Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-10-07 / 79. szám
Xltl. évfolyam. Szekszárdi 1931 október 7. 79. száni. TOLNANEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.I F8«*erkesztö: 11 Felelő« uerkewtS: IHirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* Telefonszám 85 és 102. I SCHNEIDER JANOS. | DLÁZSIK FERENC I detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként--------- ... I A lap megjelenik minden eaerdAn de ssombnton. 110 fillér. Állást keresőknek 50 százaíék engedmény. — A hirEl öHjettM Oil. . IElőfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét! rovatban «»helyezett reklám- eljegyzési családií hir, valamint Félévre-----------6 pengő. | Egész évre----------12 pengő. I illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I. . , a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A magyar társadalom 6s Bethlen István. A magyar társadalom arculatán mostanság olyan vonások ütköznek ki, amelyek eddig egészen idegenek voltak a magyar egyéniségtől. Az igaz, hogy a magyar ember érzelmi világa gyakran szélsőségek között mozog. Olykor fellobog a lelkesedése, mint a szalmaláng, azután hamar le is lohad, el is alszik. De hamarosan ismét ki is gyullad friss lángra. — Egyeneslelkü, nyiltszivü, éleslátása, értelmes fajta a magyar s tisztessógtudása nobilis, gondolkodása példaszerű. A hebehurgya gesztus, a felületes, sekély es sokbeszéd, a köny- nyelmtt hiszékenység és a könnyű* vérű vádaskodás távol áll a magyarság lelki mélységétől. A hálátlanság sem szerves tartozéka a magyar faj természetrajzának. Most azonban megdöbbenve látunk olyan jelenségeket, amelyek a tisztult magyar erkölcsökkel sehogysem egyeztethetők össze. Sugdosódnak, pietykátkodnak, vádaskodnak. A méltatlan vádaknak nemcsak fület adnak, hanem nyelvet is. Fülről fülre és szájról-szájra terjed a megszőlás és a sötét rágalom förtelmes mérge és ez a csúf vádaskodás hazánk élő legnagyobb stálusférfia: Bethlen István ellen irányul. Még nincs egy éve annak, hogy az ország nagy lelkesedéssel ünne* pelte Bethlen István kormányzatának tiz éves fordulóját. Az ország akkor teljes mértékben méltányolni tudta Bethlen István tiz éves munkásságának érdemeit. Azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket a belföldön és a külföldön elért az ország szolgálatában. Bethlen István a belföldön rendbehozta az államnak a forradalmak által szétzüllesztett szervezetét, rendet és közbiztonságot teremtett, a külföldön pedig tekintélyt szerzett a nemzetnek, erős barátokat állított az elszigetelt magyarság mellé. Ki- emelte az országot a kaotikus zűrzavarból és a népek társaságában újra tényezővé lette Magyarországot, amelynek jogaival és erejével számolni kell. t Ezeket a nevezetes eredményeket illata és elismerte a nemzet Bethlen Utván kormányzatának tiz éves for- falóján. De ezeket továbbra is emlékezetben kell tartani. Ezekről meg- tteledkezni rut hálátlanság nélkül nem lehet. \( A sugdosás és a henye vádaskodás a költekezést és az előrelátás íiányát bánytorgatja. Gyönge emlé- •'oBZŐtehetségben leledzenek. Feledik, *i>gy Bethlen István egy milliárd pmgőt költött közmunkákra oly cél- hí, hogy eltakarítsa a forradalmak uás'itt maradt romokat, hogy. lábra ^ksar az elalélt gazdaságot és hogy a^iunkások százezreinek kenyeret, ntyikát és keresetet juttasson. Hogy a kltségvetésen kivül is kiadásokat eszkí<? Ennek is meg lehet találni egyszerű és természetes magyarázatát, csak lelkiismeretesen kell utána nézni. Ha korlátozva volt a költségvetés, akkor az adott körülmények között a költségvetésen kívül is