Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-11-11 / 89. szám
XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 november 11. 89. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer meg|elenö keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületiben. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: II Felelős szerkesztő: 8CHNEIDER JÁNOS. || DLÁZSIK FERENC a lap megjelenik minden .Mrdán ét szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Anikói o hornodlk öioend. Minden állam politikai életében két világfelfogás áll egymással szemben. Egyik, a polgári társadalom fel* fogását képviseli, a másik, a szociálisamé elveit akarja érvényre juttatni. Nálunk, Magyarországon, sok oka van annak, hogy a két világ- felfogás élesebben áll egymással szemben, mint bárhol másutt Európában. A ssociálizmus ősiméinek hirdetéséből nálunk olyanok veszik ki részüket, akik a magyar nép leikétől és érzésvilágától messze távol vannak. Nekik, a szociálisan« arra való, hogy létrája legyen emelkedésük és pénzszerzési vágyaik érvényesülésé nek. ókét a munkásság szociális és anyagi érdeke csak annyiban foglalkoztatja, amennyiben a munkásnép — a pártdiktaturán belül — még a vezérek kizsákmányoló törekvéseire, feleslegekkel rendelkezik. A magyar történelem lapjairól nem lehet egyszerűen letörölni azt, hogy a szociálisták, akkor lettek igazi ellenségei a magyar nép törekvéseinek, amikor leginkább szüksége lett volna a magyar társadalomnak arra, hogy erőit egységesen, maradéktalanul felhasználhassa a romboló törekvésekkel szemben. Még a leg- ehvakultabb szociálista sem tagadhatja, hogy ők voltak segédcsapatai a kommunizmusnak, amelynek érték- rombolásait elfeledni és megbocsátani nem lehet. A parlament tanácskozásainak kezdetén, a tárgyalások bevezető stádiumában, a szociálisták olyan magatartást tanúsítottak, amely magatartás arról győzte meg a polgári gondolkozásu embereket, hogy a magyar nép gyermekeinek s a polgári politika vezéreinek és képviselőinek egy táborban van a helyük. Van egy latin közmondás, amely nlagyár nyelvre átültetve annyit jelent,-hogy „amíg ketten, hárman verekszenek, addig a harmadik örvend0. Ha a polgári társadalom képviselői nem látják azt a veszedelmet, amit a polgárság széthúzása jelent, akkor egyszer majd újra arra ébredhetünk, hogy a polgárság széthúzásából a szociálisták kerülhetnek ki győztesen és ők lehetnek a nyertesek. A politikai felfogás mindig szétválasztotta az embereket és mindenki saját politikai felfogásának érvényesülésétől várta a boldogulást. De ma, a politikai élet nemcsak mint politika érvényesül, hanem vállán hordozza az évszázad legválságosabb gazdasági terhét és azt a világ krizist, amely alól egyetlen orBiág sem volt képes magát emancipálni. Tehát, amikor az ellentétes politikai irányok egymással szembekerülnek, már nem is az ellentétes politikai meggyőződés vívja csatáját, hanem a gazdasági élet terheitől roskadozó emberek kerülnek egymással szembe. Nem nehéz megjósolni, hogy a parlament radikális ellenzéki oldala mindent el fog követni, hogy Károlyi Gyula miniszterelnök expozéjának vitája során ne a politikumon legyen a hangsúly,' hanem hogy a gazdasági élet nyomasztó körülményeitől elkeseredett társadalom érzései kor- bácsoltassanak. Természetes, hogy ebből az atmoszférából nem születik meg a megértés, amerre pedig ma az országnak oly nagy szüksége van, sőt a radikális ellenzéknek egyenesen az a célja, hogy a hatalmas kormányzó- pártot megbontsa