Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-10-10 / 80. szám

XIII. évfolyam.

Szekszárdi 1931 október 10.

80. szám.

LNAMEG YEl üJSÁ

Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102.

Előfizetési díj:

Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő.

Ff

isserkesztő:

SCHNEIDER JÁNOS.

Felelős szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC

A lap megjelenik minden eaerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez kQldendOk.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengO. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe ker&l.

FÖISPÁNVÁLTOZÁS.

A Budapesfi Közlöny október 8 ■ iki ezáma hirttl adta vármegyénk közönségének, hogy a Kormányzó Ur őfőméltósága Jankó Ágostont, vármegyénk főispánját buzgó szolgálatainak elismerése mellett saját kérel* mére felmentette, dr bonyhádi Peresei Bála felsőházi tagot Tolnavár- megye főispánjává kinevezte és egyúttal Bácsbodrog vármegye és Baja törvényhatósági joggal felruházott város főispáni teendőinek ellátásával Is meghízta.

Jankó Ágoston felmentése nem lepett meg bennünket, mert jól tudtuk, hogy ő, aki e hó 28-án tölti be 75 ik életévét, nyugalomba óhajt vonulni és állását már a képviselőválasztások előtt is az illetékesek rendelkezésére bocsáj tóttá. Csakis felkérésre és a választások békés levezetéséig vállalkozott a főispáni teendők továbbvitelére, de minden előkészületet megtett, sőt már hónapokkal ezelőtt el is költözött uj otthonába, mátyásföldi villájába.

Az elválás, bármennyire elő van is kószitve, mégis fájdalmas éraéBsel tölti el az ember lelkét. Jankó Ágostonnak a főispáni méltóságból való távozása és a tőle való bucsuzás fájdalmas érzéseket vált ki. A legutóbb lefolyt vármegyei közgyűlés élénken tárta elénk azt a szeretetet, amely e vármegye közönsége és Jankó Ágos ton főispán között, az alatt a 8 év alatt, amelyet a főispáni székben eltöltött, oly erős gyökereket vert.

Amikor 1923 augusztus 29-én hirt adtunk Jankó Ágoston főispánnak Forster Zoltán örökébe való beiktatásáról, a fényes ünnepség hatása alatt annak a meggyőződésünknek adtunk kifejezést, hogy a főispáni állásokban azidőben igen gyakran beállott személyi változásokban hosz- szabb ideig szünet áll be. Ebben a jóslatszerü kijelentésünkben nem csalatkoztunk, mert nemcsak a kormány bizalma, de a vármegye közönségének ragaszkodása vették körül Jankó Ágostont a nem könnyű főispáni teendőinek végzésében és ez a felülről és alulról jövő bizalom, bölcs mérséklet, a legkényesebb politikai kérdések, igazságérzet és tárgyilagosság a köz- igazgatási és szerető melegség a szociális kérdések megoldásában, lehetővé tették nyolc hosszú éven keresztül a főispánnak és e vármegye közönségének oly harmonikus együttműködését, amely iránt, annak dacára, hogy a főispán, a hatalmon lévő pártnak exponense, minden politikai pártárnyalathoz tartozó lakója e vármegyének a legtiszteletteljesebb érzéssel viseltetett.

A becsületesen végzett értékes munka elismerésével és megbecsülésével állunk meg előtte mi is, akik szerencsések voltunk az ő tolnámé- | gyei működését kinevezésétől kezdve ■ bucsuzásáig a legélénkebb figyelem- |

mel kisérni és működéséről lapunk hasábjain vármegyénk közönségét ér tesiteni és igy tevékenységét a jövő számára megörökíteni. Férfias nyíltsággal ragaszkodtunk hozzá vármegyénkben való tartózkodásának egész ideje alatt, nem a főispáni hatalom előtt való konvenciózus meghajlással, hanem azzal az érzéssel, amivel kell, hogy viseltessék mindenki egy oly férfin képességei, nemes intenciói iránt, akit múltja, jószándéka és emberiesen érző meleg szive azok közé állított, akik hivatva vannak a vezérségre.

