Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-06-03 / 43. szám
XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 juntas 3. 43. sz&m. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre _ — — 6 pengő. | Egész évre____12 pengő. Fő szerkesztő: II Felelői ixeikeutő: SCHNEIDER JANOS. || BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden el.rdán 4a asombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez koldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéat 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Tőtajlra testvéreink tltakozésa. Ismeretes, hogy Beoes cseh külügyminiszter a Felvidéken állami asssiss- tencia ób támogatás mellett soroaatos tiltakozó gyűléseket rendeztet, melyeken határozati javaslatokat fogadnak el a Csonkamagyarországon éló tót- ajkn lakosság „érdekében“. Ennek az átlátszóan benesi akciónak ismerni kell a hátterét. A Népszövetség előtt fekszik ngyanis egy hatalmas anyagot felölelő memorandum, amely részletesen feltárja a kisebbségek bajait és panaszait. Ebben a memorandumban a legsúlyosabb vádak vannak lefektetve a csehek uralmát illetőleg. Sajnos, eddig a kisebbségi kérdés nem foglalkoztatta még ezt a nemzetközi fórumot olyan mértékben, miként az figyelmet érdemelne, de minden ülés alkalmával kirobbant ez a pro bléma s előbb-utóbb fővágányra kerül a kisebbségi panaszok megvitatása. Ezt szorgalmazza a memorandum is, amely a felvidéki tótok és az ott élő őslakosság elkeseredett panaszát tartalmazza. Ilyen körülmények között Benes, szokásához hiven, ahelyett, hogy védekeznék, támadásba kezd. Est az akciót azonban annyira átlátszóan űzik, hogy csak a teljesen elfogult ób elvakult közvélemény nem ismeri fel a felvidéki tüntető gyűlések tendenciáját. Ezeken a gyűléseken Magyar- ország ellen azt a vádat emelik, hogy elnyomja a békésmegyei tótokat, nem részesíti őket sem politikai, sem kulturális, sem nemzetiségi jogokban, miért is hallatni kívánják tiltakozó szavukat. A magyar kormány egyelőre csak figyelője ennek a felvidéki akciónak, nem úgy azonban a békésmegyei tótok, akik spontán történt megnyilatkozásaikban egymásután tiltakoznak a csehek machinációja ellen s gyűléseiken merőben cáfolják azokat az állításokat, amelyeket róluk Bsnesék hirdetnek. Legutóbb a békéscsabai Kisgazda Egyesület és a Kisgazda Ifjak Művelődési Egyesülete hallatták szavukat s szálltak síkra Benes vádjai val. Mint hivatott szószólói a tótajku békésmegyei lakosságnak, megbot • ránkozással utasították vissaa azt a machinációt, amellyel a cseh kor mány által előirt recept szerint akar ják őket védelemben részesíteni aa állítólagos elnyomással szemben. Er kölcsi kötelességüknek tartják, hogy a leghatározottabban tiltakoznak a jogtalan rágalom ellen s magukat a magyar haza hűséges fiainak nevezik, akik szabadon művelik két évszázad óta ősi nyelvüket, gyakorolhatják vallásukat, hagyományaik szerint élhetnek a úgy kulturális, mint gazda sági téren a legteljesebb szabadságot élvezik. Nyíltan hirdetik Benea vádjaira a békésmegyei tótok, hogy Magyarországon állampolgári jogaikat mindenkor szabadon gyakorolhatták és gyakorolják ma íb. Fennen tiltakosnak az elnyomatás vádja ellen, amely mélyen sérti önérzetüket. Egyelőre ez a válasz Benea machi - nációira s reméljük, hogy helyes belátásra térve, okosabbnak fogja