Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-11-25 / 93. szám
XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 november 25. 93. szám Szerkesztőség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. | Fösxerkeiitő: 11 Felelfi* Merke»*«: Telefonszám 85 és 102. I 8CHNEIDER JÁNOS. || BLÁZSIK FERENC Pl... ... ... I I A lap megjelenik minden eaerdAn ée esombaton. J! ! , *' IElőfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap sxellemi részét félévre — — — 6 pengő. | Egész évre — — 12 pengd. I illetfi közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A Mr* detés egy 60 milliméter széles hasábon milliméteraoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. átmeneti áldozat. As egységes párt elnöki tanácsának legutóbbi értekesletén a miniszterelnök foglalkozott a nyugdijkér- déssel. Sajó os, as ország pénzügyi és gazdasági kelysete szükségessé tessi, hogy valami módon csökkentsük asokat as igen snlyos nyugdij- terheket, amelyeket a magyar állam a jelen pillanatban viselni kényese- rül. A trianoni béke megkötése után a megszállt területekről a nyugdíjasok ezrei jöttek át a csonkaországba és as állam igyekezett is mindenki jogos nyug díjigényét kielégíteni, amig erre ereje éB módja volt. Á mai megváltozott helyzetben szembe kell nézni aszal a szomorú valósággal, hogy a nyugdíjasoktól az állam áldozatot kér, igaz ugyan, csak olyan áldozatot, amely átmeneti less, de most meg ketl történni, mert ez múlhatatlanul szükséges as ország pénzügyi helyzetének rendbehozásáhos. A nyugdíjasoknak bele kell törődni abba, hogy a jelenleg élvezett illetményeiket bizonyos fokig leszállítsák. Hogy milyen mértékben és mikor fog megtörténni ez a leszállítás, arról a kormány külön rendeletben fog intézkedni. A miniszterelnök, amikor erősen hangsúlyozta azt, hogy rövid átmeneti intézkedésről van bzó, nem mulasztotta el azonban annak kiemelését sem, hogy a tisztviselőknek mindenképpen vállalni kéll ezt az áldozatot az államháztartás egyensúlya megmaradhatásának érdekében. Még mindig jobb a kevesebb, de bistOB, mintha olyan megrázkódtatásoknak tennénk ki az ország pénz- ügyi egyensúlyát, hogy az komoly kihatással legyen a nyugdijak további fizetésére. Pillanatnyilag nehéz az állam helyzete és ezeket a rossz időket valamiképpen meg kell úsznunk, hogy elkövetkezhessék a gaz dasági megkönnyebbülés korszaka. Tudjuk, keserves lesz a nyugdíjasoknak ez az újabb levonás, tudjuk, hogy gondjaikat meg fogja szaporítani, de mégis meg kell történni, mert a minden téren való, Bzinte végsőkig menő takarékoskodás az egyetlen ut, hogy elkövetkezhessék a boldogabb idő. A mai világválság, amely egyaránt sújtja a győző és legyőzött országokat és amikor talán egyedül csak Franciaország az, amely még úgy, ahogy érintetlenül áll a nagy katasztrófában, kíméletlenül belegázol az egyéni életekbe és az államokat olyan intézkedésekre kényszeríti, ame lyeket a legszívesebben nem tennének meg. Az állampolgári erények, a szűk ség éB megpróbáltatás idejében mutatkoznak meg a legjobban. A szerénység, a lemondás már sokszor átsegítettek országokat olyan nehéz helyzeteken, amelyek szinte végzeteseknek látszottak. És mégis, ha a történelem eseményeit tanulmányozzuk, megállapíthatjuk, hogy az emberiséget a boldogulás és jólét esztendei után a szükség és gond évtizedei kínozták meg és mig az egyik nemzedék a sors szeszélye folytán boldog napfényben, az em béri örömök élvezése között töltötte el a számára rendelt időt, addig a másik megismerte