Ezekkel a tiszteletteljes meleg értésekkel búcsúzunk most is tőle és azt kívánjuk, hogy a nyugalom napjait ne az a tudat keserítse el, hogy mindazt, amiért 50 éven keresztül dolgozott, rommá tette a trianoni szerződés, de édesit8e meg hátralévő életének napjait az a mindinkább valéraválé re ménység, hogy a trianoni szerződés írása mindinkább halványodik, mind- közelebb hallatszik a Torontál rónáin, hegyein és vízpartjain susogó szellő, a szétszakított Torontál egyesitése, a magyar határok újbóli kiszélesedése el fog következni. Adja Isten, hogy mátyásföldi villájában ezt mielőbb megérhesse és akkor ismét feltörhessen ajkáról az a felemelő zokogás, amelyet a legutóbbi vármegyei közgyűlésen hallottunk, de ebből a zo kogásbél diadalmasan emelkedjék ki az a hálaérzet, hogy ime nem hiába élt és nem hiába dolgozott 50 éven keresetül a közért.

Isten vezérelje távozó főispánunkat nyugalombavonulása utján.

*

* *

Abban a fájdalmas érzésben, amelyet Jankó Ágoston főispán távozása váltott ki, megnyugtató, biztató és reménnyel eltöltő az a tudat, hogy a főispáni székbe oly ember ül, akiről minden elfogultság nélkül elmondhatjuk, hogy mindenki szereti, képességeit nagyra értékeli, igazságos és tárgyilagos intézkedései iránt a legteljesebb bizalommal viseltetik. Dr Perczel Bélát nem kell bemutatni e vármegye közönségének. Ismerik őt nemcsak azon a réven, mert ősei mindig kiváló szerepet játszottak e vármegye történetében, hanem közigazgatási állásában eltöltött kiváló szolgálataiból is és az iránta való tiszteletnek és bizalomnak már akkor fényes bizonyítékát adták, amikor a felsőházba majdnem egyhangú akarattal a vármegye képviselőjeként őt küldték ki. Meg vagyunk győződve arról, hogy az ő személye, bölcsessége és közigazgatási ismeretei nemcsak biztosítani fogják e vármegyének békés, harménikus együttműködését, de a főispáni méltósággal ma I járó igen fontos adminisztratív dol- i gok is úgy láttatnak el, hogy a mai I nehéz gazdasági élet hullámverései

Egyes szám

megrázkódtatások nélkül lesznek e vármegyében átélhetők.

Szeretettel és bizalommal köszönt- jük uj főispánunkat kinevezése alkalmával ób amikor biztosítjuk, hogy a kőinek szolgálatára, szerény működésűnkkel mindenkor rendelkezésére állunk, egyben azt kívánjuk, hogy az ő nyílt, becsületes, őszinte, párt- politikai elfogultságtól ment törekvéseiből hazánkra ób e vármegyére jó lét és megelégedés fakadjon. S.

Polgári életfelfogás

Jogbölcseleti elv az, hogy egy államban csak akkor mennek jól a dolgok, lia az állam polgárai minél nagyobb számban boldogok és megelégedettek. Ezt a jogbö!c3elő úgy mondja, hogy „a legnagyobb szám, legnagyobb boldogságára kell törekedni". Mikor tehát egy állam a jövedelemelosztás problémájával foglalkozik és azt úgy igyekszik megoldani, hogy a jövedelmek részarányosán és helyesen elosztottak legyenek, akkor számítani lebet arra, hogy a polgárság soraiban nyugalom, megelégedés és jólét költöaik. Ea a legnemesebb polgári életfelfogás, amely után való törekvés, az ember legszebb és legnemesebb feladatai közé tartozik. Minden államháztartás a magángazdálkodás erejével van szoros kapcsolatban és az államháztartás tartós egyensúlya csak ott található fel, ahol a magángazdaságot kitevő adóalanyok egészséges és normális gazdasági életfunkció teljesítésére képesek és alkalmasak.