tartani, ha előbb a saját portáján seper, A trianoni átokverte béke Évfordulója újra itt borong. Kérdőn tekintek a villámos égre: Meddig tart még a gyötrő honfigond ? S míg elborongok a jövő felett S ragad magával szárnyas képzelet, A múltba titkon visszanéz szemem S egy gyászos napról így emlékezem: A »béke« születése idején Egy kis mezővárosban éltem én. S egy kisded körben szóval, tollal, dallal Küzdöttünk többen égő diadallal, Alá ne írjuk zord Ítéletünket, Vessük kockára inkább életünket. Mutassuk meg Nyugatnak azt, hogy holmi Hazug kegyelmet nem fogunk koldulni És lökjük vissza a gyilkos kezet,. Halálvölgy az, hová az elvezet. S ki az utcára vittük a nagy eszmét: Van-e magyar, ki tétlen’ várja vesztét? Emeljük hát fel bátran a szavunk t Az ezredéves ősi igazunk, Magyar, csak gyáván cserben nem [hagyod ? S bár háborgott a nemzet élő lelke S tiltó szavát titokban fölemelte, De a nép ajka némán hallgatott. Elébe tártuk, hogy mi vár reánk, Hat részre bomlik drága, szép hazánk Es nem fakadhat semmi Trianon Nyomán egyéb, csak gyász és siralom. S míg látnok-szemmel a jövőbe láttunk És égig szárnyalt lelki jajdulásunk, Hogy honfiszívünk csaknem megszakadt, A néptömeg bús, hangtalan maradt. S így volt a honban akkor szerteszéjjel, Megölt« lelkünk a komor, nagy éjjel.' Oh ne tagadjuk önmagunk előtt: Nagy csüggedés vett népünkön erőt. Jaj, nem tudott már többé lelkesedni, Hagyják nyugodtan, vágya már csak ennyi. Oh nem csoda, hisz átküzdé e nép Világégésnek szörnyű idejét] Szekszárdon. Miként as előső években, úgy most is imponáló nagysserüséggel áldosott Ssekssárd kösönsége a világháborúban elesett 414 hőé fia emlékének. Május utolsó vasárnapjának ragyogó pompája méltó kerete volt a gyö- , nyörü ünnepélynek, amelyet a város főútvonalain végigvonuló leventesena- | kar ébresztő indulói vesettek be. Dél* i előtt 10 órakor aa össsas felekesetek • templomaiban Istentisztelet volt és a de nem oly módon, hogy seprője nyomán kiirtsák a felvidéki ősfoglaló lakosságot, hanem tissta, becsületes köséleti atmoszférát teremtve, a béke- szerződések által bistositott jogok birtokába juttatják asokat a kisebbségben élő néptömegeket, amelyek panaszos ajakkal zörgetnek a nemzetek szövetsége kapuin segítségért. S az országvesztő gyilkos forradalmat, Áhftá hát a békét és nyugalmat. S reménykedvén, tán végkép nem veszünk el, így szentesténk gyáván önkezünkkel A ránk szabott zord végítéletet, Megállítván a szörnyű végzetet. Láthatjuk már, hová vitt Trianon S nincsen számunkra részvét, irgalom. A gazdasági élet szekere Még-megrekéd nagy, Kftios kátyúban És hátra még az út nagyobb fele — Lelkűnkön kétely árnya átsuhan. A gazdanép küzd, ám hiába fárad, Mert áldásként ha pince, csűr tele, Nincs méltó ára bornak és búzának, Saját zsírunkba fulladunk bele. Pang iparunk is meg kereskedelmünk, Sötét felhőhad tornyosul felettünk. Népünk a krízist némán szenvedi És létét napról-napra tengeti. De még mi így is csonka kis hazánkban Tengődve csak megvolnánk úgy, ahogy, Ha nem tudnánk, hogy távol bús igában Várnak reánk hű testvér-magyarok. Elárvult lelkűk lelkűnkkel rokon, Sirámuk átbúg a határokon. Felénk testvéri csókot hintenek S hozzánk zeng jajszavuk: segítsetek i Nem folyhat itt az élet így továbbra, Únjuk már tétlen’ várni új csodákra. Lobbanjon lángra ősi