és az ország közvéleményét egymással szembeállítsa. Ha a figyelmeztetést nem szívlelik meg a polgári pártok emberei, akkor igen könnyen megtörténhetik az, hogy a radikális ellenzéknek sikerülni fog az ország közvéleményét megmételyezni. Viszont, ha a dolgozó parlamentben a konstruktiv felfogás jut érvényre és az terebélyesedik ki, akkor a közvélemény egységes állásfoglalása el fogja némitani a zavartkeltő és bomlasztó törekvéseket. A polgári politika irányítóinak IV. Csak mennél kevesebb adminisztrációt I Föntebb említettem egy szegény ügyi értekezletet, amelynek célja éppen a falusi szegényügy megszervezése lett volna. Az elnöklő főispánon és annak feleségén kívül CBupa falusi intelligens emberek voltunk együtt. Az előadó bemutatott egy tervezetet, hogyan kelljen megcsinálni a szervezetet: külön szegénygondozók szállnak ki a falura, havonként három napot töltenek ott (hol? kinél?), első nap összeírják a szegényeket, másik nap gyűjtenek, harmadik nap kiosztják a segélyt, aztán elmennek a másik faluba, majd csak akad fuvar (?) és igy potom 15 P községenkénti tisz- teletdij ellenében eladminisztrálják 10—12 község szegényügyét is. Ennek hallatára természetesen szót kértem éB izekre szedtem ezt az egész akciót. Az én községem csak 50 P-t állíthat be szegénygondozás címén a költségvetésbe, a többit törli a szám vevőség; az adminisztráció 180 pengőbe kerülne, tehát több mint három és félszeresébe az előirányzott szegényügyi segélynek és akkor a szegények még nem kaptak egy fillért sem ; ime, ez az az adminisztrációs fürdő, melybe belefullad a szegénygondozási kisded. Aztán — mit ér a három nap, mi kor egy hónap tízszer annyi napból áll? A többi kilencszer három nap alatt ki viselje gondját a szegényeknek, ha az adminisztráció továbblibbent? Amit ők három nap alatt akarnak végezni, azt a magunkfajta falun élő, a viszonyokkal és embe- { rekkel teljesen ismerős ember elvégzi I egy félóra alatt. A szegényügy vándormindent el kell követniük, hogy a közvélemény józan ítélete biztosíttassák és arra kell törekednie, hogy a józan magyar nép ne a feltolakodó jelen szólamait és áligazságait, hanem a becsületes munka révén kitermelt igazságokat hallgassa meg és kövesse. A magyar közvéleménynek és a polgári politikát irányitó politikusoknak számolniok kell azzal, bogy újból két világfelfogás akarja összemérni erőit, már pedig a radikális ellenzék kihívására és harci készülő • désére nem lehet mással felelni, mint a polgári erők tömörítésével. Ha a radikális ellenzéki erők harcot provokálnak és minden erejükkel arra törekszenek, hogy az ország nyugalmát és nyugodt fejlődését megzavarják éB kockára tegyék, akkor el kell készülniük arra, hogy a polgári társadalom is helytáll a mérkőzésre és tudatában lesz annak, hogy ebből a mérkőzésből, csak a { polgári társadalom és a józan magyar I nép kerülhet ki győztesen. apostolai pedig vagy hozzánk jönnek információért és akkor nincs rájuk szükség, vagy elkerülik a falu vezető embereit és akkor ki vannak téve annak, hogy félrevezetik őket. De nem akarják elkerülni. Sőt... szállás, koszt és fuvar tekintetében éppen miránk számítanak. Nem szólva arról, hogy ez alaposan megnövelné a vendéglátásnak azt a nobilis kötelezettségét, amelynek a falusi intelligencia eddig is sokféleképpen tesz eleget: ez annyit jelent, hogy évenként egy hónapnál tovább nem lehetek magam a magam otthonában, nem lehetek ura az időmnek, gondoznom kell a szegény gondozót — pedig most nem ilyen időket