Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-08-08 / 62. szám

Ma! lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda“

XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 8. ______________________62. szám.

TOLN

AMEGYÉI ÚJSÁG

Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap.

Szerkesztő*ég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efonsz ám 85 és 102.

Előfizetési dij;

Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő.

FO

azerkeaztfi:.

SCHNEIDER JÁNOS.

Felelés szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC.

A lap niClsIiBlk minden szardán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír* rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe keríti.

galom által bistoaitott valutsproduk- ció nem fedesi a behosatal finan- oiroaására és külföldi U rtoiáaaink kamat* és tőkeförleaatáseinek fedezésére saükségea valutákat.

A kormányt egyenesen elismerés illeti meg azért, hogy est a ssiik- ségletet eddig képesek voltunk külföldi kölcsönökkel fedezni. Remélnünk kell, bogy a külföldi köiosö nők útja nemsokára ismét megnyílik számunkra, de átmenetileg szüksé- ges oly éBsaerü devizagazdálkodási rendszert bevezetnünk, amely eaámol az adott viszonyokkal.

Teleszky beszéde jól átgondolt, komoly, semmit nem szépítő rajza volt azoknak az intézkedéseknek, amelyek ha fájdalmasak is, de megvalósításuk mindenképpen a jövő biztosítékául tekinthető. A nemzetnek e komoly órákban nyugalomra, kitartásra és saját erejében való bizalomra van Bzüksége és ha ezek nem fognak hiányoani, biaonyos, hogy a jelen pillanat bajait szerencsésen meg- neszük és előbb vagy utóbb Magyar- ország számára íb felvirrad a gaida- i sági boldogulás korszaka.

I

A magunk erejéből.

A lövő a fontos.

A felhatalmazási javaslat a felső- ház pénzügyi bizottsága elé kerül, amely alepos megvitatás ntán teljes egészében elfogadta, mert aa ország érdekeinek szempontjából szükségesnek tartja. A számos kiváló felsió- lalás közül különös figyelmet érdemel Teleszky János nagy beszéde. Bevezetésül megállapította, hogy nincs sok értelme a jelen helyzetben a múltról vitatkozni, mert a jövő a fontos, a jövőre kell irányoani tekintetünket.

A mai helyset megjavítását három szempont figyelembe vételével és megvalósításával lehet elérni. Az elsőt Teleszky az élet standerd megfelelő csökkentésében látja, mert tényként tekinthető, hogy ez az életszínvonal aa utóbbi években magasabb volt, mint a nemzeti munka produktivitása, ami viszont maga ntán vonta, hogy hosszú lejáratú kölcsönök hiányában ezt a magasabb életszínvonalat rövidlejáratu külföldi kölcsönnel fedeztük.

Az áldozat tehát elkerülhetetlen és ebben a társadalom minden rétegének részesedni keli teherbiróképea- sége arányában. A helyzetet súlyosbítja a mezőgazdasági termények alacsony ára, amely alig fedezi a termelési költségeket ób az idei rossz termést.

A másik szempont és fontos feladat zz államháztartás egyensúlyának biztosítása. Nyilvánvalóan minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy ez az egyensúly megmaradjon. Teleszky felfogása szerint eredményt a dologi kiadások leszállításával aligha lehet elérni, annál kevésbé, mert a pénzügyminiszter aa utóbbi időben két alkalommal is leszállította a dologi kiadásokat. Természetesen, ami felesleges esetleg még felfedezhető az amúgy is alaposan meggyomlált költségvetésben, az törlendő, de az igazi segitsóg csak a személyi járandóságok csökkentésében és a bevételek emelésében kereshető.

Fájdalmas ut ez, amelyre azonban, ha közben más megoldás nem adódik, feltétlenül rá kell lépni ób a jobb jövő érdekében ngy a tisztviselőknek és nyugdíjasoknak, mint az adózóknak is további áldozatokat kell hozniok. Ez zz intézkedés, ha meg íb valósul, csak ideiglenesnek tekintendő, hiszen az illetmények csökkentése sajnos a gazdasági forgalom átmenet csökkentését is magával fogja hozni, ez pedig nem kívánatos. Mivel azonban a nemzetnek még ma is sértetlenül meglévő gazdasági erőforrásai nem szabad, hogy megbénuljanak, a nemzet egyetemének erőfeszítése kell, hogy meg- hoiza az áldozatokat, amelyek éppen e jobb jövő zálogaként tekinthetők.

