Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-01-21 / 6. szám

1931. január 21.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

3

nedvesedik, megsavanyodik és kis védenceink egéssségére ártalmassá válik. Azért megint egyszer, — ha egyesek unják is már — sseretnék erről a témáról Írni, hiszen most van farsang, a madáretetés főszezonja, ilyenkor van leghidegebb és bizony nagyon sok helyen még most is köp latnak a kedves és nagyon hasznos éneklőmadarak. Sok dolog, amiről szólni akarok, az idén már nem valósitható meg, meTt nyári előkészületet igényel, de talán lesznek, akik nem felejtik el és jövőre meghonosítják akárcsak a madárkarácsonyfát.

Szabályok és elvek száraz felsoro lása helyett megpróbálom leirni saját etetőhelyemet, amelyre kitekintek, mialatt e sorokat gépbe diktálom.

Szobámnak két nagy ablaka egy fás, bokros, fenyővel tarkított kertre nyílik, amely egy nagy gyümölcsössel határos, azon tnl szőlőhegy nyúlik egy kisebb erdőig. Az odavezető utat öreg fák szegélyezik úgyhogy megvan az erdővel a közvetlen összeköttetés. Másfél évtizede védem, — sőt nyáron itatom és fürösztöm is — a madarakat, úgyhogy már nagyon ismerik és szeretik a házam táját és a benszülöttek szerint soha sem volt e tájon oly hangos a tavaszi madárdal, mint az én működésem óta.

A két ablaknak arasznyi széles párkánya van, nem bádoggal bori tott, mert arról könnyen lecsúszik az eledel. Az ablakpárkányokra bőségesen szórok kender, napraforgó-, és tökmagot. Utóbbinak beszerzése a legnehezebb, mert a termelők a tököt rendesen mindenestől etetik el, tehát már szeptemberben kell gondoskodni, hogy eltegyék a magot. Bár a cinegék is jobban szeretik a ken dermagot a tökmagnál, mégis szűk ség van erre, mert a tökmagot a veréb nem tudja megenni. Tehát akár mennyi veréb jár az étetőre (hisz ők is éhesek, szegények) a tökmag mégis megmarad a cinegeféléknek. Könnyű volna eszerint elriasztani a verebeket, ha tiszta tökmagot adnánk, de akkor elmaradnának a különböző pintyfajok [is, amelyeknek tápláléka azonos a verebekével.

Azt Írtam, hogy a madarak már ismerik és megszerették a helyet. Az olvasó talán azt fogja hinni, hogy ez túlzás, mert valószínűleg minden télen más-más, újabb és újabb madarak jönnek. Részben természetesen igaza van, mert a fiókákból növedék származik, de azért megfigyelhető, hogy ugyanazok a példányok évről- évre visszajönnek. így pl. hozzám minden télen megjön egy magtörő pinty, de mindig csak egy és mindig egyformán viselkedik, hogy ugyanaz, abból is látszik, hogy a tollazata évről-évre szebb, színesebb lesz. Most a harmadik telet tölti itt, tehát úgy- látszik most érte el kora teljességét, színei valósággal virítanak, ragyognak, amint a hóban ugrálva szedegeti a cinegék által nem teljesen ki* cbipkedve lehullatott tökmagot ez a szép erős és a házak közelében rit kán látható madár.

A redőnyök vasrámáit kitoltam és azokra kivájt, csecsemőfejnagyságu tököket akasztottam, amelyek him hálóznak és igy a veréb nem zavarja az ügyesebben tornászó cinkéket az azokba elhelyezett eleség élvezetében. Még kevésbé van e fakó proletárnak inyjére az araszos spárgákon lógó, több, félkilós, nyers faggyudarab, amely a mészárszékben potom pénzért kapható. Amiot most nézem, az egyik faggyún két finom pasztellszínű, halványkék és kénsárga kékcinke lak mározik apró kiB csőrével, a másikon pedig harkályszerü, tekintélyes táp

ÍTÓHQGES. REKEDT^

^TOROKFÁJÁS®

ELLEN

Jköfiögjéő

KAPHATÓ GYÓGYSZERTÁRAKBAN ÉS DROGÉRIÁKBAN

lálkozó orgánumává! egy felül pala- szürke, alul enyhén rozsdaveres csuszka (Sitta) habzsolja a zsíros csemegét. „Azt is csak úgy kenyér nélkül, meghalok a babám nélkül,“ vélem csicsergéséből kissé tulélénk fantáziával hallani az ismert népdal szövegét és a „baba,“ vagy talán a „mama“ nem is késik soká, mert már ketten ozsonnáznak faggyút, tér mészetesen csuszkaszokás szerint le felé állva, máskép nem is esnék jól nekik a falatozás. A szimpla ablakon át egy méter távolságból nézem őket és látom, bogy az egyiknek ballába el van nyomorodva, ami azonban egyáltalában nem befolyásolja az ügyességét, sőt az étvágyát sem. Mikor decemberben megjelent, azt hittem csak egy lába van, annyira behúzta a hibásat, de moBt már egészen jól tudja használni, bár az előre- álló karmai hiányoznak.

