Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-01-21 / 6. szám
XIII. évfolyam. Egyes szám ára 24 fillér Szekszárdi 1931 január 21. 6. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megfelelté keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. Előfizetési di): Félévre ______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán és szombnton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy <50 milliméter széles hasábon millimétersoronkéit 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerQl. A üélomerlKol moMorstt. Bármilyen fájdalmas vérvessteséget is jelent az, hogy a magyar nemset törzsök ös fájáról le-letöredeznek az értékes ágak és gályák s a magyar nép gyermekei tengereken túlra vándorolnak, hogy megélhetésükről ott gondoskodjanak, az idegenbe kivándorolt magyarok sokszor a messze távolban is értékes siolgálatot tesz nek a sorsüldözött magyar nemzetnek. Csak nemrég szólaltak meg Amerika magyarjai, amikor több mint tízezer amerikai polgárral együtt memorandumot intéztek a Népszövetséghez, amelyben Uj Európa végzetes vesse- delmére hivják fal Európa urainak figyelmét. Az amerikai angolok megmozdu lása azt jelenti, hogy tudatában vannak annak, hogy Amerikát súlyos felelősség terheli a páriskörnyéki békéért, tudatában vannak annak, hogy a páriskörnyéki békék egyiké ben súlyos sérelem követtetett el Magyarországgal szemben, Amerika magyar származású polgáraival szem* ben. Az amerikai angolok megmozdu lása s impozáns tiltakozó memorandumuknak a Népszövetséghez való juttatása azt is dokumentálja, hogy az Egyesült Államokban élő magyarok nem értéktelen polgárai szabad Amerikának, hanem olyan egyenjogú po'gárai, akiknek fájdalmát megérezni, sérelmét orvosolni polgártársi és emberbaráti kötelesség. Dálamérikában több mint százezer I magyar él. Hogy Dálamerikának és | Kanadának egyre több magyar be vándoroltja van, abban igen nagy részük van az utódállamoknak, amelyek tűzzel vassal és „szívesen“ kiállított útlevéllel szállítják a magyart a bizonytalan nagyvilágba, hogy igy a magyarság erejét sorvasszák s a magyar nemzeti kisebbségi kérdést erőszakkal „megoldják“. Szerencse, hogy a magyar mindenüvé elvissi öntudatát s magával visai ősi kultúráját, hogy annak láng jánál és melegénél vehesse fal a küzdelmet az élet nehézségeivel. Ezért van az, hogy a tengereken túlra vándorolt magyar a messze távolban is érzi a magyar nemzet testének fájdalmát, a fájdalomban osztozik és a fájdalmat enyhíteni törekszik. Ez az ébrentartott öntudat szülte azt, hogy MacDonald kanadai látogatása alkalmával, Lord Rothermere amerikai és cubai utján ösazeeereg- lettek a magyarok s trianoni fájdalmuk sajgó sebét feltárták a hatalmas államférfiak előtt. Most Sir Eric Drummond, a Nép szövetség főtitkára hajózott át Dél- amerikába, hogy ott a népek nagy küzdelmének okait tanulmányozza s tanulmányának eredményéről a Nép- szövetség előtt jelentést tegyen. A délamerikai öntudatos magyarság felhasználta az alkalmat s a Buenos- Aireßbe érkezett főtitkárt üdvözölve, neki egy messze hangzó nyilt levelet adott át, amely nyilt levélnek xúin* den szava a kiüldözött magyarság | orvoslásra váró világfájdalmit tárja | a Népszövetség főtitkára, elé. Clskele. Irta: Dr Teveli János. Azután gyorsaD lepergett az ün- népi programm. Az én jó patikusom izzadt, mint a bécsi hordár, de kivágta a rezet. A püspök ur stante pede megáldotta a főnökasszoDyt és kezet fogott