Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-11-07 / 88. szám
III. évfolyam. 41. szám. 1931 november 7. TOLNAMEGYEI GAZDA PclelSa ncricesztS: John Sándor vm. g. t. titkár. Szerkesztőségi SzekszArd, Vármegyeház. Telefon: 125. fl magyar állam költségvetésének egyensúlya, különös tekintettel a íizetési eszközök hiányára.* Irta: báró Malcomes Albert. Azon általános gazdasági krizis közepette, mely a termelés és érté kesités minden ágában, de az egész világon is fennáll, Magyarországot még az a különös csapás is érte, hogy a folyó évben, az összes mezőgazdasági termények hozama az átlagon alul maradt. Tudvalévőén súlyosbítja az ország anyagi helyzetét a külföldi rövidlejáratu kölcsönök visszafizetési terminusának épp a legkritikusabb időbe való esése, mi által a fizetési eszközök rég nem tapasztalt hiánya állott elő. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy épp azok a szomszédos országok és Németország, melyeknek piacai a magyar mezőgazdasági termények felvételére elsősorban hivatottak, szintén gazdasági óletük kritikus napjait élik. Ezen területek saját jól felfo* gott érdekükben tehát mindent elkövetnek, hogy behozatalukat a mi nimumra redukálják. A messzefekvő piacokon való versenye a magyar mezőgazdasági termékeknek a szállítási távolságok folytán még inkább meg van nehezítve, tekintve a rendkívül alacsony világpiaci árakat, melyek előidézésében az orosz dumping is közrejátszott. Ilyen körülmények között az államnak figyelemmel kellett lennie a mezőgazda- sági termelés rentabilitásának alátámasztására (boletta), mely intézkedés azonban természetszerűleg az államháztartásra újabb terheket ró, anélküh azonban, hogy ezáltal azt a várvavárt enyhülést szülte volna, mely a magyar mezőgazdaságnál megszokott pénzbeli teljesítő képességet visszaállította volna, A falu pénztelensége az összcb többi gazda- sági ágakat a legnagyobb mértékben befolyásolta és magával ragadta. A gazdasági élet rendes vérkeringésének helyreállítása tehát a mező gazdaság újra mobillá tételében keresendő. Ez a cél ma nemcsak egy szoci- I ális elgondolás irányát jelzi, hanem I alapját képezi az állami költségvetés I egyensúlya helyreállításának is. Az I adóalanyokat abba a helyzetbe kell I hozni, hogy adójukat leróhassák I anélkül, hogy ezáltal termelőképes- I ségük csökkentessék vagy vagyoni I állaguk megingattassék. A mai pénz- I szűke mellett a termelő termelvé- I nyeit sokszor még akkor sem képes I pénzzé tenni, ha azokat a rendes I piaci áron alul bocsátja áruba, áll ez I különösen a mezőgazdaságra. Ennek I a helyzetnek a természetes követ I kezménye az, hogy még az a tér- I meló is, akinek eladható feleslege I van, azt pénzzé tenni nem tudja s I így képtelen közadóit leróni, vagy I kamatterheit megfizetni. Dacára en- I nek az épp most említett rendes áron I alul való kínálatnak, mely az árak ■ lemorzsolódását egy oly ferde síkra I viszi, amelyen való továbbcsuszás a I termelésnek amúgy is veszélyeztetett I rentabilitását teljesen megsemmisit* Szívesen közöljük a fenti cikket, abban I a reményben, hogy az érdekeltek és gazdaI közönségünk e rendkívül aktuális témához B lapunk hasábjain hozzá fognak szólni. heti, mégis vannak rétegek, melyek a legszükségesebb cikkeiket még az így lemorzsolódott árakon sem ké pesek beszerezni. Ez azon pont, ahol az állami be avatkozás szükségképpen elkerülhetetlenné fog válni. Egyrészt azért, hogy a termelés teherbiróképességét az adózás szempontjából biztosítsa, másrészt pedig, hogy megkönnyítse a pénztelenség folytán mindinkább fennakadó áruáramlás természetes menetét. Ezen cél elérésére ma, amikor az állami bevételek rendes befolyásának biztosítása s az ellátatlanok ellátása halaszthatatlanul szükségesnek mutatkozik, már nem lehet nagyarányú gazdasági vagy szociális átszervezésekre gondolni, hanem oly megoldást kell keresni, mely az állam bevételeinek