Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-12-12 / 98. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda*' XIII. évfolyam. ___________ Szekszárd, 1931 december 12. 98 szám. He tenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefouszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre -----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: 11 Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. || BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden eaerdáa ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Disznótorban. Irta: Jinosi György. Ilyenkor, karácsony előtt, adventben, névnapok idején nekikészttl a gazdaember az ünnepeknek, karácsonynak, óévnek, njévnek, az egész télnek s lekapja 16 körméről a jó kövér cocát, kikészíti, hadd teljék a kamra. Gazdaember nem futkározhat minduntalan a boltba, ha kell valami. Pénae sincs mindég. Csak aratáskor, meg vásárkor, tehát ha elád, hogy tisatázza ügyeit. így előre és idejében kell gondoskodnia arról, hogy fel ne kopjék az álla. A disznóölés, amint tréfásan mondják, kisgazdáéknál családi ünnep. Hivatalos rá a közeli rokonság és azok, akiket megtisztelnek. Aa ünnep koronája a tor. Ez abból áll, hogy a roskadozó, disznÓBágokkal megrakott asztalt körülülik és azon elv szerint, hogy szegények vagyunk, de jólétünk, megizleiik a pompáé készitményeket. A torban, a testi táplálék mellett a szellemiekről sem feledkeznek meg. A magyar kisgazda lelke ilyenkor tárni fel a maga igazi, őszinte nemességében teljesen. Történeti tudás, bámulatos megfigyelő erő, komoly Ítélet, a dolgok világos mérlegelése a pajzán jókedvvel párosul benne és a közfelfogás nem hiába érti Kossuth népe alatt csak a gazdanépet, mert a legkiválóbbakévai versenyző mély hasafiság, Deák Ferenc bölcsessége, határtalan áldozatkészség, nagy türelem, elvhüaég, a független és 48 as eszmékhez való hűséges ragaszkodás, a magyar történelem e legnemesebb alakjához teszi méltóvá őt. .Már rég eihorcsoBult volna e hazában minden nemzeti eszme, ha görcsösen ragaszkodva a múlt hagyományaihoz, a magyar gazda nem védené, óvná, fejlesztené. Nincs ház, ahol a falon ott ne lógnának a magyar történelem legszebb képei s mig nem egy uri- házban a szellemi zsibvásárra emlékeztető modernizmus és kontárizmus minden pancsolmánya feltalálható, addig egy-egy kisgazda, mondjuk igy: egy gazda hajlékából csak úgy árad felénk a szent magyar három- szín halhatatlan szelleme. Sok képviselőjelölt kastélyában, szobáiban ősz szesen sincs annyi nemzeti ereklye, mint egy gazda első házában és az a sok egzotikus virágokból és a fél világból összehordott műtárgy, külön- külön és együttvéve nem ér annyit, mint a gyerek Kossuth-kokárdája a nagy tükör mellett, mert ez egy sokat szenvedett, magáramaradt nem zet nemzeti dicsőségének, önmagára való utaltságának drága jelképe, az pedig koronatanúja annak, hogy milyen utón megy tönkre gazdaságilag és lelkileg egy nemzet ? A disznótorban folyik a szó egyről, másról. Háborúról, szegénységről, templomról, hazáról. A világháború harcterei, dicsőségei megelevenednek. Az zrcokat láng borítja be . . . Haláldomb, Breszt-Litowsak, Valjevo, Ypern szavakban dől elénk egy egy szoborcsoport. Nem kellett volna elhagyni az országhatárt. Meg kellett volna állni a határon haza jövet... Cseh, oláh! Micsoda nép 1 Uram Jézusom 1 Hogy kotródtak ezek, — mondják — és most ezek szálltak meg. Hej, ha azok a stand beliek most neki rukkolnának 1 Azok, akik elestek. De vinnék az irhájukat kifelé, az ősi határokon túl 1.. . Kevesen vagyunk ? Mit tesz az ? Az olasz fronton alig volt néhány legény ! Olyan ritkán állunk, hogy egész csapatok becsúszhattak volna közöttünk, ha nem vigyázunk. De vigyáztunk. ' ... És mégis elbuktunk! A disznótorban pohár koccan, szem kigyul, dal kerül. Előbb egy zsoltár, majd egy uj ének, majd a himnusz. Az ifjus&g próbál reszelni egy egy elbűvöló, vacak foxtrottot, de kinevetik, elhallgat vele s kénytelen rá- térülni arra, hogy: „Legyen úgy, mint régen volt.