Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-11-14 / 90. szám
, i . Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegye! Gazda" X111.‘ évfolyam. -------- Szekszárd, 1931 november 14. 90. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épQletében. | Telefonszím 85 és 102. Előfizetési dl): Pélévre----------6 pengő. | Egész évre_____12 pengő. Fő szerkesztő: II Felelős sserkentő: SCHNEIDER JÁNOS. || BLAZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán és esombatoa. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek SO százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kéről. A tisztviselők. Irta: Jánosi György. Ennek a mai kornak nagyon sok Bzenvedője van. Talán mindenki. A trianoni Magyarország polgárai egyformán hordják a mai idők terhét. Kivétel alig van, talán nincs is, mert akarva, vagy akaratlanul, oda kell állanunk a honmentés hadsoraiba. A politikai népszerűség hajhászása végett bizonyos körből, eléggé meg nem gondoltán, a nép közé dobták a magyar tisztviselő elleni irigységet és gyűlöletet. Mesterien irányított, titkos kezek hajtogatják a népet, meggondolatlan demagógok sugdossák, vagy hangosan tárgyalják, hogy azoknak milyen jó a dolguk. És, hogy milyenek 1 . . . Hogy mennyi könny hullik ós milyen szomorúság tölti el ezek miatt a tisztviselőt, mert hogy e megjegyzések, hajszák, rágalmak az ő fülébe is eljutnak — azt csak a jó Isten tudná megmondani. Tudják, hogyne tudnák a tisztviselők, hogy gúnyos Örömmel, kárörvendve hangoztatják, hogy el kel! venni a fizetésüket, létszámukat felére kell csökkenteni, meg kell szüntetni egy élet hűséges munkája árán megszolgált nyugdijukat — amit különben ők maguk fizettek előre le. És még sok, más, ldirhatatlanul rut dolgokat beszélnek. Hogy e mendemondának mi a célja, azt minden gondolkodni tudó, lelkiismeretes ember tndja. Meg akarják ingatni a tisztviselőkön keresztül az állam alapját. Ki akarják forgatni sarkaiból ezt az országot, ezt a nemzetet és pedig úgy, hogy mesterségesen szítják és táplálják a nép lelkében a tisztviselői kar iránti gyű löletet. Jól tudják azt, hogy fej nélkül semmit sem ér a test, hogy vezér kar nélkül tehetetlen a hadsereg, hogy a magyar tisztviselői kar olyan nemzeti és erkölcsi tőke, amelynek szilárdságától az egész ország sorsa függ és amelyet ez a nemzet egy pillanatig sem nélkülözhet az ő nehéz, fentmaradásért folytatott küzdelmeiben. A tisztviselő nem önmagáért, hanem a nemzetért Van és a nép érdekeit, boldogulását, javát szolgálja az ő rögös pályáján sok keserűséggel és még több nélkülözéssel. De milyen jó dolguk is van 1 De még milyen! Lássuk csak, hogy fest ez a jó dolog a valóságban ? Kezdjük ott, amikor kapott egy hónapra egy mázsa búza árát ób az elég volt neki 5>éig. Az asszony mosott, vasalt, súrolt, foltozott, dolgozott, mint a rabszolga, a férfi cipőt talpalt, rongyoskodott és fáradozott a forradalom és kommun által szétzilált nemzet megtartásáért, hogy ez ne legyen szerb, oláh, cseh vazallusa, hanem szabad és magyar. Lakott pedig egy részük vagónokban, egy részük a szabad ég alatt és csak egy részük rendes helyen. Néhányan havat lapátoltak, néhányan zsákoltak, kubikoltak, néhányan az éhhalál elől a halálba menekültek. Koplaltak, rongyoskodtak, dideregtek, pusztultak, sorvadtak, B. listára kerültek és a lehető legcsekélyebb pénzért a leglehetetlenebb munkákra is vállal koztak. Most való, hogy ez már nincs egészen igy, mert ha még mindég igy volna, a föld alá kellene