biztosítását eléri, anélkül, hogy az adóalanyok kritikus gazdasági helyzetét súlyosbítaná — egyben azonban a közre háramló szocális feladatok („Nem szabad az országban éhező embernek lennie0) megoldását megkönnyíti, A fentiekből kiviláglik, hogy a mezőgazdasági termelő pénzhez jutni vagy egyáltalán nem, vagy csak oly esetekben tud, ha a pénz megszerző sére ennek egyébként fizető erejével arányban nem álló mennyiségű tér- melvényt fordít s igy ha tekintetbe vesszük az idei rossz termést is, tér- melvényeivel annyit — kevés kivételtől eltekintve — nem fog tudni szerezni, hogy csak adóját is leró- hassa, arról nem is szólva, hogy áru- tartozásait és kölcsöneinek kamatját kiegyenlíthesse. A mezőgazdasági termelő ezen teljesen immobilizált helyzete nemcsak az állami adók reáeső részének befolyását teszi illuzóriussá, hanem az ipar és kereskedelem életét is megbénítja. Ha a túlzsúfolt vidéki vásárokról eladatlanul visszahajtott állatok tö megét, a vidéki üzemen kívül álló malmokat stb.: látjuk, akkor nem okolható a gazda aszal, hogy köte lezettségeinek való meg nem felelése az ő nemakarásán múlik. Amint a magyar mezőgazdaságnak van fölös termelvénye, ha ezt pénzzé tenni nem is tudja, a mezőgazdasági inszolvenciájáról beszélni nem lehet és a krizis csúcspontját az értékesítés válsága képezi, azen a válságon segítene az adónak, vagy annak egy részének, természetben való leróha- tása. Az adósás ezen módjánál bizonyos degresszióra volna szükség, mely abban állana, hogy mennél kisebb valamely adóalany adója, annál nagyobb százalékát ügethetné természetben. Mindenesetre elkerülendő, hogy annak piaci szabad értékesítése válnék szükségessé, minthogy az államnak ez kockázatot jelentene és a magánkereskedelem indokolt ellenve tését vonná maga után, azonfelül az államnak vállalkozóként kereskedése már a „Planwirtschaft0 jellegével bírna és ez nem felelne meg sem a magyar gazdasági élet követelményeinek, sem pedig kapitalista államrendünk fe'fogásának. A természetbeni adózás révén tehát csak annyi termelvénynek szabad összegyűlnie, amennyit az állam a következő oó- lokra használhat fel: Az állami tisztviselők és alkalmazottak fizetése bizonyos százalékának természetbeniek- ben való kiszolgáltatására, a ohari- tativ intézmények eddigi állami támogatásának részbeni fedezésére és az inségakció lebonyolítására. Első pillanatra ezen módszer a velejáró terményátvétel beraktározás és kezelés miatt leküzdhetetlen akadályokba ütközőnek tűnik fel. Ezen terv keresztülvitelével szemben bizo nyára azon aggály merül fel, hogy ez ismét egy nagyarányú berendezkedést igényel, melynek költségei nem állanának arányban a természetbeni adók értékével. Ha azonban figye- lembe vesszük azt, hogy esen akció keresztülvitelére az egész országot behálózó szövetkezeti szervezettel rendelkezünk, már megvan a lebonyolításhoz szükséges apparátus, melynek a természetbeni adózással járó termékek összegyűjtésével és a fogyasztóhoz való juttatásával történendő megbízatása úgyszólván költségmentesen történhetnék. A mező gazdaság a gabonát, állatokat és állati termékeket stb. az egyes helybeli szövetkezetekhez szállítaná be az előirt időpontokban, melyek eze két megfelelő, időszakonként megállapított árfolyamtáblázat szerint értékelné és venné át. A tej és tejtermékek az 0. M. T. K.