élünk. Egyáltalán szeretném országnak- világnak a szivére kötni, hogy a falusi szegénygondozás nem lehet jobb hiján megélhetési forrás és elhelyezkedési alkalom azoknak, akik másunnan lecsúsztak. ‘ V. Még egy nagyon fontos kérdése van a falusi szegénygondozásnak és ez a kérdésnek a visszája: Kinek ne adjunk alamizsnát ? Senkinek, aki vagy nincsen rászorulva, vagy nem érdemli meg. A két gondolat és meghatározás között könnyen kiérezhető árnyalati különbség van. Nincs rászorulva segítségre az, aki a maga vagy a családja emberségéből meg tud élni. És nem érdemli meg a segítséget az, aki bár egyébként tán nagyon rá van szorulva, de maga az oka szorult helyzetének, mert korhely, mert dolog kerülő, mert összeférhetetlen természete miatt rokon és szomszéd messziről elkerüli. Mikor a vak faluszegé- nyének a felesége véresre veri a tu lajdon menyét és aztán még maga megy pörre és fizeti az ügyvédet; mikor a Szent Antal perselyből kapott pénzen rumot vesz valaki magának, mikor krumplÍBzedéskor azt izenik vissza a munkára hivó gazdának, hogy szedje ki a krumpliját maga: ezek és a hasonló falusi példák kell, hogy megkeményitsák a szegénygondozó szivét, mert ez nem igazi szegénység, ez a társadalom testén élő piócák hada, mely ellen éppen az igazi szegények érdekében hathatósan kell védekeznünk. E védekezés lapjára tartozik továbbá az idegen koldusok, meg a kóbor cigányok kérdése is. Ami az idegen koldusokat illeti, azok három főcsoportra oszlanak: rendes, szokásos koldusok; ad hoc- koldusok, házalók, átmenő munkanélküliek, végül a sok német turista. Az első csoportot illetőleg azt jegyzem meg, hogyha csak néminemű szegénygondozást is tudnánk hatósági gyámolitással megszervezni, egy csapásra, automatioe megszűnnének a koldulók, mert minden község maga gondoskodnék az ő szegényeiről; ahogy azokban a városokban, ahol az egri minta szerint megszervezték a szegényakoiót, a hatóság tényleg nem tűri a koldulást. Ne is tűrje! Mert ne gondolja senki, hogy a koldus a társadalom legszegényebbje. A •hivatásos» koldusnak százszor könnyebb a sora, mint a napszámosé, aki a téli éjszakában havat hány, vagy mint a favágóé, aki a legzordabb időben künndolgozik az erdőben. A koldus naponként bejár három falut, itt is, ott is kap valamit, többet néha, mint a napszámos, és bizonyos, hogy könnyebben, mint a munkás. Ismerek egy féllába koldust ; mig épkézláb ember volt, szolid, józan munkás volt; mióta a gép megnyomorította, részeges korhely. Külön lapra tartoznak a munka- nélküliek. Ezeket csakugyan lehet sajnálni, kell is támogatni — bár azért nem tudom belátni, hogy miért kell annak a munkanélkülinek, aki Szabolcsból, a Jászságból, Hevesből való, pont az én dunántúli falumon keresztttlvonulnia. S ne felejtsük, sok köztük a gyanús alak, a bolsevista sejtek kiküldötte, az agitátor. Egy ilyen a sok közül épp akkor tűnt el, mintha a föld nyelte volna el, — mikor rátereltem a csendőrjárőr figyelmét. Adjunk az ilyen átvonuló munka- nélkülinek sgy-egy két fillérest azzal a megjegyzéssel, hogyha minden házban ennyit kap, jobb keresete lesz, mint nekünk magunknak: talán morog' egyet, de odébb áll. Nem ártana, ha minden vármegye szabályrendeletet hozna, vagy a belügyminiszter rendelné el, hogy minden koldusnak, házalónak stb. legyen igazolványa, amelyet a községbe ér- keztekor láttamoztatnia kell a biró- ná1, mint a tftskárosult kéregetők- nek: egy csapásra kevesebb volna Falusi szegénygondozás. Magyarász Ferenc dr. Egyes szám ára 16 fillér.