a nélkülö zés fekete kenyerét és a könnyek sós izét. A mai magyar generációt nem dédelgeti a sors kegye. — Nemcsak Trianon irtózatos csapását érezzük, amely önmagában is elég gondot adna következményeinek enyhítésére, hanem a mi külön bajunkon tulme- nőleg ránktört a világválság is és igy kívülről segítséget sehonnan sem remélhetve, magunknak kell helyt állanunk lemondással, nélkülözéssel, de a jobb jövőbe vetett törhetetlen hittel és bizalommal. Az Idegen gyártmányokkal szemben a magyar áru vásárlásának óriáei fontossága talán sohasem volt annyira aktuális, mint éppen most, mai súlyos gazdasági helyzetünkben. Ennek a tudatnak át kell hatnia mindnyájunkat még legkisebb napi szükségleteink bevásárlásai alkalmával is, mert, ha csapán garasos por tékáról is van szó, ezrekre, milliókra menő kár érheti a nemzetet, ha a magyar árut háttérbe szorítjuk. Létfenntartásunk, fennmaradásunk, egzisztenciánk attól függ, hogy biztosítani tudjuk e mezőgazdasági kivitelünket és ipari cikkekben képesek lessünk-e kiküszöbölni azokat a külföldi IrUkaf, * amelyeket a Viszl- nosság alapján a kereskedelmi szerződések következtében kénytelenek vagyunk ugyan beengedni, de fogyasztó közönségünk helyes eljárásától és józan, hazafias gondolkodásától függ, hogy ráeszméljen a belföldi, hasai gyártmányok teljes versenyképességére. Minden év őszén valóságos demonstrációt rendez a magyar kereskedelem a magyar gyártmányú árukkal, a kirakatok fénytengerébe helyezi azokat, hogy lássa már meg egyszer ez a könnyen félrevezethető, elvakitható magyar nép a saját, a hazai értékét és ne húzódozzon ezek vásárlásától. Ma már ott tartunk, hogy a legtöbb magyar áru minőség, kiállítás és ár tekintetében is bátran kiállja a versenyt a külföldi cikkekkel. Mégis mi lehet az, amin megfordul az a kérdés, hogy a magyar ipar és munkás termékei vevőkösön- ségre találjanak s kenyeret és megélhetést teremtsenek a magyar munkások és családtagjaik számára ? * Erre a választ a magyar fogyasztóközönségnek kell megadnia, de nem Böngészés a múltban. Irta: Károssi Pál. I. Harc a gyapjaharisnya ellei. 1831. Száz évvel ezelőtt 1831 kora tavaszán népes küldöttség kereste fel Szekszárdon Tolna vármegye Tekintetes Karait. A küldöttség a simon tornyai járás megbízottjai voltak és megdöbbenve jelentették, hogy a tavaszi sorozáson igen, sok német legénynek a gyapjaharisnya viselésétől oly sebes volt a lába, hogy katonai szolgálatra alkalmatlanok lettek. A Tolna vármegyében letelepített németek ebben az időben ugyanis még erősen ragaszkodtak nemzeti visele tűkhöz, mely amellett, hogy festőies képet nyújtott, nem felelt meg teljes tökéletességgel sem hasai éghajlatunknak, sem pedig az uj hazában való letelepülés által megváltozott életviszonyaiknak. — Ez az öltözet Ugyanis világOB kalapból, kék felöltőből, térd’g érő szűk alsónadrágból, gyapjuharisnyából és csattos ci póből állott. Mint előbb említettem, különösképpen a gyapjuharisnyával gyűjt meg a baj, melynek oka az volt, hogy derék németjeink est a még ekkor elég primitiven és :dur- ván szőtt gyapjubarisnyát mezítelen lábakra húzták fel) ami természete *en a lábak kidörzsölését és kisebe- pitését idézte elő. A Tekintetes Vármegye megértéssel fogadta a simon tornyai járás küldöttségének aggályait és az 1831 ik év május hó. 9 én Szekszárdon megtartott közgyűlésén meghozta a megfelelő intézkedéseket. A gyors intézkedés megmagyarázható azzal, hogy az egész 1831-ik év a nemzetiségi kérdések megoldásának jegyében telt el. Ebben