-hoz, illetve a vidéki tejszövetkezetekhez közvetlenül futna be, míg gabonát a malmok, az állatokat a husáruipar dolgozná fel esedékes adótartozása bi zonyos hányadának fejében és a feldolgozott árut a szövetkezetekhez juttatná vissza. Az igy összegyűlt fogyasztási cikkek felhasználása a következőképpen történnék: a tisztviselők és általában az állami alkalmazottak havi fisetésük egy bizonyos százalékát nem készpénzben, hanem ezen százalék erejéig kiállított fo gyasztási utalványokban kapnák, mely utalványokat a fogyasztási szövetkezetek boltjaiban a természetbeni adózás utján a szövetkezetekhez összegyűlt áruk beszerzésére fordíthatnák, amennyiben azonban ezen jegyek ér téke több lenne, mint amennyi szükséglete az illető alkalmazottnak a szóbanforgó cikkekben van, úgy az a szövetkezetek által árusított bármely más cikk beszerzésére is felhasználható lenne; mig a szövetkezet a jelzett akció keretén belül befolyó termékeket, amennyiben azok az utalványok alapján nem merittet- nének ki, a rendes forgalomba értékesíthetné. Ugyancsak ily fogyasztási utalványok alakjában juttatná az állam a charitativ intézményeknek fizetett szubvenció bizonyos hányadát, úgyszintén az OTI. által kifizetésre kerülő táppénzek egyrésze fogyasztási utalványok alakjában kerülne kiadásra. Mindenesetre figyelemmel kell lenni arra, hogy a fogyasztási utalványok, a fizetések és járandósá gok csak oly hányadát képezzék, mely megfelel az illető szóbajöhető fogyasztására. Ennek a rendszernek az alábbi igen jelentős következménye és előnye lenne: a fogyasztási utalványok • bevezetése által a fizetési eszközök • szaporodása állana elő anélkül, hogy újabb pengőbankjegyek nyomásával aranykészletünket terhelnék, illetve a pengő értékét rontanék s azáltal, hogy pengő helyett a fent leirt relációban fogyasztási utalvány képezné a fizetési eszközt, a gazdasági forgalom egyéb viszonylatainak megfelelően több bankjegy állana rendelkezésére ; biztosítaná az adók nagyobb százalékbani befolyását; csökkentené a mezőgazdasági termékeknek a kereslet és kínálat aránytalansága folytán egyre, fokozódó árlemorzsolódását. GAZDAHIREK. — Közgyűlés. Az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara f. évi november 14-én délelőtt 10 órakor Pécsett, a vármegyeháza közgyűlési termében tartja őszi rendes közgyűlését a következő tárgysorozattal: Elnöki megnyitó. — Jegyzőkönyvvezető és 2 hitelesítő tag kiküldése. — A tavaszi rendes közgyűlés jegyzőkönyvének bemutatása. — A kamara elnökségének lemondása. — Elnök és alelnökök választása. — Jelentés a kisorsolt kamarai tagokról. — Az 1932. évi költségelőirányzat bemutatása. *— Az igazgató-választmány javaslatai. — Tagsági ügyek. — Esetleges indítványok. — Gyümölcakiállitás Budapesten. A Magyar Kertészek Országos Gazdasági Szövetsége az idei téli gyümölcsök értékesítésére akciót szer-, vezett, amelynek folyamán már eddig is nagy mértékben sikerült a gyümölcstermelőknek segítségére lennie. Az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamarától vett értesülésünk szerint a Szövetség folyó hó Í4—18 ig értékesítéssel kapcsolatos téli gyümölcs- kiállítást rendez Budapesten a4Nemzeti Szalon Erzsébet-téri kiállítási helyiségeiben. A kiállítás részvételének feltételei: 1. Akiknek értékesítésre váró téligyümölcse van és a kiállításon részt óhajt venni, az ezen szándékát lehetőleg postafordultával jelentse be. A kiállítandó gyümölcsből 30 kg küldendő be a Nemzeti Szalon fenti címére. Ez az anyag kiállításra kerül és egyben résztvételi díjul használtatik fel. — 2. A bejelentéssel együtt közölje azt a legalacsonyabb és legmagasabb összeget, amelyért a gyümölcsöt értékesi-* 1 teni lehet. A rendezőség igyekszik a gyümölcsöt a legmagasabb áron értékesíteni és az elért ár teljes egészében az eladót illeti meg, aki a fenti szövetségnek a közvetítésért csupán 2 százalék jutalékot fizet. — 3. A bejelentő kötelezi magát arra, hogy árukészletét minaddig, amíg a kiállítás tart, csakis a kiállítás rendezőségének előzetes tudomásulvétele alapján értékesíti. — 4. A kiállításra szánt gyümölcsöt legkésőbb folyó hó 8-án kell — kellően csomagolva, hogy útközben kárt ne szenvedjen — a Nemzeti Szalon fenti címére elküldeni. — 5. A kiállítás résztvevői áruik lehető értékesítése mellett külön elismerő jutalmazásokban is részesülnek. Vadíszfesyuert, kakas nélkülit keresünk megvételre. — Ajánlatokat kérjük a Gazdasági Egyesület titkári hivatalának küldeni.