* ... Legyen úgy, mint régen volt. E dalra mosolyóg a Kossuth kép. A szem, mely mintha e nagy nemzet minden tagját egyszerre egyben látná, feldereng, mint egy fénysav az égen. Az ádventi éjszaka csendjében a ragyogó csillagok alatt zarándok útra indul a magyar lélek és valaki buzgón, szívből felsóhajt: ... És mégis elbuktunk 1... Hej I A disznótorból nem megy. haza üres készei senki. Fehérkendőben tányér, abban kóstoló. Aa ottho A „Tolnamegyei Újság“ egyik legutóbbi száma egy — a szerkesztőhöz intézett -— levelet közöl. A levélíró a parlagon heverő, de faültetésre alkalmas területek befásitását sürgeti szép gondolatok elmondásával. Levelét örömmel olvastam és azt hiszem, hogy annak olvasása még sok olvasó leikében visszhangra talált. Egyesek és hatóságok részéről már régebben kifejezett kívánság, hogy a városok és községek utcáit éB tereit be kell fásitani. Mert „nemcsak a város és község lakosságának életviszonyait teszi kellemesebbé, elviselhetőbbé, nemcsak a növényzet, a fák és virágok iránti szeretetet oltja be úgy a felnőtt, mint a gyermek lelkületébe,. de a városba, vagy a községbe vetődő idegenre, vagy külföldire is csak kellemes benyomást gyakorol, ha a városban vagy köz Bégben fásitott utcákon, vagy tereken haladhat végig“. Megyénk székhelye és egyes köz ségek kivételével — sajnos — nagyon elhanyagolt állapotban van a belterületek fásítása. “ Pedig megfelelő irányítás mellett maguktól..is megteszik I a községek ezirányu kötelességüket. . Dj ahol egyéb fontos ügyek foglal- I I ják le a falu vezetőinek figyelmét, | niaknak. Holnaprá. És a vendégsereg csillagsátoros ég fénye mellett bandukol hasa. Baszó Ive, eszmét cserélve. Az éjszakában innen is, onnan is, zsibongva. A csoportok összetalálkoznak. Tréfálkoznak : „Gyerekek hasa 1“ — Gyerekek l Huszár gyerekek 1 — Hangzik valahonnan. — Csend! Te baka voltál I — Hangzik vissza innen. Valaki más szól: — Hallgassatok I Szaladtatok mind. — Ha egyszer mások elfuserálták, nem tehetünk rólal . .. így buktunk el 1 ... És ennek a mai magyar nemzetnek nincs más, hatalmasabb, önmentő feladata, mint az, hogy ápolja, védje, óvja a magyar nemzeti lelkületet, értse meg, becsü'je meg egymást. A nemzet mindég olyan volt, amilyenné a gazdaseregen át e nemzet vezetői tették. A Károlyi Miskák csak szédítő örvény mélységeibe vezették, tönkretették, koldusbotra juttatták, cseheknek, oláhoknak rabjává sülyesz- tették, megalázták és szégyent hoztak rá. Magyar testvérek! Baj társak! Vigyázzunk azért e mostani időkben és úgy álljunk a magyar nemzeti eszmének^ az igazi hazaszeretetnek zászlója alá, hogy a magyar múlt minden szépsége és nagysága, a ma gyár név minden dicsősége kiábrá- solódjék életünkben úgy, hogy a vezetők és nép megértik egymást a nagy magyar eszme fenkölt bűvkörében — e hazának áldására. azt hiszem, ott a járások közigazgatási vezetői biztosíthatják a kérdés eredményes felkarolását, ha tekintélyükkel odahatoak, hogy a községek képviselete alkalmas emberekből bizottságot