az évben jelent meg Vajda Péternek, a magyar irodalom nagy bölcselő írójának a nemzetiségi kérdést fejtegető tanulmánya és ebben az évben történtek először lépések arra nézve, hogy a hazánkban letelepedett nemzetiségek úgy nyelvileg, mint külső szokásaikban egyesüljenek a nemzettel. A száz év előtti szekszárdi me gyei közgyűlésen is a Tekintetes Karok igen kívánatosnak jelentették ki azt, bogy a vármegye területén lakó németajkú testvéreink mielőbb felvegyék a nemzet nyélvét és szokásait. A gyapjaharisnya viselését pedig a 939. szám alatt hozott határozatával a legszigorúbban meg- tiltották és ezen* Vendelhez ás végrehajtására a járási főszolgabírókat "utasították. Ezzel megindult a harc a gyapjuharisnya élten.' Még' á templomokban a lelkészek prédikációi is e körül folytak, a földesarak pedig ssigoruan' büntették azon cselédjeiket, kik nem voltak hajlandók lemondani gyapjuharisnyájuk viselésé-| ről. Hosszú időbe. került, mig német, testvéreink megváltak nemzeti viseletűktől. Má már tudtommal jóformán csak az emléke van meg ennek a festőies, de amellett egyáltalán nem praktikus viseletnek. Azóta hosszú idő telt e{. A sza- szabadságharc és a nagy világháború bő alkalmat adott a tolnamegyei németségnek is arra, hogy bebizonyítsák azt, hogyha nyelvükben és szokásaikban ragaszkodnak is ősi tradícióikhoz, lélekben azobban már régen egyesültek a magyarsággal, mely bennük mindenkor a testvért, a „német sógort“ látta. — A nemzetiségi kérdés megoldása is más irányba te relődött azóta. Sajnos, ebben a tekintetben nagyon elkéstünk. Ne kutassuk most ennek az okait. Legyen ez jó és intő példa a jövőt illetőleg. Én hiszek Magyarország feltámadásában és tudom nagyon jól, hogy ezen a feltámadási örömünnepen együtt fognak velünk vigadni megtévedett, de újra észbekapott német, horvát, tót, oláh és rác testvéreink is. Adja Isten, hogy úgy legyen 11931. * * • i , p. ! j Bőrrák István földmérő ur találmánya. * fc » í rrf HorVát István uram földmérő volt Tóiba vármegyéken. Bölcskén lakott és igy mindén valószínűség szerint működési területe is erre a vidékre esett. Igazolja esen feltevésemet az is, hogy találmányának kiinduló pontja a bölcskei nádasok voltak, ahol ő akkor az Urnák 1821-ik évé beD felmérési munkálatokat végzett. Itt a bölcskei nádasokban Horvát uram csodálattal szemlélte a leülepedett békanyál nagy tömegét, mely a kiszáradt nádasok és posványos mocsarak helyén mint egy fehér lepedő terpeszkedett. Én magam is láttam már ilyen összecsomósodott és úgyszólván megszilárdult bikanyál tömeget. A bikanyál tulajdonképpen vízinövény, különbőzé zöld mossatoknak nyálkás tömege. Horvát uram hasogatott egy pár darabot az összeálló» békanyálból, azt föltette bocsijára ób hasavitte. Odahaza azután kísérleteket tett annak hasznos felhasználására. Kutatásának hamarosan érdemes eredménye lett. Rájött arra, hogy ebből az ösz- szeállott bikanyálból sodort kis fonalak kitünően alkalmasak az olajos mécseknél és a gyertyáknál alkalmazott gyapjubél helyettesítésére. Abban az időben bizony, ezelőtt száztíz évvel, amikor még a világításra kizárólag az olajmécsek ée gyertyák szolgáltak csupán, ennek a találmánynak az értéke nem volt csekély. Az olajégetés abban az időben különösen divatban volt, úgyhogy mindenféle magból is. olajat sajtoltak és aszal világítottak. A gyertya abban az időben még nagyon drága volt, hiszen, mint ismeretes, csak ugyanezen évben, azaz 1821 ben találta fel Cbevruel a zsírok ssapEgyes szám ára 161 fillér.