gondoskodni kellett hasznoB közmunkákról, a különböző gazda* sági ágazatok felsegitéséről és a munkások megélhetéséről. Ami pedig az előrelátás hiányát illeti, bízvást kérdezhetjük, hogy ugyan ki láthatta előre a német birodalom vészes pénzügyi összeomlását, a Creditanstalt bukását, avagy a büszke angol font megingását. Egyáltalán ki látta előre Európában, vagy Amerikában azt a példátlan pénzügyi és gazdasági romlást, amely az egész világon elkövetkezett ? És vájjon ki láthatta előre, hogy ebben az évben kataszlrófális rossz termés lesz Magyarországon ? A legnagyobb méltatlanság az, ami a söiétszinezetü vádaskodásban megnyilatkozik. Mindenféle politikai célzat, e nehéz gazdasági helyzet okozta elégedetlenségnek kihasználása, a mellőzés érzete, személyes motivnmok vegyülete, nem országos Bzempont és nem közérdek suttog és beszél a Bethlen István ellen irányuló, kiélezett kritikában. Meg vagyunk arról győződve, hogy a magyar társadalom felocsúdva a mai nehéz helyzet nyomása alól, hamarosan letörli arculatáról ezeket a bántó vonásokat és kiküszöböli magából a könnyelmű vádaskodás mérgét. A magyar társadalom nem lehet hálátlan nagyjainak érdemei iránt és Bethlen István személyét mindig arra a magaslatra fogja állítani, amely őt küzdelmes munkásságáért, nagy tehetségéért és jellemszilárdságáért méltán megilleti. A minap egy vacsora keretében az egységespárt fennen hirdette rendíthetetlen ragaszkodását nagy vezéréhez : Bethlen Istvánhoz. Legfőbb ideje volt. Egy-kéi égető kérdésről. dr órffy Imre, országgyűlési képviselő. Irta: Az elmúlt nyár munkája hasonlatos volt azokhoz a hajósokéhoz, akik emberfeletti erővel a sülyedő hajót a lyukak betömése és a viz kiszi- vattyuzása utján iparkodtak megmenteni. Ezeknek a hajósoknak nincs idejük és módjuk addig mig a közvetlen veszedelem el nem mult, a hajó további sorsával törődniök és bármennyire is siránkozzanak a hajó népei, a hajó felelős vezetőinek kegyetlenül fegyelmezettnek és erős idegzetűeknek kell lenniök, hogy a pánik rajtuk erőt ne vegyen, mert hiszen akkor a pusztulás biztos lenne. Most, hogy ez a közvetlen veszély elmúlt, elmondhatjuk, hogy a magyar nemzet helyzete semmivel sem volt kedvezőbb egy ilyen hajóénál és hogy a felelősségérzettel biró politikusok — néha kinos — hallgatása, melyet nem tudott megtörni a hivatásos izgatók és nyugtalankodásból maguknak politikai pecsenyét sütni óhajtók lelkiismeretlen munkája, miért volt indokolt. A veszedelem elmúltával azonban ez a hallgatás csak félreértésekre adna okot. Úgy érzem mBgam is, akinek e nyári munkából ismét több részt kellett kivennem, mint sok másnak, hogy vármegyém és kerületem derék választó polgáraihoz kell fordulnom, hogy egyet*má8t elmondjak a 33 as bizottság annyit támadott és még többször meg nem értett munkájá- ból. — E munka népszerűtlenségét emelte az, hogy a bizottság munkája első időben teljesen nélkülözte a nyilvánosságot és később, amikor a sajtóban meg is jelentek hírek a tanácskozásról, azok a dolog természetéhez képest nagyon sok olyan dolog ról nem számolhattak be, amelynek ismeretében a közvélemény egész más ítéletet alkothatott volna. Bátran elmondjuk, hogy nemzetünk csaknem az egész világgal gazdasági és pénzügyi harcban állt és rossz hadvezérek lettünk volna, ha haditerveinket a nyilvánosság elé vittük volna. Ezeknek az ideje még ma sem érkezett el, de ngy érzem, be kell számolnunk egy-két oly intézkedésró), amelyek nézetem szerint a közel jövőben elkerülhetetlenek és amelyek szükebb hazánk egész lakosságára nézve életbevágóan fontosak. A termelés és hitel kérdései