Megemlékezett még Teleszky a valutáris helyzet rendezéséről. Mivel, mint csaknem minden ország, Ma gyarország behozatala is nagyobb, mint a kivitele, a közgazdasági forBrüning német kancellár kedden este a rádió hanghullámain szólott a világ lelkiÍBmeretébez. Megszólaltatta a békÜlékenyBég, a kiengesztelődés szellemét. De azt is megértette nem zetével, hogyha a várva-várt külső segítség elmarad, úgy a német népnek egy hatalmas erőfeszítéssel és összefogással a maga erejére támaszkodva kell megtalálnia a kibontakozás nehéz útját.

Mindaz, amit Brüning a német nemzat elé tárt, nálunk is megszívlelendő ób követendő. Magyarország is súlyos pénzügyi válság napjait éli, amelyet majdnem ugyanazok az okok idéztek elő, mint amelyek a német pénzügyi krízist kiélezték. A külföldi rövidlejárata hitelek visszavonása, a nemzetközi tőke elzárkózása,

a valuta védelmének legfőbb parancsa következtében lecsökken tett pénzforgalom és az erre való tekintettel elrendelt pénzforgalmi korlátozások : ezek az okok Magyarországon is soha nem tapasztalt feszültséget és a gazdasági élet fennakadását hozták magukkal. Mi is várjuk, miként a német birodalom, a nemzetközi pénzpiacok segítségét. —- Megvan a reményünk, hogy ez a segítség a kinostárjegykölcsön alakjában meg is fog érkezni. A legtöbb nemzetközi pénzpiaccal az erre vonatkozó megállapodás már létre is jött és bizvást remélhető, hogy azokkal a bankcsoportokkal is meglesz a megegyezés, amelyek most még különböző okokból húzódoznak. Egy dolog bizonyos: hogy egy gyors se.

Sanyi.*

Egy magyar óceánrepülő.

Irta: Leopold Lajos.

Sanyi szüleivel József-pusztán, Szekszárd mellett, szomszédságunkban lakott. Mikor Sanyi kétéves volt, atyja egy igazi karikás ostort vett neki. — Evvel a „ karikás“ sál Sanyi, aki akkortájt még vajmi ke veset törődött az Atlanti-óceánnal, a disznócsordát segitette a déli nap heve elől az akolba terelni. Valahányszor ostorával hatalmasat dur- rantott és erre az egyik süldő ijedtében nagyot ugrott, csak úgy fény- lett a kis Sanyi szeme. Ha valaki Sanyi navigációs műszereit alaposan átvizsgálná, bizonyára ott találná a József-pusztai „karikás“ t. Valamikor végtelenül büszke volt is rá a kis Sanyi, bizonyára arra használta, hogy a mennybolt csillagjait tizennégy órán belül egy akolba terelje.

Egy szép napon — a savanykás siller mellett ott ültünk az asztal körül — apja közénk hivta Sanyit, hogy elmondássá vele azokat a borsos kisBÓlásokat, amelyeket ostordurro* gatás közben tanult paraszti játszótársaitól. Ezek hallatára aztán hosz- szasan nevetett és kék szemeiből csak úgy potyogtak a könnyek.

Fordítás németből. Eredetije megjelent a .Pester Lloyd* 1981 juliuz 26-i számiban. Fordította: Captain.