vele. — Nem tudom, kegyed katolikus e, de egy öreg felvidéki földijének áldását ugy e szívesen fogadja? A végén jött Franciska nővér. Ápolónői fehér köntösben, fehér bóbitával a püspök elé lép, kezet csókol, majd elszavalja a verset. Magáin is meg voltam lepve nemes páthoszától. Még a parancsnok is megtapsolta. Óvatosan, hogy a keztyü el ne szakadjon. Csak az adjutáns rángatta idegesen nyírott bajszát. Még nem volt vége az ünnepnek, egyszerre nagy mozgolódás támadt a terem egyik sarkában. Észre lehetett venni, hogy valami baj van. Magunk is fölugrottunk. — Valaki rosszul lett! Láttuk, hogy egy embert vezetnek ki. Pár psrcig tartott az egész incidens, aztán elkísértük a püspököt a kapuig. Még nem értünk oda, már jöttek értem. — Tessék kérem azonnal az F—6. barakkba jönni. A „tálján“ unk kéreti. A „tálján“ egy szegény olasz bér- saglieri, hadifogoly tizedes volt. Kész iatencsodája volt a sebesülése. Oldalról kapta á lövést, abban a pillanat ban, mikor ásított. Az éles golyó úgy ment keresztül a száján, hogy egyetlen -fogát sein ütötte ki, ellenben a nyelvén keresztülment. A nyelve megdagadt, nyelni is alig tudott, tejen, teán élt, azt is csepegtetővei kapta. Mikor behozták a harctérről, hiába szólította a sok írnok — 18-au voltak egy-egy fölvételhez kirendelve, senki sem tudta magát megértetni vele. Nézem a „kspszli“*ját, látom a nevét: Gianbattista Malfatti. — Voi siete italiano? — kérdem tőle olaszul. Mintha villám járta volna át: arca földerült, szeme ragyogott, mindkét keze járt, mint a motolla. — örült szegény, hogy akadt valaki, aki megérti. Csakhogy az volt a baj, hogy az én tálján tudományom sem volt sokkal több annál a pár szónál. De azért ment a dolog, bár keservesen. Adtunk neki noteszt, ceruzája volt; ő aztán fölirt valamit, amit én szótárral, nyelvtannal valahogy megértettem. Mily különös, máig sem értem: tudtuk, hogy Franciska nővér tiroli és egyikünknek sem jutott eszünkbe, hogy megkérdezzük, talán tud olaszul. A szegény sebesültet nem az ő barakkjába osztották be, nem is láttuk egymást. Nem csoda, hiszen em lékszem, mikor a főtörzsorvos jelezte A délamerikai magyarok gondos kodtak arról, hogy memorandumuk ne maradjon véka alá rejtve, mert a délamerikai spanyol, francia és olasz lapok leközölték ezt a memorandumot, amelynek igazságai igy végigszántják egész Dilamerikát. Az érdemes memorandum szavait minden magyar ember szívesen o! vassa, mert ez tanúbizonyság amellett, hogy a magyalt bárhova sodorja sorsa, mindig, mindenütt megmarad magyarnak. Többek kösött ezt mondják a délamerikai lelkes magyarok: „Ezekben a dálamerikai országokban több mint Bzázezer magyar él. A statisztikában kevés nyomát fogja találni, de itt vannak, élnek. És most — hívatlanul — ön elé sorakosnak, hogy hangos szóval mondják meg önnek és azoknak, akik a Népszövet* ségben a népek sorsát intézni vállalták, hogy ez a százezernyi magyar azért volt kénytelen uj hazát keresni, mert magyarsága miatt elüldözték régi hazájukból. Ez a százezernyi magyar ember hívatlanul tanúnak jelentkezik főtitkár ur előtt, hogy olyan országok földjén, ahol szabadon nyilváníthatja véleményét, ahol bán- tatlanul panaszkodik, megmondja, hogy földjét elvették, jószágját elhaj tották, iskoláit bezárták, még nevét, nyelvét, hitét is el akarták venni azok, akiket a legigazságtalanabb béke úrrá tett felettük.