Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-06-17 / 47. szám

2 ónk a letipráa és a gyűlölködés ér­zései uralkodván, az úgynevezett győzd nemzetek bennllnket, a gyen» géket meg akarnak aemmiaitení. Bár tudom, — folytatta ő/ffy —- hogy az 1926. évben sokkal jobbak voltak a köigazdaaági viszonyok mint moat, én, aki felelősségem tu­datában aoha rőzsás reményeket nem azoktam ébreszteni, mégis azt mon­dom, hogy most mégis előbbre va­gyunk. Nem kell bővebben magyaráznom, hogy a gazdasági baj világjelenség. Aki újságot olvas, az látja, hogg mi az ára az orosz bú­zának és tudja azt is, hogy Romániában és Jugoszláviá­ban még olcsóbb a búza, mint nálunk. Akt ennek ellenére mégis az ország vezetőit vá­dolja emiatt, az mérget akar a kutakba és a telkekbe elhelyezni és a nép el* keeeritósóvel zavarokat akar kelteni. Az ilyen emberekkel, akik tudva ennyire valótlant állítanak, még szóba állani sem érdemes. Ok is tudják, hogy ellenségeink azt határozták ró­lunk, hogy mezőgasdssági fölöslegün­ket kivinni nem engedik. Ezáltal azt akarták elérni, hogy fulladjunk bele a saját zsírunkba. Sötét árnyként nehezedett ránk a jövő kérdése és ilyen körülmények között az 1926. évben mi sem tehet­tünk mást, mint azt, bogy mi sem engedtük be az ipari termékeit azok­nak az országoknak, amelyek bezár­ták a kapuikat a mi búzánk, boruok és állataink elől. Ipari szükségle­teink fedezésére pedig uj ipart, uj gyárakat teremtettünk, hogy itthon állíthassuk elő azt, amit eddig kül­földről hoztunk be. Igas, hogy ez terhet, ssenvedést jelentett reánk nézve is, de mi ezzel véltük az el­lenség gyűlölködését megtörni. Sok hazai nagyiparos vissza- élt ezzel a helyzettel és igye kezelt a szegény magyar né­pet kizsarolni. . Mivel ez a mi kényszerű elzárkó­zásunk a külföldi áru elől osak ideig­lenes intézkedés volt, kerestük a leg­egészségesebb módot, amellyel a szük­ségintézkedéseket hatályon kívül he­lyezhetjük. Es meg is történt éB örömmel jelenthetem, hogy a kivitelre váró hat millió métermáisa magyar búzából négy és fél millió métermázsa gabonának külföldre való kivi­tele most már biztosítva van és ezek helyébe bejöhetnek hozzánk az osztrák és olasz piacnak a nálunkénál olcsóbb ipari termékei. Minden remény megvan srra, hogy a magyar gabona és a ma­gyar bor ára ismét felemel­kedik és olyan lesz, amellyel a sok millió magyar gazda megtalálja fáradozása gyümölcsét, Viszont a magyar gyá­rosok, látva a külföldiek konkurren- oiáját majd adják az ő áruikat ol­csóbban is. De a lehetetlen árúuzsora sem garázdálkodhatik tovább. Megcsináltuk a karteiltörvényt, mely aa ő szigorú intézkedésével TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1931 június 17. levágja a kartellek hatalmas fájának a koronáját, úgyhogy a kartell- uzsora a jövőben nem lombosodhatik. De nemcsak ez az intézkedés fog gátat vetni a kartellek garázdálko­dásának, hanem az is, hogy nem­sokára meglesz a német kereskedelmi szerződés is és a mi mezőgatdasági termékeink kedvező vámja ellenében behozzuk ide a hatalmas német ipar olcsó gyártmányait. Az áru tehát hamarosan olcsó lesz. Többször hangoztattam, nemcsak választóim előtt, de a kép viselő ház­ban is, hogy a közpénz, az adóból befolyó vagyon szentség, amellyel takarékoskodni kell. És amit sióval hirdettem, az nálam nem kortes - fogás volt, hanem meggyőződés, amelynek valóra váltásáért teljes erőmből dolgoztam. Büszkén mondhatom, hogy a takarékosság érdekében senki sem tett annyit, mint én. Sanda szemmel néztek rám kép­viselőtársaim is, mert azt mondtam, hogy nekünk kell jó példával elől járni és a képviselői fizetéseket le kell szállítani. Hasonlóképpen