Hogy a verebeket mennél jobban elkülönítsem a szerényebb cinkéktől, a havon néhány méter távolságra nagy halom polyvát helyeztem el, amelybe egy kis buzaocsut kevertem. A verebek órák hosszat elszórakozták itt a kereséssel és szinte bele- bujnak, fürödnek a meleg, száraz anyagban. Mikor kiraktam, egy kis meglepetés ért: az összes verebek az ablakpárkányokon voltak, a cinegék pedig a polyvában ugráltak. Ugylátszik nem értették meg mindjárt a szándékomat, de most már megtanulták a rendet.

Van egy vörösbegyem is, de annak a gusztusát sehogy sem tudtam kitalálni. Egy Budapesten lakó hollandi nő is már tanácsomat kérte, mert a vörösbegyek semmiféle mesterséges táplálékot sem akarnak elfogadni. A minapi nagy hóesés alkalmával a nyáron megszáritott, termő bodza- galyakat raktam ki a bokrokra, a sajnos az idén hiányzó feketerigók és a sohasem nélkülözött erdei pintyek számára és örömmel láttam, hogy a kis vörösbegy ugyancsak detektálja magát a „madárszőlő“ bői, szedegeti, hogy csak úgy röpköd szerte-széjjel a hó. Sajnos, nem őriztem meg a hollandi asszony címét, igy nem tudom neki megírni, hogy jövő télen mit adjon rozsdáBtorku kedvenceinek, amelyek ugyancsak meghálálják a kedvezést, mert az én vereBbegyem még Miklós napkor is énekelt és húshagyókor biztosan rákezdi megint, ha ugyan éneklésnek lehet nevezni a hangját, amely olyan, mintha nedves parafadugót forgatnának a borosüveg nyakában.

A napokban ritka, előkelő vendé gek is meglátogatták elég körűimé nyesen leirt etetőhelyemet. Két fréz szinü mellel büszkélkedő himpirók segített a magtörőpintynek a bokrok alatti szedegetésben, de az ablakpárkányra pem jöttek, mint a két és harmadéve tapasztalt kegyetlen telek ben. Negyven évi gyakorlatomban e két esetben tapasztaltam csak, hogy az éjszaknak e gyönyörű vendége az etetőhelyre száll. Távolabb a vadrózsabokrokon meghagytam a piros bogyókat (nem engedtem befözni

őket a vaddisznó pecsenye mellé), ha nagyobb hó jön, remélem, hogy meglátogatják e bokrokat a pompás, majdnem gerlenagyBágu fenyőrigók.

De mind hosszabbak lesznek a napok, tegnap megszólalt az első széncikke, egyszer majd csak hallatszik egy félénk hangpróbálagtása, aztán előbb utóbb elmaradnak kis kosztosaim, mert:

•Ha makacskodik is a tél,

Legyőzi a tavaszi szélit

HÍREK.

Csonka Magyarország nem ország,

Egész Magyarország,— mennyországi

— Dr £ri Márton dombóvári beszámolója. Dombóvári választópolgárainak élénk érdeklődése mellett tartotta meg vasárnap délelőtt be számoló beszédét dr Éri Márton országgyűlési képviselő, aki szombaton délben érkezett kerülete székhelyére és a délutánt részben látogatásokkal, részben pedig választói ügyes-bajos dolgainak a meghallgatásával és azok elintézésével töltötte. Az Iparmozgó termében tartott beszámolót Farkas Ferenc községi biró beszéde nyitotta meg, majd dr Éri Márton részletesen ismertette azt a fáradságos és tekintélyes munkát, amelyet gróf Bethlen István a nemzet érdekében kifejtett. Külpolitikai és nemzetgazdasági vonatkozásokban szólt az olasz- magyar barátság jelentőségéről, a külfölddel való érintkezésünk kimélyitéséről, az ipar válságáról, a munkanélküliség problémájáról. Bejelentette, hogy a kormány teljes erejéből a közmunkák megindításán fáradozik és remélhető, hogy a tavasz ■ szál már jelentős munkaalkalmak adódnak. Rámutatott arra, hogy a gazdatársadalom baja: a búza ala csony ára világjelenség, amely min den mezőgazdasági államot egyaránt sújt és nem speciális magyar probléma. Dr Éri Márton meggyőző fejtegetéseit Farkas Ferenc községi biró záróbeszéde követte.

