Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-09-09 / 71. szám

XIII« évfolyam. Szekszárd, 1931 szeptember 9. 71. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ______________Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Sz erteaztfeég és kladéMvatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre-----------5 peng«. | Egész évre______12 peng«. Fő szerkesztő: II Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. || BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ii szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét ____illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hi rdetéaek árai: A legkisebb hirdetés dija 1 peng«. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéat 10 fillér. Állást keresfiknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi nir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerfll. A temetés. As s kél nyilatkozat, amelyeket Schober és Curtins tettek, az oly nagy izgalmakat elő déi« német—osztrák vámunió gondolatát eltemette. Hossza idő óta alig volt kérdés, amely oly nagy port vert volna fel nemcsak Európában, de az egész világon, mint ez a hebehurgya hitetlenséggel ki* pattintott terv, amely most csúfos halállal múlt ki. Ha végigtekintünk azon az eseménysorozaton, amely a vámuniós gondolat dicstelen kimúlá­sához vezetett, utólag meg kell álla­pítanunk, hogy úgy a német, mint az osztrák diplomácia súlyoz hibát követett el, amikor belebocsájtkozott ebbe a kalandba. A hibának a súlyát azonban csökkenti az a tény, hogy z világ néhány vezet« állam* töb­bek között Angiim, Amerika a utóbb Olaszország is, rokonszenvvel fogad­ták a vámunió tervét s nemcsak ro­konszenvvel fogadták, hanem helyes­lésükkel nyílt kifejezést is adtak. Pranciaország persze, amelynek lét: érdeke, hogy Németország hatalmi súlya Európában meg ne növekedjék, az első pillanattól kezdve a legéle­sebb formában elleneszegült > a vám­uniós gondolatnak s amint a követ­kezmények mutatják, sikerült is meg­hiúsítania.' Azt mondhatjuk, hogy sem Amerika, sem Anglia, sem a két érdekelt állam tulajdonképpen nem volt tisztában azzal, hogy a jelen pilla náthán mekkora Franciaország világ- hatalmi és világgazdasági ereje. Ez az erő sokkal hatalmasabbnak mu­tatkozott, mint azt bárki is képzelte volna. Franciaország nem elégedett meg politikai tiltakozással, hanem a leghatalmasabb eszközhöz: a pénz erejéhez nyúlt, A Credit Anstallt váratlan gyorsasággal omlott össze a vámuniós terv kipattanása után rö­viddel s hiába sietett Anglia Ausztria segítségére 150 millió schilling ere­jéig, az álmélkodó világ röviddel azután azt látta, hogy nyilván francia beavatkozásra az angol font értéke esni kezdett s az angol pénzügyi ne­hézségek a fönt esésével tetézve oda­vezettek, hogy a megrendithetetlen gazdaságilag hitt Anglia Amerikától és^ Franciaországtól kórt elsőizben 50 milliót, másodízben pedig 100 millió font kölcsönt. Amikor ez a két tény köztudomású lett, mindenki, aki csak egy keveset is ért a politikához, tisztában volt azzal, hogy a német— osztrák vámunió gondolata megsem­misült s Curtins és Schober vissza­vonuló bejelentései már csak forma­litást képeznek. - — A német diplomácia a háború előtt sem tündöklőit valami különös ügyes­ség fényében, de a német—osztrák vámunió gondolatával, még inkább annak szerencsétlen feltálalásával olyan-hibát .követett el, amelynek nemcsak a két ország, .hanem egész Európa, megszenvedte a következmé­nyeit.' Semmiképpen sem volt okos dolog a politikai és gazdasági zűr­zavarok dúlta Európában olyan gon­dolattal előállni éppen nőst, amikor Franciaország az egyetlen