alakitsoo, a fásítást utalja annak feladatkörébe, bogy a kérdést tervszerűen megoldja. Kis leleményesség mellett nincs szükség e téren semmi költségre. A faültetésnél felhasználható a község meglevő gazdasági személyzete, amely idők folytán önként is szívesen fog közreműködni, ha a mindinkább növekvő fák galyazását is végezheti. A belterületek fásítása emeli a falu, város szépségét, hozzájurul a közegészségügy javításához. A külterületeken: utak mentén, árkok partján, legelők szélén, delelőkön etb. végrehajtott fásítás pedig —- egyéb haszonbajtáson felül — a belterületi fásítással együtt olyan termelést jelent, mely csekély befektetéssel és gondozással tekintélyes értéket hoz létre. ''' t És ba valaha szükség volt rá, úgy j ma igazán fontos, hogy minden el I képzelhető módon bozzájáru junk a I nemzeti vagyon gyarapításához. I Dr. Németh István. Megcsappant a bevétel a fogyasztók egész vonalán, a megélhetéshez szttkségez iparcikkek pedig nem követik egyáltalában a mezőgazdasági termékek és élőállatok árának rohamoB olcsóbbodását. — A meseolcsó busából elég drága kenyeret eszünk, a soha nem hallott olcsó sertÓB dacára drága a asir és drága az olcsó marhából kimért has. Még a kitűnő, de hihetetlen bóránkat is megdrágitja a közvetítés és a fogyasztási adó. A világ legdrágább cukrát vagyunk kénytelenek fogyasztani. Olcsó marhánk olcsó bőréből drága cipő, csizma készül. Alzó és felső rónánk messze felül áll az aranyparitáson, A kalapot drágasága miatt ki; szorítja a sapka, saenünk és tűzifánk megfizethetetlen. Levelezés, utazás, bélyegilietékek emelkednek ób a közterhek emelkedése mellett a bevételek csökkenést mutatnak. A földműves terményei olcsók. Soha el nem gondolt alacsonyságnvá lett a földmivelő legnagyobb erőfeszítésével szántott, vetett, aratott és kicsépelt gabona, amelyből az ember legelsőbbrendü tápláléka, a mindennapi kenyér készül. A borról pedig, amelynek katasztrófába árzuhanása különösen Szekszárdon óz a vármegyében kimondhatatlan csalódást, nélkülözést és nyomort okozott, szomorúság nélkül ne is beszéljünk. Az iparos és kereskedő bevétele a gazdatársadalom megcsökkent jövedelme és a közalkalmazottak megnyirbált fizetése miatt erősen esett. Mind a négy társadalmi osztálynak le kellett szállítania igényeit. S az igényeknek ez a tetemes mérvű leszállítása nagyon sok ember szájából veszi ki a falat kenyeret. A magyar nép igen nagy részének életssinvonala, ba valami változás nem áll be, már alig nevezhető emberinek. S amikor ilyen sötét kép tárni szemeink elé, felszakad lelkűnkből a keserűség kiáltása: Trianon, ez a te szörnyű müved I Ennek a kálváriának néhány stációját mi magánk segítettük megépiteni. A pénzéhes kartelleket teljesen rászabadították az országra. S most aa ország kilenctized- része kénytelen keservesen kínlódni a magas árak és a csökkent jövedelmek miatt. Ma nem várhatnak csodát, de ast jogunk van követelni, hogy 100—200, vagy ezer ember nagy jövedelméért, a kartellvezérekért és állásbalmozá- aokért ne engedjenek elvérezni millió és millió tisztviselőt, iparost, kereskedőt és gazdát. Az ország talpraallitásáért vállaljak is az áldozatokat ób cipeljük az élet nehéz terhét és várjuk sóvárgó lélek kel, aki valóra váltja a becsületes jövedelmek kiegyensúlyozását, a kedélyeket igazságos hatalmával- megnyugtatja, ez lesz nemzetünk messiása, az egész magyar faj anyagi és erkölcsi javainak megmentője, a boldogabb jövendő megalapozója. Hozzászólás a fásításhoz. Egyes szám ára 16 fillér^