sülyednie ennek az országnak. Nincs egészen igy, de alig jobban és az irigyelt, rózsás helyzet nem egyszer a hősi vergődés és a szomorú gyötrődés goudterhes napjaiból alakul, nem egyszer az utcaseprőnek jobb a lelki állapota, kevesebb a gondja, mint egy tisztviselőnek, nem egyszer az egész tisztviselői állapot csupa anyagi gond, meg keserves nélkülözés. Ez igy van és ebben becsületes ember nem kételkedik és e kor leg nagyobb arcátlansága, hogy a magyar tisztviselői kar elleni burkolt, vagy nyilt uszítást eltűri, sőt hősként, vagy megváltóként ünnepli azokat az üres fejű, nagyszájú alakokat, akik az ártatlan, hazának, nemzetnek, köznek hasznos munkát végző, tiszteletre méltó testületet meghurcolják, pellenE cím alatt lapunk 87. számában megjelent közleményre a következő sorokat kaptuk: Igen tisztelt Szer« keaztőség! A „Korcs szarvasok a Danaerdőben“ ciraü, november 4-án közölt hírre legyen szabad „a tolnamegyei szarvasok reputációja érdekében“ néhány megjegyzést tennem, tekintettel arra, hogy a szóbanforgó erdők nagyrésze tudtommal Tolna megye területén fekszik. Azt mondja a közlemény, hogy békeidőben, amíg a nagy ssarvasterttleteket el nem vették tölünk, vérfelfrissités céljából távoli erdőkből hozattak az uradalmak szarvasokat, úgyhogy a Duna- erdők állománya mindig hires volt pompás állatairól. Most azonban, hogy a vérfelfrissités nem lehetséges, a hajdan szép szarvasok legnagyobb része annyira elkorcsoso- dott, hogy nem ritkák köztük a kecskenagyságu bikák és tehenek sem. Mindenekelőtt mesterséges vérfel- frissítésre legfeljebb bekerített vadaskertben lehet szükség, mert nyílt területről az erős bikák 50—100 kilométeres utakat sem sajnálnak e célból. Tudtommal a tolnamegyei duna- melléki vadászterületekre emberemlékezet óta nem importáltak nagyvadat, de az erre vonatkozó állítás furcsán is hangzik Tolna megyében, mikor köztudomású, hogy a világ minden időkben legjobu szarvas- agancsa Montenuovó herceg szálkai erdejéből való, Rubidó Zichy Iván bárónak most kétéve Hőgyészen elelejtett szarvasagancsa európai sikert gérre állítják. Embertelen gazság az ártatlanok oégéreztetése, tekintet nélkül arra, hogy mi a foglalkozásuk, mennyivel inkább az azokkal szemben, akiket faluiról ütnek, alul marnak — végül munkaerejük megcsappanásával nyugdíjba küldenek, hogy tengessék eltékozolt, feláldozott, el- nyomorodott életüket. A magyar nemzet sohasem szén vedett erkölcsi kiskorúságban, hogy az ő kebeléből nőtt, érette élő tisztviselői kart meg ne becsülte volna. És ha most, a trianoni magyar éjszaka hiénáinak újra megjött a hangjuk, nem tart sokáig dicsőségük, mert az ismét, ujult erővel kigyuló hazaszeretet világossága, a magyar testvéri ség, a magyar nemzeti egység tiszta fénye elűzi őket odvaikba, hogy ott morogjanak, amig ragyog a nap, amely az elismerés és hála habárait helyezi a magyar tisztviselősereg ma sebzett homlokára. Mig e szentebb idő elérkezik, a magyar tisztviselő tűrjön, dolgozzék tovább azon tudattal, hogy minden tövis, csípés, rágalom, amit e hazáért végzett komoly munkáért szenvednie kell, több, mint érdem: dicsőség. ért el külföldi szaklapok szerint is és a közelmúltban dr Pesthy Pál Kisszékelyben is oly bikát lőtt, melynek trófeája szenzációt fog kelteni, ha ugyan a nyilvánosság el kerül. Ez a három példa maga is bízó nyitja, hogy ha a trianoni határok akadályt is képeznének és szükség volna vérkeresztezésre, Tolna megyében is akadna legelsőrangu anyag. Erre azonban a Duna