tetterő, Legyen, ha kell, hát bátor, vakmerő, És meggyötört, bús lelkűnkig viharzó Szent harci dallá változzék a jajszó És zúgva, zengve szálljon el Nyugatra, Ne lássa bennünk a bárgyúk bolondját, Fonódjunk eggyé s tépjük száz darabra A trianoni béke szürke rongyát 1 Álljunk talpunkra és megállj-t kiáltva Dörögjük belé a reszkető világba: A szent igazság Istene velünk, főjjön, ki jömrí mer még ellenünk I ssentbesséd tárgya a hősök emléke. Tiaenegy órakor a város egéss kösönsége levonult a hősöknek a Saent Imre ligetben lévő szobráhos és • köröndöt szegélyeső padokon fts elesettek gyássruhás hozsátartosói foglaltak helyet. Ahogy a hatóságok, testül etek és küldöttségek elhelyez- kedtek a szobor körül, a leveato- senakar rázendített a Magyar Hí- szokegyre, amelynek elhangzása után Tóth Lajos szekszárdi református lelkéss lépett a szónoki emelvényre, hogy megnyissa aa ünnepélyt. A gyássoló emlékezés ünnepét üljük — úgymond — ezen a napon, mert aa összeomlás óta drága hazánk siratói vagyunk, szivünkben hordva hősi sírokban pihenő elesett fiaink emlékét. Felemel asonban aa a tudat, hogy a hősi sírok ast Uaenik nekünk, hogy minden össseomláson, gyásson, véren át mégis aa Ígéretnek és a bitó reménységnek, a feltámadás reménységének a népe vagyunk és hogy az Isten annak a népnek ad hősöket, amelyeket meg akar tar* tani a Jövendőnek. A ssép megnyitó besséd után a Polgári Daloskör Pets Hubert vezényletével pompásan énekelte Ssathmáry- Murgács „A pozsonyi sétatéren ssól a nóta 0 c mii hazafias dalt, majd a Kecskeméthy Károly vesetésealatt álló leventesenekartól igen ssép előadásban hallottuk Pápai Molnár Kálmán „Erdélyországban“ cimü szerzeményét. Dr Órffy Imre országgyűlési képviselő jelent meg ezután a pódiumon, elmondandó hatásos ünnepi beszédét. As emlékesésnek, a könnyes fájdalomnak a perceiben ennek — úgy* mond — a hősi emlékasobornak aa intelmét kell megssivlelnünk. A magyar élniakarásnak a megtestesítője es a szobor, amelynek erős harcosa megmutatja, hogyan kell viselkednünk és gyönge társát felkarolva meg vigaszt a1, hogy nem lehet nehéz az a helyzet, amellyel erős test és erőt lélek áll ezemben. Nekünk is olyanoknak kell lennünk, mint ea as erős harcos és egy percre sem szabad meginognunk. Bár sir a lelkünk, ha a Wolhyniában és Ssibériában a földdel egyenlő magyar hősi sírokra gondolunk, mégis kemény magyaroknak kell lennünk és nem szabad megengednünk, hogy azok a szép álmok, amelyeket elesett hőseink a mennyországban álmodnak, be ne teljesedjenek. Méltóknak kell lennünk asokhos, akik a legdrágábbat, az életüket adták a hazáért. Ezt aaoa- ban csak akként érhetjük el, hogy ne keressük azt, ami bennünket egymástól elválaszt, hanem segítsük egymást Ugyanúgy, mint ahogy a szobor erős katonája is teljeB odaadással emeli fel sebesült bajtársát. Majd a harctér általa átélt borsalmairól emlékeivé, annak aa erőslelkü öreg magyar népfölkelőnek a végső óráiról ssólott, aki menthetetlenül súlyosan megsebesülve, karjait égnek .emelve csak ezt suttogta: „Légy áldott, légy áldott Hasám 1“ Fogadjuk itt meg —végié beszédét őrffy, — hogy mi is kemények leesünk éz az ország naggyátételének bármily borzalmas szenvedései között is mindig Egyes szám éra 84 fillér. RIADÓ. A trianoni béke aláírásának évfordulóján. Irtai Babay Qéza. A Hősök Emlékünnepe.