azok, amelyek a közpanasz tárgyai. Nem lehet tovább tűrni itt az anarchisztikus állapotokat és bármennyire fájnak egyeseknek, eszközöket kell találnunk arra, hogy a halaszthatatlan változás miélőbb e téren beálljon. Kezdjük a termeléssel. Az állami beavatkozást elkerülni ma már az élet ezer és ezer problémájánál úgy sem lehet, ha tehát az irányítás és tanácsadás nem elegendő, kényszereszközökkel is bele kell nyúlni a termelés rendjébe. Nem lesz szabad fokoznunk, sőt vissza kell fejlesztenünk az olyan termelésünket, melynek cikkeit elhelyeznünk ma igen nehéz, sőt lehetetlen. Meg kell hozzá lenni a bátorságunknak, hogy a szemes gabonával, főként búzával bevetett területeinket éppúgy csökkentsük, mint szőlőterületeinket. Nem lesz könnyű feladat, különösen a szőlőterületeknél, miután ott a csak szőlómivelésre alkalmas talajok birtokosainak harca az egyéb talajokéval igen érős lesz. E harc kimenetele még sem lehet kérdéses és nézetem Bzerint a hivatalos politikának is azok mellé kell állnia, akik földjeiken mást, mint szőlőt termelni nem tudnak. Állami jutalmat kell ígérni mindazoknak, akik más termelésre alkalmas szőlőjükön mis mezőgazdasági termények ültetésére térnek át. A bortermelés krízisét csak ezzel a kétségtelenül aulyoB rendszabállyal lehet véglegesen megszüntetni. A szőlősgazdáknak azonban sürgős pillanatnyi segélyt is kell adni. Efelett nagy vita volt és úgy tudom folyik e lap hasábjain is, mibe beleszólni eauttal nem kívánok. A borfogyasztási adó lényeges enyhítésén kívül a régibb is gyengébb borkészleteknek, ha kell, állami pénzen való felvásárlásában látom itt a gyors segítés egyedüli lehetőségét. A kormánynak legfontosabb feladata lesz a nemzetközi piac szorgos kutatásával mindenkor pontosan tájékoztatni a gazdaközönséget azon termények iránt, amelyeknek elhelyezése adott helyzetben a legelőnyösebb. A 33-as bizottság és az e téren meghallgatott szaktekintélyeknek az lesz a legsürgősebb munkája, hogy a következő gazdasági évben az egész ország részére — ha kell rayonon- ként — megfelelő mezőgazdasági Uzeintervet készítsen. Égetően sürgős a hitelkérdés megoldása. Bár a külföldi hitel nehezen jön be hozzánk és elég drága, mégis miden elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy az a hitel, amely kis- és középegzisztenciáknak jut, még aránytalanabbul drága és hogy ennek az a főoka, hogy túlBok és nagy rezsivel dolgozó kis vidéki intézet van az országban, amely a kamatláb szertelen emelését okozza. A tőke kényes jószág, könnyen elszalad, ahol erőteljesen rendszabályozzák, mégis azt hisszük, hogy itt sokat lehet tennünk a kis adósok érdekében anélkül, hogy a külföldi nagy hitelezők bizalmát megingatnák. Azok közé a 33-as bizottsági tagok közé tartozom, akik írásban kérték a kormánytól, hogy törvényileg szabályozzák az árverésen elérhető vételár legkisebb összegét és hogy ne lehessen — különösen az ingóságokat — lelkiismeretlen árverési hiénák prédájává tenni. Ez elvégre a hitelezőknek sem érdekük és nyilvánvalóan úgy az adósra, mint a hitelezőre kedvezőbb az a megoldás, amely inkább számol az árverések kitolásával, de nem engedi az árverés alá kerülő vagyon elkótyavetyélését. Csak vázlatosan említettem meg a két legfőbb problémakört. Meggyőződésem, hogy ennek megoldása nem késbetik és nem is késik eoká. A minden baj rákfenéjét képező gazdasági . világkrizis tekintetében pedig bitem és reményem van arra, hogy az egész müveit világ megmozdulása a tűrhetetlen állapotoknak véget fog vetüi. Egyébként is gazdasági elszigeteltségünknek megszüntetése kttlEgyes szám ára 24 fillér.