“ Záradékul a következőket mondja a memorandum: „S sázezer vándorbot; egész erdő. És jaj, ha az erdők egyszer megio* | dúlnak 1 Öj már talán az unalomig jsmeri azt a térképet, amely Magyar- ország szétdarabolását mutatja s amelyet ideosatolunk. Nézze meg ismét és feleljen rá hite Bserint: maradhat ez igy? Százezer vándorbot emelkedik fal a levegőbe, százezer kar lendül előre és százezer torokból harsog: Nem, nem, sohal“ Vésse jól szivébe minden magyar, hogy a tengereken túl élő magyarok a tizenötmillió magyar valóságától vannak áthatva s a világba szótssórt magyarok a tizenötmillió magyar erejével hirdetik a trianoni gyászt s a trianoni rabságból való felszabadulást . . . Paks uj plébánosának fogadtatása és beiktatása Megemlékeztünk róla, hogy Virág Ferenc pécsi megyés püspök a Moss- gay Sándor apátplébános váratlan halálával elárvult paksi parochiára a duoaföldvári származású Gaál János kővágószöllősi plébánost, az érdemekben gazdag papot nevezte ki. Gaál János, aki három évig mint segéd lelkész és két évtizeddel ezelőtt rövid ideig, mint adminisztrátor már gondozója volt a paksi katolikusok lelki életének, folyó hó 15 én vonult be működésének uj helyére. Paks katolikussága nagy ünnepséggel és meleg szeretettel fogadta nj lelkipásztorát, aki Ambach Mihály duna- földvári esperesplébános és Schult* | Gábor dunakömtődi plébános kisérea tábori püspöknek a 1 étszámot: 3028 ember 1 A szegény Battista is ott ődöngött a kaszinóban. Egyszerre látja, hallja szavalni Franciska nővért... a saját menyasszonyát 1 A Gondviselés utjai csodálatosak* megfoghatatlauok ... Odamegyek az F—6. barakkba. Battista elém szalad, az arcán látszik a borzasztó erőlködés, szeretne be szélni, de nem tud. A szeméből hull a köuny. Mikor meglát, előkapja a noteszt és izgalomtól remegő kézzel írja bele: — Ziscbkele 1 Prego, signore, per la croce d’ldd o, cbiamatemi Z sch- kele 1 Félrehivtam és leültettem, aztán iparkodtam megértetni vele, hogy magyarázza meg, ki-mi az a Zischkele. — Ma la sorella Francesca! — Voi conoscetela ? — Si, sil Hogy ismereme? Hisz a menyasszonyom... volt! A hangja elcsuklott, a ceruza ki- > esett a kezéből. Nekem meg mintha a jó Isten sngta volna, hogy ssemé- lyesen menjek el Franciska nővérért. —- Kedves Schwaster, tudja e, ki van ötödnapja a kórházban ? Égy régi - ismerőse. — Sok régi ismerősöm van manapság a kórházban, uram — felelte szokott nyugodt komolyságával. — Több, mint jó ismerős.Találja el 1 Arcán a ború árnya suhant végig. — Az ismerőseim is napról napra kevesbednek, nemhogy egy jó ismerőssel is több volna. Ki lehet as ? — Malfatti. . ‘ 4 Franciska nővér halkan fölsiko'tott. — Uram, az ég szerelméért, hogy került ide ? — Mint sebesült hadifogoly. Mondja, kije kegyedaek ez az ember, ba nem sértem a kérdésemmel? — Nekem? Nekem most már senkim, — Nem erőltetem, hogy beszéljen, ű küldött Oahöz, ősért. Látni óhajtja. — Fótisztelendő ur, meg kell mondanom : ez az ember vőlegényem volt... — Tudom, ó is azt mondja, hogy kegyed a menyasszonya... volt. Van valami tragikum e „volt“-ban? — Megmondom, de önre bízom, hogy aztán mit csinál. Malfatti. . . hazaáruló. O osztrák honos, Revere- tóból. Exaltált ember volt, olasz irredentists, a háború kitörésekor át- szökött a határon s ugylátszik, beállt olaBZ katonának. Most elérte a végzete. — Nem, nővár, csak most fogja elérni a végzete. — Értem. Szegény Franciska nővér a kesébe temette az arcát és sirt, sirdogált. Majd kis vártatva kérdezte: — Főtisstelendő ur, mit fog Oa most tenni ?
