hanem kezdet; nem végállomás, hanem átszállás; nem Nirvana — az élet lángjának eloltása, hanem az örökkélobogó élet tüzének felszitása. A szenvedés, a gond, a bánat nem azért van, hogy végigítélet. Irta: dabolci Fekete Lászlóné. A Praetórium előtti téren, Kaifás megállította a tömeget. A poroszlók között ott világított Jézus fehér arca és minden öklözésre és lökésre egy fokkal mélyebbre hajtotta töviskoszo- rus fejét. — Mit akar Kaifás? Itt megállni?! — iszonyodva húzódtak össze, — ebben a házban kovász van és mi husvétra készülünk ! Előre, lökjétek a zsidók királyát 1 — Állj! — ordított rájuk Kaifás. — Előre, bitóra a hamis királlyal és haza pászkát enni! Nagyot rántottak a kötélen, amely Jézus kezére volt kötve. Rá sem hallgattak a magánkívül kiabáló Kai- fásra. Közbe kellett lépni Hannannak és a többi főpapnak, hogy megmagyarázzák mi szükség arra, hogy éppen a kovászos ház előtti téren álljanak meg. — A római itél felette, — mondta Hannan. A tömeg felzúdult. — A római ? A vérszopó ? Halál arra is! A főpapok suttogva jártak közöttük és látni lehetett, amint megértőén bólintgatott szavaikra egy-egy bo zontos fej. Az aztán sietett tovább adni, miért állnak a Praetórum előtt. Egy rikácsoló halárust csitították, aki azért erősködött, hogy ne hallgassanak a főpapokra, mert azok is összejátszanak a rómaival, ha sokat kiabálnak — mondta — azokkal is előre a bitóra! Az elvetett mag olyan burjánzásba kezdett, hogy Hannan megdöbbent tőle. Elkapták a halárust, megrázták és súgva hörögték fülébe: — A Sinedrión nem hozhat halár los Ítéletet, te lágyeszü I — A római meg, nem teszi meg, ha mi akarjuk — zúgtak a halárus közelében. — Kifosztott bennünket. A főpapok egyre járták a tömeget, pedig néhol már ő felettük is emelkedett egy- egy lesújtó ököl, amely a suttogás után újra leereszkedett. — Igazuk van, persze „a főpapok és templomok“ károsodtak legjobban, | az ő pénzükből csináltatta a fürdőket j és csatornákat magának. — Hannan ezt elfelejtette, — röhögtek össze a tömeg vadabbjai. — — Csak addig míg az Ítéletet meghozza, — mondta egy főpap, — és a többivel nevetett. Péntek hajnala volt. A hegyek fe lett veres tüzpárnán ébredt a nap. Pilátus a zsibongó tömeg zajára bosszúsan hagyta el nyughelyét, a szokatlanul hűvös reggelen. Kiment a tornácra és minden idegével lefelé figyelt. Szájában gyűlt a nyál és nyelés helyett kifelé köpött, mikor meghallott egy-egy ordító szót. Gyűlölte a zsidó népet. Látta, hogy akarnak tőle valamit, elhatározta, hogy azért sem teljesíti, amiért reggeli pihenésében megzavarták. Lent pedig; talán éppen akkor a bűn kényszerűsége alatt, eltörpült minden gyűlöletük a zsidóknak vele szemben, — legalább is egy időre. Az ébredő nap szépsége kicsalta a tornác széléig Pilátust. Lent észre vették és rázúdult a tömeg ordítása; — Pilátu u us! Ebben a kiáltásban volt düh, kérés, fenyegetés. — Mit akartok ? — kérdezte tőlük. I — Ezt, ezt! — és Jézusra mutat- | tak, aki lenyűgözően fenséges és szelíd tekintetét a helytartóra vetette. Kaifás előre lépett, leintette a tömeget és ő is Jézusra mutatott: — ítélj felette. — Én ? — kérdezte Pilátus csodálkozva, — ha közületek való, Ítéljetek ti felette; miért hoztátok ide ? — Mert a Sinedrión nem hozhat halálos Ítéletet. Pilátus szembenézett az elítélttel, egy pillanatig csend volt, csak a korai szél suhintása borzongatta meg a könnyű pálmaleveleket. Pilátus igen különöset érzett. Talán a zsidó- nép elleni gyűlölete tette, de százszorosán erősödött benne a hit, hogy megmenti az embert, akit azok elakarnak veszejteni. — Mit vétett ? — kérdezte Kaifás- tói. A zsidó főpapok összenéztek és tagolva harapott szavakkal egyszerre beszélt valamennyi. — Hitünk ellen lázitott! — Király akart lenni, zsidók ki rálya! — Veszítsd el, — ordítozott a | tömeg. — Király? — Pilátus hitetlen- | kedve rázta fejét, mig az alázatos, Egyes szám ára 30 fillér.