erdeiben nincs szükség és nem is volt, ezt közvetlen tapasztalatból mondhatom, mert éveken át többedmagammal béreltem ott nagyvadterttletet, amely hosz- szu vonalon határos volt Bezerédj Pál híres gemenci vadászterületével, tehát volt alkalmam közelről látni, hogy az ottani szarvasok alig ma radtak a mármarosiak és bellyeiek mögött. Utóbbiakat szintén jól ismerem, mert vadászpályámat a bely- lyei uradalomban kezdtem. A most tárgyalt elkorcsosodásnak nem a beltenyésztés, nem a vér- keresztezés hiánya az oka, hanem egyedül az állomány túlságos elszaporodása, de méginkább a helytelen ivararány, amely mellett egy bikára túlsók anyavad jut, minek következménye másodsorban az is, hogy tenyésztésre nem alkalmas gyenge bikák is érvényesülni tudnak és rosssminőségü utódokkal rontják az állományt. Ha az arány helyes rendezésével elérjük azt, hogy egy bikának legfeljebb, (de legfeljebb 1) három tehén jut, az erős és apaságra predesztinált basák majd gondoskodnak róla, hogy a korcs fiákat ered ményező „gyermekszerelmek“ száma egy minimumra redukáltassék. Mindenekelőtt tehát az anyzvzdat kell lelőni, azután pedig a gyenge bikákat, ami alatt azonban nem minden fiatal bika értendő, hanem az már a vadászszakértelem dolga, hogy megbírálja, melyik keidének van jövője. Hihetetlenül bangáik, de úgy van, hogy gróf Wimpffen kisszékelyi erdejében a forradalmi pusatitás jó hatással volt a nagy vadállományra. A Manlicherek, sőt géppuskák eltüntették a tömeget, de néhány öreg, ravaBi bika megmenekült, vagyis a legjobbak megmaradtak. Egy két tehén is jutott nékik és most — mint dr Pesthy Pál példája mutatja — már kapitális példányok akadnak. A közleménynek azon állítása, hogy a Danaerdőben nem ritkák a kecskenagyságu szarvastehenek, sőt bikák sem, mindenesetre erős túlzás, hacsak nem úgy értjük, hogy a bikaborju is bikái Nem ismerem a dunai erdőben szolgáló erdóórök vadászi kvalitásait, de mindenesetre merész vállalkozásnak tartom rájukbizni a lelövéat, különösen az eléggé magas 8 pengős jutalom mellett, melyet a cikk említ. Mert a tehenek még csak hagyján I, De nagyon nehéz megbírálni, hogy melyik gyenge agancsa bikát érdemes meghagyni a jövő fejlődés érdekében és melyik nem érdemel kíméletet. A gyönyörű vadállomány érdekében remélem, hogy a személyzet a szükséges szakértelemmel bir. Egyébként hangsúlyozom, hogy a dolog természeténél fogva távol áll tőlem beleszólni a dolog érdemébe, esetleges vitába sem kívánok bocsátkozni, hanem soraimnak célja csupán a kérdésnek legjobb tudásom és tapasztalatom szerint való helyes megvilágítása, mert bizonyos fokig közérdeknek tartom, hogy az érdeklódó olvasóközönség vadászati kérdésekben is helyesen legyen informálva. Tisztelettel Reich Oszkár. Pednsóglai szeminárium. A bonyhádi tanítói körzet pedagógiai szemináriuma folyó hó 7-én folyt le a körzet tanítóinak majdnem teljes Bzámu részvétele mellett Bony- hádon, a kát. kör nagytermében, melyen megjelentek dr Halmos Andor kir. tanfelügyelő, Hnszth Aladár m. kir. bányatanáosos, nagymányoki bányaigazgató, Bauer József szent- széki tanácsos, bonyhádi plébános, Lombos Alfréd bonyhádi ref. lelkész, a bonyhádi ág. ev. reálgimnázium éz róm. kát. polgári leányiskola tanári karainak képviselői és a környék tanítósága. Dr Halmoz Andor kir. tanfelügyelő, kit főigyógyulása alkalmából lelkes szeretettel üdvözöltek, megnyitójában a mai súlyos viszonyok között a tanító és iskola fölEgyes szám ára 24 fillére Korcs szarvasok a Dunaerdőben.