A francia államháztartás stabilitása elsősorban a kis francia polgár magán- gazdaságának rendjén és egészséges voltán épül fel. Franciaországban is vannak nagyjövedelmü emberek és családok, amelyeket pénzdinasztiák- nak lehet nevezni, de a francia gazdasági élet gerincét és lüktető erejét a francia kispolgári társadalomban lehet keresni és feltalálni. E szóban „polgár", — Franciaországban az az áilamfenntarté erő értendő, amely nem akar „ur" lenni, csak azért, hogy az urasággal járó kötelezettség terhét viselje, hanem csak annyiban ur, amennyiben minden időben, minden körülmények között rendelkezik azokkal az anyagi eszközökkel, amelyek a normális polgári élet standardjának fenntartásához szükségesek. Francia- ország erősségét nem természeti értékei nyújtják és hatalma nem a fölényes francia kultúrában gyökerezik, hanem abban a harmincötmilliós polgári társadalomban, amely nek tagjai semmi körülmények között nem akarnak mások lenni, mint francia po'gárok.

Magyarország történelmi és faji adottsága arról tanúskodik, hogy a magyar a történelmi idők rendjén is, de most is inkább ur akar lenni, mint a francia példa szerinti takarékos, tőkeerős kispolgár. Ez nem akar lebecsülés lenni, mert urnák lenni szép és dicső dolog, csak arra

ára 16 fillér.

kell vigyázni, nehogy a fogalom tartalmának kitöltése miatt a lényeg OBorbát szenvedjen. Már pedig ma a lényeg az, hogy a Duna—Tíbiz közén a megmaradt osockahazában életerős, munkára hajlamos, tőkegyüjtő polgári társadalom nevelődjék.

A magyar kispolgár fogalma, — abban az értelemben — amint az Franciaországban feltalálható,Magyar- országon még csak kialakulófélben van, ds nincs még kialakulva, nincs még virágzó erejében. Magyarország jövendője sokban függ attól, hogy a polgári társadalom miképpen erősödik meg és miképpen lesz gerince, hadserege az uj hazátépitő magyarságnak 1 ?

A magyar kisgazdatárBadalomnak fel kell fejlődnie, ki kell terebélyesednie, bogy a magyar polgári társadalom birtokállományának alapja és pillére legyen; viszont az úgynevezett mai úri társadalomnak arra kell törekednie, hogy az alapok és pillérek közötti acélgerendázatot és az építmény ornamentikájának ót illető részét adja és kitöltse.

A francia állam — és az északi államok példája szerint az állami életnek tekintélyes erejét adja a polgári társadalom. A polgári életmód és polgári életfelfogás érvényrejutta- tása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a megpróbáltatások után és a sok tanulság leszűrése után egy tőkeerős magyar nép fordítsa előnyére és hasznára mindazt, ami a válságos időkben figyelmeztető igazságnak bizonyult és amelyből okulást meríteni kötelességünk. A magyar jövendő tehát azt parancsolja, hogy a sok megpróbáltatás és vészvihar után Európa kulturnemzeteitől átvegyük azokat a tulajdonságokat, amelyek hasznosak, hogy a magyar nemzet erősödését a jövendő célkitűzéseinek megközelitéeét is előbbre vigyük ób szolgáljuk.

Október hatodlkl ünnepélyek

A szekszárdi m. kir. állami Be- zerédj István fia felső kereskedelmi iskola október 6-án műsoros ünnepélyt rendezett a nagy gyásznap emlékére. A műsor az ifjúsági énekkar Hiszekegyével kezdődött, amely után Földesi János IV. évf. tanuló szavalta ölvedi László két versét, majd Vargha Gyula A kassai harangok cimtt költeményét Klézl István II. évf. tanuló szavalta. A hatásos és hazafias ünnepi beszédet vitéz Mol< nár József tanár mondotta. Az ő beszédét követően szavalta el Wild János IV. évf. tanuló Végvárinak, a hires erdélyi költőnek Eredj, ha tudsz .. . cimü költeményét, majd a szép ünnepély az ifjúsági énekkar Himnuszával ért véget.

A bonyhádi reálgimnázium tanári kara és tanuló ifjúsága október 6 án szép ünnepély keretében emlékezett meg a szabadságharc mártírjairól. Délelőtt ez ifjúság kivonult Per-