— Miniszteri elismerés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Barabás András pári és Éberhardt János mu esi elemi népiskolai igazgatóknak és Fekete Marianna paksi szerzetes tanítónőnek az 1929—30. évi peda gógiai szemináriumi előadásokon ered ményesen és sikerrel való közremü ködösükért elismerését nyilvánította

— A szekszárdi Szent Imre Bizott sáfl záró ülésé. Kiss Lajos kormány főtanácsos, apátplébános elnöklete alatt hétfőn délután 4 órakor a megye háza kistermében tartotta a Szent Imre ünnepségeket rendező szekszárdi bizottság záró-ülését, amelyen Kiss Lajos beszámolt Szent Imre emléké nek szekszárdi megörökítéséről: a Szent Imre liget elnevezéséről és a liliomos királyfi művészi bronzszobrá nak a belvárosi r. kát. templomban való felállításáról, valamint az iskolák és a nagyközönség által rendezett ünnepélyek eredményéről. A bizottság a szoboralapból fennmaradt pénzt a

szekszárdi Szent Ceoilia templomi énekkarnak adományozta hangjegyek beszerzésére.

— Behívás a törvényhatósági bizottságba. Mozsgay Sándor elhuny- tával a törvényhatósági bizottságban megürült tagsági helyre a vármegye Qaál Jánost, az újonnan kinevezett paksi plébánost fogja behívni.

— Szekszárd város közgyűlése. Múlt számunkban közöltük Szekszárd megyei város képviselőtestülete pénteki közgyűlésének tárgysorozatát. A közgyűlés Szent Imre emlékét megörökítendő, a Szent István tér közepén levő sétateret elnevezte Szent Imre ligetnek, majd néhány kisebb jelentőségű ügy elintézése után a Szekszárd-Szálló dolga került tárgyalás alá. A város ugyanis végrehajtást vezetett Benkő József, a Szekszárd-Szálló és Étterem bérlője ellen, aki házbér, adó, villany* és vizdij fejében cirka 25.000 pengővel tartozik. Folyó hó 27-éré az árverés is ki van tűzve és ezen — hogy a saját érdekeit megóvja — a város maga is résztvesz. Erre a óéira

20.000 pengő kölcsönt szavazott meg a képviselőtestület. Ilyen körülmények között a városnak Benkővel tizenkét évre kötött szerződése macától értetődően, de a megállapodás szerint is megszűnvén, a város a szálloda, vendéglő és kávéház bérbeadására a versenytárgyalást már ki is irta és ezt be is jelentette a közgyűlésnek. Ennél a tárgynál hoBszu vita indult meg, melyben Németh Gyula, dr Leopold Kornél, dr Hor- vát Jenő és Schneider JánoB felszólalásaira vitéz Vendel István polgármester adott felvilágosításokat, kijelentvén, hogy a város károsodását tűrni nem lehet és ezért az eddigi bérleti viszonyt meg kellett szüntetni. A polgármester szerint egyéb* ként a város módot fog találni arra, hogy a szállodát, éttermet és kávéházat a mai színvonalon továbbra is fenntartsa.

Dr Pesthy Pál vadászzsákmánya. Szuprits Vendel gerjeni földbirtokos január 13-án tartott két körös vadászatot, melyen többek közt résztvet- tek: dr Pesthy Pál ny. igazságügy- miniszter, dr Klein Antal volt főispán, Kováts Sebestény Endre felsőházi tag, Szabóky Jenő országgyűlési képviselő, dr Hsgymássy Zoltán vármegyei főjegyző, vitéz Vendel István szekszárdi polgármester is. A vadászat alatt 413 darab nyúl került terítékre és ebből dr Pesthy Pál egymaga 93 darabot lőtt.

FÁBIÁN RÁDIÓ HINDID JÓI

— MegbizáS, A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bodor Emilia okleveles polgári iskolai tanárnőt a paksi állami polgári leányiskolába óradíjas helyettes tanárnőül rendelte ki.

— Dr Éri Márton a dombóvári tanitók között. A dombóvári választókerület képviselője beszámolója alkalmából résztvett a dombóvári tanügyi körzet folyó hó 19-iki pedagógiai szemináriumi előadásán, ahol szívélyesen üdvözölték őt, mint aki a tanítóság sérelmeit a parlamentben is szóvátette. Dr Éri ,a jelenvoltak lelkes éljenzése közben köszönte meg a szeretet spontán megnyilvánulását és biztosította a tanítókat, hogy mindig szive egész melegével fogja támogatni ügyeiket.

— Dicsérő elismerés. Czéh István szekszárdi segéd leventeoktatót, az egyesületnél eltöltött két évi odaadó és lelkiismeretes munkájáért a vár| megyei testnevelési felügyelőség abból | az- alkalomból, hogy az egyesületből } kivált, dicsérő elismerésben réssesi- I tette.