Pedig erre a mesterséges öntözésre ott nem volt szüksége a talajnak. Hisz a Duna kéretlenül is meghozta a vizeit, akármilyen kitartóan harcoltak is ellene hajthatatlan apáink gáttal és csatornával. Rejtett, földalatti utakon át, ahol a mérnök* pandúrok nem hághattak a rabló- kedvű vadvizek nyomába, a Duna még mindig átlopódzott. S ha már egyszer a belterületre ért, akkor a jól gondozott lucernás kellős közepén „Kisduna“ lett belőle, az aratásra érett búza lábján talajvízbe merült, az utak úgy elposványosodtak tőle, hogy még a bivaly isben- neragadt. Köröskörül kákatermő in- gováoy. — Öntözte a holt Dunaág észak felől Sanyi apja pusztáját meg a miénket is, még pedig épp ott, a gógai sziget sarkán, ahol szomszédok voltunk. Az ősi viz ott színlelte legmélyebb álmát. A tavaszi áradáskor minden évben átjártunk egymáshoz és csak néztük, hogyan Iugozza ki a Bnkodiból, meg Kutyatanya felől zavarosan előtörő talajvíz az illatos széna lelkét. Csóválhattak a fejűn két. Sanyi apja nálunk, én meg náluk.

A látszólag megfékezett folyam alattomos álutaival nem tudtunk megbirkózni. Bár Sanyi apja a mindig megújuló ujmoÓsarst a kétségbe- esésig benavigálta. Szikár termetű, 1 hajdani lovastiBzt volt: tréfaértő, |

készséges magyar farmer, aki rögtön megőszült, mihelyt ezt kora némikép megengedte neki. Az egész megyében kitűnő gazda hírében állt. De a vagyona előbb kiapadt, mint a talajvíz.

Fiatalos tndatalattiságában talán ezért haragudhatott Sanyi olyan ré mesen mieden vizekre. Az öreg Sándort legyőzte a Duna, de a kis Sanyi meghódította az óceánt.

Előkészületei nem egy évig tartottak, egész életén át folytak azok. Már amikor kétéves korában az ostort pattogtatta. És később, midőn fiatal markába ostor helyett kézigránátot ragadott. Hát még mikor a levegő leszerelt hőse, talaj nélkül a lába alatt, az ismerős gazdák közt gabonakereskedéssel próbálkozott. — Kora reggeltől késő estig. Egyik majorból a másikba. — Még látom, hogy kanyarodik be a szekszárdi Kaszinó sarkánál egyik reggelen, hogyan kormányozza kézalait vett Ford-kocsiját, siet a pusztákra, emitt megmintázza az ajánlott búzát, amott kisürgeti a zab rakodását, mert az uszályhajó nem vesztegelhet a Sión.

A kis vároB jóltáplált bölcsei fejcsóválva követik őt pillantásukkal. Minden időktől fogva lekicsinyeltek bárkit, ha az mást próbált, mint bortermelést. Hz valaki leint részkedett I a síkságra, hogy busát termeljen, | akkor sz ilynémü szándékot feddően,

Egyes szám ára 24 fillér.

vagy legalábbis aggodalommal szemlélték, mint a biblia az elveszett fiút. Kétezer év óta kapálják a szőlőtőkét Szekszárd lankáin: CBoda-e hát, ha a bortermelés nemcsak a főidben vert gyökeret, de a szivekben is és ha a mustillatu évszázadok csak sajnálni tudják azt a „kalandorát, aki azt hiszi, hogy van a búza is olyan növevény, mint a kádárka vesszeje.

Pláne olyan valaki, mint ez a Sanyi, aki basával kereskedni akar, pedig pusztán született és tegnap még katonatiszti formaruhát hordott.

— No, ez jól kezdődik, mondták egymásnak a Kaszinó kapubejárat uccahritiku8ai, mikor Sanyi megvette a Fordot. És megkövesedett nézeteikben még jobban megkeményedtek, mikor a kis Fordből tulkorán kifogyott a benzin . . .

Szeretem Szekszárdot, est a bájos kis várost, nemcsak mert ott születtem, de még inkább azért, mert száz év előtt az atyám is ott született. De bármily nehezemre esik is, ki kell bizony mondanom, begy széles e világon nem ismerek még egy olyan várost, amelynek az óceánhoz oly kevés köze lenne, mint Ssekszárd- nak. ősrégi város ez, magyar város, kedveB város, — de dombjait a kis mokány lovak csak lihegve bírják megmászni és a szőlőkegyek agyagos szardikjaiban nehézkes föl-lejárás esik. Hogy Sanyi Szék száráról star-