követeltem azt is, h°gy egyes kiválasztottak közpénzek­ből többszörös jövedelmet ne élvez­hessenek. Tudom, hogy itt a választókerü­letben járó uj próféták a közönség előtt az állami költségvetésről beszélve, olyan módon igyekeznek a nép rokon- szenvét a maguk számára megnyerni, amit mindenki, aki ért a dolgokhoz, népbolonditásnak, szemfényvesz­tésnek, számhamisitásnak és valótlanságnak mond. Az illetők, akik valÓBzinüleg nem is értenek a költségvetéshez, összetévesztik az 500 milliós netto költségvetést, az 1300 milliós brutto végösszegű költ­ségvetéssel. Az utóbbiban ugyanis szerepelnek a közüzemek, a posta, a vasút, a vám, a sójövedék, a kőszénbányá- azat, az állami vas- és gépgyárak stb., amelyek nemcsak, hogy magu­kat tartják el, hanem óriási hasznot hajtanak az országnak. Hibák, mint minden emberi mű­ben, a mi intézkedéseinkben is van­nak és a mi hibánk az volt, hogy nem láttuk előre a gazdasági krízist. De kérdem én, mely európai politikus látta ezt előre ? Mi azonban a krízis dacára is el­mondhatjuk, hogy lelkünk mélyén érezzük az igazságokat és ennek a szavára hallgatva mentünk a magunk utjain. Ha máB párt jön a helyünkbe, az sem csinálhatja másképpen, mint ahogy mi csináltuk, mert ezt az ellenséges külföld által reánk kényszeritett har­cot másképpen nem lehetett volna meg­harcolni, mint ahogy mi megharcol­tuk. Igazságunk tudatában fogunk tehát tovább dolgozni, megkötjük a nemzetközi gazdasági szerződéseket és takarékoskodni fogunk a véglete­kig. Viszont, ha a nemzetközi gaz­dasági viszonyok megjavulnak, a most felhangzó panaszok is úgy eltűnnek, mint a tavalyi hó. Készen állunk arra is, hogy to­vábbi áldozatokat is hozzunk az ország érdekében, azonban erős a hitem, hogy erre nem kerül a sor. Egy fontos kérdést kell még ke­rületem választópolgársága előtt meg­tárgyalnom és ez az, hogy független politikát csak az csi­nálhat, aki maga is függet­len és aki úgy anyagi, mint lelki tekintetben megőrizte a maga függetlenségét. Ezen a vidéken is nagy kíváncsi­sággal olvasták a lapoknak azt a névsorát, amelyben fel volt sorolva, hogy mely képviselőnek milyen mel lékes állásai, milyen igazgatósági tagságai vannak egyes vállalatoknál. Bizonyára sokan keresték ŐrflTy Imre nevét, de bizony nem találták, meg ebben a kimutatásban, amely 144 képvise lőről állapította meg ezt a lelki össze­férhetetlenséget. Nekem is felkínáltak ilyen ál­lásokat, aranytálcán hozták elém az ajánlatokat, de én elutasítottam valamennyit, mert a legalávalóbb dolognak tartot­tam volna politikai függetlenségem­nek a feláldozását. Viszont amim van, azt a magam szorgalmával, tisz­tességes becsületes munkával szerez­tem, nem pedig igazgatósági tagsá­gokkal. A képviselői ' összeférhetetlenség kérdésével végezve rá kell mág térnem az adózás kérdésére. Nem akarom azonban ellenjelöitjeim példáját kö­vetni, nem akarok üres léggöm­böket felereszteni és nem akarok a hamis számadatokból százmilliókat lenyirbálni, hanem rá kell mutatnom az adóséról- mekre. Tudják, hogy én, mint bortermelő­vidék képviselője, magam is sokszor felszólaltam a bor- fogyasztási adó ellen, amelyet a legembertelenebb, — a leg- kuiyább adónak tartok. Meg is mondtam az illetékeseknek, hogy a vizes borért, azért a vacak lőréért a legnagyobb igazságtalanság olyan adót kivetni, ami sokszorosa az értékének. A borfogyasztási adó­nak az eltörléséért megkezdett ak­ciómat a legsúlyosabb politikai kon­zekvenciák levonása mellett fogom a jövőben is folytatni és remélem, hogy hamar siker fogja kísérni a magam és képviselőtársaim fárado­zását. Hasonlóan igazságtalan a köz- munkaváltság is és ez ellen