pénzügyi ereje teljében levő állam, amelyet ezenfelül a gazdasági bajok is csak­nem 100°/o-ig megkíméltek. Mi ma­gyarok, akik az első pillanattól kezdve hideg mérlegeléssel néztük a vám­uniós gondolat alakulását és semmi hajlandóságot nem éreztünk arra, hogy cselekvési szabadságunkat bár­milyen alakban is megkössük, köz vetvd mi is megszenvedtük a német éa osztrák diplomácia e ballépését. Magyarországnak elégtételül szolgál­hat azonban az, hogy. diplomáciája e kérdésben élesebben látott mint sok más nagy állam diplomáciája éa bogy a tanúsított rezerváltságot a francia politika is bizonyos mérték ben méltányolja. Nekünk valóban nem okozott vo'na különösebb örö­möt vagy hassnot a német—osztrák vámunió létrejövése, mert mi a ma­gunk útjait akarjuk járni és minden felmerülhető tervet oaak abból a szem­pontból vagyunk hajlandók vizsgálni, hogy mennyiben szolgál Magyaror­szág hasznára a mennyiben egyeztet­hető ÖBBze azokkal a nemzetközileg vállalt kötelezettségeinkkel, »melye két meg akarunk tartani épp oly szigorúan, mint amennyire nem va­gyunk hajlandók viszont lemondani azoknak a jogoknak egy jottájáról sem, amiket ugyanezek a nemzetközi szerződések biztóaitaoak a számunkra. Borulásos órán. Irta: BABAY GÉZA. Sok szép álommal, jaj, ismét szegényebb A .mi gondterhes magyar életünk. Megcsallak újra boldog, nagy remények, Sivár valóra sírva ébredünk. Oh nem akar napunk még felragyogni, Sisyphus sorsa vár ma még miránk. Harcolni holtig és folyton csalódni: Ez a mi fájó, bús tragédiánk. S bár úgy érezzük, mintha ernyedezne Az ész, erő és büszke akarat, Nincs üt veszély, hisz’ új, szent küzdelemre Egy ősi fegyver még mindig maradt. Oh nem segít itt semmi más mirajtunk, Csak a konok, nagy, ősi, büszke hit. Ne nyíljék meddő, bús panaszra ajkunk, Él még Hadúr, ki újra megsegít. Magyar, ne csüggedj! Ezt dalolta ajkam Nagy, fényes álmok boldog Idején. Varázsa mostan átfut újra rajtam S eget kap tőle a haló remény. Magyar, ne csüggedj I Hirdetem ma újra. Nem lesz a sorsunk szörnyű kárhozat, Csak oltárunkat új, szent lángra gyújtsa Hű, tiszta szívvel nyújtott áldozat. Fehér, dús föslje szálljon a nagy égig, Hirdesse népünk újuló hitét, Szép magvetésünk így majd újra érik S megenyhül itt e kínos földi lét. Magyar, küzdj holtig szebb jövödre várva I Kezdettől fogva így rendeltetett. Nincs hatalom, mely földi sírba zárja Ezt a nagy múltú, fitt nemzetet I A decsi római katolikus templom harangjainak szentelése. Verőfényes napon, ünneplőben várta Decs község lakossága az uj római katolikus templom négy harangjának szentelésére Decere kiszálló Kiss La­jos szekszárdi esperes, sp át plébános, kormányfőtanácsoBt, akit Virág Fe renc pécsi megyéspüspök megbizott a decsi harangok megszentelésével. Tíz órakor ünnepélyes körmenet­ben vonultak ki a hívek óriási töme­gével a lelkipásztorok a decsi vasúti állomásra, honnan a virágkoszoruval díszített négy harangot négy kocsin a templomtérre szállították, procesz sziótól kísérve. Itt a harangokat hozó szekerekből kifogták a lovakat és Kiss Lajos esperes, apátplébános lé­lekemelő, mélyenszántó gondolatok­ban gazdag szentbeszédben mutatott rá a harangok egyházi feladatára és jelentőségére, visszavezetve lélekben a hallgatóságot a kereszténység első századaiba. . A mély hatást kiváltott beszéd után fényes papi segédlettel meg­szentelte mind a négy harangot. Az egyházi szertartás utója a j decsi pol­gárokból alakított egyházi énekkar adott elő Turqóezky -István, kántor- j tanító vesetése mellett két. hangra i I szép alkalmi éneket, melynek elhang- j Egyes szám zása után a hivek a papság vezetése mellett a templom tornya alatti ré­szen felállított tábori oltár elé vonul­tak, ahol Kiss Lajos apát nagy papi segédlettel püspöksüveges énekes nagymisét mondott, mely alatt a hi­vek és az egyházi énekkar énekel­tek, offertóriumkor pedig Kovács György szekszárdi rk. tanító énekelt el szólóban egy lélekemelő Mária- éneket. Mise után az apát áldást adott, majd hálaadást intonált. Be­fejezésül a hivek a Himnuszt éne­kelték el. Mialatt a tábori mise folyt, a ha­rangok felhúzásán és beállításán fá radoztak Slezák Károly budapesti harangöntő és emberei, kik a haran gokat a templomba vitték és előbb csigákon a kórusra, majd onnan a toronyba emelték az egyház ércnyel­veit. A munkálatokkal délután fél 3 órakor készültek el, amikor a Szék- szárd felől berobogó vonat utasait már köszöntötték aa ércnyelvek, hir­detvén a decsi katolikus hivek áldó zatkészségét és Isten dicsőségét. A harangok megszólalása könnyeket csalt a szemekpe ésv a hívek Nagy István . plébánosukkal együtt Gálát rebegtek a jóságok Istennek, hogy át* t* fillér. _ megérni engedte régi vágyuk telje­sedését. A harangok jó félóráig »úg- tak éa a templomtéren még délután 5 órakor is nagy tömeg volt együtt meghatódottan, ájtatos lélekkel. Este 8 órakor aa uj nagyharang hívta föl a híveket aa Urangyala el­mondására, majd ismét zúgott egy fél órán át mind a négy ércnyelv Decs hősi halottainak emlékére. A szép román stiltt uj templom ie négy-öt nap múlva készen várja fől- szentelését, melyet nagy papi segéd­lettel Virág Ferenc pécsi püspök fog Baeptember hó 13 án végezni. A me- gyéspttspök szeptember 12-én érke­zik Bátassékre, Hradek Károly pré­post plébánosnál tölti aa éj sáskát éz 13 án reggel érkezik kíséretével Deosre, ahol a hivek a szeretett fő- pásztort nagy ünnepséggel várják. Értesülésünk szerint a főp&aztor a templomszentelés után délután vissza­tér Pécsre. Az uj Iskolai év kezdette. Ezúttal Kisasszony-napján, a szo­kásos szeptember 1-e helyett meg­szólalnak iámét az iskolai csengők és szinte templomi áhítatra hangol­nak szülőt és gyermeket egyaránt: S ha aa iskola mindenkor templom volt, ahová a szülő gyermekét kézen­fogva, vagy lélekben elkísérte, kell, hogy á mi magyar iskolánk ma két­szeresen az legyen szülőnek, gyer­meknek, de tanítónak is egyaránt. Amikor még gazdagok voltunk, amikor még a miénk volt egéBS Magyarország, az Isten kalapjának ez a szép, gyönyörűséges bokrétája, amikor a Magas-Tátra fenyvese még nekünk illatozott és a hegyek tündére áranyhaját nekünk rejtegette — az Aranyos folyó völgyében, amikor a Bácska és Bánát éléskamrájának a kulcsa a mi kezünkben volt,.élűikor a magyar szemben ritkábban csillo­gott a könnycsepp és többször tudott örülni a magyar, mint mostanság, amikor az ifjak ajkáról magyar nóta zengett és nem volt gondterhes min­den homlok, akkor mi, a mai fel­nőttek és öregek még csak- azért jártunk iskolába, hogy növekedjünk, hogy eszünk élesebb, találékonyabb legyen. Dé ma, mikor oly szegények- vagyunk, mint soha, amikor az Isten házán, a templomon kívül nem ma­radt egyebünk, csak a mi magyar iskolánk, est minden erőnkből sze­retnünk kell, eat is templomként kell tisztelnünk és a mai magyar iskola tajsára, tanítója sokszorosan inkább, mint valaha, pap ebben a tempóm­ban, aki odalép az ifjú lélek elé és áldozatos munkájával beleazántja a magyar szellem tavaszát és minden kincsét, a magyar jövőt.! i. v Ennek a gyönyörű, szent építő- munkának nem lehet 'szebb őb mély­ségesebb jelszava, mint a haza min­denek előtt. Neveljünk erős, testben- { lélékben edzett, mindenkor áldozatos I és sserető szivü magyar, ifjúságot, 4 H

Next

/
Thumbnails
Contents