szinte teljes erőmmel és befolyásommal ál­lást foglalok. A termelő nép terhein azzal fo­gunk könnyíteni, hogy a búza árát húsz pengőre fel­tornásszuk és ez bizonyára magával viszi a többi termelési ágakat is, amelyek sérel­mei ezáltal orvosoltatni fognak. Kötelességemnek tartom abban az irányban is dolgozni, hogy a háború áldozatainak, a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak az ellátása a költségvetési feleslegekből méltóképpen rendezteasék és hogy ország rója le azok iránti kötelessé- gét, akiknek mélységes erkölcsi h&. Iával tartozik. Hasonlóképpen közre­működni kívánok a hadikölcsönök rendezése ügyében. Az általános titkos választói jog kérdésével kapcsolatosan legyen sza­bad elmondanom, hogy ettől félni nekem okom nincsen. Az első nem* zetgyülési választások alkalmával tit­kos szavazattal győztem és a törvény­hatósági választások során, ahol az eljárás titkos, az összes bizottsági tagok közül én kaptam a legtöbb szavazatot. Ebből azt a tanulságot is levonom, hogy a politikus mun­kájából nem Bzabad hiányozni a nép önzetlen szeretetének, viszont a nép szeretetét attól, aki sok­sok emberen segített, elvenni nem lehet. Ellenfeleim gyalázkodásaira nem kívánok reflektálni, mert tudom, hogy sárral, piszokkal és piszkolódásókkal csatát nyerni nem lehet. Az éljenzésektől éB helyeslésektől sokszor félbeszakított meggyőző, ko­moly beszéd mély hatással volt a nagyszámú hallgatóságra, amely per­cekig ünnepelte dr Örfly Imrét, aki­nek újból leendő megválasztásával és mandátumhoz juttatásával ez a kerület csak magát fogja megbecsülni. Dr örfly beszédének elhangzása 1 után Kamarás Béla mérnök, nyug. M. A. V. főfelügyelő mondott szivből jövő szép szavakkal záróbeszédet. Bátaszék. Dr ö.fly Imre szekszárdi prog- rammbeszéde után azonnal autóra ült és Bátaszékre ment, hogy ott ismer­tesse meg választóival programmját. A szekszárdi polgárok mintegy 30 an autóbuszon kisérték le. A határ szélén az odaérkező képviselőt, nagy küldöttség várta amelyben résztvet- tek az intelligencia, a kereskedők, iparosok és a gazdák igen nagy számban. Ezeknek nevében Pongrácz Lajos pártelnök köszöntötte a nagy agilitáBU képviselőt. A fogadtatás után dr örfly és kísérete az uj is­kolához hajtatott, ahol a választó­polgároknak már igen tekintélyes tömege várta. A képviselőt a meg­jelentek nevében Csegényi József, az ülés elnöke üdvözölte és felkérte programmbeszédének elmondására. Ezen programmadáBon résztvett a Klósz pártnak is mintegy 50—60 em­bere és igyekezett Örfly beszédét megzavarni, azonban agresszív visel* kedésük dacára nem sikerült nekik nagyobb botrányt okozni, mivel aa öifly választók fegyelmezettségén minden mesterkedésük megtört. Mi­után a csendőrség a főkolomposokat a tömegből kiemelte, a lármás vité­zek a programmbeszéd helyéről el­távoztak. Ezután dr örfly Imre közel egy órás beszédben mondotta el ugyan­azokat, amiket Szekszárdon. Igazsá­gokkal alátámasztott szavai nagy tet­szést váltottak ki a megjelentekben és úgy a komoly beszéd, mint a Klósz-párt durva fellépése őrffy Imre pártját Bátaszékeu is csak jelentéke­nyen szaporította, örfly ebéd után Bátára autózott, ahová egy majálisra hívták meg és ahol nagy szeretettel fogad­ták választói. Este 7 órakor őcsény- hegyi választóit kereste fel, akik ige* I ragaszkodással vették körül, mert | hiszen ezen szegény kisgazdáknak I sokszor volt alkalmuk tapasztalni, hogy mily szeretettel karolta fel örfly 1 Imre minden ügyüket. H90HTATUÁH90KA1 KÖZSÉGI És TANÜGYI ÁLLANDÓAN RAKTÁRON TARTUNK. A rendeléseket postafordultával elintézzük. MOLNÁR-FÉLE R.-T. » SZEKSZÁRn

Next

/
Thumbnails
Contents